műhely hírek online

műhely hírek online

2011. július 14. összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Július

A világ-szerte a függetlenség és szabadság havaként számon tartott július az MSMME számára is felüdülést hozott!

Véget ért Nemzetközi Speciális Művészeti Fesztiválunk, melynek az idei évben Európa 2010-es Kulturális Fővárosa, Pécs adott otthont.

Azonban a nagy relax előtt kacsintsunk még vissza kicsit júniusra, hiszen a művészeti fesztivál mellett számos egyéb kulturális és szórakoztató program is belesűrűsödött a 31 napos, kora nyári hónapba!

Filmesített öröm-kockák

2011. június 7-én harmadik alkalommal vehettem részt a Zsirai Speciális Filmszemlén.

Több mint 13 nevezésre került filmes remekmű, izgatott alkotók a nézők soraiban és az elismert szakmai zsűri.

Ami az időzítést illeti (gondolom nem véletlenülJ), belecsúsztunk a szombathelyi Mediawave Nemzetközi Film és Zenei Fesztiválba. Bár itt nem Damjan Kozole mustrálta a filmeket, Kiss Tamás újságíró úr őszinte és lényegre törő véleménye meghatározó fontosságú volt a művész-alkotók számára!

A Zsirai Speciális Filmszemle értelmi fogyatékos filmes alkotóitól az idei évben is megtanulhattuk, hogy igenis érdemes (lenne) lebontanunk a napi rohanás során a fejünkben szisztematikusan felépített korlátokat. Tűz a Nap, a zsirai Rimanóczy-kastély parkjában ezért (okosan és megfontoltan) egy nagy fa alatt állítom le az autómat. Ahogy kiszállok, a Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonának egyik lakója, egy harminc év körüli fiatalember lép mellém. - Honnan jöttél? - néz végig rajtam barátságosan, majd széles mosollyal közli: Én ám itt élek!

Gyere, mindent megmutatok neked! Mielőtt megköszönhetném a szívélyes fogadtatást, újabb kérdéssel áll elő: - A filmszemlére jöttél? Rövid szünet után aztán azt kezdi sorolni, hogy hányan és melyik otthonból hoztak filmeket, de aztán ellép mellőlem, és odafut az autójából éppen kiszálló Pápes Éva filmes szakíróhoz, aki (mint azt később megtudom) az értelmi fogyatékkal élők mindkét eddigi országos mozgóképes találkozóján zsűritag volt.

A III. Zsirai Speciális Filmszemle vetítéseinek helyet adó terem felé sétáló Pápes Évát az otthonlakók közül többen is megölelik, én pedig a zsirai intézmény film-felelősével, a fesztivál gondolatát kiötlő (az idei Vas Film Fesztiválon díjnyertes) Fábián Gáborral váltok néhány szót. Megtudom tőle, hogy szakmailag milyen sokat jelentett, hogy a mostani filmszemlére készülődve a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület segítségével a szellemi fogyatékos alkotók segítői filmes képzést kaphattak, a fesztiválra készülő alkotó közösségek pedig áprilisban két napos szakmai összetartáson vehettek részt. Nagyjából itt tartunk a beszédben, amikor a zsűri elnöke, Halmy György filmrendező is befut. A vetítésre várakozók azonnal köré gyűlnek, s a közös örömködést látva világossá válik, hogy az említett zsirai műhelymunka során a szakmai mellett baráti építkezés is zajlott.

A szemlét Hollósi Péter, Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonának igazgatója nyitja meg, aki szerint csakis intenzív odafigyeléssel és sok-sok bátorítással lehetett elérni, hogy az otthonok lakói filmre vigyék érzéseiket. A megnyitó után aztán elindul a vetítés, sorjázik a tizenhárom kisfilm. És: szó elakad, lélegzet és pulzus lassul, beszippant egy minden kockájában nyugalmat, olykor pedig kedves öniróniát árasztó filmes világ. Át- és megadom magam: együtt takarítok a lazán szövegelő Jolival, majd együttérzek a kocsmában egyedül csocsózó (így persze mindig nyerő) Királlyal, aki az otthon kapujához érve viszont szolgálatkészen leveszi a koronáját. A fogyatékos szereplőkkel együtt aztán én is csak vakargatom a fejem búbját, amikor a riporter azt tudakolja, hogy: Neked mit jelent a szeretet?

Később, egy szimbólumokban tobzódó film kapcsán aztán egyre inkább kirajzolódnak az igazi Töréspontok, s rájövök, hogy hol is vannak a valódi Korlátok. A Nem a reklám helye című film szereplőjéhez hasonlóan én is szeretnék bátran az Égre nézni, és - ez már megint egy másik film - valóban önfeledten enni a mindennapi kenyeret.  És vége.

Az agyam lüktet: mit tudnak ők sokkalta jobban, és mit nem érünk fel ésszel mi, úgynevezett normálisak? Pápes Éva szerint a különbség az, hogy mi gyakran, ők viszont nem igazán húznak önmaguk és a másik közé határokat.

Hatalmas vihar közepén hajtok hazafelé, és két villámcsapás között hajlok belátni, hogy: igaza van.

Díjazottak

A legjobb film: Baranyai Tünde, Balogh Ernő, Nagy Zoltán: Mindennapi kenyerünk. (Segítő: Szalay József) Ágfalva.

Szabadfilm kategória: 1. Drapos Antal: Töréspontok (Szabó Emília) Kéthely.

Dokumentumfilmek: 1. Kóczán Krisztián, Ertl Tibor: Ez nem a reklám helye (Szalai József) Ágfalva.

Játékfilmek: 1. Nagy Rita: Itt vagyok egyedül. Csak jön valaki! (Fábián Gábor) Zsira.

Közönségdíj: Kiss Ferenc, Szalai István: ...leereszkedett a vasfüggöny... (Őri László) Peresznye.

MEGMUTATJÁK AZ OTTHONLAKÓKAT

Szó elakad, lélegzet és pulzus lassul, mindenkit beszippant a filmes világ.

Hollósi Péter, Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonának igazgatója szerint egyre inkább tettenérhető, hogy az úgynevezett intézménytelenítés hívei különböző módszerekkel, legutóbb például az egyik inernetes portálra feltett filmmel próbálják azt sugallni, hogy az otthonok eldugják a szellemi fogyatékosokat. Az igazgató örül annak, hogy a zsirai intézmény éppenséggel filmekkel, sőt, fesztivállal tud hatékony választ adni a vádaskodóknak.

Kiss Tamás, Vas Népe

Dallal-tánccal…

Ahogyan azt a bevezetőben is említettem június hónap igen-igen forgalmasra sikeredett kultur-csemege fronton!

Hiszen amíg a Speciális Művészeti Műhely művészeti csoportjai játszva látszottak Pécsett, addig a tordasi értelmi fogyatékosok otthonának lakói és dolgozói sem lustálkodtak, dallal-tánccal egymásért - összefogtak.

Az idei rendezvényről még nincs a tarsolyunkban friss élménybeszámoló, de addig is az elmúlt évek tapasztalatairól Asztalos Zsolt beszámolóját olvashatjátok!

A pillanat varázsa – Dallal-Tánccal, ahogy én láttam

Filmszerűen peregnek életünk eseményei. Egyik év a másik után. S így vagyunk bizonyos rendezvényekkel is. Fesztiválok, fellépések…

A pillanat – az a bizonyos pillanat, egy kivételes pillanat – meghatározó. A szerelemben éppúgy, mint az élet más területein, munkánkban, vagy az alkotás folyamatában.

