idézetek

Hiszünk abban, hogy a művészet mindenkié...

Jean Kennedy Smith (Very Special Arts)











2012. szeptember 28., péntek

Műhely hírek online



m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e
2012.  szeptember 20.,  összeállította: zsupos dóra



 „Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít. 
Nézd a világ apró rebbenéseit. „
/Radnóti Miklós/

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

„Elszakadt a fától a megsárgult falevél…”

A nyári forróság után kissé nehezményezem az egyre hűvösödő szeptemberi napokat, a hajamba csimpaszkodó szelet, az esős délelőttöket. Perzselő és élményekkel teli nyár áll mögöttünk, sikeresen lezárult 25. Speciális Művészeti Fesztiválunk Szolnokon, ismét bizonyíthattunk külföldön – ezúttal Párizs hódolt táncosainknak, és idén két alkalommal is lehetőségünk nyílt együtt táborozni a Balaton partján.
Néhány hét pihenő után ismét beindult a gépezet, hiszen nyakunkon a 13. Észak-Alföldi Regionális Találkozó Püspökladányban, közeleg a 2. „Nagyhát-Feszt” Balmazújvároson, és ősz végén újra összeáll a NESZ-család!
Sok sikert nekünk, kitartást Nektek, találkozzunk őszi rendezvényeink valamelyikén személyesen is!
Üdv, MSMME.

Vastaps díj

A Zsirai Alternatív Képszínház tavaly a zsámbéki, ez évben a mosonmagyaróvári amatőr színjátszó találkozón mutatkozott be, eklatáns példáját adva ezzel annak az Egyesületi törekvésnek, mely az integrált bemutatkozásokat támogatja.
A Moson Megyei Találkozón szakmai zsűri értékelte az előadásokat, a Mindenen túl-ról így vélekedtek:
Lélekemelő keleti (indiai hangszeres, mongóliai(?) vokális) zene, a színpadon együtt mozduló barna kámzsás figurák csoportja. Jobb hátul halvány fénypontban mozdulatlanul ül egy alak. Találgatunk: törzsfőnök? Sámán? A Jóisten? A történeten kívül, mégis jelenvalóan. A mozdulatlanság és a lassú mozdulatok hatalmas koncentrációt sugároznak, a feszültségtől a nézőtér szinte sistereg. A cselekmény jobb hátul indul, lassan hullámzik előre, majd vissza. Férfiak, nők. A főhős férfi szemlátomást a játékmester, nem titkolva, de alig észrevehető érintésekkel, mozdulatokkal tereli, irányítja a csoportot. A használt néhány tárgy, a mozdulatok szimbolikája egyszerű. Néma szertartás, a hatása alá kerülünk.
Peter Brook Szent Színháznak nevezné. A történet az ős- egyszerű: a szeretetet a sötét erő meg akarja ölni, de végül a szeretet győz. Így kimondva, banális. A játék meggyőző: ez a legkomolyabb küzdelme az embernek, mióta világ a világ, és talán minden küzdelem visszavezethető erre. A játék a szereplők számára is szemlátomást katartikus. Kísértő a gondolat: nem mi, a világegyetem „egészségesen” perszonalizálódott részei vesztettük el a Mindenségben létezés élményét?
A zömében kamaszok alkotta nézőtértől én még ilyen együtt lélegző figyelést, és ilyen vastapsot nem tapasztaltam.
Végül ez lett a díj neve…

