Műhely hírek online

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e

2012.  június 4.,  összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Aranymetszés

Június eleje, Zsira, Speciális Filmszemle. A Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonában 2009. óta foglalkoznak az értelmileg sérült emberek filmes látásmódjának fejlesztésével. A Szemle az országban elsőként teremt lehetőséget arra, hogy a fogyatékkal élő alkotók megmutathassák belső világukat a nagyközönség számára, mely szellemi kalauzolás nem valósítható meg a kamera objektivitása nélkül.

Az alkotásokat neves filmes szakértők kísérik figyelemmel s építik azokat segítő kritikával, fenntartva ezzel a folytonosságot és a fejlődés lehetőségét az alkotókban.

A hétköznapok egyszerű hősei a filmvásznon, milliós költségvetés, vörös szőnyeg, aranyba öntött Oscar szobrocska nélkül. A filmkockákon mégis igazi érzelmek, gondolatok tükröződnek, egy ismeretlen világ mindennapjai cukormáz és középszerűség nélkül!

A szervezők szeretettel várnak minden igényes mozi-film kedvelőt, 2012. június 6-án!!!

Sztárkavalkád

Április 26-án Budapesten került megrendezésre az ajkai Hangadók zenekar nagykoncertje, ahol igazi hírös ember zuhatagban lehetett része a nagyérdeműnek!
A Zenekar továbbra is írországi fellépéséhez kampányol, koncertek sokasága van már a hátuk mögött, de Cork nagyon messze van, és az Eurosong 2012. dalversenyen ott kell lenni!

A koncerten jómagam is két kézzel csápoltam a tömegben. Buliztunk Mező Misivel, a Magna Cum Laude együttes frontemberével, egy dal erejéig velünk sörözött Lukács Laci, egy szál gitárral érkezett Somló Tamás, Laár András Afrikába vitt szafarizni, és Sub Bass Monster is kanyarított néhány rímet. A Hangadók elemükben voltak, igazi nyári fesztiváli hangulatot varázsoltak.

Az RTL Klubnak is megért a sztori egy riportot:

http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/167405

A gyűjtés továbbra is tart: 11748038-20017132 számlaszámra utalhatod hozzájárulásod a Hangadók kiutazásához!

Mindenen túl vastaps szól…

2012. május 13-án vasárnap otthonunk Alternatív Képszínháza is fellépett a XXII. Mosonmagyaróvári Színjátszó Találkozón. A más néven Kárpát-medencei színjátszók találkozóját a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület szervezi, már több mint két évtizede színjátszó csoportoknak, amatőr társulatoknak és diákszínpadoknak, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítsanak részükre. Az időközben a Magyar Szín-Játékos Szövetség tagjává vált képszínház a teljes mértékben épek által előadott csoportok között előadásával és előadásmódjával kivívta magának az elismerést, a figyelmet és a közönség szeretetét. A zsűri az előadást Vastaps díjjal jutalmazta, kiemelve a „teljes értékű színházi élményt” és a "közönség – előadás" interakciójának csodálatos élményét.

Ahogy az előadott darabban a szereplők megigazulása és önfeláldozása meghozta eredményét, úgy a társulat kitartó, nehézségektől sem mentes munkája végre keresztülvitte magát mindenen és azon is túl. Egy pillanatra itt említést tennék a képszínház által felvállalt értékről, ahol is nincsenek szavak, csak gesztusok, egymásra épülő szimbólumok, egymásra utaltság és emberség. Már kezdetektől a "kinti" társadalom figyelmének felkeltése és közönyének megtörése volt a cél, olyan összetett szimbólumokkal és komplex művészeti elemekkel, melyek előre nem láthatóan, nem tudhatóan, de mégis biztosan hatást érnek el a nézőkben kortól és identitástól függetlenül.

A zsűri elnöke ünnepi záró beszédjében külön utalást tett a zsiraiak előadásáról, a szereplők és a közönség emberséget tükröző katartikus élményéről.

