Műhely hírek online

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e

2012. december 20 .,  összeállította: zsupos dóra

„HUMANITÁS.

Kevésre tartalak, hogy

ne kelljen túl nagyot csalódnom benned.”

(Fodor Ákos)

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

December

Az első hóval ország-szerte megérkezett az eszeveszett karácsonyi készülődés ajándékvadászata is. Idén már november közepén mindenhol álltak a karácsonyfák, a városok fényes gyémántokként ragyognak a tekergőző izzóktól, a Mikulás pedig tömegcikk lett a plázák zsúfolt auláiban.

A vásárlástól megszakadt lelkeket emlékeztetnénk arra, hogy - bár mára közhellyé süllyedt - a Karácsony a szeretet, az egymásra való odafigyelés és törődés ünnepe. Néhány jó szóért, figyelmes gesztusért nem kell tízezreket költenünk a boltokban. Az idei évben a Jézuska hozzon Mindenkinek a fa alá jóindulatot, elfogadást, kedvességet, bölcsességet.

Kellemes Ünnepeket!

Fejtágító

2012. októbere és novembere eseménydúsan telt a zsirai fogyatékosok otthona falai között. Az intézmény és az MSMME együttműködésének köszönhetően hat alkalmas továbbképzés valósulhatott meg az otthon dolgozói, és a környező intézetek szociális munkatársai számára. Az elmúlt hetek tapasztalataiból íme néhány élménybeszámoló:

Ilyen jellegű továbbképzésen még nem vettem részt, ahol hat héten keresztül, sokféle művészeti területbe bepillantást nyertem. Sok-sok új dologgal ismerkedhettem meg és sok jó emberrel találkozhattam! Minden egyes foglalkozás adott új ismereteket és örömöket. Gyógypedagógusként külön öröm volt számomra, hogy volt olyan foglalkozás, ahol a sérült gondozottakkal együtt dolgoztunk.
Minden elismerésem a szervezőké és a foglalkozásokat vezető kollégáké. Jó lenne több ilyen továbbképzésen részt venni.

                                                                                     Dr. Károssy Györgyné, Magyarszerdahely

Az egri továbbképzésről kellemes, szép emlékeket őrzök, melyek egy részét hasznosítani tudtam. Örömmel tapasztaltam, hogy már ismert előadók tartják az oktatást.
Nagyon jó ötletnek tartom, hogy több témakört is érintettünk a hat hét során. Botond Béla bácsival és Budovinszky Csillával szívesen dolgoztam volna többször. Fehér István és Szél Anikó foglalkozásai nagyrészt hasonlítottak az egrihez, viszont csalódást semmiképp sem okozott.

Összességében nagyon jól éreztem magam minden alkalommal. Nagyon gyorsan telt el egy-egy nap. A helyszín nagyon jó volt, örültem, hogy kicsit körülnézhettem Zsirán!

Wirth Judit Piroska, Magyarszerdahely

A továbbképzésen részt vevők hat alkalommal tekinthettek be egy-egy művészeti ág rejtelmes és sejtelmes világába. Hogy elegendő volt–e ez a hat alkalom? Mondhatjuk azt nyugodtan, hogy nem. Arra azonban elég volt az idő, hogy megismerkedjünk egy-egy művészeti ág alappilléreivel, alapfogalmaival, mint pl. playback színház, graham, limon, kontakt, ISO, plán stb. Akiben pedig valamely művészeti ág felkeltette az érdeklődést ő úgy gondolom a későbbiek során tovább fejlődhet, képezheti magát, ha körültekintően figyel és keres, hiszen ebben segítséget nyújt a MSMME Asztalos Zsolt vezetésével.