Szakmai Műhely Mohácson

Május és június folyamán a mohácsi Pándy Kálmán Otthonnal együttműködve szakmai műhelyt szerveztünk a régió intézményeiben művészeti foglalkoztatást végző munkatársaknak, akiktől visszajelzést is kértünk, hogyan látták a foglalkozásokat. Ezekből olvashatunk egy csokorral:
A szakmai műhely előadásai során betekinthettem a különböző művészeti tevékenységekbe. Számos olyan ismeretet kaptam, amelyek beépíthetők, alkalmazhatók lesznek a különböző színpadi produkciókban, zenés, táncos műsorokban.
A személyes tapasztalatok, az egyéni gyakorlatok, valamint a közös kiértékelések segítenek abban, hogy az elképzeléseket, ötleteket hogyan valósítsam meg a jövőben.
Báló Tünde, Bóly
Szél Anikó foglalkozása nagyon élvezetes volt számomra. Az általa bemutatott gyakorlatok segítenek megismerni egymást és elfogadni a másik ember másságát. A színpadon történő mozgást is elsajátítottuk, mely hasznos lesz majd az intézményünkben folyó színjátszó csoport felkészüléseinél. Ehhez járulhat hozzá még Fehér István által megismertetett színházi gondolkodásmód.
A tánccsoportunk következő koreográfiáinak megtervezéséhez nyújtott segítséget Botond Béla társastánc foglalkozása. Az általa bemutatott tánclépések és az általa összeállított táncmotívumok jól hasznosíthatóak még a sérült emberek esetében is. Budovinszky Csilla által ismertetett technikák hozzájárultak ahhoz, hogy a különböző érzéseket, érzelmi folyamatokat egyszerűen ki tudjuk fejezni, a néző számára is érthetően.
Radicsné Muk Etelka, Mohács
Először vehettem részt az MSMME által szervezett képzésen. Ismerve az egyesület eddigi színvonalas tevékenységét, természetesen itt sem csalódtam. Némi tapasztalat mellé rengeteg új ismeretet, információt kaptam drámaszínjáték, mozgásművészet, tánc, fotózás és videózás területén.
Az otthon művészeti csoportjainak aktív tagja vagyok, így személyesen is megtapasztalhatom, hasznosíthatom a képzésen megszerzett ismeretanyagot. Köszönöm, hogy részese lehettem a kor szellemének megfelelően felépített, jól szervezett művészeti képzésnek.
Orbán Tibor, Mohács
Betekintést nyerhettem olyan területekre (fotózás, filmezés stb.), amelyek intézményünkben még nem működnek és a mindennapok taposómalmában nem is gondoltunk arra, hogy új / más lehetőségek is kínálkoznának. Bízom benne, hogy munkatársaim segítségével elindíthatjuk ezeket a számunkra új lehetőségeket.
Az oktatók felkészültségének köszönhetően a munkámban is tudom alkalmazni a tanultakat (tánc, színjátszás).
A hangulat mindig jó volt és, ha egy kicsit el is fáradtunk, mindig volt, aki felvidítson minket! 
Nyisztorné Szántó Rita, Bóly

Örülök, hogy részt vettem a Műhelyen. Új kollégákkal, szakmabeliekkel, kiváló szakemberekkel, oktatókkal ismerkedtünk meg. Sok új információhoz jutottunk, ismereteink bővültek. Ötleteket, segítséget kaptunk a munkánkhoz, a továbbképzésen hallottakat hasznosítani tudjuk. A továbbképzésnek köszönhetően filmes csoportot indítottam, és a zsirai filmszemlén is szerepeltünk, eredményt is tudunk felmutatni. Sikerélményhez jutott a csapat minden tagja, és magam is. A Műhely minden ülése érdekes volt, adott valami pluszt. Feledhetetlen élményekkel gazdagodtunk. Remélem, még lesz alkalmunk a Speciális Művészeti Műhely továbbképzésein, rendezvényein részt venni!
Rimán Andrea, Tengelic

Ku-ko-ri-CORK!

Hosszú-hosszú hónapok megfeszített kemény munkája árán bár, de az ajaki Molnár Gábor Műhely Alapítvány Hangadók zenekara megérdemelten képviselte kis hazánkat Írországban, Cork városában, a Eurpoean Song Festival-on! 
Az Alapítvány és a zenekar elkötelezett vezetői, Lovas Irén és Trócsányi Gergő számolnak be arról, hogyan zúgott a taps a Hangadóknak, hogyan tombolt a több százezres tömeg a koncerten…
Gratulálunk!!!


