műhely hírek online

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e

2010. augusztus 27., összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Kéthetente megújuló online hírlevelünk a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület rendezvényeiről, tagműhelyeink programjairól, értelmileg sérült embertársaink értékteremtő művészeti munkájáról tudósít. Akik szeretnének többet tudni rólunk, keressék fel honlapunkat a www.msmme.hu címen!

Akkor csemegézzünk innen-onnan…

Álmodtam egyet… Speciális Filmszemle Zsirán

2010. június 9-én második alkalommal került megrendezésre a Fővárosi Önkormányzat zsirai Fogyatékosok Otthonában a Speciális Filmszemle, ahol ismét lelkes alkotók komoly munkáival találkozhatott a nagyérdemű. Csakúgy, mint az előző évben, a levetítésre került filmeket meghívott szakmai zsűri értékelte a nap végén. A zsirai moziverzum forgatagába kalauzol el minket Fábián Gábor, a Filmszemle főszervezőjének beszámolója!

Hosszú utat kellett megtennie a mozgóképnek ahhoz, hogy a videó helyettesíteni tudja a celluloid szalagot és így a hétköznapi felhasználók számára is elérhetővé váljon ez a csoda. Csoda, ami nem vesz el semmit, mégis sokat ad sokaknak, megőriz és dokumentál, megnyugtat és felkavar, meghat és feldühít, vagy csak szimplán szórakoztat.

A 21. század küszöbén már értelmi fogyatékkal élő embertársaink is használhatják – részben egyre kompaktabb mivoltuk által – ezeket az eszközöket és élvezhetik minden előnyükkel együtt.

Mindvégig benne voltam a szemle összes mozzanatában, így nehezen tudok felülemelkedni érzéseimen ahhoz, hogy valóban objektíven tudjam összegezni az Álmodtam egyet...® II. Zsirai Speciális Filmszemle történéseit. Hosszadalmas, aprólékos és izgalmas munka előzte meg 2010. június 9.-ét. Sűrű, sikeres, értékes, minőségi és kellemes; jönnek az első impressziók, miközben majd megfelejtkeztem arról az intenzív meghatottságról, ami a díjátadó alatt tört rám. Láttam az arcokat izgulva ragyogni, és arra gondoltam, vajon mi játszódik le az alkotókban, mennyire figyelik a visszafelé beolvasott díjak ritkulásának jelentőségét, hogy a ki nem mondott nevek egyre és egyre jobban megerősítik-e bennük a fődíj esélyét. Hirtelen előreszaladtam, de talán elnézik nekem, hogy a legerősebb élményemmel kezdem a beszámolót – figyelembe véve, hogy még nagyon frissen és elevenen munkálnak bennem az emlékek.

Délelőtt 10 órakor Hollósi Péter intézményvezető köszöntötte a rendezvény résztvevőit, majd hivatalosan is átadta a szót és a rendezvény háziasszonyának járó tisztséget Kiss Klára szakmai vezetőnek. Még a zsirai Step by step mozgásszínház csoport kedves, de ugyanakkor mély gondolatokat ébresztő előadása előtt Halmy György filmrendező is megosztotta érzéseit a jelenlévőkkel, kiről elmondható, hogy kezdetektől ott bábáskodott a fogyatékkal élő alkotók filmes próbálkozásai felett. Tanácsaival mindvégig segítette a speciális filmesek kibontakozását, a megfelelő szakmaiság érzékeny átadásával mind az első filmszemlén, mind pedig a pár hónappal ezelőtt megrendezett „Itt és most” Zsirai Filmnapon. Talán itt érdemes egy gondolat erejéig kitérni az előbb említett filmnapra. Az Álmodtam egyet…® II. Zsirai Speciális Filmszemle meghatározó vázát, szellemiségét adta félreismerhetetlen pozitív változásokat okozva már egyszeri alkalmával is. Az értelmileg akadályozott alkotók tanulnak, figyelembe vesznek és megfogadnak minden olyan segítő tanácsot, amit a filmnap zsűrije útravalóul adott nekik. Szinte mindnyájunk számára megdöbbentő és hihetetlen ez az alig egy év alatt végbemenő és ténylegesen érezhető fejlődés.