A zsűri tagjai - elmondásuk szerint - a darab láttán feltették maguknak a kérdést, hogy mi is az a színház és hogy milyen díj is létezhet mindenen túl? Az értékelésen a darab összefüggésében hosszasan taglalták a szeretet és a világ egyszerű mégis elválaszthatatlan viszonyát, az emberséget és a színházi előadásmódok fokozataiban való elhelyezését, valamint színházelméletei szerepét. Így került szóba a Peter Brook által leírt "szent színház" fogalma is a zsirai Alternatív Képszínház kapcsán. Az egyik zsűri tag a következő képen fogalmazott: évezredek vonultak át a színpadon, az előadás szertartásainak és szimbólumainak köszönhetően, mely mélyen megszólította a közönség tudatalattiját, - valamint kiemelték az előadásmód terápiás értékét is.

Méltatták továbbá az egyik főszereplő Németh Attila "Sati" színpadi jelenlétét, alázatát, központi szerepét és a sérült szereplőkhöz való csodálatos viszonyát.

Nem várt siker volt, ami Mosonmagyaróváron történt. A hosszú perceken át dübörgő és folyton újjáalakuló vastaps még akkor sem hallgatott el, amikor a képszínház tagjai elhagyták a színpadot. Így történt, hogy először, könnyeikkel küszködve vissza kellet jönniük a színpadra, mert akkor, ott mindenki ezt akarta.

 „Vehetek akármilyen üres teret, és azt mondhatom rá: csupasz színpad. Valaki keresztülmegy ezen az üres téren, valaki más pedig figyeli; mindössze ennyi kell ahhoz, hogy színház keletkezzék.” /Peter Brook: Az üres tér/

Fábián Gábor, Zsira

pARTszélen

Közeledik! Jön! Már látni! Alig néhány hét van már csupán hátra 25. Speciális Művészeti Fesztiválunkig. Június 22-25. között miénk a part Szolnokon, 4 nap összművészet (zene, tánc, színjátszás), mindenhol ott leszünk, megkerülhetetlenül: Szigligeti Színház, Tiszai Hajósok tere, TiszapART Mozi.

A programsorozaton mintegy 800 résztvevő biztosan ott lesz, és a jelentkezések továbbra is folyamatosan érkeznek. Élőzenés koncertek, kiállítások, tematikus filmek, zöldmob várják a fesztiválozókat.
Vidd hírünket Te is, jegyezd meg és add tovább: Tölts velünk egy hétvégét, és hozz magaddal egy PET palackot! J

a 25.

1987. Eger – az első kulturális találkozó – van, aki emlékszik még rá? 1996. Debrecen – immár kulturális fesztivál – majd évente más-más város. Ki itt, ki ott vált a közösség tagjává, kinek Szekszárd, kinek Győr, vagy Pécs emlékezetes.

Az emlékképekből fotókiállítás látható Fehér István válogatásában június 4-től a Szolnok Plázában – hivatalos megnyitó június 15-én. Várunk azonban még azokat a fotókat, amelyeket a csoportok küldenek, emlékezetes színpadi fellépésekről – ezekkel a Színházban találkozhatunk. Ahogy a műhelyekből a Special pART Ipar- és Képzőművészeti kiállításra küldött alkotásokkal is.

pARTszélen tartjuk ez évi kulturális fesztiválunkat – a szó áttételes és valós értelmében is. Vár bennünket a Tisza-part, a sétány, az új Tisza-híd – hogy átsétáljunk egykori alkotótáboraink színhelyére a Tiszaligetbe, vagy a Liget strandfürdőbe  - , vár a Szigligeti Színház, a Tiszai Hajósok tere, a TiszapART Mozi.

Alig egy hónapja még úgy tűnt, nem leszünk oly sokan, mint az elmúlt években, de azóta folyamatosan jönnek a jelentkezések – újabb műhelyek (ma épp a 48. intézmény), újabb csoportok, újabb műsorszámok. Nem fogunk ezúttal sem unatkozni a Színházban: első este házigazdáink, a Liget Otthon előadónak nyitóképét láthatjuk, két olyan közreműködővel, mint ANITA és a Sárkánylányok Debrecenből.  A többi napon közel 100 művészeti bemutatónak lehetünk szem és fültanúi. Bizonyára sokan – így szakmai értékelőink is – kíváncsian várják, ki, hova jutott egy év alatt. És sokan várják a találkozásokat… Szolnok – egyes vélemények szerint – nemcsak a legélhetőbb város, de találkozási pont is – számunkra mindenképp az lesz ezen a júniusi hétvégén.