Írországban az ajkai Hangadóknak zúgott a taps!
Minden jegy elkelt - ez voilt az írországi Cork városában hagyományosan megrendezett European Song Festival plakátján június 28-án, az ajkai Molnár Gábor Alapítvány Hangadók zenekara valóban telt ház előtt lépett fel, s aratott óriási közönség sikert. A Molnár Gábor Műhely Alapítvány januártól dolgozott azért a lehetőségért, hogy a Hangadók zenekar kijusson Írországba, Cork városába a European Song Festival-ra, ami nem csupán a fogyatékossággal élő művészek dalfesztiválja, hanem egy verseny is, amelynek fődíja egy vándorserleg, s amelynek elnyerése érdekében Corkban minden évben bemutatják zenei tudásokat a fogyatékossággal élő emberek alkotta zenei formációk.
A Molnár Gábor Műhely Alapítvány megtapasztalhatta, hogy a fogyatékossággal élők és segítőik nagyon összeszedetten tudnak dolgozni a sikerért, és ehhez a közösséghez tudtuk vonzani azokat a jószívű támogatókat, akik tudták azt, hogy nem csupán a fogyatékosság létéért, hanem a vállalt produkcióért segítik a Hangadókat. Az, hogy a kisváros civil alapítványának zenekara Írországig jutott, egyet jelentett azzal, hogy nyertünk, hiszen ebben a történetben nem a cél volt a fontos, hanem a hozzá vezető út. Nyertünk, mert a zenekar tagjai önmagukat felülmúlva vállalták, hogy az ír közönség előtt a világhírű ír rockzenekar, a U2 dalát adják elő angolul, s ezt ennek megfelelő színvonalon kellett azt megtanulniuk. Nyertünk, mert hívószavunkra mellénk álltak a művészek, festőművészek, zenészek, hazai hírességek, az Ajka környékbeli rendezvényszervezők, a média, s persze a legfontosabb, a sok-sok „egyszerű ember”. Köszönjük!
A négy napos Fesztiválra június 25-én indultunk, s mintegy nyolc órás repülő és buszos utazás után, másnap hajnali kettő órakor foglalhattuk el a corki UCC Campus kollégiumának szállásait. Kedden feltérképeztük a várost, megkerestük a City Hall nevű kulturális központot, ahol a fesztivál zajlott, és regisztráltunk. A rendezvény megnyitóján megkeresett bennünket a Corkban élő közel kétezer fős (!) magyar kolónia képviselője, hogy eljönne a próbánkra és mennyire sajnálják, hogy nem találkoztunk hamarabb, mert a magyar konzulátuson most volt egy rendezvény, ahol zenélhettünk volna. Ez nagy örömmel töltött el bennünket, és nagyban oldotta az elveszettség érzésünket. Délután még találkoztunk egy utcazenész bandával, akiknek bemutatkoztunk és egy szám erejéig: kölcsönkaptuk a hangszereiket, és egy rögtönzött műsorral szórakoztattuk az utcát.
