idézetek

Hiszünk abban, hogy a művészet mindenkié...

Jean Kennedy Smith (Very Special Arts)











2010. december 17., péntek

Műhely hírek online


m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e
2010. december 15., összeállította: zsupos dóra



Műhely hírek online

A Speciális Művészeti Műhely online hírlevelét látod jelenleg monitorodon, mellyel sérült embertársaink művészeti tevékenységét, tagintézményeink rendezvényeit, Egyesületünk regionális, országos és nemzetközi programjait követheted nyomon!


A Mikulás puttonyából:

Gondolom, sokunk számára hangzik ismerősen a Duna Televízió által vetített Győztesek Világa című műsor, amely több éve foglalkozik sérült emberek mindennapjainak bemutatásával.
December elején adásba került a tordasi Szivárvány zenekar és a budapesti Csalogány gyermekkórus, mely felvételt ajánlom mindenki szíves figyelmébe! J


„Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni, ki tapogatózva, ki tudatosan, ki ahogy éppen tud…” /Hermann Hesse/
Ezzel a néhány mondattal szeretném felvezetni a következő linkajánlót, Fábián Gábor fotográfus Arcok a múló időben zsirai kiállítása kapcsán!


2009-ben Gyöngyösön a civilek által megalapított Elfogadás díját, kiosztásának második évében a gyöngyösi Hétszínvirág Napközi Otthon munkatársa, a Nemzeti Színkottás Zenekar zenei vezetője, Nádudvari Péter kapta! Gratulálunk!
Nem társkereső jelleggel tesszük közzé, és nem is egy curriculum vitae állásajánlatokhoz, de ennyit mégiscsak illenék Péterről (szerintünk): J



Művészbejáró

„Szívbajok ellen kisasszony szedjen tangót!”- dalolja a receptet Paudits Béla! Decemberi számunkban a nagy hidegre való tekintettel a forralt bor és a kalács mellé mi is táncos lábak pergő pattogását küldjük. A Hajdúsági Szociális Nonprofit Kft. Balmazújvárosi Humán Szolgáltató Otthon nép- és társastáncosainak szemmozgató előadása következik!


Wywaras Dance Group

A modern- és társas táncok elsajátítására alakult tánccsoport Iszák Anna vezetésével 5 éve vette fel a „Wywaras” nevet (amely Újváros latin neve). A csoport közel 15 éve működik sikerrel.
A tánc – öröm! Közösségformáló ereje van. Nagyban hozzájárul a közösség-tudat kialakulásához. A társastánc személyiség formáló erővel bír, tartást, jellemet, megjelenést, viselkedést formál. Megtanít az egymással való viselkedés formáira, erkölcsi, magatartásbeli mintákat közvetít. A „Wywaras” tagjait büszkeséggel, örömmel tölti el a csoporthoz való tartozás.
Repertoárjuk széleskörű és igen változatos, megtalálhatóak benne a standard-, latin- és divattáncok egyaránt.
Előadásukban láthattunk már: - angol- és bécsi keringőt, disco táncot, party discot, swinget, Rock and Rollt, Cha-cha-cha-t, Szambát, Rumbát, Salsát.

Minden évben részt vesznek a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület által rendezett regionális és országos kulturális fesztiválokon.

2007-ben az első meghívásos formációs „REHA” táncversenyen, amelyet Andornaktályán rendeztek meg, a tánccsoport első helyezést ért el.
Kitartó munkájuk eredményeként alkalmuk volt már több ízben határainkon kívül is megmutatni tudásukat. Így lehetőségük volt az MSMME jóvoltából Hollandiában fellépni fogyatékkal élők fesztiválján, legutóbb pedig, szintén a Műhely közreműködésével, 2009.
októberében Lengyelországban megrendezett nemzetközi művészeti fesztiválon kategóriájukban értek el első helyezést.

Az elért eredmények, a munkájukat folyamatosan nyomon követő szakértők véleménye arra ösztönzik a táncosokat és vezetőjüket, hogy mindig újabb és újabb koreográfiákkal, vérpezsdítő ritmusokkal szórakoztassák a nézőket. A fiatalok örömmel készülnek minden fellépésre, hiszen lételemük a tánc és a zene.

Közel áll hozzájuk a latin zene világa, melyet a betanult táncok sikerei is bizonyítanak. 2010 októberében meghívást kaptak Budapestre az MSOSZ Eunice Kennedy Shriver Nemzetközi Emléknapjára, ahol több más intézmény művészeti csoportjával együtt színesítették műsorukkal a rendezvényt.