Ahogy az az elmúlt évben is történt a versenyfilmek vetítéseit a zsűri részletesen elemző értékelése követte. A jelenlévő közönség könnyen emészthető – nem a klasszikus értelembe vett – filmesztétikai ismeretekkel gazdagodhatott. Olyan, eddig talán nem is gondolt képi látásmód nyílhatott meg számunkra, mely segítségünkre lehet egy alkotás készítése vagy átélése közben. A nap folyamán három vetítési blokkot, összesen 14 filmet láthattunk, s míg a zsűri visszavonult meghozni döntését újra megnézhettük a 2009-es filmszemle legjobb négy alkotását és a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület tatai Alkotótáboráról készült kisfilmet is. A zsűri jó egy óra után tért vissza, mikorra már tapintható izgalom töltötte be a Foglalkoztató Centrum kultúrtermét. Az értékelők három kategóriában három díjat osztottak ki, továbbá megnevezték „a szemle legjobb alkotását”. A rendezvény ideje alatt a közönség is szavazhatott a számára legkedvesebb filmre. A filmesek egyéb ajándékokat is kaptak. Ilyen volt a Hajdú és Fia - Panoráma Kft. hosszúhétvégéjének felajánlása és a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület elnökének, Asztalos Zsoltnak közbenjárása, miszerint három alkotás bemutatásra kerül Dániában, Odensen városában megrendezésre kerülő filmszemlén. A jó hangulat őszinte jele legfőképpen az volt, hogy olyan résztvevők, vendégek, akik teendőik miatt nem szándékoztak a rendezvény végéig maradni, mégis zárásig együtt ünnepeltek az alkotókkal.

David Lynch írta nemrég megjelent könyvében, hogy a film egyszeri és sajátos világ, amibe a néző beléphet a vászon és a film hangjai segítségével. Én azt hiszem, most mi is őszinte világok eddig zárt kapuin juthattunk át, s így fedezhettük fel „kedves arcok” történeteit. Csak utólag tudatosodik bennem, hogy saját világom mennyivel kevesebb lenne ezek megtapasztalása nélkül, de ez az „utólag” még nincs túl későn. Még akkor sem, ha most olyan korban kell mindezt megélnünk, ahol mind kevesebb súlya van a tiszta emberi érzéseknek.

Fábián Gábor, szabadidő szervező

„Művészek határok nélkül!”- párizsi művészeti fesztivál

2010. július első napjai azt hiszem, kellemes emlékeket idéznek fel mind a püspökladányi Napfényes Otthon lakói, mind pedig a koroncó-zöldmajori intézmény ellátottjai körében. A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület támogatása mellett fiatal művészek mutatkozhattak be a neves párizsi nemzetközi fesztiválon. A Kisalföld című napilap hasábjain Harcsás Judit cikke eleveníti meg Miklós Rómeó franciaországi élménybeszámolóját!

Kivételes élményben lehetett része a több éve intézményben élő, 28 éves fiatalembernek, akinek kedvtelése és kitartása a többieknek is példa lehet.

Nagyon örültem a lehetőségnek, hiszen soha nem jártam még ilyen helyen – fogalmazott Rómeó. – Meglehet, a tánc szeretetével születtem, magamtól tanultam, de ahonnan csak lehetett, ellestem a lépéseket. Sopronban figyeltek fel rám először, ott egy tehetségfejlesztő csoportban foglalkoztak velem. Michael Jacksonért, az ő koreográfiáiért mindig is rajongtam, halála megviselt, épp ezért Jackó lépéseivel az ő emlékének is adóztam.

Ábrahám Szilvia, az intézményvezető pedagógusa a rend kívüli megtiszteltetésen túl óriási kihívásnak vette a speciális műhely felkérését, – hazánkat ugyanis a „táncos” Rómeó mellett a püspökladányiak egy csoportja képviselte. – Nagyon sokan gratuláltak és állva tapsoltak Rómeónak, aki remek hangulatot teremtett – fogalmazott a nevelő. – Mind össze egy hónapnyi időnk volt a felkészülésre, de természetesen szívesen tettük, és amivel csak lehetett, látványaiban is színesítettük a programot. Az intézmény életében még nem volt ilyen meghívás és több gondozottunkat is arra biztatunk, kapcsolódjanak be akár a színjátszók, vagy a kórus munkájába, hisz a siker, az értelmi sérültséggel élőknek is elérhető.

Ami legalább ilyen fontos: a koroncóiak Jackója fél éve két hasonló sérült társával együtt a Baumax Áruházban dolgozik kisegítő munkatársként. Mint Rómeó is megerősítette, nehezen, de megszokták a rendszerességet, az időben kelést és a vevők udvarias útbaigazítását. Rómeónak pedig ugyanúgy kedvtelése maradt a tánc, s erre az őt segítő gondozói, a társai is biztatják. Készült, Párizsig jutott: A tánc, a mozgás – szakemberek szerint – sok esetben kiváló terápia lehet. Miklós Rómeó maximálisan megbízik felkészítőjében, Ábrahám Szilvia tanárnő hozzáértésében.


Szarvasi Fesztivál

Mégiscsak bűvös szám ez a 23-as, legalábbis erre enged következtetni minden jel. A XXIII. Országos Kulturális Fesztivál újabb és újabb munkatársainkat ihleti meg. A következőkben Németh Ildikó, a magyarbánhegyesiek újdonsült költőnőjének versét idézzük:

Megfoghatatlan érzés

Sok-sok furcsa érzés, mi úrrá lett rajtam

A látott, megélt dolgok, melyeket itt kaptam

Az érzelmek szivárvány világát mutatta meg nekem

Mely által bizton mondhatom: gazdagabb lettem

Itt mindenki egyedi, itt mindenki érték

S a szeretet zsinórja a hiteles mérték

Öröm volt minden perc, láttam a kitartást

A türelmes munkát, szakadatlan hajtást

Mely értékes gyümölcsöket termett

Új ismeretséget, barátokat szerzett

Bár az életben sok a fájdalom és bánat

De ezúton üzenem a keserű világnak

Tekintsen be hozzánk és örüljön velünk

S mi máris nyújtjuk segítő kezünk

Hogy megmutassuk minden embernek

Nem csupán a nagy dolgok lehetnek

Melyek felemelnek és örömöt adnak

Ezért tégy fel néhány kérdést magadnak

Hát nem a kis dolgokból lesznek a nagyok?

A legcsodálatosabb, amikor adhatok

Mert ezért jár a legnagyobb fizetség:

Hálás tekintet, mosoly és békesség

Akkor hát, azt hiszem nem maradt más hátra, mint előre. Búcsúzóul, ha esetleg valaki még eljut ide, a lap aljára, akkor szokásomhoz híven néhány keresett vagy éppen keresetlen mondattal én is szeretnék vallomást tenni szarvasi élményeimről.


Szarvasi Fesztivál, III. felvonás, James Bond lány szabadságra ment!

Július 3. az Úrnak 6. napja, Szombat
A fesztivál zajlik: a Föld ma is úton van, hogy megkerülje a Napot, neki van rá 365 napja, mi azonban 5 napot kaptunk itt Szarvason, hogy megforduljunk a saját tengelyünk körül.
Ha már itt járunk, forgolódásból jutott elég az előző éjszakára is a FesztiválKlubban. Érzem is ezt ma reggel, kisebb nyomás szorítja koponyám, nagyobbacska vízhólyag dudorodik kis lában legkisebb lábujján. No, de senkit nem akarok fárasztani az unalmas intim részleteimmel…
Az évben harmadjára ébredek reggel 7 előtt (notórius mélyalvó vagyok, eddig azt hittem a Nap nem is kel fel 10 óra előtt), Reni kisebbfajta energiabombaként robban ki a szomszédos ágyból, míg én félig nyitott szemekkel az evolúciós láncon próbálom magam felküzdeni. Helyi idő szerint 06:42 perc van, és én valahol a csalánozóknál járok azon a bizonyos darwini láncolaton. No, de tudvalevő, hogy genetikád mit sem számít hőn szeretett főnököd szemében, ha menni kell, hát menni kell.