Szerdán meglátogattuk a közeli Blarney Kastélyt, aminek a csodálatos labirintusos kertjében sétáltunk és Zemán Janót, aki a csapat vak frontembere felcibáltuk az összes csigalépcsőn, hogy közelebb kerüljön a „bölcsek kövéhez”, amit a monda szerint beépítettek a kastélyba. A követ hátrahajolva kell megcsókolni, hogy bölcsek lehessünk. Megtettük.
Csütörtökön volt a nagy nap. A Fesztivál rangját jelzi, hogy jelen volt Írország miniszterelnöke, és persze a város polgármestere, aki már az első napon is megkedvelte zenekarunkat. Este 20:10. perckor szólították a Hangadókat – mindig nagyon pontos volt minden. Zemán Janó angolul köszöntött: Hölgyeim és uraim, mi vagyunk a Hangadók Magyarországról, Ajka városából! – s belevágott a dobokba. A közönség felmorajlott a U2
Sunday Blody Sunday című slágerének hallatán, és szó szerint végig tombolta a dalt. Az ajkai fiatalokat a helyi zeneiskola szimfonikus zenekara kísérte, olyan szenvedéllyel játszottak a zeneiskola szimfonikusai, ami más produkcióknál nem érződött, s ez a tökéletes hangzás bizony lúdbőrös borzongást okozott nekünk, kísérőknek is, akik már ezerszer hallottuk végigkínlódva, számtalanszor elrontva, újrakezdve ezt a nótát.
Joggal hitték a zenészeink, hogy nyerni fognak, és egyre bátrabban ringatták magukat ebben a hitben. Bár a közönséget elvarázsolták, a zsűri máshogyan döntött.
A belga vak és társultan mozgássérült formáció vihette haza a trófeát, és okozott könnyes éjjelt a Hangadóknak. Vigasztalni kellett őket, emlékeztetni arra, amivel Novák Péter barátunk indított útra bennünket: Nem várok semmit, az a lényeg, hogy kijussanak a srácok abba a távoli országba, és a lelkük gazdagabb legyen egy élménnyel!
Az ír miniszterelnök, és a polgármester személyesen jött gratulálni a fiataloknak a fellépés után. Fiataljaink, a tolmácsunk segítségével mondták el a polgármesternek, hogy boldogok, hogy örömet tudtak szerezni neki a zenéjükkel. 
És ez a fontos. Mára, mindannyian úgy értékeljük, hogy a zenei tudás, a közösség együtt dolgozása, és a mindent elsöprő ír közönség-tombolás volt a mi győzelmünk, és legfőképpen az, hogy a támogatóink, segítőink a fuvartól a pénzadományon át, az ajándék kristályokig mind azt segítették, hogy kijutottunk „abba a távoli országba”!
Lovas Irén, intézményvezető, MGMA, Ajka
 (A Veszprém TV munkatársai rögzítették kampányunk és utazásunk részleteit. Készül belőle egy kisfilm, ami a Hangadókról, az alapítványról, a zenéről, azaz rólunk szól...)
Trócsányi Gergő, zenekarvezető, Hangadók


Számmisztika

Az USA széltében és hosszában, jenkik és ombrék már 1978. áprilisában beleolvadhattak a Dallas televíziós sorozat szereplőinek mindennapjaiba. Ez a különleges multikulturális életérzés, hozzánk, Kelet-Európa zabigyerekeihez csak a rendszerváltást követően, 1990-ben juthatott el.
Sebaj, van nekünk hazai: Taki bácsi, Lenke néni, a kis boltban 20 Ft a kilós kenyér, Gábor Gábor újhullámos frizőz szalonja, Nemcsók Karcsi feledhetetlen informatikai barbárságai, whiskey helyett házipálinka.
Az 1987-es évnek azonban számos különleges eseményt köszönhetünk a Szomszédok sorozaton kívül: a Kispál és a Borz kiadja első demóját, (Dórike világra jön), és a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület megszervezi első Népdal- és Néptánc Találkozóját Egerben.
1989. súlyos és meghatározó dátum a magyarság történelmében. Bekövetkezik a rendszerváltozás, a televízió tulajdonosok örülhetnek – mostantól a hét minden napján sugároznak adást készülékükben –, az MSMME pedig kitűzi céljául az értelmileg sérült emberek szabadidejének hasznos kitöltését, és megszervezi soron következő, 3. Kulturális Találkozóját.
1992-ben megalakul az Európai Unió, 1993-ban Bill Clinton megkezdi elnökségét Amerikában, ugyanebben az évben az Egyesület megszervezi első ipar- és képzőművészeti alkotótáborát, és az évtized derekára pedig széles körben elterjed az internet használata is.
1996-ban először kerül megrendezésre a Fesztivál Debrecenben, ahová 2009-ben visszatérünk, és az Egyesület történetének legsikeresebb programsorozatát valósítjuk meg. Elkészül első PR filmünk, melyet hála a technika gyors fejlődésének, immár ezrekkel tudunk megosztani a világhálón.
2009. - Dórike első fesztiválja.
Leonardo DiCaprio hátizsákkal indul Thaiföldre, egy ismeretlen szigetre. Amikor eléri a PARTot, egy zárt közösséget talál, akik befogadják, otthont adnak neki.
„Továbbra is hiszek a Paradicsomban. De most legalább tudom, nem kint keresendő, mert a Paradicsom nem egy hely, ahová mehetsz, hanem egy perc, amikor úgy érzed valaminek része vagy. És ha rátalálsz erre a percre, örökké tart.”
Valahogy így kerültünk mi is 2012-ben pARTszélre Szolnokon.
Zilált agytekervényeimben nem állnak össze a mondatok. A fesztivál első napja mindig paranoiássá tesz: mit felejtettem otthon, kit kell most felhívnom, melyik csoportnak hol van a szállása… és így tovább. Közeleg a megnyitó, a fél tábla csoki és a bögre tejeskávé sem mossa le torkomból a gombócot. Tehetetlen vagyok. Guvadt szemekkel bámulom a körülöttem cikázó ember-seregletet.
Kezdjünk már…
A függöny elgördül, itt már nincs mit tenni, jöjjön, aminek jönnie kell! A karzatról lehunyt szemekkel hallgatom a Himnuszt játszó kecskemétieket, libák rohangálnak a karomon. A színpad hirtelen élni kezd, szolnoki bűvészek, mágusok, mutatványosok felváltva kápráztatják az ujjongó közönséget. A nyitókép telis-tele kedvenc művészeti csoportjaimmal: matrózok Drávatamásiból, néptáncosok Okányból, csípő-virtuóz salsások Balmazújvárosból.
Jó volna most ide néhány ékesszóló mondat a mélységekről és magasságokról, melyeket együtt átéltünk, de hagyjuk is a közhelyeket. Jön az első MSMME fesztivál baba, valahogyan mégis csak ide keveredtünk 870-en az ország 50-en intézményéből (tiszta Honfoglalás), az önkéntes munkatársaink annyian vannak, mint csillag az égen (szeretünk Titeket nagyon), a kaja nem olyan pazar, de éhen idén sem halunk (jövőre csak zsíros kenyérre fussa), és sátrat még most sem kell hoznia magával senkinek…
Különös, különös nyár-éjszaka volt. Simogatóan meleg péntek éjjel, a pöttyös nyári ruhámban Audrey Hepburn akartam lenni, aki életében legalább egyszer majd Tiffany-nál fog reggelizni.
Különös, különös nyár-éjszaka volt. Elégedettség illata vegyült az olcsó pálinka zamatával, csontig szívott cigaretta csikkek fáradtan henyéltek egy kupacban, zene és lábdobogás zöreje szállt.
Különös, különös nyár-éjszaka volt. Virágzott a Tisza. Kérészek járták életük első és egyetlen násztáncát.
Dórike

Reméljük sikerült kedvet csinálnunk egy kis tollforgatáshoz, várjuk élménybeszámolóitokat, nyári emlékeiteket, felejthetetlen MSMME pillanataitokat! Amennyiben szeretnétek másokkal is megosztani véleményeteket, fotóitokat, videóitokat, úgy azt megtehetitek, ha az msmme@t-online.hu e-mail címre megkülditek azokat!
Az MSMME pARTszélen XXV. Speciális Művészeti Fesztiváljának résztvevőit, művészeti csoportjait, produkcióit Fábián Gábor fotográfusnak sikerült lencsevégre kapni, melyet a Facebook/Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület oldalán, vagy az alábbi linken tekinthettek meg:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése