Műhely hírek online

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e

2012.  október 18.,  összeállította: zsupos dóra

„Mihez adjak, mit,
kihez kit? hogy mibb legyen?
vagy kibb? s mivégre?”

(Fodor Ákos)

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Október

Bátran ki merem jelenteni, végképp búcsúzhatunk az indián nyár utolsó sugaraitól is, lehullt falevelek kupacaiban gázol lábam, hazafelé menet gesztenyét tömködök kabátzsebembe, mintha csak tegnap lettem volna kisgyermek. Azonban az őszi hónapok sem telnek tétlenül az MSMME háza táján, mint a kéményekből felszálló füstnyúlványok, úgy sokasodnak programjaink a ropogós októberi levegőben. Ha pedig október, akkor ne feledkezzünk meg jó előre tököt vásárolni, hiszen nyakunkon a Halloween: csokit vagy csalunk…

25 év – 25 fesztivál

Ezt a szolnoki fesztivált valójában Gödöllőre szerveztük. Volt már ilyen a 25 év alatt: Nyíregyháza helyett Szekszárd, Salgótarján helyett Szarvas…

Márciusban történt, hogy gödöllői tárgyalásaink zátonyra futottak – pontosabban 6 havi tárgyalás után egy augusztusi fesztivál megrendezésére lett volna lehetőség, ezt azonban, tekintettel a bizonytalan kimenetelre, nem vállalhattuk be (bár hozzátesszük, volt már ilyen eset 1995-ben és 1997-ben) – és ekkor a szolnokiak, nevezetesen Békéssy Klára segítségét kértük. Megkerestük a Szigligeti Színházat, s már az első megbeszélés alkalmával sikerült megállapodnunk: a színház, s vele a város szélesre tárta kapuit.

3 hónap – ennyi idő volt a szervezőmunkára: technikai egyeztetések, nyitókép tervezés és rendezés, támogatók és segítők megkeresése. És a Liget Otthon odatette magát… Soha ilyen jó helyi médiakampányunk nem volt (talán csak Szolnokon 2004-ben), soha ennyi önkéntes nem segítette munkánkat. Kiállítás – fotó, festmény, kézműves, de hol? (színházban?, vasútállomáson?, plázában?, moziban?). No és az alapok: szállás és étkezés. De vajon hányan jelentkeznek be idén? Határidőre alig 300-an, később még 500-an.

Valahogy így zajlott, egyébként könnyedén, a szervezés. 25. alkalommal már szinte minden ment magától… Persze ez így nem teljesen igaz: bár voltak Szolnokon néhányan – megkérdeztem a megnyitón – akik már az első egri találkozón is jelen voltak, nekem személy szerint Gyöngyös volt az első fesztiválom (1999). Sokunk számára emlékezetes rendezvény, ahogy azóta – kinek-kinek más miatt –  a többi fesztivál is: Nagykanizsa, Veszprém, Székesfehérvár, Szekszárd, Szolnok, Eger, Szeged, Győr, Tatabánya, Debrecen, Szarvas, Pécs… Ki emlékszik ma már, hogy az első szabadtéri színpadot Nagykanizsán állítottuk fel? A Kölcsey Központ hangulata bizonyára többekben nyomott hagyott…

Sokan kérdezték, lesz e 25.? Talán soha nem hittem, hogy nem lesz. Bár abban sem voltam bizonyos, hogy lesz. Van ugyanis egy határ, ahonnan nincs tovább s mi ezt a határt tavaly átléptük, pARTszélre érkeztünk… Sokak szerint ez a „tét nélküliség”, az „utolsó találkozás” érzete tette a szolnoki kulturális fesztivált valódi fesztivállá. Néhány napra mindenki elfelejtette az általános „bizonytalanság” érzést, és csak „élt” – élt a színpadon, a színfalak mögött, a nézőtéren, a koncerteken, a fesztiválklubban. Megéltük Szolnokot…

25 év nem kevés – negyed századról beszélünk. Egy ember életében meghatározó idő, gondoljunk csak bele, hol voltunk, mi történt velünk, milyen világ vett körül bennünket 25 évvel ezelőtt, azaz 1987-ben. Erről is beszéltem a megnyitón…