Fodorminta

A Fodorminta néptánccsoport már 12 éve sikeresen működik a nagyháti Intézményben.
A művészeti csoport hitvallását a következő gondolatokkal tudnánk kifejezni:
A tánc örömforrás, mely színesebbé teszi a hétköznapokat, ünnepnapokat. Javítja az önértékelést, önbizalmat ad, segít az önkifejezésben és az önmegvalósításban.
Nemcsak a közösségi együttlétek formáira tanít, hanem egymás elfogadására, egymás megbecsülésére is.
Célunk a magyar néptánckultúra elsajátítása, új tájegységek népi kultúrájának megismerése, a néptánc, népzene népszerűsítése.

A Fodorminta néptánccsoport tagjai számtalan hazai rendezvényen, regionális és országos fesztiválon aratott fergeteges sikert. Több alkalommal felkérték őket, hogy vendégelőadó csoportként vegyenek részt különböző városi rendezvényen.
A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület jóvoltából Lengyelországban is megmutatták milyen tehetséges előadói a magyar- és szűkebb környezetük, a hajdúsági táncoknak.
A Lengyelországban megrendezett zenei és táncfesztiválon saját műfajukban arany minősítést kaptak. A csoport repertoárja nagyon széles skálán mozog.
Felkészítő: Rohács Irén


Dortmund, InTakt, harmadik nekifutás

Elnökök elnöke, Asztalos Zsolt dortmundi élményei másodjára a színen! Kedves nézőink, dőljenek hátra, kapcsolják be a biztonsági öveiket. Indulás!

Europa InTakt: egyfajta életérzés ez, a ritmussal középpontban – így minősítettem legutóbb a Dortmundi Egyetem programját, melynek van még néhány említésre méltó mozzanata…

Nos, mindenekelőtt a műhelyekről, aztán pedig a bemutatókról. Különleges workshopok, különleges emberekkel – talán így lehetne legjobban jellemezni a történteket. Képzésein a Műhely is igyekszik kitekintést adni az európai trendekre, ami aztán a fesztiváli bemutatókon is tükröződik, itt azonban jóval nagyobb merítéssel találkozhattunk. Az érdekesebbeket említve:

  • Nálunk is jártak 2008-ban a török KeKeCa Body Percussion csoport fiataljai és tanárai, akik a testzene kifinomult formáját űzik, melyben az egyéni megmozdulások éppúgy határtalan lehetőségeket tartogatnak, mint közösen végzett gyakorlatok, vagy a kérdés - felelet játék
  • A tai chi művészete a mozgás és mozdulatlanság kettősét állítja középpontba, a résztvevők 5 állat, a medve, daru, majom, tigris és szarvas mozdulatait átvéve teremtettek kapcsolatot egymással
  • Hasonlóan a mozgás áll a bot-harc középpontjában, ami egyszerre tánc, harc, és játék. A harcosok 1 vagy 2 bottal ütéseket mérnek a földhöz vagy egymáshoz, miközben az egyszerű ütéseket kombinálják a partnerekkel, mozgás- hang- és ritmus effektusokkal. E játék a ritmusos mozgás egy olyan formája, amely segít abban, hogy az agressziót egy kreatív és kommunikatív módon vezessük le.
  • Több műhely is kapcsolódott a ritmushangszerek használatához, ilyen volt a közösségi ritmuskör, ahol egy dinamikus zenei közösség megteremtése volt a cél. Ezt - amint a bemutatón láthattuk - 3 nap alatt sikerült elérni s mindenki saját „hangján” szólalt meg.
  • A ritmushangszerek kiegészíthetők egy különleges dobfelszereléssel, a cajonnal, ami nem más, mint egy fából készült hangdoboz, melyre ráülve kézzel, lábbal játszhatunk - mindezt megtudhattuk, továbbá az afrikai és brazil dobolási stílust elsajátíthattuk egy külön workshop keretében.
  • A Stomp tette ismertté a tárgyakon és tárgyakkal való zenélést: kukák, seprűk és csövek nagyszerű hangzást adnak. Strokes!!!
  • Különlegesség a trinidadi dob, mind hangzásban, mind használatban: a zene és a mozgás ugyanis elválaszthatatlan, s itt már át is térünk a tánc megjelenési formáira
  • A dinamikus tánc műhelye egy olyan táncos módszert alkalmazott, amely a zenén és mozgáson keresztül történő önkifejezést segíti elő, alapvetően a résztvevők impulzusaira építve
  • A történetmesélés módjai közül az utóbbi években előtérbe került a mozgásszínház. Ezúttal a fénnyel és árnyékkal történő játékos interakció, a zeneválasztás, és mindezek vászon előtti vagy mögötti megjelenési módjaival is megismerkedhettünk, legalábbis az e műhelyben részt vett hallgatók.