Dallal-Tánccal… Az első pillanatnál nem lehettem ott. Ez még 2002-ben történt, valahol Hollandiában, amikor mindannyiunk kedvelt zenekara, a tordasi Szivárvány Együttes az Európai Dalfesztiválon képviselte hazánkat. Az az est, az ott látottak adták az ihletet. Mondhatnánk azt is, egy pillanat műve volt…

Természetesen ez így nem igaz, mert sok minden kellett még ahhoz, hogy a következő évben Százhalombattán egy olyan gálaműsor részesei lehessünk, amelyben sérült és ép művészek együtt élték meg a színpadra lépés örömteli pillanatát. Befogadó város és nagylelkű támogatók, érző fellépők és értő közönség nélkül nem ment volna – ahogy az a bizonyos pillanat is a múltba veszett volna, ha nincsenek a tordasiak. Mert az, hogy álomból valóság lett, csak annak a csapatmunkának volt köszönhető, amit ők elvégeztek akkor, s azóta is.

Számomra tehát az a bizonyos pillanat csak 2003-ban adatott meg, igaz, akkor láthattam azt is, hogyan áll össze a műsor (színházi rendezés volt a javából, s tudom, ma is az, legutóbb Pesty-Nagy Katával) – ott lehettem ugyanis a próbákon.

Az első mindig, mindenben más, ez az est akkor egyedi volt. Nemcsak azért mert a „közös hang” valóban átjött, és a fellépések sikere átütő volt, hanem azért is, mert sérült alkotóink a színpadi megjelenésen túl a színfalak mögött átélhették azt, amit a „sztárfellépők”: sminkes és fodrász, hangpróba és beállás, stb. Egyedi volt – közel négy órás hosszúságát tekintve is – élmény volt.

(S a szervezés – mintha én csináltam volna. Pedig nem.)

Közös célunk, sérült és ép művészek együvé tartozásának demonstrálása, valós művészeti értékek közvetítése megvalósulni látszott a következő években is. Ott álltak sokan a színpadon második, harmadik és negyedik alkalommal is, – a teljesség igénye nélkül a tordasi zenekart, a magyarszerdahelyi kórust, a zsirai színjátszókat, a regölyi táncosokat említem együtt olyan nevekkel, mint Deák Bill, Delhusa, Détár Enikő, Csonka András, Szandi, Gabi – és a siker, ha nem is volt annyira átütő, mint elsőre, soha nem maradt el. Mindig valami különlegeset adott Százhalombatta.

Elfogult vagyok, ezért emelem ki: újabb meghatározó pillanat volt a Nemzeti Színkottás Zenekar fellépése a 2007-es esten, s az, amit akkor Solymos Tóni mondott, miszerint csak az tudja, milyen munka van ebben, aki maga is zenél. Igaz ez a táncra, s másra – mert Zolával szólva a művészet nem ér semmit tehetség nélkül, de a tehetség sem ér semmit munka nélkül.

2008-ban aztán hiányzott az a pillanat… Merthogy egy év kimaradt, de aztán újra elindult a vonat, s a 60-as éveket idéző állomáson a pillanat örömét nekem a tordasi-kislétai-regölyi TriColor fellépése jelentette. És ahogy a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület kulturális fesztiváljainak sorában csúcspont volt Debrecen a Kölcsey Központtal, úgy a Dallal-Tánccal Egymásért Gála méltó helyére került 2010-ben a Thália Színházban. Az a pillanat megint felejthetetlen marad, bízom benne, sokunk számára: egy eldobott kő kézről kézre járt, összefonva a kezeket, összefogva azt, amit az élet (vagy a társadalom?) elválasztott. Mert a művészet összeköt. Jóban rosszban. S ahogy a társadalom nem lehet kerek egész sérült embertársaink nélkül, úgy a művészettörténet sem lehet teljes a fogyatékos alkotók által teremtett értékek nélkül, legyen szó KOMISZ-ról, NESZ-ről, vagy a tordasi zenekarról, a regölyi táncosokról, bármelyik intézményünk művészeti csoportjáról.

Filmszerűen peregnek életünk eseményei...