Mit adott Szolnok? Mindenekelőtt átsétálhattunk az új hídon, – de andaloghattunk akár hajnalig a Tisza partján is, – felléphettünk egy gyönyörű színházban, szórakozhattunk koncerteken a Tiszai Hajósok terén, vagy a fesztiválklubban, megnézhettük 25 év fesztiváli fotóit a Plázában, és sorolhatnánk még… A speciális művészeti fesztivál művészeti palettája tovább bővült: tematikus filmeket láthattunk a TiszapArt Moziban, játékfilmeket, és a zsirai speciális filmszemle filmjeit.

A szolnoki fesztivál a maga 25 évével – szakmai szempontból is – maradandó nyomot hagyott: élőben hallhattuk a Himnuszt a kecskeméti Platán Otthon zenekarától, és egy sérült alkotó rendezésében láthattuk a zsirai kisKOMISZ bohózatát.

Művészeti vezetőnk szerint a 25 év, a Speciális Művészeti Műhely 25 éve MUNKA- MISSZIÓ – ÉLETFORMA, melyhez ezen idő alatt egyre többen csatlakoztak, alkotók és felkészítők, művészek és segítők, olyanok, akik elfogadták azt a gondolkodásmódot, melyet ez a közösség magáénak vall. Én magam hiszem, többször el is mondtam, hogy a Műhely maga több, mint egy egyesület: MOZGALOM – KÖZÖSSÉG – ÉLETÉRZÉS. S ezt az életérzést tapasztalhatták meg Szolnokon mindazok, akik részesei voltak egy nagybetűs FESZTIVÁLNAK, pARTszélen.

Asztalos Zsolt, elnök, MSMME

A művészeti vezető ámokfutása Szolnok-Pécs-Szolnok – avagy nyomd a gázt Fehér István, tragédia két felvonásban.

Június 22. Péntek. Délután 4 óra. Vezetek. 110-120 km/óra. Főútvonal. Nem túl szerencsés. Büszke vagyok tájékozódó képességemre, hogy Elnök Úr kézzel írott „GPS”-ének segítségével, már második kísérletre sikerült kikecmeregnem - az egyébként csak nekem bonyolult – szolnoki belvárosból és Pécs felé veszem az utam. Ugyanakkor átkozom magam, hogy negyven perccel tovább maradtam a nyitókép próbáján és semmilyen tartalék időt nem hagytam magamnak az előadásra érkezéshez. Na, mindegy, nyomom a gázt.

Mit hagytam Szolnokon? Nem azon izgulok, hogy milyen lesz?! Hiszen a Szigligeti Színház hozzáértő és empatikus munkatársaiban nagyszerű partnerekre találtam. Radó Denisenél pedig nem hiszem, hogy avatottabb ember kezébe tehettem volna az utolsó simításokat. A Liget Otthoniak pedig, hát igen… pincétől a padlásig… bármit… mindent. Talán a legszínesebb repertoárral rendelkező társaság. És mindenben magas a mérce. Kitűnő munkatársak, varázslatos előadók. Szóval nem azon izgulok, hogy milyen lesz, hanem, hogy nem láthatom őket, meg, hogy nem hallhatom Pataki Zoli vezényletével a Himnuszt, hogy nem lehetek jelen a Tarjányi Erika díjátadóján… Úgy érzem, kimaradok valami nagyon-nagyon fontos dologból. Telefonon (többször is): persze, persze gördülékeny, mindenki nagyszerűen érzi magát. Csak én vagyok kénytelen Pécsett lenni. Milyen furcsa, egy éve nem így néztem ezt a gyönyörű várost. Bár igaz, akkor még ez volt a fesztiválunk otthona.

