Műhely hírek online

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e

2012.  szeptember 20.,  összeállította: zsupos dóra

 „Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít. 

Nézd a világ apró rebbenéseit. „

/Radnóti Miklós/

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

„Elszakadt a fától a megsárgult falevél…”

A nyári forróság után kissé nehezményezem az egyre hűvösödő szeptemberi napokat, a hajamba csimpaszkodó szelet, az esős délelőttöket. Perzselő és élményekkel teli nyár áll mögöttünk, sikeresen lezárult 25. Speciális Művészeti Fesztiválunk Szolnokon, ismét bizonyíthattunk külföldön – ezúttal Párizs hódolt táncosainknak, és idén két alkalommal is lehetőségünk nyílt együtt táborozni a Balaton partján.

Néhány hét pihenő után ismét beindult a gépezet, hiszen nyakunkon a 13. Észak-Alföldi Regionális Találkozó Püspökladányban, közeleg a 2. „Nagyhát-Feszt” Balmazújvároson, és ősz végén újra összeáll a NESZ-család!

Sok sikert nekünk, kitartást Nektek, találkozzunk őszi rendezvényeink valamelyikén személyesen is!

Üdv, MSMME.

Vastaps díj

A Zsirai Alternatív Képszínház tavaly a zsámbéki, ez évben a mosonmagyaróvári amatőr színjátszó találkozón mutatkozott be, eklatáns példáját adva ezzel annak az Egyesületi törekvésnek, mely az integrált bemutatkozásokat támogatja.

A Moson Megyei Találkozón szakmai zsűri értékelte az előadásokat, a Mindenen túl-ról így vélekedtek:

Lélekemelő keleti (indiai hangszeres, mongóliai(?) vokális) zene, a színpadon együtt mozduló barna kámzsás figurák csoportja. Jobb hátul halvány fénypontban mozdulatlanul ül egy alak. Találgatunk: törzsfőnök? Sámán? A Jóisten? A történeten kívül, mégis jelenvalóan. A mozdulatlanság és a lassú mozdulatok hatalmas koncentrációt sugároznak, a feszültségtől a nézőtér szinte sistereg. A cselekmény jobb hátul indul, lassan hullámzik előre, majd vissza. Férfiak, nők. A főhős férfi szemlátomást a játékmester, nem titkolva, de alig észrevehető érintésekkel, mozdulatokkal tereli, irányítja a csoportot. A használt néhány tárgy, a mozdulatok szimbolikája egyszerű. Néma szertartás, a hatása alá kerülünk.

Peter Brook Szent Színháznak nevezné. A történet az ős- egyszerű: a szeretetet a sötét erő meg akarja ölni, de végül a szeretet győz. Így kimondva, banális. A játék meggyőző: ez a legkomolyabb küzdelme az embernek, mióta világ a világ, és talán minden küzdelem visszavezethető erre. A játék a szereplők számára is szemlátomást katartikus. Kísértő a gondolat: nem mi, a világegyetem „egészségesen” perszonalizálódott részei vesztettük el a Mindenségben létezés élményét?

A zömében kamaszok alkotta nézőtértől én még ilyen együtt lélegző figyelést, és ilyen vastapsot nem tapasztaltam.

Végül ez lett a díj neve…

Szakmai Műhely Mohácson

Május és június folyamán a mohácsi Pándy Kálmán Otthonnal együttműködve szakmai műhelyt szerveztünk a régió intézményeiben művészeti foglalkoztatást végző munkatársaknak, akiktől visszajelzést is kértünk, hogyan látták a foglalkozásokat. Ezekből olvashatunk egy csokorral:

A szakmai műhely előadásai során betekinthettem a különböző művészeti tevékenységekbe. Számos olyan ismeretet kaptam, amelyek beépíthetők, alkalmazhatók lesznek a különböző színpadi produkciókban, zenés, táncos műsorokban.

A személyes tapasztalatok, az egyéni gyakorlatok, valamint a közös kiértékelések segítenek abban, hogy az elképzeléseket, ötleteket hogyan valósítsam meg a jövőben.

Báló Tünde, Bóly

Szél Anikó foglalkozása nagyon élvezetes volt számomra. Az általa bemutatott gyakorlatok segítenek megismerni egymást és elfogadni a másik ember másságát. A színpadon történő mozgást is elsajátítottuk, mely hasznos lesz majd az intézményünkben folyó színjátszó csoport felkészüléseinél. Ehhez járulhat hozzá még Fehér István által megismertetett színházi gondolkodásmód.

A tánccsoportunk következő koreográfiáinak megtervezéséhez nyújtott segítséget Botond Béla társastánc foglalkozása. Az általa bemutatott tánclépések és az általa összeállított táncmotívumok jól hasznosíthatóak még a sérült emberek esetében is. Budovinszky Csilla által ismertetett technikák hozzájárultak ahhoz, hogy a különböző érzéseket, érzelmi folyamatokat egyszerűen ki tudjuk fejezni, a néző számára is érthetően.

Radicsné Muk Etelka, Mohács

Először vehettem részt az MSMME által szervezett képzésen. Ismerve az egyesület eddigi színvonalas tevékenységét, természetesen itt sem csalódtam. Némi tapasztalat mellé rengeteg új ismeretet, információt kaptam drámaszínjáték, mozgásművészet, tánc, fotózás és videózás területén.

Az otthon művészeti csoportjainak aktív tagja vagyok, így személyesen is megtapasztalhatom, hasznosíthatom a képzésen megszerzett ismeretanyagot. Köszönöm, hogy részese lehettem a kor szellemének megfelelően felépített, jól szervezett művészeti képzésnek.

Orbán Tibor, Mohács

Betekintést nyerhettem olyan területekre (fotózás, filmezés stb.), amelyek intézményünkben még nem működnek és a mindennapok taposómalmában nem is gondoltunk arra, hogy új / más lehetőségek is kínálkoznának. Bízom benne, hogy munkatársaim segítségével elindíthatjuk ezeket a számunkra új lehetőségeket.

Az oktatók felkészültségének köszönhetően a munkámban is tudom alkalmazni a tanultakat (tánc, színjátszás).

A hangulat mindig jó volt és, ha egy kicsit el is fáradtunk, mindig volt, aki felvidítson minket! 

Nyisztorné Szántó Rita, Bóly

Örülök, hogy részt vettem a Műhelyen. Új kollégákkal, szakmabeliekkel, kiváló szakemberekkel, oktatókkal ismerkedtünk meg. Sok új információhoz jutottunk, ismereteink bővültek. Ötleteket, segítséget kaptunk a munkánkhoz, a továbbképzésen hallottakat hasznosítani tudjuk. A továbbképzésnek köszönhetően filmes csoportot indítottam, és a zsirai filmszemlén is szerepeltünk, eredményt is tudunk felmutatni. Sikerélményhez jutott a csapat minden tagja, és magam is. A Műhely minden ülése érdekes volt, adott valami pluszt. Feledhetetlen élményekkel gazdagodtunk. Remélem, még lesz alkalmunk a Speciális Művészeti Műhely továbbképzésein, rendezvényein részt venni!

Rimán Andrea, Tengelic

Ku-ko-ri-CORK!

Hosszú-hosszú hónapok megfeszített kemény munkája árán bár, de az ajaki Molnár Gábor Műhely Alapítvány Hangadók zenekara megérdemelten képviselte kis hazánkat Írországban, Cork városában, a Eurpoean Song Festival-on! 

Az Alapítvány és a zenekar elkötelezett vezetői, Lovas Irén és Trócsányi Gergő számolnak be arról, hogyan zúgott a taps a Hangadóknak, hogyan tombolt a több százezres tömeg a koncerten…

Gratulálunk!!!

Írországban az ajkai Hangadóknak zúgott a taps!

Minden jegy elkelt - ez voilt az írországi Cork városában hagyományosan megrendezett European Song Festival plakátján június 28-án, az ajkai Molnár Gábor Alapítvány Hangadók zenekara valóban telt ház előtt lépett fel, s aratott óriási közönség sikert. A Molnár Gábor Műhely Alapítvány januártól dolgozott azért a lehetőségért, hogy a Hangadók zenekar kijusson Írországba, Cork városába a European Song Festival-ra, ami nem csupán a fogyatékossággal élő művészek dalfesztiválja, hanem egy verseny is, amelynek fődíja egy vándorserleg, s amelynek elnyerése érdekében Corkban minden évben bemutatják zenei tudásokat a fogyatékossággal élő emberek alkotta zenei formációk.

A Molnár Gábor Műhely Alapítvány megtapasztalhatta, hogy a fogyatékossággal élők és segítőik nagyon összeszedetten tudnak dolgozni a sikerért, és ehhez a közösséghez tudtuk vonzani azokat a jószívű támogatókat, akik tudták azt, hogy nem csupán a fogyatékosság létéért, hanem a vállalt produkcióért segítik a Hangadókat. Az, hogy a kisváros civil alapítványának zenekara Írországig jutott, egyet jelentett azzal, hogy nyertünk, hiszen ebben a történetben nem a cél volt a fontos, hanem a hozzá vezető út. Nyertünk, mert a zenekar tagjai önmagukat felülmúlva vállalták, hogy az ír közönség előtt a világhírű ír rockzenekar, a U2 dalát adják elő angolul, s ezt ennek megfelelő színvonalon kellett azt megtanulniuk. Nyertünk, mert hívószavunkra mellénk álltak a művészek, festőművészek, zenészek, hazai hírességek, az Ajka környékbeli rendezvényszervezők, a média, s persze a legfontosabb, a sok-sok „egyszerű ember”. Köszönjük!

A négy napos Fesztiválra június 25-én indultunk, s mintegy nyolc órás repülő és buszos utazás után, másnap hajnali kettő órakor foglalhattuk el a corki UCC Campus kollégiumának szállásait. Kedden feltérképeztük a várost, megkerestük a City Hall nevű kulturális központot, ahol a fesztivál zajlott, és regisztráltunk. A rendezvény megnyitóján megkeresett bennünket a Corkban élő közel kétezer fős (!) magyar kolónia képviselője, hogy eljönne a próbánkra és mennyire sajnálják, hogy nem találkoztunk hamarabb, mert a magyar konzulátuson most volt egy rendezvény, ahol zenélhettünk volna. Ez nagy örömmel töltött el bennünket, és nagyban oldotta az elveszettség érzésünket. Délután még találkoztunk egy utcazenész bandával, akiknek bemutatkoztunk és egy szám erejéig: kölcsönkaptuk a hangszereiket, és egy rögtönzött műsorral szórakoztattuk az utcát.

Szerdán meglátogattuk a közeli Blarney Kastélyt, aminek a csodálatos labirintusos kertjében sétáltunk és Zemán Janót, aki a csapat vak frontembere felcibáltuk az összes csigalépcsőn, hogy közelebb kerüljön a „bölcsek kövéhez”, amit a monda szerint beépítettek a kastélyba. A követ hátrahajolva kell megcsókolni, hogy bölcsek lehessünk. Megtettük.
Csütörtökön volt a nagy nap. A Fesztivál rangját jelzi, hogy jelen volt Írország miniszterelnöke, és persze a város polgármestere, aki már az első napon is megkedvelte zenekarunkat. Este 20:10. perckor szólították a Hangadókat – mindig nagyon pontos volt minden. Zemán Janó angolul köszöntött: Hölgyeim és uraim, mi vagyunk a Hangadók Magyarországról, Ajka városából! – s belevágott a dobokba. A közönség felmorajlott a U2
Sunday Blody Sunday című slágerének hallatán, és szó szerint végig tombolta a dalt. Az ajkai fiatalokat a helyi zeneiskola szimfonikus zenekara kísérte, olyan szenvedéllyel játszottak a zeneiskola szimfonikusai, ami más produkcióknál nem érződött, s ez a tökéletes hangzás bizony lúdbőrös borzongást okozott nekünk, kísérőknek is, akik már ezerszer hallottuk végigkínlódva, számtalanszor elrontva, újrakezdve ezt a nótát.

Joggal hitték a zenészeink, hogy nyerni fognak, és egyre bátrabban ringatták magukat ebben a hitben. Bár a közönséget elvarázsolták, a zsűri máshogyan döntött.
A belga vak és társultan mozgássérült formáció vihette haza a trófeát, és okozott könnyes éjjelt a Hangadóknak. Vigasztalni kellett őket, emlékeztetni arra, amivel Novák Péter barátunk indított útra bennünket: Nem várok semmit, az a lényeg, hogy kijussanak a srácok abba a távoli országba, és a lelkük gazdagabb legyen egy élménnyel!

Az ír miniszterelnök, és a polgármester személyesen jött gratulálni a fiataloknak a fellépés után. Fiataljaink, a tolmácsunk segítségével mondták el a polgármesternek, hogy boldogok, hogy örömet tudtak szerezni neki a zenéjükkel. 

És ez a fontos. Mára, mindannyian úgy értékeljük, hogy a zenei tudás, a közösség együtt dolgozása, és a mindent elsöprő ír közönség-tombolás volt a mi győzelmünk, és legfőképpen az, hogy a támogatóink, segítőink a fuvartól a pénzadományon át, az ajándék kristályokig mind azt segítették, hogy kijutottunk „abba a távoli országba”!

Lovas Irén, intézményvezető, MGMA, Ajka

 (A Veszprém TV munkatársai rögzítették kampányunk és utazásunk részleteit. Készül belőle egy kisfilm, ami a Hangadókról, az alapítványról, a zenéről, azaz rólunk szól...)

Trócsányi Gergő, zenekarvezető, Hangadók

Számmisztika

Az USA széltében és hosszában, jenkik és ombrék már 1978. áprilisában beleolvadhattak a Dallas televíziós sorozat szereplőinek mindennapjaiba. Ez a különleges multikulturális életérzés, hozzánk, Kelet-Európa zabigyerekeihez csak a rendszerváltást követően, 1990-ben juthatott el.

Sebaj, van nekünk hazai: Taki bácsi, Lenke néni, a kis boltban 20 Ft a kilós kenyér, Gábor Gábor újhullámos frizőz szalonja, Nemcsók Karcsi feledhetetlen informatikai barbárságai, whiskey helyett házipálinka.

Az 1987-es évnek azonban számos különleges eseményt köszönhetünk a Szomszédok sorozaton kívül: a Kispál és a Borz kiadja első demóját, (Dórike világra jön), és a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület megszervezi első Népdal- és Néptánc Találkozóját Egerben.

1989. súlyos és meghatározó dátum a magyarság történelmében. Bekövetkezik a rendszerváltozás, a televízió tulajdonosok örülhetnek – mostantól a hét minden napján sugároznak adást készülékükben –, az MSMME pedig kitűzi céljául az értelmileg sérült emberek szabadidejének hasznos kitöltését, és megszervezi soron következő, 3. Kulturális Találkozóját.

1992-ben megalakul az Európai Unió, 1993-ban Bill Clinton megkezdi elnökségét Amerikában, ugyanebben az évben az Egyesület megszervezi első ipar- és képzőművészeti alkotótáborát, és az évtized derekára pedig széles körben elterjed az internet használata is.

1996-ban először kerül megrendezésre a Fesztivál Debrecenben, ahová 2009-ben visszatérünk, és az Egyesület történetének legsikeresebb programsorozatát valósítjuk meg. Elkészül első PR filmünk, melyet hála a technika gyors fejlődésének, immár ezrekkel tudunk megosztani a világhálón.

2009. - Dórike első fesztiválja.

Leonardo DiCaprio hátizsákkal indul Thaiföldre, egy ismeretlen szigetre. Amikor eléri a PARTot, egy zárt közösséget talál, akik befogadják, otthont adnak neki.
„Továbbra is hiszek a Paradicsomban. De most legalább tudom, nem kint keresendő, mert a Paradicsom nem egy hely, ahová mehetsz, hanem egy perc, amikor úgy érzed valaminek része vagy. És ha rátalálsz erre a percre, örökké tart.”

Valahogy így kerültünk mi is 2012-ben pARTszélre Szolnokon.

Zilált agytekervényeimben nem állnak össze a mondatok. A fesztivál első napja mindig paranoiássá tesz: mit felejtettem otthon, kit kell most felhívnom, melyik csoportnak hol van a szállása… és így tovább. Közeleg a megnyitó, a fél tábla csoki és a bögre tejeskávé sem mossa le torkomból a gombócot. Tehetetlen vagyok. Guvadt szemekkel bámulom a körülöttem cikázó ember-seregletet.

Kezdjünk már…

A függöny elgördül, itt már nincs mit tenni, jöjjön, aminek jönnie kell! A karzatról lehunyt szemekkel hallgatom a Himnuszt játszó kecskemétieket, libák rohangálnak a karomon. A színpad hirtelen élni kezd, szolnoki bűvészek, mágusok, mutatványosok felváltva kápráztatják az ujjongó közönséget. A nyitókép telis-tele kedvenc művészeti csoportjaimmal: matrózok Drávatamásiból, néptáncosok Okányból, csípő-virtuóz salsások Balmazújvárosból.