Már-már rendhagyó módon ma is a kávéautomatánál kezdem a reggelt, olasz kapucsínó újfent, sajnos jóképű, 185 centiméter magas, fekete haj, fekete szem személyleírású olasz férfiideál nélkül.
A reggeli apróbb megrázkódtatások (pl: ébredés, zuhany, felemás cipő...) után izgatottan várom a mai nap történéseit. Belekukkantva a forgatókönyvbe előre látom, ma nem sok hasznomat veszik a lányok a regisztráción.
Délelőttöm első műsorszáma (avagy Dórike kávét szolgál fel, óda 4 felvonásban, 8 és 16 óra között premier a regisztráción) a budapesti XV. kerületi otthon lakóinak Cha-cha-cha előadása, Gál Lajosné Ancsa betanításában. Fellépőink először debütálnak ezzel a műsorszámmal, remegnek is azok a táncos lábak egy kicsikét, de gratula mindenkinek! /Jah, és kérném a szabóság címét, ahol a ruhák készültek/

Nem tudom meséltem e már magamról nektek, ha esetleg igen, nyugodtan szakítsatok félbe! Szóval idén leszek 23 éves, alföldi jány lennék én, ha a hegyeket kevésbé szeretném a rónáknál, és a bort tisztán, a sört meg piszkosul szeretem. Ezen kívül „van ki gyorsan ír, olvas”, én speciel gyorsan érzek. És mint ilyen gyors érzésű egyed, hipp-hopp beleszerettem a Molnár Gábor Műhely Alapítvány tehetséges zenész legényeibe, akik valószínűleg nem csak az én kedvemért - de én azért magamra vettem - hogy éppenséggel a kedvenc dalaimat játszották. A Harangozó Botond és Trócsányi Gergely vezette banda örömzene repertoárjában felcsendültek többek között ismert LGT, Magna Cum Laude és Quimby nóták is. Ha már fesztivál életérzés, akkor: NAGYSZÍNPAD, NAGYSZÍNPAD!!! BÍRJÁTOK?!

„A madár kiküzdi magát a tojásból. A tojás a világ. Aki meg akar születni, annak egy világot kell szétrombolnia!” – mondja a német író, Hermann Hesse. Egy e fajta megszületés részesei lehettünk a zsirai otthon Az elhagyott madár című előadása alatt. Fábián Gábor, fesztiválunk cameraman-je, ha szabad így fogalmaznom, idén rendezői szerepben is megmutatkozott a XXIII. Országos Kulturális Fesztivál keretein belül. Döbbenetes látvány, letaglózó zenedramaturgia… Valami új, valami más…
Már megint kezdek túlzásokba esni, de úgy tűnik, papíron is legalább annyira terjedelmes tudok lenni, mint verbálisan. Nehéz szívvel bár, de szelektálnom kell a fellépők között, így vessetek rám követ, de én megint haza beszélek egy kicsit.
Nem tudok sokat a szerelemről. Azt mondják olyan, mint a bepisilés. Mindenki látja rajtad, de csak te érzed a meleget. Nos, a nadrágom száraz maradt, de én éreztem a meleget minden porcikámban. Az Egri Műhely fiataljai Shakespeare időtlen klasszisát, a Rómeó és Júliát elevenítették meg a színpadon. Dráma, extázis, szerelem, élet és halál…”Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó…?”

Szépen, csendben ránk telepszik az éj leple, az eső puhán kopog az aszfalton, a Digitál zenekar pedig a színpadon. „Szantana” Jani bácsi vadul tépi a húrokat, a zenekar másodembere, Jankó, az énekes szívtipró, néhány száz autógramm kiosztása után a mikrofon mögül bűvöli a lányokat. A szabadtéri sátor önálló életre kel, nem is tudom eldönteni pontosan: én táncolok, vagy a sátor ringat?
Az est hátralevő eseményeiről nem számolnék be, kisebb fantázia birtokában mindenki elképzelheti mire képes egy zsúfolásig megtelt klub, néhány sláger és egy mutatós sörcsap… Lájkolod?! 

Dórike