Megérkezem időben. Kezdődik az előadás. Szolnokon meg a buli. Pécsett sörözés, alvás, kvaterkázás, előadás, taps, siker. Éjfél elmúlt. Start. 120 km/óra, fél ötkor megérkezem. Majdnem mindenki alszik. Majdnem. Még egy kis fecsegés. Tök világosban alszom el. Ébredés a forróságban. Zsófia! Elmondhatatlanul köszönöm a kihűlt kávét az ágyam mellé. Irány a színház. Üdvözlések, ölelések. Gördül, szinte már magától. Mármint úgy látszik, mert mosolygós, felkészült emberek dolgoznak a színpadon és a háttérben egyaránt. Kissé talajtalan vagyok. Két napot kihagytam. Nagy felelősség nincs rajtam, hisz Ancsa értékeli a produkciókat, de amit láttam, arról elbeszélgetünk, meghányjuk-vetjük a színjátszás gondját-baját. Úgy érzem ideális fesztivál született Szolnokon. Nagyokat beszélgettünk a Mozi előtt, a Színház előtt, a kávézóban és ahol csak lehetett. Tulajdonképpen csak három dolog van, amit a „pARTszélen”-ről mindenképpen el akarok mondani. Az egyik, egy nagy fájdalom és csak bízni tudok benne, hogy nem ez lesz a jövő. Egy nagy múltú és kiváló, színes társaság – a putnokiak - nagyon hiányoztak nekem. És nem csak Elek Tamás, hanem a kiváló dalos és színjátszó csapat is. És hát a „Vivace”. Az első nyitóképet Gyöngyösön rendeztem. Itt találkoztam a Gabi néninek nevezett energiabombával. Jó egészséget kívánok Gabi néni! És egy apró öröm a harmadik helyen. A szlovák Sabinov „Havajski Tanec” produkciója. Sok év után végre minden a helyén volt. Zeneválasztás, jelmez, dramaturgia, kivitelezés. Gratulálok!

Utolsó ebéd Szolnokon a szakmai értékelőkkel és a segítőkkel. Mindenkinek köszönöm (aki itt van, és aki nincs itt, annak is), hogy tudásával, keze munkájával és szívével lehetővé tette, hogy a „pARTszélen” ne átvitt értelemben, hanem fizikai valójában legyen értendő, hogy Szolnokról a Tisza locsogását, a káprázó fény foltokat és a kérészek múlandóságunkat és újjászületésünket idéző táncát vihessük magunkkal. Köszönöm Klára, Erika, Ági és a többiek!

Fehér István, Eger

Napvilágot látott pARTszélen Speciális Művészeti Fesztiválunk kisfilmje, melyet ezúton is köszönünk az Ösvényfilm Stúdiónak, Fábián Gábornak és Lengyel Gergőnek! (megosztani ér!)

http://www.youtube.com/watch?v=5gxQagmrWCM

Verbál Korbács

Ami a kulisszák mögött van: a Darvastói Integrált Művészeti Csoportról tudhattok meg érdekességeket, a 2012-es év történéseiből válogat Havasi Gábor, művészeti vezető:

A Darvastói Integrált Művészeti Csoport a 2012-es évben sem tétlenkedett. Már rögtön az év első hónapjában felkérést kapott Sümegre az egyik gimnázium Szülői Munkaközösségi Bálján való fellépésre. Idei műsorunk, mellyel a fellépéseket vállaltuk, egy tematikusan felépített műsor, melynek egyetlen célja a szórakoztatás. A műsorban felcsendülnek többek között, olyan slágerek, mint a Waka waka, Tico tico, Csókkirály vagy épp a Made in Hungária. A csoportot alkotó tagok egységesen egyetértenek azzal, hogy a mai világban oly sokszor hangoztatott integrációs törekvések egyik leghatékonyabb formája a közönség által ismert és szeretett dalok bemutatása. 2012-ben nem telt el úgy hónap, hogy a csoport ne kapott volna felkérést, akár egy falu-, városnapra, intézményi ünnepségre, multinacionális cég családi napjára, bor-, szüreti fesztiválokra.

Az idén Szolnokon megrendezett Speciális Művészeti Fesztiválon társulatunk a Made in Hungária című musicalből adott elő egy negyed órás keresztmetszetet, beharangozóként, hiszen jövőre terveink között szerepel a darab teljes történetét, a Hotel Mentholhoz hasonló módon, közel egy órás változatban bemutatni. Hatalmas munkára vállalkozunk, hiszen a darabot közel 20 szereplővel szeretnénk színpadra vinni, melyben a komoly koreográfiák és énekbetétek mellett a szöveg pontos és hiteles visszaadása nehezít. Intézményünk jövőre ünnepli fennállásának 30. évfordulóját, ezért szeretnénk méltó módon képviselni és ünnepelni ezt a neves évfordulót.