A fesztiváli estéket a Tiszai Hajósok terén töltjük – koncertekkel, zenével, tánccal. Ismert zenekaraink, az ajkai Hangadók – akik a fellépés után szinte rögtön indulnak Corkba, - és a tordasi Szivárvány mellett helyi zenekarok, az Origo és az Atlantic Crossing Orchestra lépnek a pARTszínpadra. Ide, a térre hozzátok a PET palackokat is…

Debrecen után ismét velünk lesz Gáspár Laci, a FesztiválKlubban jazz és funky szól majd. Kultúraközvetítés… És ami eddig nem volt: a TiszapART Mozi tematikus filmekkel várja az érdeklődőket. Hastala vista, Életrevalók, Élek és szeretek - láttátok már ezeket a filmeket? A szolnoki Speciális Művészeti Fesztiválon megnézhetitek, ahogy a zsirai Speciális Filmszemle néhány kisfilmjét is.

pARTszélre kerültünk… Szolnokon ennek előnyeit élvezve tölthetünk el egy hétvégét a 25. országos kulturális fesztiválon.

Asztalos Zsolt, elnök, MSMME

NESZetlenkedés

Áprilisban Tatára költöztünk néhány napra, a Nemzeti Színkottás Zenekar felkészítő táborába. Nehéz dolog azt a sok élményt, amivel gazdagodtunk, néhány mondatban összefoglalni. Hálátlan feladat, de valakinek ezt is vállalnia kell! A következőkben Báló Tünde, bólyi zenei vezetőnk élménybeszámolóját olvashatjátok, (aki esetleg elér a lap aljára, és még marad egy kis energiája, megtalálhatja az én cikkemet is teljes érzelmi valójában).

„Mi jut eszedbe, ha azt mondom:

- Tata ?

- Az élővizek városa…- mondja a legtöbb ember…

Tedd fel ugyanezt a kérdést egy NESZ-tagnak. J

Arról a néhány napról fog mesélni, amelyet reggeltől estig tartó kemény felkészüléssel, maximális odafigyeléssel és lelkesedéssel töltött.

...és amelyre azóta is, nap, mint nap szeretettel gondol!

Fáradhatatlan, mosolygós arcok mindenfelé… A szünetekben sem pihennek:

- Csak még egy kicsit zenéljünk!!! - és többen a próbateremben maradnak.

Az esti zenés, táncos programok még jobban feldobják a társaságot. (Ahogy a lakókat, úgy a felkészítőket is). Aztán a szakmai megbeszélések, korábbi fellépések kiértékelései, múltunk, jelenünk és jövőnk átbeszélése zárja a napot.

Őszinte hozzászólások, egymás munkáját segítő ötletek és persze sok-sok humoros hozzászólás segíti a tanácskozás előremenetelét.

A csütörtöki főpróbán már kicsit érezni a fellépés előtti lámpalázat. St. Martin megjelenése, közvetlensége és a főpróba vele azonban oldja a feszültséget (hála Istennek!). Már negyedik alkalommal vesznek részt közös produkcióban.

A Nemzeti Színkottás Zenekar számára megtiszteltetés, hogy egy újabb városban is bemutatkozhat.

Sérült fiatalok és felkészítőik a színpadon. Hamarosan megszólalnak a hangszerek és a nézők egy varázslatos utazásban vehetnek részt.

Már az első szám lenyűgözi a közönséget. St. Martin közreműködésével még inkább fokozódik a hangulat. Igazi örömzenélés!!! Valamennyi megszólaltatott zenemű fontos és értékes a Zenekar számára. Mégis, most az utolsó az, amelyik a leginkább megdobogtatja mindenki szívét: Kell még egy szó… Tündike magabiztosan és gyönyörűen énekli a dalt. A befejezés után néhány másodpercnyi csend, aztán hatalmas taps. Szűnni nem akaró… Vastaps…

Még egyszer megszólalnak a lelkeket megérintő dallamok és gondolatok. A műsor véget ért.

Úgy gondolom, valóban egy varázslatnak voltak részesei azok, akik megjelentek a jótékonysági koncerten. A NESZ számára minden egyes fellépés, közös zenélés maradandó és szívet melengető élmény.

Lakóinkat kértem, meséljenek a táborról. Csak áradoztak és keresték a szavakat:

„Minden nagyon jó volt: a próbák, a fellépés, az esti programok, találkozás St. Martinnal, ismerkedés új emberekkel, a péntek délelőtti  séta a tóparton, a várlátogatás … MINDEN!!!!