A műhelymunka során számtalan ötletet kaptam, amelyet munkám során hasznosítani tudok. Csoportunk még homogénnek sem volt mondható. Több szempontból sem, hiszen az anyaintézmény dolgozóin kívül voltak kollégák más intézményekből is, valamint az ápoló-gondozó személyzet és a mentálhigiénés csoport képviselte magát. Elmondhatjuk, hogy a már meglévő tapasztalatok vagy a tapasztalatlanság nem jelentett akadályt a jó hangulatú, kreatív csoport munkálkodásában. Jó volt látni azt, hogy tudunk játszva tanulni, ki tudunk lépni abból a világból, amelybe bezártuk saját magunkat, ki tudunk lépni a hétköznapi mókuskerékből, még ha csak egy fél napra is. Persze ebben a játékos világban „tanáraink” azért megpróbáltak minél több és fontosabb információval ellátni minket. Mindenkiből megpróbálták kihozni a saját maximumát ezeken a területeken.

Őri László, Peresznye

Vegyes érzelmekkel vártam a továbbképzést.

Fábián Gábor munkáit jól ismertem és valójában a fotózáson kívül még a tánc érdekelt.
A mozgásszínház, a színjátszás távol állt Tőlem, csak nézőként vettem részt ezeken a programokon. A playback színházról nem is hallottam.
Az első alkalommal már tapasztaltam, hogy ez nem hasonlít a többi továbbképzéshez, itt aktív munka folyik, aminek mindenki részese. Valamennyi közösen eltöltött nap jó volt.
A délelőtti játékos, sok mozgásos résszel telet,amit délután egyre kisebb csoportokban folytattunk.
Nagyon jól volt felépítve valamennyi nap, a személyiség fejlesztő játékok, bizalom játékok különösen tetszettek. A kreativitás, az egyén személyisége, a jelenlegi lelki állapot nagyban befolyásolta munkánk.

Munkám során, illetve a magán életemben valamennyi területről a szerzett ismereteket tudom hasznosítani. Erőt, feltöltődést adott a tovább képzés.

Köszönöm a lehetőséget, hogy részese lehettem.

Pál Erzsébet, Zsira

NESZ különkiadás

2012. november 26-30. között az idei év utolsó NESZ táborát tartottuk meg Székesfehérvárott. A találkozó most is – mint mindig – remek hangulatban telt el, 10 intézmény 50 lakójának és segítőjének részvételével. A tábor zárásaként november 29-én teltházas koncerttel búcsúztattuk a 2012-es évet a Vörösmarty Színházban.

A következőkben Baranyai István, székesfehérvári zenei vezetőnk gondolatait olvashatjátok, melyek megfogalmazásához a „Közös Hang” adta meg számára a kellő motivációt! J

Közös Hang!

Hogy felkelve a földről újra egymás szemébe nézhessünk, kell egy közös hang!

Hogy a szeméttel teli világban megtaláljuk a kicsi kincset, kell egy közös hang!

Hogy a rojtos ruhákba bujt „egyszálember” is kinyissa szemét, kell egy közös hang!

Hogy a távolban pislákoló meleg fény elérjen hozzánk, kell egy közös hang!

Hogy az utolsó pillanatban is reménykeltően keljen fel a nap, kell egy közös hang!

Hogy a gyógyulás a testedről a lelkedre vándoroljon, kell egy közös hang!

Hogy a rettegéssel egyszer szembenézz, kell egy közös hang!

Hogy a félelem vakmerő bátorsággal öltöztessen át, kell egy közös hang!

Hogy a hangod feltörje a süket füleket, kell egy közös hang!

Hogy a tekinteted villám fényességéből szelíd csóvává erősödjön, kell egy közös hang!

Hogy a dallam ne csak zagyva mindenség legyen, kell egy közös hang!

Hogy a dal ne csak szavak ürességét jelentsék, kell egy közös hang!

Hogy a közös cselekedet felemelő sikert érjen el, kell egy közös hang!

Hogy összetartozó dallamok elmondják a titkukat, kell egy közös hang!

Hogy emberek együtt lehessenek, kell egy közös hang!

Hogy az árva hangok ölelkezzenek, kell egy közös hang!

Hogy a hang mindenkié legyen, kell egy közös hang!

A közös hanghoz kell egy közös hang!

A „Közös Hang” koncert képekben Cserta Gábor fotográfus tolmácsolásában:

http://cseropix.hu/kozoshang/

Köszönjük!

Jómagam is ismételten részesülhettem abban a kiváltságban, hogy újfent a színkottások körében tölthettem néhány napot. Az elmúlt évek NESZ-es élményeit összegeztem pár mondatban Nektek!

„A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus.”

(AKPH)

Gyerekkoromban azt hittem különcnek, másnak lenni szégyen. Mindent megtettem azért, hogy beilleszkedjek embertársaim közé, átlagos fiatal legyek, aki eltűnik, beleolvad a tömegbe. „Normális”. De mit is jelent ez a szó? Normális csak valamihez viszonyítva lehet egy ember. Felnőttként lekopik rólunk a gyermek-máz s megtanuljuk, teljesen normális, hogy nem születünk egyformának: férfi, nő, önzetlen, zsugori, perverz, voyeur, heteró és homoszexuális, esetleg fogyatékkal élő.

A másság szó hazánkban még mindig pejoratív jelentéstartalommal bír. Az én értelmező kéziszótáromban azonban a másság olyan tulajdonságok összességét jelöli, mint például a jellegzetes, a páratlan, vagy a különleges.

Páfkovics György a másság minden létező pozitív jelzőjét magában hordozza. A fiatal fiút akár egy lapon említhetnénk Mága Zoltánnal, lehetne a 100 Tagú Cigányzenekar legifjabb prímása, vagy tehetségkutató versenyek újabb roma származású felfedezettje. Ezzel szemben a sors furcsa fintorának köszönhetően Gyuri a Nemzeti Színkottás Zenekar oszlopos tagja.
A NESZ olyan zenekedvelő értelmileg sérült fiatalokból és segítőikből áll, akik megmutatják, hogy a fogyatékosság erénnyé is kovácsolható, és nincsenek leküzdhetetlen akadályok.

Az első zeneterápiás módszert Carl Orff fejlesztette ki, aki ütős hangszereket adott sérült gyerekek kezébe, mellyel csökkentette mozgásügyetlenségüket, és javította beszédképességüket. A modern technika fejlődésének köszönhető, hogy a Zenekar tagjai 2002. óta holland módszer alapján, úgynevezett színkották segítségével tanulnak. A leegyszerűsített hagyományos kották olvasása nem igényel komplex gondolkodásmódot, a hangokat különböző színek jelölik, melyek váltakozva ismétlődnek a hangszereken.

Mondják a zene gyógyír a lélek bajára, a fogyatékkal élő emberek közössége pedig kapukat nyit egy őszinte világba.  A NESZ először 2010-ben ölelt kebleire, szerelem volt ez első látásra, hallásra. Az 55 főből álló együttes ritmusszekciójában kaptam helyet egyetlen árva rumbatökkel kezemben, azonban hamarosan kiderült: zenei analfabéta vagyok, abszolút bothallással.

Az egyszerű akkordok eljátszásától az egész estés koncertekig hosszú és rögös út vezetett. Az idén tíz éves fennállását ünnepelő NESZ repertoárjában a klasszikusok mellett fellelhetőek populáris, közkedvelt nóták is, a koncerteket pedig vendégművészek előadásai gazdagítják. 2009-ben először kísérte szaxofonján a Zenekart St. Martin, aki azóta is időről-időre színpadra áll a színkottásokkal.

Az elmúlt években Gyurihoz hasonló ’láthatatlan’ tehetségek százaival találkoztam különböző kulturális- és művészeti rendezvények fellépőiként. Ezek a sérült fiatalok elzárva élnek a társadalomtól. Emberi természetünk határai, az ismeretlennel szembeni előítéleteink vaskos falakat emelnek köréjük. Bob Dylan azt mondta egy dal még senkit sem térített meg. „A dal véleménynyilvánítás, mely elhatárol bennünket és a közösséget a világ gonoszságától.” 