Jó volna most ide néhány ékesszóló mondat a mélységekről és magasságokról, melyeket együtt átéltünk, de hagyjuk is a közhelyeket. Jön az első MSMME fesztivál baba, valahogyan mégis csak ide keveredtünk 870-en az ország 50-en intézményéből (tiszta Honfoglalás), az önkéntes munkatársaink annyian vannak, mint csillag az égen (szeretünk Titeket nagyon), a kaja nem olyan pazar, de éhen idén sem halunk (jövőre csak zsíros kenyérre fussa), és sátrat még most sem kell hoznia magával senkinek…

Különös, különös nyár-éjszaka volt. Simogatóan meleg péntek éjjel, a pöttyös nyári ruhámban Audrey Hepburn akartam lenni, aki életében legalább egyszer majd Tiffany-nál fog reggelizni.
Különös, különös nyár-éjszaka volt. Elégedettség illata vegyült az olcsó pálinka zamatával, csontig szívott cigaretta csikkek fáradtan henyéltek egy kupacban, zene és lábdobogás zöreje szállt.
Különös, különös nyár-éjszaka volt. Virágzott a Tisza. Kérészek járták életük első és egyetlen násztáncát.

Dórike

Reméljük sikerült kedvet csinálnunk egy kis tollforgatáshoz, várjuk élménybeszámolóitokat, nyári emlékeiteket, felejthetetlen MSMME pillanataitokat! Amennyiben szeretnétek másokkal is megosztani véleményeteket, fotóitokat, videóitokat, úgy azt megtehetitek, ha az msmme@t-online.hu e-mail címre megkülditek azokat!

Az MSMME pARTszélen XXV. Speciális Művészeti Fesztiváljának résztvevőit, művészeti csoportjait, produkcióit Fábián Gábor fotográfusnak sikerült lencsevégre kapni, melyet a Facebook/Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület oldalán, vagy az alábbi linken tekinthettek meg:

http://osvenyfilm.com/gal/szolnok/index.html

Műhely hírek online

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e

2012.  június 4.,  összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Aranymetszés

Június eleje, Zsira, Speciális Filmszemle. A Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonában 2009. óta foglalkoznak az értelmileg sérült emberek filmes látásmódjának fejlesztésével. A Szemle az országban elsőként teremt lehetőséget arra, hogy a fogyatékkal élő alkotók megmutathassák belső világukat a nagyközönség számára, mely szellemi kalauzolás nem valósítható meg a kamera objektivitása nélkül.

Az alkotásokat neves filmes szakértők kísérik figyelemmel s építik azokat segítő kritikával, fenntartva ezzel a folytonosságot és a fejlődés lehetőségét az alkotókban.

A hétköznapok egyszerű hősei a filmvásznon, milliós költségvetés, vörös szőnyeg, aranyba öntött Oscar szobrocska nélkül. A filmkockákon mégis igazi érzelmek, gondolatok tükröződnek, egy ismeretlen világ mindennapjai cukormáz és középszerűség nélkül!

A szervezők szeretettel várnak minden igényes mozi-film kedvelőt, 2012. június 6-án!!!

Sztárkavalkád

Április 26-án Budapesten került megrendezésre az ajkai Hangadók zenekar nagykoncertje, ahol igazi hírös ember zuhatagban lehetett része a nagyérdeműnek!
A Zenekar továbbra is írországi fellépéséhez kampányol, koncertek sokasága van már a hátuk mögött, de Cork nagyon messze van, és az Eurosong 2012. dalversenyen ott kell lenni!

A koncerten jómagam is két kézzel csápoltam a tömegben. Buliztunk Mező Misivel, a Magna Cum Laude együttes frontemberével, egy dal erejéig velünk sörözött Lukács Laci, egy szál gitárral érkezett Somló Tamás, Laár András Afrikába vitt szafarizni, és Sub Bass Monster is kanyarított néhány rímet. A Hangadók elemükben voltak, igazi nyári fesztiváli hangulatot varázsoltak.

Az RTL Klubnak is megért a sztori egy riportot:

http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/167405

A gyűjtés továbbra is tart: 11748038-20017132 számlaszámra utalhatod hozzájárulásod a Hangadók kiutazásához!

Mindenen túl vastaps szól…

2012. május 13-án vasárnap otthonunk Alternatív Képszínháza is fellépett a XXII. Mosonmagyaróvári Színjátszó Találkozón. A más néven Kárpát-medencei színjátszók találkozóját a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület szervezi, már több mint két évtizede színjátszó csoportoknak, amatőr társulatoknak és diákszínpadoknak, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítsanak részükre. Az időközben a Magyar Szín-Játékos Szövetség tagjává vált képszínház a teljes mértékben épek által előadott csoportok között előadásával és előadásmódjával kivívta magának az elismerést, a figyelmet és a közönség szeretetét. A zsűri az előadást Vastaps díjjal jutalmazta, kiemelve a „teljes értékű színházi élményt” és a "közönség – előadás" interakciójának csodálatos élményét.

Ahogy az előadott darabban a szereplők megigazulása és önfeláldozása meghozta eredményét, úgy a társulat kitartó, nehézségektől sem mentes munkája végre keresztülvitte magát mindenen és azon is túl. Egy pillanatra itt említést tennék a képszínház által felvállalt értékről, ahol is nincsenek szavak, csak gesztusok, egymásra épülő szimbólumok, egymásra utaltság és emberség. Már kezdetektől a "kinti" társadalom figyelmének felkeltése és közönyének megtörése volt a cél, olyan összetett szimbólumokkal és komplex művészeti elemekkel, melyek előre nem láthatóan, nem tudhatóan, de mégis biztosan hatást érnek el a nézőkben kortól és identitástól függetlenül.

A zsűri elnöke ünnepi záró beszédjében külön utalást tett a zsiraiak előadásáról, a szereplők és a közönség emberséget tükröző katartikus élményéről.

A zsűri tagjai - elmondásuk szerint - a darab láttán feltették maguknak a kérdést, hogy mi is az a színház és hogy milyen díj is létezhet mindenen túl? Az értékelésen a darab összefüggésében hosszasan taglalták a szeretet és a világ egyszerű mégis elválaszthatatlan viszonyát, az emberséget és a színházi előadásmódok fokozataiban való elhelyezését, valamint színházelméletei szerepét. Így került szóba a Peter Brook által leírt "szent színház" fogalma is a zsirai Alternatív Képszínház kapcsán. Az egyik zsűri tag a következő képen fogalmazott: évezredek vonultak át a színpadon, az előadás szertartásainak és szimbólumainak köszönhetően, mely mélyen megszólította a közönség tudatalattiját, - valamint kiemelték az előadásmód terápiás értékét is.

Méltatták továbbá az egyik főszereplő Németh Attila "Sati" színpadi jelenlétét, alázatát, központi szerepét és a sérült szereplőkhöz való csodálatos viszonyát.

Nem várt siker volt, ami Mosonmagyaróváron történt. A hosszú perceken át dübörgő és folyton újjáalakuló vastaps még akkor sem hallgatott el, amikor a képszínház tagjai elhagyták a színpadot. Így történt, hogy először, könnyeikkel küszködve vissza kellet jönniük a színpadra, mert akkor, ott mindenki ezt akarta.

 „Vehetek akármilyen üres teret, és azt mondhatom rá: csupasz színpad. Valaki keresztülmegy ezen az üres téren, valaki más pedig figyeli; mindössze ennyi kell ahhoz, hogy színház keletkezzék.” /Peter Brook: Az üres tér/

Fábián Gábor, Zsira

pARTszélen

Közeledik! Jön! Már látni! Alig néhány hét van már csupán hátra 25. Speciális Művészeti Fesztiválunkig. Június 22-25. között miénk a part Szolnokon, 4 nap összművészet (zene, tánc, színjátszás), mindenhol ott leszünk, megkerülhetetlenül: Szigligeti Színház, Tiszai Hajósok tere, TiszapART Mozi.

A programsorozaton mintegy 800 résztvevő biztosan ott lesz, és a jelentkezések továbbra is folyamatosan érkeznek. Élőzenés koncertek, kiállítások, tematikus filmek, zöldmob várják a fesztiválozókat.
Vidd hírünket Te is, jegyezd meg és add tovább: Tölts velünk egy hétvégét, és hozz magaddal egy PET palackot! J

a 25.

1987. Eger – az első kulturális találkozó – van, aki emlékszik még rá? 1996. Debrecen – immár kulturális fesztivál – majd évente más-más város. Ki itt, ki ott vált a közösség tagjává, kinek Szekszárd, kinek Győr, vagy Pécs emlékezetes.

Az emlékképekből fotókiállítás látható Fehér István válogatásában június 4-től a Szolnok Plázában – hivatalos megnyitó június 15-én. Várunk azonban még azokat a fotókat, amelyeket a csoportok küldenek, emlékezetes színpadi fellépésekről – ezekkel a Színházban találkozhatunk. Ahogy a műhelyekből a Special pART Ipar- és Képzőművészeti kiállításra küldött alkotásokkal is.

pARTszélen tartjuk ez évi kulturális fesztiválunkat – a szó áttételes és valós értelmében is. Vár bennünket a Tisza-part, a sétány, az új Tisza-híd – hogy átsétáljunk egykori alkotótáboraink színhelyére a Tiszaligetbe, vagy a Liget strandfürdőbe  - , vár a Szigligeti Színház, a Tiszai Hajósok tere, a TiszapART Mozi.

Alig egy hónapja még úgy tűnt, nem leszünk oly sokan, mint az elmúlt években, de azóta folyamatosan jönnek a jelentkezések – újabb műhelyek (ma épp a 48. intézmény), újabb csoportok, újabb műsorszámok. Nem fogunk ezúttal sem unatkozni a Színházban: első este házigazdáink, a Liget Otthon előadónak nyitóképét láthatjuk, két olyan közreműködővel, mint ANITA és a Sárkánylányok Debrecenből.  A többi napon közel 100 művészeti bemutatónak lehetünk szem és fültanúi. Bizonyára sokan – így szakmai értékelőink is – kíváncsian várják, ki, hova jutott egy év alatt. És sokan várják a találkozásokat… Szolnok – egyes vélemények szerint – nemcsak a legélhetőbb város, de találkozási pont is – számunkra mindenképp az lesz ezen a júniusi hétvégén.

A fesztiváli estéket a Tiszai Hajósok terén töltjük – koncertekkel, zenével, tánccal. Ismert zenekaraink, az ajkai Hangadók – akik a fellépés után szinte rögtön indulnak Corkba, - és a tordasi Szivárvány mellett helyi zenekarok, az Origo és az Atlantic Crossing Orchestra lépnek a pARTszínpadra. Ide, a térre hozzátok a PET palackokat is…

Debrecen után ismét velünk lesz Gáspár Laci, a FesztiválKlubban jazz és funky szól majd. Kultúraközvetítés… És ami eddig nem volt: a TiszapART Mozi tematikus filmekkel várja az érdeklődőket. Hastala vista, Életrevalók, Élek és szeretek - láttátok már ezeket a filmeket? A szolnoki Speciális Művészeti Fesztiválon megnézhetitek, ahogy a zsirai Speciális Filmszemle néhány kisfilmjét is.

pARTszélre kerültünk… Szolnokon ennek előnyeit élvezve tölthetünk el egy hétvégét a 25. országos kulturális fesztiválon.

Asztalos Zsolt, elnök, MSMME

NESZetlenkedés

Áprilisban Tatára költöztünk néhány napra, a Nemzeti Színkottás Zenekar felkészítő táborába. Nehéz dolog azt a sok élményt, amivel gazdagodtunk, néhány mondatban összefoglalni. Hálátlan feladat, de valakinek ezt is vállalnia kell! A következőkben Báló Tünde, bólyi zenei vezetőnk élménybeszámolóját olvashatjátok, (aki esetleg elér a lap aljára, és még marad egy kis energiája, megtalálhatja az én cikkemet is teljes érzelmi valójában).