Mint említettem, az a bizonyos pillanat a feledés homályába is veszhetett volna. A tordasiak azonban tettek azért, hogy azt az elsőt sokunk számára újabb boldog pillanatok kövessék. Köszönöm nekik. Köszönöm, hogy nem csupán kíváncsiak, de alkotók is.

Mert a kíváncsi ránéz valamire, és azt kérdi: miért? Az alkotó megálmodik valamit, és azt kérdezi: Miért ne?

Asztalos Zsolt, elnök

Kitekintő

Nyár lévén fesztiválokban gazdag hetek várnak ránk, mindenki megtalálhatja a számára megfelelő szabadidős programot.

Augusztus 9-15. között mindenkit szeretettel várunk a Fonyódligeten megrendezésre kerülő Liget Fesztiválon!

Gyertek, hálidéj a napsütésben a Balaton partján! J

LátHATÓSÁG (egy fesztivál első csapója)

Pancho, pancho, bumm-bumm-bumm!

Megpróbáltam láthatatlan tintával írni e sorokat, bele-bele olvasgattam Rejtő Jenő a Láthatatlan légió című regényébe, letöltöttem Mézga Aladár láthatatlan kalandját az univerzumban, és a kelleténél több időt szenteltem a Láthatatlan rózsaszín egyszarvú című szatíra megértésével. A témával kapcsolatban egyéb fontos megemlítendő tudományos hír, hogy a Berkeley Egyetem kutatóinak sikerült mesterséges anyagokkal háromdimenziós objektumokat láthatatlanná tenni.

Hihetetlen, igaz? Mennyi adatot találhatunk egyetlen jelentéktelen címszó rákeresésével.

Sokunk számára a „láthatatlanok” csupán egy jó film, vagy egy izgalmas könyv címe. Azonban járnak-kelnek félig nyitott szemekkel közöttünk olyan emberek, akik tömegintézmények zárt világának láthatatlan lakóiról beszélnek.

Feltűnni és feltűnést kelteni egészen egyszerű. Látszani – hmm, bonyolódik a helyzet. Játszva látszani? Igen!

„Csillagok hullnak, évek jönnek-mennek, van néhány, amely csak fényesebb lett.

Pancho, pancho, bumm-bumm-bumm…”

Igen, mert mi ekkora bumm-bumm-ok közepette zúzunk le egy 5 napos összművészeti fesztivált Európa 2010-es Kulturális Fővárosában, Pécsett, ahol nincsenek láthatatlan produkciók, csak látható izgalom, és szembetűnő fényes siker a színpadon.

2011. június 23-27. között - egy időben az Európa-szerte közismert Glastonbury fesztivállal - az MSMME művészeti csoportjai is bemutatkoztak. Bár nálunk nem lépett fel a U2, a Coldplay vagy Beyoncé, de volt nekünk ajkai Hangadók, darvastói Musical csoport vagy tordasi Szivárvány, na ha nem is az égen, de a Kossuth téren mindenképpen.

Egy város, egy hely, egy fesztivál, ahol szerelmek szövődnek, barátságok köttetnek, és senki sem lát rácsokat, vagy emberlarakatokat.

1100 fellépő művész és segítőik, mintegy 120 színpadi produkció, szabadtéri koncertek, fesztiváli zsongás, különös hangulatok, színes fények és megváltozott levegő az éterben: Pécs!

Játszunk. És minél többen, és minél többet játszunk – mi együtt - egyre jobban látszunk is.

„A dolgok értékét nem azok adják meg, amik, hanem az, aminek látszanak.

Valamit érni és megmutatni tudni, annyi, mint kétszer annyit érni”

/Gracián: Lenni és látszani//

„Játszva látszom” Speciális Művészeti Fesztivál, Pécs

http://www.youtube.com/watch?v=M9eWVvnYSyI

Dórike

Műhely hírek online

műhely hírek online

2011. június 6. összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Június

Ősi magyar nevén a Napisten hava, mely hónap nevét Júnóról kapta. Ebben a hónapban ünnepeljük a zenét (Június 21.), most tartjuk a kábítószer elleni küzdelem világnapját (június 26.), és kikiálthatjuk a magyar szabadság (?) napját is (június 30.).

Számunkra azonban kiváltképp jeles eme hónap, hiszen Egyesületünk június 23-27. között rendezi meg Speciális Művészeti Fesztiválját!

Szóval, Nyakunkon az élet!

Játszva látszom

Egy hónappal ezelőtt, amikor a pécsi fesztiválra való jelentkezés határideje lejárt, még úgy tűnt, kis fesztiválnak nézünk elébe. Azóta is folyamatosan jönnek a határidőn túli jelentkezések…

Így Pécsett ismét majd’ 1200-an leszünk, ahogy legutóbb Debrecenben. A magyarok mellett lengyel, francia, dán, bolgár, szlovák és olasz csoportok lépnek a Pécsi Nemzeti Színház színpadára. A program elkészült, letölthető honlapunkról.

A fesztiváli programsorozat nyitányaként mindenkit várunk a Nemadomfel Együttes és a Villon trió koncertjére, a Kossuth térre! Itt lesz fesztiválszínpadunk…

Fesztiválindító és hangulatfokozó nyitókoncert mindjárt az első nap délutánján, majd nyitókép a mohácsiakkal immár a Színházban, az est zárásaként pedig tambura dallamok. Így indítjuk pécsi fesztiválunkat…

A többi napokon az ismét színesnek ígérkező művészeti bemutatók mellett szalmai programok – konferencia az önkéntességről, fotókiállítás a zsirai lakókról – , és szórakoztató programok – koncertek a fesztiválszínpadon pl. Desperado – várják a résztvevőket. Esténként ajánljuk a Sétatér fesztivál koncertjeit is, olyan előadókkal, mint az EtnoRom, a Simply English.

5 nap Pécsett, előbb, mint terveztük, de így legalább Szent Iván Éjszakája is a fesztiválon ér bennünket. A tűzugrást ugye senki nem hagyja ki?

Asztalos Zsolt, MSMME

„Mint sebezett gyümölcsből édes nedű, csak csurran, cseppen a háborgó néma NESZ”

Alig néhány hete ért véget a Nemzeti Színkottás Zenekar 5 napos felkészülő tábora Gyöngyösön. Első élménybeszámolóink között Nádudvari Péter cikkét olvashatjátok!

Összetart a dal: egészségesek és fogyatékkal élők példaértékű művészeti együttműködése

Jó volt kiszakadni pár napra a mostanában VV Alekosz, a gazdasági válság és a ”mizumizumizu” által fémjelzett keserédes magyar valóságból. Jó volt kiszakadni abból, és részese lenni egy másik valóságnak, egy olyannak, amelyet javarészt a vidámság, az öröm, az odaszánás, értékalkotás és értékközvetítés, illetve megannyi lélekemelő pillanat jellemzett.

Na és persze rengeteg munka, hiszen a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület Nemzeti Színkottás Zenekara (NESZ) előtt ismét nagy feladat állt: egy, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola Kollégiumában megtartott felkészítő tábort követően a helyi Gyöngyök Művelődési Központban lépett fel egy értelmi fogyatékkal élőket gondozó, ellátó lakóotthon létrehozásának megsegítésére szervezett Hogy mindig legyen otthonuk elnevezésű rendezvényen (további fellépők: St. Martin, Gyöngyszem Zenekar, Rajkó Művészegyüttes).

Az a megtiszteltetés érte a zenekart, hogy ismét St. Martinnal együtt zenélhetett, így a felkészítő tábor egyik feladata volt egy - a zenekar számára új - St. Martin dal, a Magányos megtanulása.

Az egyik jelenleg legnépszerűbb popslágert, a fogyatékkal élők társadalmi helyzetével is összeegyeztethető szövegű Összetart a dalt is átdolgozta és megtanulta a NESZ.

Amelynek legfiatalabb zenei vezetője jómagam vagyok, de nagyszerű dolog volt annak megtapasztalása, hogy valamennyi, a táborban dolgozó szakemberben - korosztálytól függetlenül - annyi lendület, eltökéltség és odaszánás volt, mint bennem. Az értelmi sérültek munkamoráljáról és monotónia-tűrő képességéről már több fórumon írtam és beszéltem, de ismét csak ismételni tudom önmagam: lenyűgöző az a hozzáállás, ahogy a szinte az egész napot betöltő (!) próbákon részt vesznek: mindenféle negatív megnyilvánulás nélkül, hatalmas türelemmel és figyelemmel álltak hozzá a –számukra különösképpen- hosszú és fárasztó próbákhoz.

A próbákat szakmai konzultációk, remek hangulatú kötetlen beszélgetések, valamint élőzenés bulik követték, amelyeken a zenei vezetők ”húzták a talp alá valót”.

A felkészítő napok munkájának gyümölcsét a csütörtöki jótékonysági gálaműsoron aratták le a fellépők és a népes számú Nagyérdemű: semmihez sem hasonlítható atmoszféra, felemelő-szívszorító hangzás és színpadi látvány. A NESZ- fellépés záró száma a már korábban megemlített Összetart a dal volt, amely dalcím felfogható az est ars poeticájának is: a daloknak, a zenének köszönhetően értelmi fogyatékkal élő és egészséges zenészek együtt alkottak valami csodálatosat. 

Nádudvari Péter, NESZ zenei vezető, Gyöngyös

(A zenei táborban illetve a koncerten készített fotókat mindenki megtekintheti az MSMME Facebook közösségi oldalán – ahova várjuk minden új és régi ismerősünket – illetve az alábbi linken:

https://picasaweb.google.com/dora.zsupos/NESZTaborEsFellepes2011Gyongyos?authkey=Gv1sRgCMzGiJW5rd2t5wE#  )

Foglaljunk hont!

A tordasi időgép ismét működésbe lendült, immáron 2. alkalommal! Az idei év májusában egészen a sámánokkal fűszerezett, mélyen alvó Emesén át, turulmadarak hátán megérkezhettünk Árpád ősatyánk jurtájába.

Véleményem szerint nem véletlen a Honfoglalás korának megidézése, hiszen Tordas települése már az ősidőktől lakott helynek számít. Lakói már az Árpád-korban is voltak, mezőgazdasággal és szőlőműveléssel foglalkoztak.

Tehát szőrén-mentén a tordasi intézmény saját településének múltját prezentálhatta partnerintézményeinek. Lovas íjászok, nyársalás, dobosok, gyógynövények, népi konyha, harcosok és dolgos ősanyák sokasága népesítette be az otthon sztyeppéit! Tér és időutazás, egy napon, egy helyen, sok-sok honfoglaló táltossal.

(ha már így alakult megemlíteném, hogy Sajnovics János, a finnugor nyelvrokonság korai kutatója szintén itt született! J)

Komédiások Parlamentje

KOMISZ a világ körül! Kíváncsi szemek, kérem, haladjanak lejjebb! Öveket bekapcsolni! Célállomás: Belgium!

„Ha kedd… akkor Belgium”

Nem Mell Stuart világhírű szatíráját rejti a cím, de a Komédiás Integrált Színház brüsszeli, Európa Parlamentbeli fellépése is keddre esett, így az asszociáció teljesen helyénvalónak bizonyul. Vannak dolgok, amelyekről nemes egyszerűséggel csak annyit szoktunk mondani: „ezt látni kell!” Néha valóban elégtelen a szó, nem tudja visszaadni az átélt élmények, események szépségét. 2011. május 1-5. között többször fordult meg ez a mondat színjátszóink fejében, akik az Európai Parlament meghívására Belgiumban töltötték ezt az időszakot.

Hosszú és fárasztó út után először Brugge-be érkeztünk, melyet joggal hívnak Észak Velencéjének. Egy kis ékszerdoboz, ahol a szebbnél szebb látnivalók azt is elfeledtették, hogy éjszaka alig aludtunk az autóbuszon.