Dórike

Zsira Fényes Madarai

A zsirai otthon képszínháza Az elhagyott madár című darabjával a XI. Vasvári Színjátszó Fesztiválon vett részt 2012. október 18.-án. A darabot a négynapos rendezvény nyitó előadásaként nézhették meg a fesztiválozók, valamint a szakmai zsűri. A minősítő találkozón a négy nap alatt harminc színjátszó csoport mutatta meg felkészülésének eredményét. A szakemberek még csütörtök este szóban értékelték a Zsiraiak produkcióját. Sajnos a díjátadón (vasárnap) nem lehettünk jelen, ahol is Az elhagyott madár arany minősítést kapott valamint közösségi díjat a szertartásjátékért és a képi világért.

És hogy mit jelent a Magyar Szín-Játékos Szövetség által kiadott minősítés a következőkben olvashatjuk:

"A XI. Vasvári Színjátszó Találkozón majdnem harminc produkciót láthatott a közönség - és a mindig körültekintően szigorú szakmai zsűri. Mindemellett a vasvári fesztivál is lehetőséget adott a csoportoknak a minősítésre, amelyet kérni kell, és amelynek régóta nagy értéke-rangja van ebben a körben. A szakmai minősítésre jogosult Magyar Szín-Játékos Szövetség ráadásul néhány éve pontosította (mondhatni szigorította) a szabályrendszert, úgyhogy a minősítésnek (ez az alapfokozat), valamint a bronz, ezüst, arany fokozatnak azóta, ha lehet, még nagyobb jelentősége van. (Arany minősítést például az a produkció kaphat, amelyet a nemzetközi kontextusban is bemutatásra, a magyar színjátszás képviseletére méltónak tartanak az ítészek.)" Ölbei Lívia, Vas Népe

Most pár gondolat erejéig szeretnék egy kicsit eltávolodni a múltban, s utalásnyira a jövőbe is. Megkísérlem letisztítani gondolataimat, felidézni emlékeimet és összegezni az elmúlt éveket.

2010-ben a debreceni MSMME fesztivál hatására egy új színpadi kifejezésforma jelent meg a Zsirai Otthonban. Eleinte még neve sem volt és még a műfaji meghatározása sem volt lehetséges. Azóta persze már sokan mondtak róla sokat; boncolgatták, elemezték, kritizálták és dicsérték. Most úgy tűnik, hogy a mozgásszínház műfajain belül elhelyezkedő non-verbális, rituális színpadi előadásmód.

Az elmúlt két év alatt az ország számos színpadán léphettünk fel, így a Pécsi Nemzeti Színházban, a Soproni Petőfi Színházban, Ajkán, Budapesten, Zsámbékon, Mosonmagyaróváron, Szarvason és Vasváron.

Tavaly nyáron szakmai megerősítést és bíztatást kaptunk Zsámbékon, idén tavasszal a katartikus hatás miatt Vastaps díjjal jutalmazták a csoportot Mosonmagyaróváron, és most ősszel arany minősítést és közösségi díjat adtak az Alternatív Képszínháznak Vasváron.

Sokat lehetne írni az elmúlt egy-két évről, a tapasztalásokról és felismerésekről, hogy mik azok a történések, melyek idáig juttatták a csoportot, és hogy eztán még milyen lehetőségeknek nézhetünk elébe. Most mégsem ezek a gondolatok jönnek elő belőlem, valahogy egész más érzések törnek a felszínre.

A hála gondolatai.

Az ember boldogságra törekszik, de valahogy szíve mélyén mindenki tudja, hogy ebben a valóságban ezt nem kaphatja meg teljes egészében, hisz annyi elbizonytalanító hatás vesz körül mindenkit. Érzéseink bizonyosságát megkettőzi, egészünket lefelezi.