„Mi jut eszedbe, ha azt mondom:

- Tata ?

- Az élővizek városa…- mondja a legtöbb ember…

Tedd fel ugyanezt a kérdést egy NESZ-tagnak. J

Arról a néhány napról fog mesélni, amelyet reggeltől estig tartó kemény felkészüléssel, maximális odafigyeléssel és lelkesedéssel töltött.

...és amelyre azóta is, nap, mint nap szeretettel gondol!

Fáradhatatlan, mosolygós arcok mindenfelé… A szünetekben sem pihennek:

- Csak még egy kicsit zenéljünk!!! - és többen a próbateremben maradnak.

Az esti zenés, táncos programok még jobban feldobják a társaságot. (Ahogy a lakókat, úgy a felkészítőket is). Aztán a szakmai megbeszélések, korábbi fellépések kiértékelései, múltunk, jelenünk és jövőnk átbeszélése zárja a napot.

Őszinte hozzászólások, egymás munkáját segítő ötletek és persze sok-sok humoros hozzászólás segíti a tanácskozás előremenetelét.

A csütörtöki főpróbán már kicsit érezni a fellépés előtti lámpalázat. St. Martin megjelenése, közvetlensége és a főpróba vele azonban oldja a feszültséget (hála Istennek!). Már negyedik alkalommal vesznek részt közös produkcióban.

A Nemzeti Színkottás Zenekar számára megtiszteltetés, hogy egy újabb városban is bemutatkozhat.

Sérült fiatalok és felkészítőik a színpadon. Hamarosan megszólalnak a hangszerek és a nézők egy varázslatos utazásban vehetnek részt.

Már az első szám lenyűgözi a közönséget. St. Martin közreműködésével még inkább fokozódik a hangulat. Igazi örömzenélés!!! Valamennyi megszólaltatott zenemű fontos és értékes a Zenekar számára. Mégis, most az utolsó az, amelyik a leginkább megdobogtatja mindenki szívét: Kell még egy szó… Tündike magabiztosan és gyönyörűen énekli a dalt. A befejezés után néhány másodpercnyi csend, aztán hatalmas taps. Szűnni nem akaró… Vastaps…

Még egyszer megszólalnak a lelkeket megérintő dallamok és gondolatok. A műsor véget ért.

Úgy gondolom, valóban egy varázslatnak voltak részesei azok, akik megjelentek a jótékonysági koncerten. A NESZ számára minden egyes fellépés, közös zenélés maradandó és szívet melengető élmény.

Lakóinkat kértem, meséljenek a táborról. Csak áradoztak és keresték a szavakat:

„Minden nagyon jó volt: a próbák, a fellépés, az esti programok, találkozás St. Martinnal, ismerkedés új emberekkel, a péntek délelőtti  séta a tóparton, a várlátogatás … MINDEN!!!!

Alig várjuk, hogy újból mehessünk, és megint együtt zenélhessünk azzal a sok aranyos emberrel!„

Ennél jobb befejezés nem is kell!!!

A NESZ-család  a tatai tábor óta is tartja a kapcsolatot. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnánk egymásra, ne keresnénk egymást.

Valamennyien várjuk a folytatást!!!!

Pintérné Báló Tünde, Bóly

Kacsints rá Fábián Gábor fotóira, melyek a NESZ áprilisi felkészítő táborában illetve a „Közös Hang” Jótékonysági Koncerten készületek! J

http://osvenyfilm.com/gal/tata

„Nem tudom hol vagyok otthon, menekülés, ez az én sorsom…”

Jack Kerouac is megaszonta valamikor a beat hajnalán: „úton lenni boldogság, megérkezni halál.” Kár, hogy lekéstem az '50-es évek lázadó Amerikájának ideológiáit (bár Magyarország valószínűleg az ’50-es években sem volt túl szórakoztató hely), azt azonban senki sem tilthatja meg, hogy egyetértsek velük.

A dühöngő ifjúság nevében, ordíthatom szabadon, hogy az egész világ szülőföldnek tűnhet néhány órára, ha baráti szálak futnak ott össze. Bár szívem szerint folyton úton lennék, szelném a világot (ha másképp nem, képzeletben), most mégis, ugyan csak egy hétre, de hazaértem!

Az elidegenedés aranykorában én azon szerencsések közé tartozom, kit, ha eltévelyedik, 50 kéz ránt vissza a valóságba. A NESZ család összegyűlt egy hétre Tatán, örömzenélni, SZERETNI, tapasztalatot – tudást cserélni, kibeszélni, néha talán egymás agyára menni, koncertezni, a végén kicsit sírni, majd lassan elbúcsúzni.

Úgy fest, minden jóból kimaradtam, sem kisdobos, sem úttörő nem lehettem már, milyen szerencse, hogy tatai szállásunk enyhén neo-szocreál épületei valamicskét visszaadnak a korszak gyöngyszemeiből. Az étterem szép, nagy, kínai stílusú konyhával. Rizs. Tegnap is, ma is, holnap is. A vegetáriánus menü pedig egyet jelent a tejfölös tésztával, meg a paprikás krumplival (sebaj, Borsodi az élet habos oldala).

A próbaterem hangszerektől zsúfolt és Karmesterünktől hangos. A zenekar egy nap alatt felidézi a repertoárt, tökéletesen szól minden darab, a próbát senkit sem akarja befejezni aznap. Kapok két csörgőt a csuklómra, erősen imitálok zajt, nem zenét. Csendben meghunyászkodom, már megint én rontottam el…

Az éjszakában mámor szagú szellő libben, bárzongora szól, ismerős dallamok csendülnek fel. Kézről kézre jár a mikrofon, ó-ó-ó Afrika! Néhány óra és az alvó ajkakon álmok édes nyála csurran. A zenei vezetők számára azonban most kezdődik csak az éjszaka! Szakmázós, kivel mi, mikor, miért, hogyan? Hosszú az asztal, édes a bor, hullámokban robban a kacaj.