Brugge-ből Blankenberge-be utaztunk. Miután kényelembe helyeztük magunkat, elsétáltunk a tengerhez, s a hideg idő ide vagy oda, lekerültek a lábakról a cipők, hogy belegázolhassunk a „nagy vízbe”. Hazafelé vásárlás, vacsora után pedig még próba a másnapi előadáshoz, s maradt még energia a - lassan éjszakába nyúló - beszélgetéshez is. Május 3.-a (kedd) teljes egészében az Európa Parlamentbeli fellépésről szólt. Reggel Brüsszelbe utaztunk, ahol először megnéztünk néhány nevezetességet, köztük a nyári királyi rezidenciát, az Atomiumot. A Parlament megtekintése után egy tájékoztatón vettünk részt, amely az ott folyó munkáról szól. Nagy élmény volt, hogy ott ebédelhettünk, ahol a parlamenti dolgozók, képviselők is étkeznek. A hatalmas biztonsági előírások miatt parlamenti szereplésünk legproblémásabb és legnehezebb eseménye volt az épületbe való be- és kijutás koreográfiája. Hosszasan várakoztunk, amíg abba az épületbe érkeztünk, ahol este felléptünk.

Az esemény, melyre Járóka Lívia képviselő asszony meghívott bennünket, egy olyan projekt része volt, mely a gyermekszegénység elleni küzdelmet tűzte ki zászlajára. Színházunk ehhez csatlakozva olyan műsort állított össze és adott elő, mely erre a jelenségre hívja fel a figyelmet. Az estet Járóka Lívia képviselő asszony nyitotta meg, majd képviselőtársai is megfogalmazták erről alkotott gondolataikat. Az eseményhez egy képkiállítás is kapcsolódott, mely a roma világban élő emberek életét, szépségét mutatta be, s egyben ráirányította a figyelmet ezen emberek sokszor méltatlan életkörülményeire. Lakóink derekasan állták a délutáni próbát, majd a fellépés is szépen, fegyelmezetten lezajlott. Ezt fogadás, beszélgetés képviselő asszonnyal és közös fotózás zárta, valamint egy ígéret, hogy a nyáron ellátogat zsirai Otthonunkba. A Parlamentből való kijutás ugyancsak kalandos volt. Igazgató úr és az úgynevezett „műszaki csoport” egy kis időre az épületben rekedt. Jókat derültek a fonákságokon, mi pedig az autóbuszban várakozva izgultunk, hogy vajon "visszakapjuk-e” őket? Este 10 órakor körül már reménykedhettünk a viszontlátás örömében.

Este brüsszeli szállásunkon már felszabadultan ettük a malomkeréknyi pizzákat, mely után önmagunk elleni véteknek számított volna, ha le nem gurítjuk a világhírű belga sörök valamelyikét. Jókedv, derültség, majd beleájulás az ágyba. A túl gyorsan jött reggel után újra autóbuszra szálltunk. Brüsszelnek szinte minden szép és fontos látnivalóját megtekinthettük. Séta és vásárlás az otthoniaknak. Fáradt, de jókedvű csoportunkat hosszan néztem a csodás brüsszeli főtéren, s azon gondolkodtam, hogyha el kellene mesélnem brüsszeli élményeinket, azt sem tudnám, hol kezdjem el. Meséljek a Szent Mihály katedrálisról, ahol közös ima szólt magyar nyelven, a csodálatos épület kolosszusokról, az Ízek utcájáról, a Manneken Pies-ről, a forradalmár szoborról, akit fényesre simogattunk, hogy a legenda szerint titkos álmainkat valóra váltsa? …és felsorolni sem tudom, miről még. Igazi hangulatos belga sörözőben búcsúztunk Brüsszeltől, büszkén fényképezkedtünk Bartók Béla szobránál, majd lassan visszasétáltunk az autóbuszhoz.

