idézetek

Hiszünk abban, hogy a művészet mindenkié...

Jean Kennedy Smith (Very Special Arts)











2012. október 18., csütörtök

Fesztiváloztunk

Szeptember 26-án megrendezésre került a XIII. Észak-Alföldi Regionális Kulturális Fesztivál, Püspökladányban. A Napfényes Támogató Szociális Egyesület és a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület közös munkáját számos rendezvényen megismerhette már a közönség.

Minden évben más öltözékben fogadja a sérült gyermekeket, csoportokat, és az őket kísérő dolgozókat és családtagokat a Dorogi Márton Művelődési Ház. A Napfényes Sziget Integrált Intézmény dolgozói idén az ősz jegyében, a csuhéj, és peddig nád illetve a kukorica és erdei termések felhasználásával készítették el a csodálatos dekorációt. A regisztrációtól a színpadig mindenhol érezni lehetett az ősz csodás illatát.
A rendezvényt a Napfényes Egyesület elnöke, Hajdu Lajosné Rózsika nyitotta meg, aki szeretetteljes nyitóbeszédével a legtöbbek szemeibe már a rendezvény elején könnyet csalt. A nyitóképben láthattuk ifj. Hajdu Lajost, aki tanítványával, Varga Lacikával állt színpadra. A Hol van a szó? című dalt adták elő, melyet Hajdu Dávid kísért gitáron. Ezt követően ismertük meg a nap háziasszonyát, Szabó Bianka Annát, aki az első fellépő csoportot konferálta éppen. A Napfényes Sziget csoportja a fonyódligeti gyermektáborból hozták el a Macarena produkciót, mellyel most a püspökladányi közönséget kápráztatják el. Őket a balmazújvárosi intézmény Sol Singers énekegyüttese lendítette bele a vendégeket a fesztivál sűrű programjába, hiszen innentől kezdve megállás nélkül zakatolt a műsor az ebédig.
Hajdúnánásról Oláh Zolika jött el egy népmesével, amivel rögtön nevetésre késztette a színházteremben ülőket. A mesét mese követte, és az intézmény bábcsoportját üdvözölhette a közönség. Az aranyszőrű bárányt felelevenítették mindannyiunk számára. A kedves percek után ismét énekeseket láthattunk, ezúttal a nánási otthon előadásában, nappali ellátásban részesülő fiatalok és bent lakó fiatalok közös produkciójaként. A lelkes kis csapat nagyon profi módon dolgozik együtt, hatalmas elismerésem a felkészítőiknek. A debreceni intézmény Margaréta Tánccsoportja már évek óta járnak fellépni, a fesztiválra egy görög táncot hoztak. Őket Makula Rómeó, a nagyháti intézmény fiatalja követte egy Veres Péter verssel. A táncolni is szerető Rómeó, már többször megmutatta versmondó tehetségét, ez a mostani sem ábrándított ki egy embert sem. Én már várom a jövő évi meglepetését.
A debreceni Fogyatékosokat Ellátó Intézmény, Napsugár Tánccsoportjának hangszeres műsorszáma nagyon megható volt, olyannyira, hogy hazaérve rögtön meg szerettem volna újra hallgatni. A szünet előtt néhány produkcióval járva egy mester-tanítvány zenés-táncos produkció keveredett a színpadra. Szerintem meglepetés műsorszámnak is megérett, hiszen meglepően felrázták a hangulatot, a hirtelen jött történettel, melyben hol mókás, hol énekes rész következett. Garantáltam odaszögezte az összes feneket a párnázott székekhez.
Őket a hajdúböszörményi speciális iskola tánccsoportja követte. A Vidám Lurkók Tánccsoport értelmileg sérült fiataljai modern retro táncot adtak elő. A hihetetlen erős néptánc-szeretetem abszolút kielégítette a Dévaványáról érkezett néptánccsoport. A fesztiválon Dunántúli ugróst láthattunk.
A konferansz után minden csoport elindult ebédelni. Fel kellett töltődni a műsor második részéhez. A fesztivál délutánját az újfehértói Pacsirta zenekara nyitotta, akik öt éve zenélnek, énekelnek együtt. Miután minden Vendég visszazökkent a fesztiváli hangulatba egy verses előadás következett. Lovas Zsuzsi a püspökladányi Napfényes Sziget „lakója” a szeretetről mondott verset. Az első felvonásban már feltűnt Dévaványai intézmény citerazenekarát ismerhette meg a közönség. Egy népdalcsokorral búcsúztak a fesztiválunktól.
A nagyháti intézmény versmondója; Gaál Zsolt a népdaléneklésben is fergeteges, ezúttal egy népdalcsokorral lepte meg a fesztiválra látogatókat. A hagyomány, a népi jelleget meg nem bontva egy játékos produkció követte a népi produkciókat. A tanya című játék a Napfényes Sziget produkciója. A színpadi játékban kiderült, a fiatalok hogyan is látják a paraszti élet, a tanya közegét. Hatalmas tapssal és kitörő nevetéssel fogadták a sorokban ülők.
Egy nem mindennapi táncprodukció ámított el, amikor a színpadra lépett a Komádi Gyermekotthon 2 lakója. A táncképzésen résztvevő fiatalok profin, a zene ritmusára egyszerre történő mozgásukkal, hihetetlen érzést teremtettek a teremben. Tehetség tehetséget követve megérkezett Varga Lacika a maga világával a színpadra, és zenés produkciójával ismételten remek hangulatot varázsolt a színpadra. A hallgatóság a produkció végére Lacival énekelte az ismert dalokból összeállított egyveleget. Ez alatt, a függöny mögött már egy gyerekcsapat készülődött, hiszen egy kézzel fogható produkciót hozott a püspökladányi Segítő Kezek. Amikor a függöny szétment papírlapok, festékek, és megannyi gyerek álldogált a színpadon. A zene indulásával az ő kezük is mozdult. A közönség kíváncsian várta az eredményt, hiszen színfoltokat, és sok gyermekhátat látott a produkció alatt. Amint halkult a zene, és láttatni hagyták az eredményt, a gyerekek napot, házat, világot festettek a színpadra. A meghatódott Vendégeket a Balmazújvárosból érkezett WYWARAS Tánccsoport rázta fel ismét, akik La Fiesta társas táncukat hozták el Hozzánk. A csoportos táncot előtte Franciaországban adták elő. A Szelek Szárnyán csoport Bánhalmáról érkezett, és UV fényben előadott produkciójuk páratlan volt a fesztiváli napon. Kendő és szalag segítségével előadott táncot látványos és élvezhető. És ami a legfontosabb, hogy nem csak a közönség élvezhette, hanem a fiatalok is beleadták a szívüket a produkcióba. Az táncot követő percekben egy színpadra állított bohózatot láthattunk, amelyet a Komádi Otthon hozott el nekünk. A móka után egy mese került a színpadra. A 12 hónapról szóló mesét középsúlyos- és súlyos fogyatékosok együtt adták elő. A helyi Baptista Misszió Intézménye egy énekkarral érkezett a fesztiválra, akik népdalcsokorral készültek. A csoportban nem csupán sérült emberek dolgoznak, hanem a népdalokat szeretők is.
Ki ne szeretné magát néha Brazíliában érezni? A színes karneválok, a szamba, a hangulat.. Ezt az érzést hozta el a Magnólia csoport, akik szambával varázsolták Püspökladányba Brazíliát. A musical mindig egy nehéz választás, főleg ha egy szomorú musicalről van szó. A bárándi Otthon a Valahol Európában musicalt tette színpadra. A gyerekeknek kiváló alkalom volt az érzelmeiket kifejezni, és megmutatni, hogy milyen jó érzés figyelni egymásra. A Terápiás Ház Debrecenből hozta el énekkarát, akik a nem sokkal Brazíliai „utazásunk” után Twistelni hívta a közönséget. Hawaii hangulatban, ropták végig mindannyian az ismert slágert. A balmazújvárosi Harmónia zenés színpadi játék után ismét táncot láthattunk, melyben a Derecskeiek ABBA egyvelegre rázták a színpadon. A felpörgetett hangulat után ismét tánc következett. Latin stílusú tánccsoport nagy szeretettel táncolta végig modern táncát, pedig alig 3 hónapja alakultak.
Mindenki, aki végig örömködte Velünk a fesztivált szomorúan vette tudomásul, hogy eljött a finálé. A szervezők tartottak egy meglepetést a műsor végére is, hiszen a tartalmas napot a Magyar Speciális Művészeti Műhely hivatalos dala, a Két út zárta. A dal után az egyesület elnöke, Asztalos Zsolt gyönyörű gondolataival, és a sikert rejtő jövőképét osztotta meg a jelen levőkkel.
A sérült emberek fesztiválja sosem egyszerű, sem a felkészítőknek, sem a közönségnek. A móka és kacagás ellenére ismét sikerült bontani abból a falból, ami a sérült és ép fiatalok közt áll. Én bátran ajánlom minden embernek, hogy ha teheti, látogasson el a legközelebbi fesztiválra, hiszen egy ilyen maradandó élmény, ennyi látványos produkcióval, ritkán adatik. Köszönet a szervezői munkáért, és a lebonyolításért a sok segítőnek, a Napfényes Támogató Szociális Egyesületnek, és a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesületnek. Hiszen ez a nap így volt teljes, ennyi széppel, ezzel a hangulattal, és ezekkel az emberekkel.
Szabó Bianka Anna, Püspökladány