Már-már hagyományosan, az utolsó est a NESZ koncertjével zárul. Elegánsan, egyensálba öltözve, szívek a torkokban dobognak, a zenekar a színpadon várja a kezdést. Néhány, a végletekig izgalmas köszöntőt követően felhangzik a nyitány. A karom libabőrös, akaratlanul is könnyezem. A Színkottások remekelnek, St. Martin is jól fújja a magáét, majdnem olyan jól, mint mi a feldolgozásait. Bár tűz esetén kiürítési terv nem kellett volna az összegyűlt tömegnek, mégis, azt gondolom, aki eljött a koncertre, egy csodával gazdagodva tért haza.

Az igazán nagy dolgokról nem az esti híradó ad tudósítást. Beszélnek róla a sarki trafikban, az olcsó éttermek hamburgerei mellett, a női vécék kézmosójánál. Egy esőáztatta plakát marad a szürke falakon, és a szóbeszéd: itt voltak! Akik akartak láttak, hallottak minket.

Cipő a lábamon, táska a hátamon. Majd jövök, ne aggódjatok, a tékozló gyerek mindig hazatalál…

Dórike

Műhely hírek online

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e

2012. április 20.,  összeállította: zsupos dóra

„…Április, ó április!

Míg tánccal suhansz,

Látogass meg engem is,

Víg, örök suhanc,

Hisz egy régi kikelet

Furcsa reggelén

Együtt érkeztem Veled

Földi útra én:

Szólt arany szimfónia

Napfény-húrokon

S bölcsőmnél Te, fény fia,

Álltál víg rokon…”

/Tóth Árpád: Április/

Műhely Hírek Online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Április

A hónap szülötte, Shakespeare mester monda: Az élet egy félkegyelmű meséje, s lám áprilist bolondok napja nyitja!

Ünnepeld a költészetet (flúgos művész népség), e világra érkezett félszegen a szívrabló, Marlon Brando, s egy ország állott a humor koporsója felett, Hofit eltemette a rengeteg.

Félre téve hát a tréfát, április hava szédítő programok sokaságát tartogatja!

Versbusz

Veszprémben a Költészet Napja tiszteletére „József Attila – Cseh Tamás Versbusz” különjárat rótta a város utcáit. A helyi kezdeményezésű, hat éve nagy sikerrel működő mobil irodalmi program célja a magyar irodalom és költészet népszerűsítése, formabontó helyszíneken. Meghívott vendégek voltak többek között Hűvösvölgyi Ildikó, Bencze Ilona színművésznők és az ajkai Hangadók Zenekar!

A Veszprémi Városi Televízió felvételein Ti is megtekinthetitek a Zenekart 12 perc 08 másodperctől…

http://www.veszpremtv.hu/hir/versbusz-n835.html

Megragadnánk továbbá az alkalmat arra, hogy ismételten felhívjuk a figyelmet a Hangadók írországi fellépésére. A 2184 Ft-os jegy megvásárlásával támogasd Te is a Zenekar kijutását Corkba, a 2012-es European Song Fesztiválra. Hozzájárulásodat elutalhatod a Molnár Gábor Műhely Alapítvány számlaszámára: 11748038-20017132 (közleménybe: Hangadók-Írország!), vagy személyesen is megvásárolhatod a jegyet a Zenekar fellépésein!

„A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus.”

Már csak néhány nap választ el minket a 2012-ben megrendezésre kerülő Színkottás Zenei Tábortól! Április 23-án kezdetét veszi az 5 napos felkészülés Tatán, melynek megkoronázásaként a NESZ koncertet ad St. Martin vendégszereplésével a Magyary Zoltán Művelődési Központban.

Az MSMME és a Komárom-Esztergom Megyei Mentálhygiénés és Rehabilitációs Intézmény szervezésében megvalósuló „Közös Hang” Jótékonysági Esten befolyt összegből a tatabánya-síkvölgyi intézmény ellátottjainak művészeti nevelését, fejlesztését kívánjuk támogatni.

Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk előadásunkra, 18.00 órai kezdéssel!

http://www.youtube.com/watch?v=kNz0brWq590

Mazsolázva a héten lezajlott, illetve éppen folyó programokból, meg kell említenünk a Mohácson néhány napja véget ért nagy sikerű Regionális Kulturális Találkozót, melyet a Pándy Kálmán Otthon lakói és dolgozói szerveztek (gratulálunk!), szintén Mohácson tartott szakmai műhelymunkát Fehér István, Egyesületünk művészeti vezetője, valamint nem szabad megfeledkeznünk zsirai barátainkról sem, akik ismét kamerát ragadtak kezükbe és a Filmnapok program keretében újabb sikergyanús audio-vizuális anyagokat forgatnak!

Kamera forog, felvétel!

Darvastó

Az idén hetedik alkalommal kerül megrendezésre a Szakmai Napok programsorozat június 11-14. között, a Fővárosi Önkormányzat Foglalkoztató Intézetében, Darvastón.

A programban kifejtésre kerülő témák: 

A segítő mentálhigiéné, Kapcsolatok – Segítők és segítettek viszonyának támogatása, A szeretet ereje

Az esemény lezárásaként a darvastói intézmény munkatársai rekreációs napot szerveznek az intézményben.

A programra a szakemberek mellett különös szeretettel várják a szervezők a bentlakásos intézmények (értelmi fogyatékos otthonok, pszichiátriai otthonok, valamint idősotthonok) lakóit.

Érdekességekben gazdag, élményekben dús előadások és szórakoztató kulturális, szabadidős aktivitások várnak minden Darvastóra érkezőt!

Jó szórakozást mindenkinek!