Kétely és félelem.

Érdekes felismerés, hogy a sérültek körében ezt kevésbé tapasztaltam. Hitük mélyebbről fakad, vágyaik kevésbé égbetörőek, és természetes módon tudják mit jelent hálásnak lenni.

Hálás vagyok, hogy részese lehettem - és ki tudja még meddig lehetek meghatározó figurája ennek a csodálatos folyamatnak, melyet az Alternatív Képszínház elmúlt két éve jelent.

Mikor az ember rájön, hogy nincs semmije szabaddá lesz, mert azt is megérzi, hogy nincs mit elveszítsen.

Megkaptam a lehetőséget, részese voltam, de sosem volt az enyém. Megtisztelő, hogy rajtam, rajtunk keresztül áramolhatott valami egészen különös dolog. Sokat kaptam és bízom benne, hogy másoknak is adott és ha úgy kell történjen, még ad is.

Hálás vagyok azoknak az embereknek, akik segítették ezt az utat.

Hálás vagyok annak az erőnek, ami ezt lehetővé tette, de azt is tudom, hogy bármikor más irányba fordíthatja életem, hisz csak Ő tudja igazán mi a jó nekem.

"És amikor a sámán vagy egy olyan ihletett pap, mint mondjuk Assisi Szent Ferenc, vissza akarja emelni lelkünket az elveszett otthonába, először a madárrokonokkal békül ki, az állattestvéreinkkel; azonosul velük, s szeretettel öleli őket magához.

Mintha a madarak értenék egyedül, amit Pál apostol mond: "Que sursun sunt, querite!" Ami fent van, azt keressétek!

Igen, a madár az égben keres.

Ha egy gyermek szemével nézel rá, nem is állat, inkább angyal.

Szárnyai vannak."

/Müller Péter/

Fábián Gábor, Zsira

Gengszter sztory

Az ajkai Molnár Gábor Műhely Alapítvány a Fogyatékosok Világnapja alkalmából kulturális fesztivált rendezett, melyen az Alapítvány művészeti csoportjai mellett bemutatkoztak Darvastó, Zsira és többek között Pápa művészeti társulatai is. Az Alapítvány ellátottjai és segítői a Gengszter sztori című krimibe ágyazott vígjátékkal készült a fesztiválra.
A színtársulatot felkészítő Tóthfalusi Erzsébet rövid ismertetőjét ajánljuk figyelmetekbe!

A forgatókönyvet ajándékba kaptuk. Tótfalusi Gergely írta kizárólag nekünk, a színtársulatunkat alkotó karakterekre építve a történetet. Ezért aztán minden figura teli találat lett, a nevek pedig beszédesek: Big Gino, Biznisz Dzsoni, Hiéna Frenki, Nyakigláb Andy, Vézna Jimmi.... Műfaját tekintve krimibe ágyazott vígjáték. Vagy vígjátékba ágyazott krimi? Mindkettő lehetséges. A sztori a 20-as évekbe kalauzol, és egy titokzatos aktatáska körül zajlanak az események, és ahogy a filmek elején szokták mondani, a valósággal való minden nemű egyezés a véletlen műve. Vagy nem?

A Molnár Gábor Műhely Alapítvány tagjaiból verbuválódott társulatunk különleges adottságú – fogyatékkal élő - fiatalokból áll, ezért 20-25 percnél hosszabb darabok eljátszására nem vállalkozunk. A szerepek tanulása ugyanúgy zajlik, mint az igazi színházakban, karaktert formálunk, aztán ismétlünk és ismétlünk. Annyiban mégis más, hogy legtöbbjük erőssége nem a szavakban rejlik, hanem a mozdulatokban, s aki tehetséges a szavak tolmácsolásában, az elmondja mindegyikük helyett. Így dolgozunk.

