m ű h e l y h í r e k o n l i n e
2010. október 25., összeállította: zsupos dóra
Műhely hírek online
Kéthetente megjelenő online hírlevelünk a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület aktualitásairól, rendezvényeiről, tagintézményeinek programjairól tudósít. Sérült embertársaink művészeti tevékenységét követheted nyomon jelen hírlevél olvasásával!
Tisztelt Egybegyűltek! Sajnos az idei évben már nem lesz alkalmunk személyesen találkozni a Nemzeti Színkottás Zenekar tagjaival, de azért ne búsuljatok nagyon! A zenekar múltját s jelenét foglalja össze a művész-vliág.hu portál oldalán megjelent ismertető.
Társadalmi célú felhívás
A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület és a mohácsi Pándy Kálmán Otthon második alkalommal rendezi meg tánc- és dráma táborát 2010. november 7-9. között Mohácson, melynek részvételi felhívása megtalálható honlapunkon, www.msmme.hu oldalon!
További aktualitások klikkelhetőek az MSMME blogján http://msmme-msmme.blogspot.com/search/label/fesztiv%C3%A1lok, valamint a Facebook.hu közösségi oldalon, ahol várjuk a Te hozzászólásaid, megjegyzéseid is!
REKLÁM
Rendszeres olvasóink sokat halhattak már a zsirai intézmény eseményekben gazdag kulturális életéről. Fábián Gábor Az elhagyott madár című táncdrámája országos kulturális fesztiválunk óta több alkalommal is bemutatásra került. Most rajtunk a sor, kacsints rá:
Dórike új rovatkája!
Az elkövetkezendőkben szeretném Veletek közelebbről is megismertetni az Egyesület művészeti csoportjait, azok tagjait és tevékenységeit, ezért hétről-hétre ízelítőt kaphattok egy-egy intézmény alkotóközösségéről! Minden kezdet nehéz, így profikkal indítok (ebből nagy baj tán nem lehet). Az ajkai Molnár Gábor Műhely Alapítvány Hangadók zenekara a színpadon!
Művészetek és zene iránt érdeklődő fiatalok egy csoportjából állt össze az ajkai alapítvány első muzsikus bandája, akik megalakulásukkor elsősorban ma már „klasszikusnak” nevezhető könnyűzenei slágerek feldolgozásával kezdték pályafutásokat, így megszólaltattak Omega, Edda, Zorán és Presser nótákat is. 2008 novemberében új zenekarvezető toppant a zenebarátok háza tájára, Trócsányi Gergely személyében. A fiatalok Gergő közbenjárásával segítséget kaptak saját hangszerük megtalálásában, a tehetséget és az egyéni igényeket is szem előtt tartva.
A zenekar frontembere Zemán Janó, aki amellett, hogy énekel, a dobos posztján is kiválóan megállja helyét. A basszusgitárt Berkes Jocó vette kezébe, a billentyűket pedig Kemenczky Laci nyúzza. Aranyos Iringó és Tróbert Eszter vokálozik, Szabó Balázs, Horváth Fecó, Mészáros András, Imre Csabi csörgőznek és vokáloznak, Dobai Laci pedig kongázik. A zenekar állandó segítsége Harangozó Botond és Szirmai Róbert, akik gitáron kísérik a csapatot.
Az ifjú zenészek megalakulásukkor külső segítséget kaptak különböző hangszer-cégektől a megfelelő zenei felszerelések beszerzéséhez. A zenekar tagjai szerették volna meghálálni a segítséget, de ők „csak”a hangjukat tudták adni, így lett a nevük Hangadók. A jelenleg 13 főt számláló banda örömrepertoárjában Quimby, Péterfi Bori, Magna Cum Laude, és Kiscsillag számok is szerepelnek, mivel saját bevallásuk szerint ezekkel a dalokkal tudják korosztályukat a leginkább megszólítani. A tagok úgy vélik, a zene mindenkit összeköt, s a tenni akarás, a zene szeretete számos sikert hozott már a zenekar számára. 2009-ben több mint húsz alkalommal álltak színpadon, falunapokon, jótékonysági rendezvényeken, fesztiválokon. Rutint szereztek, összecsiszolódtak, szórakoztak és szórakoztattak, közben műsoruk kb. egy órásra bővült.
Az idei évben több nagy rendezvényen is megmutatkozhattak az ifjú tehetségek, így például Európa Kulturális Fővárosában, Pécsett, Fonyód-ligeten egy nyári ifjúsági fesztiválon s először lehettek részesei Európa legnagyobb fesztiváli forgatagának, a Sziget fesztiválnak. Honlapjukon a www.mgmalapitvany.hu oldalon folyamatosan olvashatnak a zenekarról.
Dortmund, 2010, október…
Elnökök elnöke (az ÉN főnököm), Asztalos Zsolt egy kis csapat budapesti lelkes zenésszel repülőgépre pattant, hogy meghódítsa Németországot. Úgy tűnik, sörkedvelő német barátaink a zenéléshez is konyítanak egy keveset, melyet a következő úti beszámoló első részében be is bizonyítunk!