Utunk utolsó vacsoráját Kölnben fogyasztottuk el. A Kölni dóm az esti fényekben még méltóságteljesebbnek tűnt, mint azt valaha gondoltuk volna. Hívő emberként bevallom lehengerlően hatott rám. Sok száz évvel ezelőtt, kezdetleges építészeti technikával csak a Világ Urának, csak az Ő segítségével készülhetett el így ez a fenséges, monumentális épület, hirdetve, hogy Isten nagysága előtt minden porszem csupán. A megilletődés érzését a téren daloló utcazenészek oldották, akikkel a késő éjszaka ellenére csak eldaloltuk a „Már minálunk babám” című dalt. A felejthető vacsora után végleg hazafelé vettük az irányt.

Az autóbusz monotonon falta a kilométereket, de a fáradtság sem tudott álomba ringatni. Büszkén és boldogan gondoltam arra, hogy sikerült bemutatkoznunk Brüsszelben, s hogy csodálatos, szép élményekhez juthattak az Otthon lakói, akiknek fegyelmezettsége, kulturált viselkedése örömmel töltött el bennünket. Az idegenben való egymásrautaltság és a sok közös emlék, nevetés még inkább összekovácsolt bennünket.

Tudom, hogy Igazgató úr szerénysége most tiltakozna, hogy itt a világháló nyilvánossága előtt mondjak köszönetet neki, most mégis arra kérem Őt, engedje meg, hogy köszönő szavaink itt helyet kapjanak! Számos elfoglaltsága mellett időt szakított ránk, megtisztelt bennünket jelenlétével, vállalva az út után rá váró összegyűlt feladatok tömegét. Köszönet a sok segítségért, mely minden területen megnyilvánult felénk!

Zárszóként mit is írhatnék még? Felejthetetlen volt!

S a hazatérés?

„…vártam már a percet, hogy itthon legyek végre, s egy éjjel ez megtörtént. Most megosztom véled e csodásan szép élményt.” (Szörényi Levente: Utazás)

Szalay Péterné, Zsira

Szemrevaló

Nem csak erős idegzetűeknek! Tessenek kérem szépen kultúrát ropogtatni művészet szósszal!

http://www.youtube.com/watch?v=lGtNuix8kKQ

http://www.youtube.com/watch?v=O-zPvO8DAwE

Kiállunk

Kleió, Melpomené, Thalia, Euterpé, Terpsikhoré, Erató, Kalliopé, Urania, Polyhymnia.

Egyáltalán nem hibbantam meg, kedves olvasóm, bármennyire is úgy tűnhet. A megnevesített hölgyek a görög mitológia kulcsfontosságú szereplői, a 9 múzsa!

Az MSMME megtalálta a tízediket, a Pécsi Múzsa alakjában, ki a művészet törékeny csókját hinti homlokunkra.

Speciális művészeti fesztiválunk kísérőprogramja a Pécsi Múzsa címmel jelölt ipar– és képzőművészeti kiállítás.

A kiállításra szánt művészeti produktumokat a mohácsi Pándy Kálmán Otthonba várjuk június 16-ig.

„A világ színpad, az előadás rettenetes.” /Oscar Wilde/

A világ tele van csodabogarakkal, különcökkel, s bár az emberek furcsán tekintenek az egyéniségekre, mégis mindig ők uralják a két lábon járó, felegyenesedett, kölykét 9 hónapig hordó emlős figyelmét.

A nagyvilág színpadán zajló előadás talán olykor rettenetesnek hathat: számlák, adók, a kormány, a férjed, a feleséged, a nyavalyáid, az életed, az ő élete a Tv-ben, a „való világod”.

A „Játszva látszom” színpadán ez nem történhet meg!

Nemadomfel Együttes, Badora, Arcok a múló időben, Hangadók, Desperado, Esagramma, Szivárvány Zenekar, Team 4 Music, Anconai szerelmesek, Mitsoura… többet nem árulhatok el! J

Na, mit szólsz?!

Pécs, 2011. június 23-27.

Dórike