Havasi Gábor, Darvastó

Levél a távolból

Provoda Jodes helyzetjelentése Tordasról, a Szivárvány zenekarról, kiragadva néhány emlékezetes nyári koncertezést, postafordultával, galambbal.

Rövid hírek Rólunk, Tordasról!

Meg kell mondanom Dócsika helyzetbe hoztál azzal, hogy megkértél írjak egy „kis” beszámolót zenekarunk, a tordasi Szivárvány együttes idei fellépéseiről. Titkon sejtettem, hogy eljön ez az idő is, talán a NESZ zenészei közül még mi, tordasiak nem képviseltettük magunkat írásunkkal. Hát most rajtam a sor!

Hol is kezdjem? Nem szívesen untatnálak benneteket száraz felsorolással, hogy hol és merre jártunk az idei évben. Egy-két kiemelkedő eseményt, rendezvényt, helyet azért megemlítek az idei 36 fellépésünk közül. Megismerkedtünk kiváló zenészekkel, érdekes emberekkel és voltunk olyan csodálatos helyeken, amit Nektek is ajánlani tudok, és legyen szerencsétek eljutni oda.

Először az év első nagy élménye volt, hogy a „Fogadj örökbe egy macit” jótékonysági rendezvény keretében együtt zenélhettünk jó pár neves zenésszel. Pl. Tóth Vera, Kökény Attila, Tolvaj Reni, Gubás Gabi, Brózik Klári, az ország hírességeinek, Törőcsik Marinak, Mága Zoltánnak, de több hírességet nem akarok felsorolni, úgy sem ismeritek (ez persze csak tréfa…)

A következő „sokk” akkor ért minket, amikor meghívást kaptunk az IRISZ Alapítványtól, Erdélyből, pontosabban Sepsiszentgyörgyből. Fantasztikus élmény volt számunkra, hogy a Szentgyörgy napi rendezvényen 4-5000 ember előtt bemutatkozhattunk, és volt szerencsénk zenénkkel kísérni László Attilát és Krizbai Tecát. Hatalmas élmény volt számunkra látni a Gyilkos-tó szépségét, valamint a Békás-szorost és az azt körül vevő tájat. Megismerhettünk az igazi erdélyi vendégszeretetet, csodálatos emberekkel találkozhattunk.

Nehéz szívvel, de igazi élményekkel térhettünk haza.

Következő fellépésünkön is egy nagyon kedves embert látogatott meg Bólyban a „Szivárványos mesetár” című műsorunkkal, aki esetleg nem tudná ki Ő, elárulom a NESZ egyik zenei vezetője, Pintérné Báló Tündi. Következő állomásunk Albertirsa. Csak Tündérekkel voltunk körülvéve ezen időszak alatt, emlékezhettek rá, Ő készítette el az első NESZ kávét. Áldjuk azóta is önfeláldozását, és finom kávéit, köszönjük Tóth Tündi!

Tordason szerencsére több NESZ-es zenésszel sikerült nagyon jó hangulatú Dallal-Tánccal gálaműsort elkészíteni, szépszámú közönség előtt (Regöly, Kisléta). Szolnok! Rövid ott tartózkodásunk alatt nagy élmény volt a Tisza parti zenélés a gyönyörű időben, külön köszönet a tökéletes technikai feltételekért. Az idei évben is részt vettünk utcai fesztiválokon, Pécsett, Zamárdiban, Zalakaroson - egyre jobb feltételek mellett. Meghívásunkra több NESZ-ben zenélő barátunknak sikerült lehetőséget biztosítani a bemutatkozásra Európa legnagyobb fesztiválján, a Sziget fesztiválon.

Meghívást kaptunk Zsirára, a Magyar Dal Napjára, mely késő éjszakáig nagyon jó hangulatban zajlott. Másnap a község apraja, az óvodások tesztelték a „Szivárványos mesetár” című interaktív zenés mesénket. Számos más városban, községben is előadtuk már meseműsorunkat, amely egy teljes óráig tart, ajánljuk mindenki figyelmébe!

Szeptember elején a Deák Bill Blues Band előzenekaraként léptünk fel. Kistelek valószínűleg sokáig megmarad emlékeinkben, hiszen egy teljes sportcsarnoknyi embert sikerült „megbabonázni” zenénkkel.  2012. hátralevő részében már csak egy-két fellépésünk van hátra, egy rövid pihenő, és várjuk az újabb kihívásokat. De, ha van ötletetek, segítünk megvalósítani! J

Üdvözlettel, Provoda Jodes

NESZe Neked!

November 26-30. között Székesfehérvárott - ez évben utoljára - egy hétre ismételten összegyűlnek a Nemzeti Színkottások! Egyesületünk továbbra is várja azon lelkes jelentkezők részvételét, akik szívesen megismerkednének a színkotta rendszer alapjaival, az együttzenélés örömeivel és a színpadra lépés izgalmával. Az MSMME honalapján (www.msmme.hu) elérhetőek a jelentkezési lapok, melyek beküldési határideje: 2012. november 5.

http://www.youtube.com/watch?v=_JyRTjEBC9Y

Faketelenül

2012. szeptember 26-án került megrendezésre Püspökladányban a XIII. Észak-Alföldi Regionális Kulturális Találkozó, melyről most, a nap háziasszonyának, Szabó Biankának beszámolóját olvashatjátok (részlet- a teljes anyag megtekinthető hivatalos blog oldalunkon: http://msmme-msmme.blogspot.hu/2012/10/fesztivaloztunk.html )

Fesztiváloztunk

Szeptember 26-án megrendezésre került a XIII. Észak-Alföldi Regionális Kulturális Fesztivál, Püspökladányban. A Napfényes Támogató Szociális Egyesület és a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület közös munkáját számos rendezvényen megismerhette már a közönség.

Minden évben más öltözékben fogadja a sérült gyermekeket, csoportokat, és az őket kísérő dolgozókat és családtagokat a Dorogi Márton Művelődési Ház. A Napfényes Sziget Integrált Intézmény dolgozói idén az ősz jegyében, a csuhéj, és peddig nád, illetve a kukorica és erdei termések felhasználásával készítették el a csodálatos dekorációt. A regisztrációtól a színpadig mindenhol érezni lehetett az ősz csodás illatát.

A rendezvényt a Napfényes Egyesület elnöke, Hajdu Lajosné Rózsika nyitotta meg, aki szeretetteljes nyitóbeszédével a legtöbbek szemeibe már a rendezvény elején könnyet csalt. A nyitóképben láthattuk ifj. Hajdu Lajost, aki tanítványával, Varga Lacikával állt színpadra. A „Hol van a szó?” című dalt adták elő, melyet Hajdu Dávid kísért gitáron. Ezt követően ismertük meg a nap háziasszonyát, Szabó Bianka Annát, aki az első fellépő csoportot konferálta éppen. A Napfényes Sziget csoportja a fonyódligeti gyermektáborból hozták el a Macarena produkciót, mellyel most a püspökladányi közönséget kápráztatják el. Őket a balmazújvárosi intézmény Sol Singers énekegyüttese lendítette bele a vendégeket a fesztivál sűrű programjába, hiszen innentől kezdve megállás nélkül zakatolt a műsor az ebédig. (….)

Mozi ajánló

Az 1910-es években alapított budai Tabán Art Mozi ad otthont Halmy György Filmklubjának, ahol november 20-án válogatás tekinthető meg  az „Álmodtam egyet” 2012-es Zsirai Speciális Filmszemle fogyatékkal élők által készített díjnyertes filmalkotásaiból.
Az est vendégei lesznek többek között Hollósi Péter, a Fővárosi Önkormányzat Zsirai Fogyatékosok Otthona igazgatója, Fábián Gábor, művészeti vezető, Asztalos Zsolt, az MSMME elnöke, a zsűri tagjai: Halmy György, a zsűri elnöke, Lovass Tibor a West-Pannon Audiovizuális elnöke és Szendi Péter fotóriporter, valamint az alkotók.

További információkért kattints: http://www.oskep.hu/halmy_gyorgy.htm

A szervező csapat szeretettel vár minden mozi rajongót, filmes szakembert, filmezni vágyót, érdeklődőt, arra csellengőt!

Mindenütt jó, de itt messze a legjobb…

Egyesületünk szervezésében az idei nyáron Fonyódligeten gyűlhettek össze alkotni vágyó fiataljaink egy hetes ipar- és képzőművészeti alkotótáborunkban. Rieger Erzsébet, ajkai kollegina a batikolás szekciót vezette, Nagy Judit pedig a zsiraiak csapatát erősítette csoportvezetőként. Olvassátok szeretettel a hölgyek személyes élménybeszámolóit!

Nem is tudom, hogy kezdjem? :)

Fonyódliget, alkotótábor. Nagyon nagy izgalommal vártam, hogy vajon milyen lesz, kik lesznek ott, kikkel fogok találkozni? Az én feladatom a batikolás megismertetése, bemutatása és megtanítása volt. Én először vettem részt ebben a táborban, nem ismertem a kollégákat sem és a résztvevő fiatalokat sem. Ez is kihívás volt, hogy hogyan fogadnak majd? Nyitott vagyok minden újra, szokatlanra. Célom általában nem az, hogy tökéletesen elsajátítsák a fiatalok az általam átadott ismereteket, hanem jól érezzék magukat alkotás közben. 

Már az első napom sikerélmény volt, miután az egyik fiatal nem akart részt venni a foglalkozásban és eléggé emelt hangon tiltakozott./ Lajos :) / Mondtam Neki:- Semmi nem kötelező, nyugodjon meg és csak üljön itt közöttünk , nézze a többieket mit csinálnak. 5 perc múlva már jelezte, hogy Ő is akar ilyent készíteni. Ezután már nem volt Vele semmi probléma, egyik legaktívabb tag lett a csoportban.

A foglalkozások nagyon jó, vidám légkörben teltek, a fiatalok nagyon sok terítőt, pólót és a lányok csőanyagból ruhát készítettek maguknak és szeretteiknek. Naponta 9 órától 17 óráig alkottunk,- persze ebédszünet beiktatva,- de utána is szimbiózisban éltünk a fiatalokkal, hisz minden nap volt valami esti program, -foci,-buli,-táncház,-vitorlázás és még sorolhatnám...

Számomra az est fénypontja a napi élménybeszámoló volt, ahol a napi eseményeket elmondtuk, közben ismerkedtünk egymással és Zsolt különféle "játékokkal", beszélgetésekkel gondoskodott  rekreációnkról.

Egy szóval:-SZUPER VOLT! :)

Puszika: Rieger Bözse, Ajka

Nyaralás Balaton nélkül elképzelhetetlen. Idén Fonyódligetre a Somogy Megyei Gyermektátorba utaztunk az MSMME által szervezett alkotótáborba. A hely nem volt ismeretlen, visszatérő vendégek vagyunk. 24 lakó és 4 segítő vett rész a nyaraláson.

A fonyódligeti vasútállomástól egy 20 perces séta után érkeztünk meg a táborba.
Elfoglaltuk a szállásunkat. A kijelölt faházban, 4 ágyas szobákban kaptunk elhelyezést. Igyekeztünk az igényeket figyelembe venni, hiszen a cél az volt számunkra, hogy mindenki jól érezze magát. A szobákat osztályonként osztottuk be (korábbi tapasztalatok alapján ez a legpraktikusabb, mert így a ruhák és egyéb tárgyak nem keverednek annyira össze). Az emeletes ágyak sem okoztak problémát, aki nem tudott felmászni, leraktuk a földre a matracát. A folyosóról gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra. A faházban a lakók számára két fürdőszoba volt kialakítva, női illetve férfi, egy harmadik pedig a segítők számára. A ház mellett nagy focipálya állt rendelkezésünkre, melyen jó hangulatú focimérkőzés zajlott lakók és segítők együttes részt vételével. Az étkezőt egy 10 perces sétával közelíthettük meg, ahol minden nap változatos, bőséges és finom reggelit, ebédet és meleg vacsorát kaptunk.

Első nap este 20 órakor Asztalos Zsolt az MSMME elnöke megnyitotta az alkotótábort, a résztvevő csoportok és műhelyvezetők rövid bemutatkozásával. Varró, kerámia, bőrös, fotós, batikolás műhelyben tevékenykedtek a lakók. Mivel ők elsősorban nyaralni mentek néhányan nem értették, hogy miért kell nekik alkotni. Ennek ellenére mindenki részt vett a műhelymunkákban, senki nem jött haza üres kézzel. A foglakozásokat napi rendszerességgel látogathatták, délelőtt 9-12-ig, délután 15-18 óráig.

Két nap az időjárás megengedte, hogy megmártózzunk a vízben. A szabad strand pár méterre volt szállásunk mögött. A víz a parttól eltávolodva is nagyon sekély volt, így lakóink is bátran bejöttek a vízbe: pancsoltunk, labdáztunk, frizbiztünk. A tábor területén rajtunk kívül nagyon sokan nyaraltak még, nagyrészt gyerekek, ezért esténként integrált disco szórakoztatta lakóinkat a többi táborlakóval együtt. Jó volt látni, hogy a gyerekek többsége elfogadta a fogyatékkal élő embereket, együtt táncoltak. A néptánc néhány elemét is megismerhették egyik este a táncházban.

Az ajándékvásárlás sem maradhatott el. Szombaton Zsira szabadnapot kapott, így piacoztunk Fonyódon. Ez nemcsak a szokásos bazársorból állt, hanem régiségek, házi készítésű étkek, lacikonyhák is voltak. A táborból dottóval mentünk be a városba és vissza is.

Az MSMME az egész tábort meghívta egy vasárnap délutáni vitorlás kirándulásra. Talán ez volt a legemlékezetesebb, legizgalmasabb program a 7 nap alatt. A viharos Balatonon ez másfajta „hajókázás” volt, mint, amit eddig megszoktak. (a viharos Balaton nem szerepelt a tervekben…) Amikor a szél belekapott a vitorlába, a hajó megdőlt, amit egy-két lakó megpróbált rákenni a társára, mert túlságosan előrehajoltak a korláton…. Volt aki, megjegyezte, hogy Siófokon sokkal jobb hajók indulnak, mért nem azokkal megyünk. Tény, hogy itt zordabb körülmények voltak. Az egy órás hajókázásból fél órás lett a viharnak köszönhetően, de kapitányunk magabiztosan kormányozta hajónkat. A zápor előtt sikerült partot érnünk és azt fedett helyen átvészelnünk a busz érkezéséig.

A tábor végét a legjobb munkákból válogatott kiállítás zárta a tábor étkezőjében, illetve hétfőn este Asztalos Zsolt megtartotta a táborzáró ceremóniát, megköszönve mindenkinek, hogy részt vett az alkotótáborban.

Nagyon jól ellátott büfé állt rendelkezésünkre, szolgáltatásait minden nap igénybe is vettük: frissen sütött, ízletes palacsintát, hot-dogot, hamburgert, sült krumplit, lángost, sokféle üdítőt, jégkrémet és egyéb finomságot vásároltunk. A büfében kiszolgáló lány is nagyon kedves volt, türelmesen állta ostromunkat.
A segítők maximálisan együtt tudtak dolgozni. Ezt a harmóniát érezhették a lakók is, mert az utolsó napon – annak ellenére, hogy hosszú ideig nyaraltunk – senki nem akart még hazamenni.

Sajnos azonban eljött ez a nap is. A reggeli elfogyasztása után, a megérkező mikrobuszra csomagjainkat felpakolva, hideg élelemmel felszerelkezve, elhagytuk Fonyódligetet: ki autóval, ki vonattal. A visszaút során a mikrobusz kora délután megérkezett Zsirára. A „vonatozók” többszöri átszállással délután fél 5-kor átlépték a zsirai intézmény kapuját épségben, egészségesen és sok-sok élménnyel feltöltődve.