A nevünk Ambrózia Színtársulat. Most adtuk magunknak a Gengszter sztory premierjének tiszteletére. Már olyan sok darabot eljátszottunk, úgy éreztük, jár nekünk egy név. Az ambrózia is beszédes név: a parlagfű latin neve. A parlagfű pedig allergiát okozhat..., de gyógynövény is. És mindenki tudja, hogy az ambrózia az istenek eledele is.

(http://www.kristalyvolgy.kapuja.hu/news.php?readmore=3067 )

Tóthfalusi Erzsébet, Ajka

Valami olyasmi…

Az év vége közeledtével a visszatekintés, a számvetés - vagy valami olyasmi - foglalkoztat bennünket, miközben  gondolataink egyúttal az új év lehetőségeit kutatják. Lassan évről évre ugyanazt mondjuk: ismét egy küzdelmes és munkás időszakon vagyunk túl - de ki az, aki saját életébe tekintve nem gondolja így? Mindnyájan küzdöttünk ez évben is a megmaradásért…

Nem tehetünk úgy, mintha a bizonytalanság ne nyomta volna rá bélyegét mindennapjainkra, - az egyesületben, intézményekben, műhelyekben, - mégis, azt gondolom, közösségünk ezúttal is megtette azt, ami az adott körülmények között elvárható volt, még többet is. Túléltünk…

25. évünk minden nehézség ellenére mindenki számára ismét adott valamit… Talán a legfontosabb, hogy fellépő csoportjaink ezúttal sem maradtak FESZTIVÁL nélkül, Szolnok lendületbe hozott valamennyiünket. A fonyódligeti ALKOTÓTÁBOR és TÁNCTÁBOR szándékaink szerint egy hosszabb út első állomása volt, amikor a nyaralást kiegészíti a művészeti foglalkoztatás. Sokakat új élményekkel gazdagított a NESZ fellépés Tatán és Székesfehérváron – a NESZ-t látni: újra és újra megerősítést ad abban, hogy az örömzene felszabadít. TANFOLYAM helyett műhelyfoglalkozásokat szerveztünk Mohácson és Zsirán, igaz, sajátos módon - kis közösségeket kovácsoltunk. Ismét részesei lehettünk a FILMSZEMLÉNEK, a nagyhátiak Párizsban, az ajkaiak Corkban léptek színpadra. 2012-ben is éltünk a lehetőségekkel…

Az utolsó hetekben, az Advent időszakában, Karácsony közeledtével köszönetet mondunk tagjainknak, hogy továbbra is ott, itt állnak az MSMME mellett, megköszönjük az intézményeknek, intézményvezetőknek, hogy segítik a műhelyek, csoportok működését, megköszönjük az alkotóknak és segítőknek, hogy még mindig, hogy továbbra is, hogy a végsőkig kitartanak, és köszönet illeti azon támogatókat, akik a kultúrára, a művészetre áldoztak. Természetesen az effajta köszönet kevés, ezért a köszönet egyben elhatározás is, nem feladás, nem megállás, mert megyünk tovább, 2013-ban is megküzdünk démonainkkal… S hogy miért? Mert Böjte Csaba szerint jó dolog jónak lenni:

„Jó dolog jónak lenni... Jó dolog lehajolni a kicsinyekhez, az elesettekhez, a szegényekhez. Az évek alatt oly sokszor megtapasztaltam, hogy milyen tiszta, nemes érzés szeretetből irgalmasságot gyakorolni a bajban lévő emberekkel, gyerekekkel. Minden másféle örömnél szebb, tisztább, felemelőbb jónak lenni, jót tenni, szeretetből irgalmasságot gyakorolni a bajban lévőkkel.”

Kívánunk áldott Karácsonyt, szeretettel teljes Ünnepet, és kitartást az Új Évre!

Asztalos Zsolt, elnök, MSMME