Talán sok ez így, különösen olvasva s nem átélve – bár a dortmundi városháza aulájában tartott bemutató esten mindenki megtapasztalhatta, mire képes társa a zene, a ritmus segítségével.

Ahogy különleges műhely- és munkamódszereket és embereket ismerhettünk meg, úgy különleges és egyedi bemutatók részesei lehettünk, melyekből egy kis ízelítővel szolgálnak az alábbi linkek.
Már az első este élvezhettük a KeKeCa body percussion gyakorlatait, egy belga fúvós-, ill. egy francia ütős zenekartól pedig néhány műsorszám után improvizációs gyakorlatokat hallhattunk.

Másnap templomi koncerten mutatkozott be a magyar Csalogány Kórus, török-magyar népdalai elkápráztatták a hallgatóságot. Különleges színfoltja volt az estének az Esagramma olasz szimfonikus zenekar.

Harmadik este koncerthangulatot varázsolt a városi színház depójába egy dán rock zenekar, a Jacob Jensen Band (ők szintén jártak nálunk még 2001-ben a veszprémi fesztiválon, de azóta nagyot fordult velük a világ).

Europa InTakt: élmény volt! Akik ott voltak, láthatták azt is, amint egy ritmuszenekarban épp egy hordón dobolok… Hihetetlen, de megtörtént. Vagy csak álmodtam?
Asztalos Zsolt, Eger


A lap alja már-már szokásosan az én okosságaimmal van kitöltve (csak, hogy ne legyen üres a felület). A Santa Claus idő előtt érkezett, és egészen Ajkáig vitt Rudolf, majd a forgószél magával ragadott Pestiáig.

„Ese csillag voltál, másnap meg fecske…”

„Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be…” Igen, akár így is el lehetett volna indulni Ajkára, ha nem lenne szakadó eső és plusz-mínusz 5 fok. Hihetetlen, de igen, mindenki kapaszkodjon meg: tél van! Csak én nem akarom elfogadni, hogy 3 különböző méretű és szín összeállítású zoknit kell felvennem a kiscsizmámba az ultra forró miniszoknyámhoz, mert hát ugye az ember lánya legyen meggyőző kinézetű télvíz idején is!
Szóval, november 30-át írunk, Andrásoknak nagy neve napján útra keltünk Ajkára (szerintem lassan lemegyünk a térképről), hogy részesei legyünk a Molnár Gábor Műhely Alapítvány tinédzserkorba lépésének, azaz a 15. születésnapi bulinak. Összegyűltünk, mint egy nagy boldog család és a délelőttöt színpadi előadások sokaságával fűszereztük (lásd: Ajka, Zsira, Darvastó, Dáka…).
6 láb projekt: és örömében felsikít, Huááá! 3 ajkai srác, akik testüket használják hangszerként s Dóra még így, a maga egyszerűségében ennyire megdöbbentőt nem látott s halott a színpadon, retina és auris petting egyben.
Csillag vagy fecske. Ha az életben. Zsákmányállat. Dereng már valami?! Nem csak egy zenekar, egy egész generációt felölelő életérzés. A Kispál és a Borz zenekar 23 éven át formálta a nemzeti öntudatot, s december 1-én Lovasi Bandi az ajkai Hangadók zenekarral lépett színpadra, egy igen személyes hangvételű riportot követően, melyet a zenekar tagjai készítettek. Azta, ennek a fazonnak élőben is olyan hangja van, mint az otthon agyonnyúzott cédéimen, ráadásul olyan meggyőzően zúzták a bandával, hogy azonnal meg akartam inni egy sört a jól ismert refrént követően: „amelyik rosszul van, az vagyok én… részegennnn!”.
Szerintem celeb vagyok (azt hiszem ez az a ma oly divatos kifejezés, amit minden ütődött magára ragaszthat, én miért is ne?!). Szóval, merem ezt kijelenteni felelősségem teljes tudatában: minimum annyit utazok, mint Madonna egy európai turné alatt.

Magyarország legnagyobb méretű falujába (értsd: Budapöst) érkeztünk a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar „Kitárt Ajtók Ünnepére”. Hoppá-hoppá! Az MSMME egri művészeti stúdiója - SZÍN-FOLT - alkotóinak (H)ARCOK című kiállításával járult hozzá a rendezvény sikerességéhez.
Mi történhet meg férfi és nő között? Minden. Bármi. Szerelem. Féltékenység. Közöny. Szenvedély. A Baltazár Színház Fiúk, lányok előadásában 30 percnyi tömörített rózsaszínnel szegélyezett férfi-nő- hogyan is- mit is etűdöt láthattunk a megnyitót követően. Mókás kis előadás, magával ragadó karakterekkel, csattanós szöveggel (azért még sem egy KOMISZ!!!).

December 3-a a Fogyatékosság Világnapja, melynek kapcsán egész napos programsorozat várta az érdeklődőket a Bárczin. Magam maga szórakoztatására becsücsültem Verdes Tamás, a Társaság a Szabadságjogokért non-profit szervezet képviselőjének előadására. Szabadságjogok, érdekérvényesítés, önrendelkezés… nofene. A média napjaink talán leggyilkosabb fegyvere, érdekes ki mindenkiből lehet ma cserebogár…
„A média szerepe a fogyatékos emberek megítélése” címmel Bombera Krisztina, Liling Tamás, Rúzsa Viktor és egyebek közt Novák Péter vitázott pro– és kontra. Muhajjj, komolyan mondom szájkarate jobbról és balról is a hírösember zuhatagban, az ember a nézőtéren meg csak bólogat egyik oldalról a másikra, mint a plüsskutya a kocsid kalaptartóján. Én mondom, életközeli élmény a javából, amikor rádöbbensz, nem te vagy hülye, csak a világ dolgai lázadnak ellened és tudod, hogy érdemes tenned azt amit, és akképpen ahogyan!

Összegezvén a hallottakat:
„Csak az győz, aki tudja, miért harcol és szilárdan hisz is az ügyben.”
/Tapasztalati szakértő képzés indult az ország 3 régiójában, tehát ma már így hívjuk az „OKJ”-s hajléktalant (ne nevess hangosan, a Szociális Expón tanultam!), ha én a fenti elv mellett voksolok, akkor majd engem anarchistának kell titulálni??? J/

No, csókolom!
Dórike

2010. december 10., péntek

Ajka, 2010. december 1.

Az ajkai kulturális fesztivál a házigazda Alapítvány vezetője, Lovas Irén köszöntő szavaival indult, melyek mindannyiunk számára megfontolásra érdemesek:


Kedves Vendégeink!

Még két nap, és elérkezik a Fogyatékosok Világnapja, december 3-án. Serdülőként, amikor még sportoltam, eljátszottam a gondolattal, hogy a sors fordulataként kerekesszékes is lehetnék…, de még olyan fejletlen volt a megküzdési stratégiám, hogy nem tudtam elképzelni, csak a totális kiszállást az életből. Ma már, lenne bátorságom segítséget kérni a többi sérülttől, hogy megpróbáljam az életet.

Sajnos az én serdülőkorom már a múlté, de van itt még egy kamasz a maga 15 évével, és ma azt is megmutatja, hogy lassan ő is „lenő”. Igen. LENŐ, és nem FELNŐ. Mert a csecsemő, aki anyja karján ül, bizony hosszú idő, míg a saját lábára áll, talán a 15 év sem elég, míg egy kiscsikó születése után alig pár órával, már a lábán egyensúlyoz. Ez a lenövésben lévő kamasz: a Molnár Gábor Műhely Alapítvány, aki állam-anyja karjain ül még, és egyre kevesebb támogatást kap tőle.

Ebben a lenövő fejlődésben minden „kamasz-betegséget” átélünk. Mint a kamaszokat, általában az érzelmi kielégületlenség, a felnőtt-hiány, a beszélgetések, a vitatkozások és a kedélyes együttlétek hiánya is belesodorja a kommunikációs csapdákba, ahol a panaszkodás, az irigység és a fontosság-hiány vezeti a munkát.
De velünk történik meg az is, hogy egy egész adventi-naptár dísz, megannyi csodás szőnyeg, több száz koszorú kerül ki a szorgos kezek közül. Egymásnak vetett vállak és hátak védik a bántásban, betegségben, gyászban szenvedő gondozót és fiatalt, ami nemcsak felnőtt, hanem agg bölcsességet is karmol az arcunkra.

Kedves Különleges Gondoskodást Igénylő Fiatalok! 15. születésnapunk alkalmából kívánni szeretnék nektek! Azt kívánom, hogy szeressétek úgy magatokat, ahogyan nálunk tanulnak szeretni! Kívánom, hogy higgyétek el magatokról, hogy képesek vagytok minden nap Ti is tenni magatokért! Keressétek meg az értékeiteket, és tiszteljétek magatokban azokat, ahogyan a napi dráma tanítja ezt nekünk!

Kedves Küzdő és Elfáradt Kollégák!
Kívánom nektek születésnapunk alkalmából, hogy szeressétek magatokat nagyon! Ne akarjatok! Minden kétségbeesésbe lássátok bele a következő lépést, és tegyétek is meg! És amikor már nem tudtok tovább küzdeni az ellenőrökkel, a főnökötökkel, a kollégáitokkal, akkor helyezkedjetek bele teljesen a sérült fiatalba, és ha már a szükségleteidet nem látod, akkor az övét fejts meg!

És most mindenkinek kívánok! Kívánom, hogy élvezzék ezt a mai napot különleges meleg remegéssel a szív körül, mert emberfeletti munkának lehetnek tanúi!
Jó szórakozást!

2010. december 7., kedd

1 hét vagy 2

Ismét eseménydús héten vagyunk túl, ami valójában már november 23-án elkezdődött. Akkor tartottuk ez évi utolsó elnökségi ülésünket Budapesten, – ilyen alkalmakkor fontos döntések is születnek – többek között elkezdtük összeállítani az MSMME 2011. évi kulturális programtervét.
Programokat tervezünk – ismét tanfolyam, filmszemle, nemzetközi kulturális fesztivál, alkotótábor, továbbá NESZ és KOMISZ fellépések szerepelnek „álmaink” között – miközben bizonytalan az Egyesület jövője, nem látjuk még a jövő évi működési költségek fedezetét. De álmok nélkül nem létezhet senki, mi sem…

Szóval miről is döntöttünk? Talán a legfontosabb, hogy kulturális fesztiválunk – amely 2011-től speciális művészeti fesztivál néven szerveződik, s mint ilyen a 9. nemzetközi és 24. országos rendezvény lesz a sorban – mottója: JÁTSZVA LÁTSZOM. Mint azt korábban írtuk, a tervezett helyszín Pécs, tervezett időpont június 30.- július 4.

A megbeszélést a szokásos irodai munka követte, mindaz, ami elhangzott papírra került, levelek születtek, programterv íródott – amely januári hírlevelünkben közre is adatik…

December 1-én hóesésben érkeztünk Ajkára, ahol a Molnár Gábor Műhely Alapítvány minden évben ezidőtájt, a fogyatékos emberek világnapjához kapcsolódva szervezi a Veszprém Megyei Kulturális Találkozót. S mit láttunk? Fellépő csoportok sorát ezúttal nem a helyi kaszinó, hanem a Nagy László Szabadidő Központ színpadán – köztük az ajkai HATLÁB formációt, amit az országos fesztiválra is várunk! – továbbá HANGADÓK koncertet, és mindent, mi szem szájnak ingere. Megszokott már, hogy a találkozó részeként beszélgetés zajlik egy meghívott előadóval: sérült fiatalok kérdezték korábban Novák Pétert, tavaly Katona Klárit és ez évben Lovasi Andrást. Vele persze a közös éneklés sem maradt el!
Ajkára szeretnénk még visszatérni, a találkozót regionálissá bővíteni, talán a Nemzeti Színkottás Zenekar is felléphetne egyszer egy jótékonysági gálaest keretében, segítve ezzel az Alapítvány munkáját. Meglátjuk mit hoz 2011…

És még mindig nincs vége a hétnek, melynek utolsó két napja Budapesten, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán talált bennünket. A Kitárt Ajtók Ünnepe keretében kiállítást rendeztünk az Egri Műhely szín-foltos festményeiből, standoltunk a civil börzén önkénteseket keresve, belepillantottunk a Baltazár Színház Fiúk Lányok c. előadásába. Meghallgathattuk Novák Péter, Görög Zita, Liling Tamás és mások véleményét a média fogyatékos emberek megjelenítésében játszott szerepéről.

Munkánk egy része az irodához kötődik, pályázatírás és elszámolás, hírlevél szerkesztés, minden olyan dolog, ami megalapozza a programok szervezését, másik része terepgyakorlat az ország adott rendezvényhelyszínein, találkozás azokkal, akikért dolgozunk. 


Hát ilyen 1 munkás hetünk, vagy 2.