Alig várjuk, hogy újból mehessünk, és megint együtt zenélhessünk azzal a sok aranyos emberrel!„

Ennél jobb befejezés nem is kell!!!

A NESZ-család  a tatai tábor óta is tartja a kapcsolatot. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnánk egymásra, ne keresnénk egymást.

Valamennyien várjuk a folytatást!!!!

Pintérné Báló Tünde, Bóly

Kacsints rá Fábián Gábor fotóira, melyek a NESZ áprilisi felkészítő táborában illetve a „Közös Hang” Jótékonysági Koncerten készületek! J

http://osvenyfilm.com/gal/tata

„Nem tudom hol vagyok otthon, menekülés, ez az én sorsom…”

Jack Kerouac is megaszonta valamikor a beat hajnalán: „úton lenni boldogság, megérkezni halál.” Kár, hogy lekéstem az '50-es évek lázadó Amerikájának ideológiáit (bár Magyarország valószínűleg az ’50-es években sem volt túl szórakoztató hely), azt azonban senki sem tilthatja meg, hogy egyetértsek velük.

A dühöngő ifjúság nevében, ordíthatom szabadon, hogy az egész világ szülőföldnek tűnhet néhány órára, ha baráti szálak futnak ott össze. Bár szívem szerint folyton úton lennék, szelném a világot (ha másképp nem, képzeletben), most mégis, ugyan csak egy hétre, de hazaértem!

Az elidegenedés aranykorában én azon szerencsések közé tartozom, kit, ha eltévelyedik, 50 kéz ránt vissza a valóságba. A NESZ család összegyűlt egy hétre Tatán, örömzenélni, SZERETNI, tapasztalatot – tudást cserélni, kibeszélni, néha talán egymás agyára menni, koncertezni, a végén kicsit sírni, majd lassan elbúcsúzni.

Úgy fest, minden jóból kimaradtam, sem kisdobos, sem úttörő nem lehettem már, milyen szerencse, hogy tatai szállásunk enyhén neo-szocreál épületei valamicskét visszaadnak a korszak gyöngyszemeiből. Az étterem szép, nagy, kínai stílusú konyhával. Rizs. Tegnap is, ma is, holnap is. A vegetáriánus menü pedig egyet jelent a tejfölös tésztával, meg a paprikás krumplival (sebaj, Borsodi az élet habos oldala).

A próbaterem hangszerektől zsúfolt és Karmesterünktől hangos. A zenekar egy nap alatt felidézi a repertoárt, tökéletesen szól minden darab, a próbát senkit sem akarja befejezni aznap. Kapok két csörgőt a csuklómra, erősen imitálok zajt, nem zenét. Csendben meghunyászkodom, már megint én rontottam el…

Az éjszakában mámor szagú szellő libben, bárzongora szól, ismerős dallamok csendülnek fel. Kézről kézre jár a mikrofon, ó-ó-ó Afrika! Néhány óra és az alvó ajkakon álmok édes nyála csurran. A zenei vezetők számára azonban most kezdődik csak az éjszaka! Szakmázós, kivel mi, mikor, miért, hogyan? Hosszú az asztal, édes a bor, hullámokban robban a kacaj.

Már-már hagyományosan, az utolsó est a NESZ koncertjével zárul. Elegánsan, egyensálba öltözve, szívek a torkokban dobognak, a zenekar a színpadon várja a kezdést. Néhány, a végletekig izgalmas köszöntőt követően felhangzik a nyitány. A karom libabőrös, akaratlanul is könnyezem. A Színkottások remekelnek, St. Martin is jól fújja a magáét, majdnem olyan jól, mint mi a feldolgozásait. Bár tűz esetén kiürítési terv nem kellett volna az összegyűlt tömegnek, mégis, azt gondolom, aki eljött a koncertre, egy csodával gazdagodva tért haza.

Az igazán nagy dolgokról nem az esti híradó ad tudósítást. Beszélnek róla a sarki trafikban, az olcsó éttermek hamburgerei mellett, a női vécék kézmosójánál. Egy esőáztatta plakát marad a szürke falakon, és a szóbeszéd: itt voltak! Akik akartak láttak, hallottak minket.

Cipő a lábamon, táska a hátamon. Majd jövök, ne aggódjatok, a tékozló gyerek mindig hazatalál…

Dórike