Jelentkezési határidő: 2012. június 5. E-mail: darvasto@darvasto.hu

Balatone Art

Azok számára, akik esetleg valamilyen véletlen folytán nem olvasták előző havi számunkat ismételten közzétesszük nyári táboraink felhívását!
Július 11-17-e között jubileumi (XX.) ipar- és képzőművészeti alkotótábort szervezünk Fonyódligeten. Rajzolás-festészet, kosárfonás, bőrművesség, kerámia-agyagozás, foltvarrás, retextil és fotózás műhelymunkákkal várjuk a résztvevő csoportokat. 
A nyáron második ízben augusztusban találkozhatunk a Balaton parton, az Egyesület szervezésében először meghirdetett tánc-és dráma táborban. A nyár legforróbb napjain, 13-19-e között betekintést kapnak a jelentkezők a társastánc alapjaiba, komplett koreográfiákba, és művész-tanárok segítségével fejleszthetik színpadi mozgásukat.
A nyáron második ízben augusztusban találkozhatunk a Balaton parton, az Egyesület szervezésében először meghirdetett tánc-és dráma táborban. A nyár legforróbb napjain, 13-19-e között betekintést kapnak a jelentkezők a társastánc alapjaiba, komplett koreográfiákba, és művész-tanárok segítségével fejleszthetik színpadi mozgásukat.

A műhelymunkák mellett kiemelt szerepet kap a szabadidő hasznos és kulturált eltöltése is. Dal- és táncház, élőzenés koncertek, sport programok, kirándulás, szabad strand…

Ne feledkezzetek meg „pARTszélen” XXV. Országos Speciális Művészeti Fesztiválunkról sem, melyet idén Szolnokon a Szigligeti Színházban rendezünk meg június 22-25. között

A négy napos összművészeti fesztiválra szeretettel várjuk új és régi tagjainkat, a frissen alakult művészeti csoportokat, csakúgy, mint a veterán „fesztivál lakókat”.

Jubileumi örömünnepünk méltó bizonyítéka lesz talpon maradásunknak itt, a partszélen is…

Várjuk jelentkezéseiteket, a www.msmme.hu oldalról letölthetőek az adatlapok, további információkkal állunk rendelkezésetekre az msmme@t-online.hu e-mailen!

25! Visszaszámlálás!

"De a képzelőerő áthidal, enged a múltba,

 Mire felébredsz, látod ez a régi idők útja

Egyszerű érzelmek mégis falak mögé zárva

Minden körülményekben tekintettel kell lennünk egymásra."

(Hősök)

Speciális Művészeti Fesztiválunk keretében fotókiállítást tervezünk az elmúlt 25 év legemlékezetesebb, megörökített pillanataiból, melyhez most a Ti segítségeteket kérjük!

Kotorja elő mindenki a rég forgatott fényképalbumok mélyéről kedvenc fesztiváli fotóját, és egy gyors szkennelést követően küldje azt meg e-mail fiókunk (msmme@t-online.hu) címére.

Elevenítsük fel együtt az MSMME művészeti fesztiváljainak feledhetetlen motívumait: egy-egy főszerep, előadás, véletlen színpadi bakik, megható életképek, egy jó pohár bor – kellemes társasággal, fesztiváli szerelmek…

Én elmentem a vásárba, fél pénzzel…

Az elmúlt hónapokban néhányszor valóban vásárra vittem a bőrömet, s kár is volna tagadni, valóban fél-fém pénz lapult a zsebemben… („Én most nem panaszkodom” című rovatunkat olvassák).

Dórike elment világot látni, nyakamba vettem az nagy Európát, s egészen apróka, bár annál jobban megtömött hátizsákommal útba ejtettem Lengyelországot, Szlovákiát, s néhány napja Horvátországot.

Nem kellenek már milliók ahhoz, hogy az ember világ látott, multikulturális egyéniséggé váljon. Elégendő néhány kreatívan megírt pályázat Unió bácsihoz leadva, néhány hét idegőrlő várakozás, majd a tájékoztató e-mail megérkezése: Útra fel, kalandor!

Tavaly október óta lehettem teljes jogú európai polgár 80 külföldi társam között, megtanultuk egymás kultúráját tiszteletben tartani, megtaláltuk kulturális különbözőségeinkben a hasonlóságokat, és elfogadtuk azt, amin változtatni nem lehet.

Horvátország gyönyörű, az egyszerű emberek kedvessége körül ölel, és a tömegközlekedésnek köszönhetően maximálisan otthon érzem magam. Életem első repülőútja, minden belső szervemet egyszerre érzem, fül ki-be dugul, az érzés mégis: leírhatatlan!

Téma: kulturális kisebbségek Európában (etnikai, vallási, szexuális, nyelvi, gazdasági, földrajzi ésmégsorolhatnám). A feladat fel van adva, kínos másodpercek beszélgetés közben, mit engedhetek meg magamnak, mi az, amivel már talán sértő vagyok? Lehetőségek latolgatása, hogyan definiáljunk, hogyan fogadtassuk el másokkal ezeket a speciális helyzetben élő embercsoportokat? 5 nap közös munka, 30 résztvevő 14 különböző náció, megszámlálhatatlanul sok emberi jellemvonás.

Az angol kissé döcög, de van két kéz, és két láb, hála a mimikának, ó, hát megy ez!

Kaptam hascsikarást a töltött pirogtól, voltam kissé másnapos a Karlovacko 4,8%-os sörtől, és soha többé hűtőmágnes vásárlás Pozsonyban.
A macedónok a világ legoptimistább emberei, a török nyelvtörők roppant szórakoztatóak (bu yogurdu sarimsaklasaktami saklasak sarimsaklamasaktami saklasak – gyakorolj!), a horvát étkek kiválóak, és a ciprusiak 3 perc alatt a legjobb barátaid lesznek!

Nem lehet már leállni, a tudásszomj, a kalandvágy, az ismeretlen hív, kiabál. Akarom!

Dórike