Nagy Judit, Zsira

Szécsi Pál

Szécsi Pál valószínűleg soha nem járt Franciaországban nyáron, különben esze ágában sem lett volna megénekelni a „Párizsban szép a nyár” című slágert. Mert kérem tisztelettel, nagyon nincs meleg. A repülőgépről leszállva ezzel szembesült 10 db balmazújvárosi táncos, 1db felkészítő, 1 db elnök, és 1db Dórike.

Párizs egy közeli külvárosában, St. Gratien-ben szállunk meg egy tranzit hotelben, melyben a szobák leginkább vonatvagonokra emlékeztetnek. Bensőséges, aprócska kvártély. A koszt magnific, minden reggel stílusosan baguette, croissant, kávé, viszont sehol felvágott, vagy egy szeletke párizsi.

Francia partnerszervezetünk, a Personimages harmadik alkalommal szervezi meg speciális művészeti fesztiválját. Magyar delegációnk közös projekt résztvevője egy bolgár és egy francia csoporttal a Tolerancia és Különbözőség című tánc performansznak. A felkészülés mellett jócskán jut időnk megismerkedni Párizs szépségeivel. Bár elképzelésem sincs Ady hol látta itt azt a bizonyos Bakonyt, valószínűleg akkora eufóriában lehetett, mint szegény Jim Morrison, ki előre megálmodta, Párizsban éri utol a nagy álom egy kádban fekve.

Alig 2 óra hossza sorban állást követően jelentem: meghódítottuk az Eiffel tornyot! A látvány fantasztikus, az élmény felbecsülhetetlen, az adrenalin az egekben a tériszonytól. Bár egy hét semmire sem elég, bepréseltük zsúfolt napi programunkba a Notre Dame-ot, hajókáztunk és élő koncertet adtunk a Szajnán, sétáltunk a Champs Elysee-n ámulva a kirakatok ezreitől (loisz vottyom!).

A francia konyhát egy olasz vendéglőben NEM tapasztalhattuk meg. A 8-10 fajta sajtból megközelítőleg 2 ízlett, melyekről utólag kiderült: hollandok. A jó borok hazájában remek söröket ittunk a La Foche bisztróban. Úgy ítélem, tipikus magyarok vagyunk! J A tömegközlekedés napi rutinunkká vált, emeletes vonatra fel, buszról le, metróra át. Mellesleg echte franciát nem sokat láttunk, viszont annál több színes bőrűt, törököt, indiait, arabot, olyan ez a hely, mint a népek nagy olvasztótégelye.

A csapat jó, összeszokott, és mindig lelkes. Munka közben fegyelmezett, viszont móka közben… Egy parkban ücsörögve Moliére könyvre bukkanunk, Seres Gabi szerenádot ad, megnézzük, hányan érünk körbe egy cukorsüveget, és minden meztelen szobrot megtapizunk. A bazársoron 1 eurós (t)eiffel torony kulcstartókat vásárolunk kilós kiszerelésben, százával hozzuk haza a képeslapot a hűtőmágnessel, és van már „párizsos” pólónk is, melyet finoman szólva betépett digó árusoktól boltoltunk – akár már haza is indulhatunk!

A fesztivált bájosnak mondanám, kissé még botladozik, bizonytalan, de mint a fáknak – erős a gyökere. A közös előadás elsöprő sikerű, és a magyar táncosok produkciója is sok gratulációt zsebel be.

Utolsó napunkat Versailles-ben töltjük a kastélyban, piknikkel, rögtönzött történelem órával, fotózkodással, sok baráti gesztussal. Igyekszünk az utolsó centünket is elkölteni, hál’ istennek itt árulnak literes sört, szomjan már nem halunk az esti EB döntő alatt.
13 magyar egyetlen szobába zsúfolódva egy francia csatornán nézi a spanyolokat, amint elpáholják az olasz válogatottat, közben német sört szürcsölnek, és angol chipset ropogtatnak.

Soha ilyen egyszerű és szép még nem volt az élet…

Je T’aime, Dórike

A Franciaországban tett kalandozásaink fotóit keressétek az MSMME Facebook oldalán! ;)

******Korábbi hírleveleink értékes információ tartalmai visszakereshetőek Egyesületünk blog oldalán:

http://msmme-msmme.blogspot.hu/