Két konferencián való részvételtől (Ausztria ill. Spanyolország) és egy szakmai tanulmányúttól (Párizs) eltekintve most jártam csoporttal külföldön negyedik alkalommal. A portugáliai tengerparton 2007-ben az Európai Dalfesztivál tordasi fellépőivel sétáltunk, míg 2008. és 2009. őszén a tarpai, majd a nagyháti táncosokkal Lengyelországban kalandoztunk. Ezúttal a budapesti Csalogány Kórus fiataljaival egy különleges program részesei lehettünk Dortmundban.
Az Europa In Takt valójában egy fesztivál konferenciával, műhelymunkákkal, koncertekkel színesítve, melyet a Dortmundi Egyetem szervez kétévente, fogyatékos fiatalok és felkészítőik részvételével. És természetesen az egyetemi hallgatók bevonásával.
Bár a munka már 1998-ban elkezdődött, Magyarországról 2005-ben vett részt először csoport a workshopokban. Merthogy a program nemzetközi, ez évben is német, olasz, francia, dán, török, belga, lett és magyar zene- ill. énekkarok kaptak lehetőséget egyrészt a közös munkára, másrészt a megmutatkozásra. Kik is gazdagodtak hát eddig ezzel az élménnyel? A tordasi Szivárvány és az andornaktályai Color-Rock együttesek, a budapesti Nem adom fel és a Parafónia zenekar, és most a csalogányosok.
A repülő nem éppen szépen landolt szerdán a dortmundi repülőtéren, ahol már várták csoportunkat a mellénk rendelt önkéntesek. Szállásunk a város központjában épült Kolping házban volt, így naponta kb. fél órát utaztunk az egyetemi városrészbe oda s vissza, ami körültekintő szervezést igényelt, ahogy minden más is, hiszen 280 résztvevőről kellett gondoskodni. Nagy létszám, bár a mi fesztiváljainkhoz viszonyítva mégsem…
Europa InTakt: több, mint egy fesztivál, több,mint egy konferencia, s több, mint műhelymunka. Aki megtapasztalta, talán tudja, egyfajta életérzés ez, kommunikáció nyelvi korlátok nélkül, a ritmust középpontba állítva.
Erdélyi kirándulás
Aktuális számunkban Seres Gábor, a nagyháti intézmény lakója élménybeszámolójából idézünk egy szeletkét, egy hetes erdélyi kiruccanásuk forgatagából:
Szerda reggel – a pont az i betűn! Ma ugyanis lovaskocsizni, szekerezni voltunk és felejthetetlen élményről számolhatunk be. Vidáman és énekelve mentünk Farkaslakáról a Kalonda tetőre, a szénégetőkhöz. Itt megnéztük, hogyan lesz a fából faszén. Részletes leírást kaptunk a munka folyamatáról: a fát gúlákba rakják szorosan, tömören kb. 5 m magasan, majd szalmával, szénporral szigetelik, hogy lassú legyen az égési folyamat, tudjon izzadni (…)
Tovább gurulunk szekereinken, egy tanyára, amit itt esztenának hívnak. Kora tavasszal kihajtják a jószágot a legelőre, és késő őszig kint vannak fent a hegyekben. Majd október elsején lejönnek a hegyek lábához és itt legeltetnek. Egy idevalósi gazda lát vendégül minket. Nagyon finom kecskesajttal és ordával kínál meg bennünket. Hogy mi az orda? A sajtkészítés során lecsepegő savót felfőzik, aminek hatására a benne maradó anyag összeáll, krémszerű, omlós és nagyon finom lesz. Ezt aztán a helybeliek sok mindenre használják, édesen is, fűszeresen is. Kóstolás után vásároltunk is belőle. Innen visszaindultunk Farkaslakára. Útközben Elek bá’ és Misi bá’, a két hajtó meghívott bennünket egy sörre, kólára. Nagyon jól elszórakoztattak bennünket. Majd útközben megnéztük Tamási Áron szülőházát. Az emlékházban Áron bácsi unokaöccsének felesége mesélt nekünk az író életéről. Ez a mai nap az utolsó itt töltött napunk, ez is királyul telt. (...)
Búcsúzkodunk. Nevetünk és sírunk. Örülünk és szomorkodunk. Kis meglepetés ajándékunk nagyon meglepte drága vendéglátóinkat, könnyeket csalt szemükbe. Mi nagy szeretettel adtuk, és ők ugyanúgy fogadták azt. Felejthetetlen élmény, boldogság járta át szívünket. Nem tudom szavakba foglalni, mit éreztem akkor. Ezt át kell élni, elmondani nem lehet! Nagyon szép, gyönyörű szép esténk van, amit az ember nem felejt el! Mindig a szívünkben fognak élni.
Fájt a búcsúzás, de ugyanakkor nagy öröm volt számunkra, hogy Ők elfogadtak bennünket, emberi méltóságunk nem szenvedett újabb sérülést, felnéztek ránk. Nem néztek át rajtunk, mint más emberek. Aztán nagyon jót buliztunk, énekeltünk és beszélgettünk az élet dolgairól éjfélig.
***Apró betűs rész:
Hírlevelünkben szeretnénk minél több újdonságot megjelentetni, ehhez kérnénk a Ti segítségeteket is! A korábbiakban is jeleztük már, hogy szívesen veszünk bármilyen új ötletet, elképzelést, amellyel színesebbé tehetnénk a rovatokat. Visszajelzéseiteket várjuk e-mail címünkre, az msmme@t-online.hu- ra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése