Műhely hírek online

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e

2013. január 24 .,  összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Január

2013. januárját írjuk. Véget értek az ünnepek, a karácsonyfák elgyötört bódulatban visszavonultak az erdőkbe, elbúcsúztattuk az óévet, és immár újult erővel vetjük be magunkat a dolgos hétköznapok közé.

Kívánunk minden régi és leendő MSMME Tagnak kreatív, innovatív ötletekben gazdag, kitartással teli boldog újévet! Találkozzunk idén is!

Keresetlen szavak

Azt hiszem, Asztalos Zsoltot olvasóinak már nem kell bemutatnunk… Fogadjátok Elnök úr évindító biztató szavait!

Az MSMME túlélte a 25. évét, jöhet egy újabb – s már most tudjuk, 2013. új kihívásokat tartogat, és új lehetőségeket hoz. De mit várhatunk, mit várhatnak tagjaink ettől az évtől? Nézzük az optimista forgatókönyvet…

Az Egyesület működik – hol így, hol úgy, de működik, – szervezünk, rendezünk, (január van még, most épp tervezünk), lassan elkészül ez évi programtervünk…

Meghirdetjük szokásos márciusi tanfolyamunkat, aki filmezést, mozgásszínházat, és társastáncot szeretne tanulni, továbbá francia és bolgár kollégákkal együtt dogozni, jöjjön Egerbe! Jöhet az is, aki egyszerűen csak kiégett, és szeretne töltődni…

Ekkorra már birtokba vesszük új egri központunkat is, bár a Special Arts Galéria nyitását csak őszre tervezzük.

Nyílt titok már egy ideje, hogy a NESZ május végén a pécsi Kodály Központban lép színpadra St. Martinnal. Nem mindennapi lehetőség, amellyel azoknak is élni kellene, akik korábban a zenekar tagjai voltak, de aztán elmaradtak. Azért gondoljunk csak bele, vannak sérült alkotók, akiknek megadatott, hogy az elmúlt években a debreceni Kölcsey Központban, a Pécsi Nemzeti Színházban, (és sorolhatnám tovább a színházakat), most a Kodályban lépjenek színpadra – kevesek ismerik ezt az érést. Mindenesetre kihívás lesz a zenekarnak is, a Műhelynek is…

S ha már a kihívásoknál tartunk… 2013. ismét egy fontos dátum a fesztiválok sorában. A 25. országos után ugyanis a 10. nemzetközi speciális művészeti fesztiválra készülünk. Ezúttal egy olyan városban, ahol eddig nem jártunk – Kecskeméttel már megkezdődtek a tárgyalások, s június utolsó hétvégéjére borítékolható az extázis…

De nemcsak a nemzetközi találkozó10 éves, hanem a NESZ is, - ugye emlékszünk a szekszárdi fesztiváli bemutatkozásra? – és még ha mindehhez hozzávesszük, hogy az alkotótáborok 1993-ban indultak, ismét egy kerek szám tűnik fel: 20.

És itt van az 5. filmszemle is.

Művészeti táborainkkal nagy terveink vannak: nyaralni hívjuk tagjainkat a Balatonra (az Erzsébet program adta kedvezményekkel), hogy ott aztán a művészetekbe is belekóstoljanak egy kicsit. Ha a hír igaz, Fonyódliget ismét kitárja kapuit…

Akik visszatérők, tudják, mi várja őket: vízpart (sekély e kéj), vitorlázás (viharos napokon), esti bulik (kell a szétesés), no meg a műhelyek… Szóval nem csak a coca-colával lehet feltöltődni!

Egyesek szerint vannak helyek, hol karnyújtásnyira vannak a csillagok… Hisszük, hogy a Speciális Művészeti Műhely ez évi programjai ilyen „helyek” lesznek.

Asztalos Zsolt, elnök, MSMME

Egy bögre kávé…

„Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell ()…” Az év első Műhely Hírek Online számában egy kis merengésre invitálunk benneteket. Iszák Anna, balmazújvárosi kollegina számba vette azt az elmúlt 22 évnyi megtapasztalást, kihívást, munkát és örömet, melyet az Egyesület rendezvényei jelentenek számára. Fogjunk hát kezünkbe egy bögre forró kávét, és kortyoljunk bele Anci gondolataiba!

Levél Neked!

Június vége, nyáridő. Saint-Gracien utcáin fúj a szél. Munkába siető tarka-barka népek, mindenféle náció.

Hogy hogyan kerültem ide, mit keresek itt? Van egy kis időd? Elmesélem.

Alföldi születésű vagyok, a „Hortobágy mellyékén” születtem. Ugyan ott, ahol Veres Péter is. Sok évvel ezelőtt a sors úgy akarta, hogy a nagyháti intézetben kapjak munkát, mint nevelő.

Péter bácsi azt írta az egyik versében: „azt mondta egyszer valaki, úgy mondják egy görög bölcs, adjatok egy szilárd pontot és kifordítom sarkából a világot. Én megtaláltam ezt a pontot, legalább is önmagam számára.”

Hát én is megtaláltam a magam szilárd pontját, s ez a munkám, amelyet az elmúlt 22 évben végeztem.

Kezdőként egy tapasztalt kolléganő mellett színjátszók munkájába kapcsolódtam be. Az akkori intézményvezetőnk elküldött bennünket Szekszárdra, a Műhely első szakmai továbbképzésére. Nem tudom, vajon Okányban dolgoznak-e még azok a kollégák, akikkel akkor együtt voltunk? Tudom, változik a világ! Ez még egy jegyzetelős továbbképzés volt. Majd a következő évben, Egerben voltunk színjátszók továbbképzésén, amelyet akkor Venczel Valentin vezetett.

Azt kérdezed, hogy akkor hogyan kerültem közelebb a tánchoz? A regölyiek tehetnek róla, hidd el, minden velük kezdődött! Emlékszel? A kezdetekben külön voltak a találkozók: Egerben a Népdal-néptánc, Tamásiban a Színjátszók és versmondók, Balmazújvárosban a Képzőművészeti kiállítás. Hát engem egy tamási találkozón ért a sokk-hatás! A rendezvény megnyitóján a regölyi intézmény ellátottai Dunai Attila és Szakály Ági irányításával Palotást táncoltak. És akkor valami megmozdult bennem! Nem tudok táncolni, soha nem tanultam, de úgy éreztem ott és akkor, hogy ezt akarom én is csinálni. Amikor hazaérve az intézményünkben elmondtam, hogy mit szeretnék, hát… a munkatársak körében nem volt túl nagy a lelkesedés. „Édes kis szívem, hát mit gondolsz te, hogy ezek a gyerekek majd felállnak neked a színpadra táncolni? Örülj, ha el nem szaladnak!” Ismerős? Lehet, hogy neked is voltak hasonló élményeid? Paraszti családból való vagyok. Konok és akaratos. Már pedig én akkor is megpróbálom!

Emlékszem az első Bécsi keringőre. Úr Isten! Milyen büszke voltam! Szedett-vedett ruhákban, és csak néhány lépésből, de megcsinálták!

Jaj, tudod, nem megy nekem az írás, hadoválok itt össze-vissza, mert annyi emlék, annyi élmény tolul fel bennem! „Hanyas vagy? Kilencszázas? Akkor mi fél szavakból is megértjük egymást!” Biztos neked is számos emléked van. Nem ülünk össze egyszer? Biztos lenne miről beszélgetnünk!

Akkoriban még jobban gurult a szekér, el tudtam érni, hogy elküldjenek a Műhely által szervezett és most már Egerben megrendezett Szakmai továbbképzésekre. Tudod, mondtam, nem tanultam táncolni. Ezért nagy segítség, nagy öröm volt számomra minden évben az az egy hét, amit ott eltölthettem veletek. Béla bácsitól tanultam mindent, a lelkesedésem vitt előre és sokat jelentett a veletek való tapasztalatcsere is.

Ma, ha visszanézem a kezdeti próbálkozásokat, látom, hogy mennyit fejlődtünk tánctudásban, megjelenésben, színpadi mozgásban, stílusban. Emlékszem, minden fesztiválon szorongva vártam a regölyiek fellépését. Ők voltak számomra a mérce. Aztán egyszer csak honnan, honnan nem, jött egy új csapat: a tarpaiak. Atyámfia! De jók! Most már két csapatra kellett odafigyelnem!

Eközben a csoportom csapattá érett! Felvettük a Wywaras nevet (amely Újváros latin neve). Minden fesztiválon izgalommal várták Béla bácsit, mert ahogyan nekem, úgy nekik is nagyon fontos, hogy ő mit mond a munkájukról.

Repülnek az évek. Összefolynak az emlékek. Észre sem veszem és már a pécsi Nemzeti Színház színpadán állunk. Kincs Alexa + Youth in Action + Wywaras = siker! Nem tudom szavakba foglalni, mit éreztem. Büszkeség! Igen, büszke vagyok a csapatomra! És azokra a hitetlenekre gondoltam, akik munkám során számtalanszor akarták nekem megmagyarázni a fogyatékosság korlátait. Ezzel szemben itt állnak ők, és francia-lengyel sorstársaikkal, egy hozzáértő vezető, Kincs Alexa irányításával egy csodát hívtak életre – A szerelem évszakai. Fantasztikus! Szerintem! Szerinted? Mert tudod, én elfogult vagyok! Úgy éreztem ott, ha eddig és nem tovább, akkor is többet értem el, mint amennyit remélni mertem volna.

Június vége, hűvös nyár, Párizs utcáin sétálunk a táncosaimmal. A Műhely és francia partner szervezete meghívására érkeztünk ide egy Nemzetközi Kulturális Fesztiválra. Színes fények, nyüzsgő, vidám emberek, Eiffel torony, sétahajó a Szajnán, történelem óra a Versailles-i kastélyban (köszönjük Zsolt!) és még mennyi-mennyi minden!

Tudod, nekem is van egy Bakkkancs-listám, elég hosszú! Azon az egyik tétel: Párizst látni és…

Nos, hála a Műhelynek, ezt a tételt kipipálhatom, még pedig úgy, hogy a munkám révén juthattam el oda.

Tudom, semmi értelme annak, amit itt összeírogattam, de te talán így is megérted. Az utam során számtalan jó embert sodort mellém a sors. Köszönet érte!

Te hogy állsz a tervek készítésével? Én nem igazán merek tervezni, csak teszem a dolgom. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én azt remélem, hogy Zsolt is a konok fajtából való és nem hagyja a Műhelyt az ebek harmincadjára! Mert igen is, szükségünk van rá, jobban, mint valaha. Kell nekünk ez a biztos pont, hogy együtt kifordítsuk sarkából a világot!

Figyelj csak! Ha összefutunk, szólíts meg nyugodtan, ha van időd én szívesen mesélek neked, és biztosan sok mindent mondhatnál te is nekem.

Hát… Örülök, hogy meghallgattál!

Baráti üdvözlettel:

Iszák Anna, Balmazújváros

A Wywaras Dance Group táncosai a következő kisvideó főszereplői, a filmen látható előadás bemutatásra került többek között az MSMME 2012-es kulturális fesztiválján, valamint Párizsban, a „Tolerancia és Különbözőség” Nemzetközi Művészeti Fesztiválon. A balmazújvárosi csapatnak gratulálunk, az Ösvényfilm Stúdiónak pedig köszönjük a filmet!

http://www.youtube.com/watch?v=6MGCUSQ5g7Q

Titkok kulcsa

Nem kellenek a megálmodott álmok, a semmibe vesző szavak. De kell a képzelet, a kaland, a misztérium. Fábián Gábor tárháza végtelen mindazok számára, akik a lehetetlent kutatják…

Fábián Gábor és az egyedülálló képszínház

Zsira – Ez egy zárt világ, ahol néha megnyílik a végtelen: megnéztük, hogyan dolgozik az Alternatív Képszínház Zsirán, az értelmi fogyatékosok otthonában.

Fábián Gábor vezetésével most készül az Örök visszatérés című előadás. Ha szerda, akkor képszínházi próba az értelmi fogyatékosok otthonában, amelynek fenntartója január elsejétől már nem a fővárosi önkormányzat, hanem az állam, illetve az állam által létrehozott központi szervezet.

Egyelőre sok a bizonytalanság, de az már most bizonyos, hogy erőteljes költségvetési megszorítások várhatók. Hollósi Péter, az intézmény igazgatója bízik az új fenntartóval megkezdett tárgyalások eredményességében; de mindenekelőtt abban, hogy az otthon szolgáltatásainak színvonalából – az emberhez méltó élet lehetőségéből – nem kell engedniük. A zsirai otthonban olyan értelmileg akadályozott felnőttek élnek, akik egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben képesek dönteni a saját sorsukról. A felelősség tehát nagy: nemcsak az egyéné, hanem a társadalomé is.

Hollósi Péter szerint a másik elfogadásának tekintetében példát vehetnénk az otthon lakóitól: manapság, amikor gyakori a megbélyegzés, növekszik az intolerancia, erre különösen nagy szükség volna. Ez egy zárt világ, ahol a betérőnek mégis a nyitottság jelenti az első és alapvető élményt. A kukucskaszínpaddal fölszerelt színházteremben már tart az Örök visszatérés próbája, amikor megérkezünk. A készülő előadás – nevezzük beavatásnak, szertartásnak, sorsjátéknak – ott kezdődik, ahol a legutóbbi bemutató, Az elhagyott madár véget ér. (Ez az a nagy mélységeket felszakító előadás, amellyel a zsirai Alternatív Képszínház – ahogy arról beszámoltunk – országos arany minősítést kapott a vasvári színjátszó találkozón.)

Fábián Gábor, filmes és képzőművész, az otthon mentálhigiénés munkatársa, az Alternatív Képszínház létrehozója és vezetője azt mondja, a munkának ezt a szakaszát ne is próbának nevezzük, hanem inkább közös alkotásnak, amely mindig egy „ősképből” indul el és virágzik ki a bemutatóra. (Gábor meg is mutatja azt a rajzot a nyíló kapuval, amelyet egy utazás alkalmával vetett papírra, ami épp a kezébe akadt.)

A próbafolyamat akkor kezdődik, amikor minden részlet a helyére került, és megkezdődhet a gyakorlás. „Ki van még angyal? (Tulajdonképpen nem angyal, hanem madár.) Kati, Icus... Lackó, gyere! Mehet, gyerekek. Szétnyílik a kapu, kifordul. Aztán szépen visszazár. Nagyon ügyesek vagytok”, szól az instrukció, és máris megteremtődik az a képekből, zenéből, mozdulatokból, fényekből, tekintetekből épülő világ, amelyhez hasonlót ritkán látni a színpadon.

„Karcsi, ébredj! Kiszúrod a csajt. Kézérintés. Ez az, szép! A hetedik te magad leszel. Kitaláltam egy új képet, megmutatom. Egymás szemére vigyázzatok.” Az otthon lakóira a színpadon, az egyenrangú játékban is az otthon munkatársai vigyáznak; észrevétlenül.

Ha szerda, akkor képszínház-próba. A kapu kinyílik, visszazárul.

Ez igazi közös munka, hangsúlyozza Fábián Gábor, az Örök visszatérés díszlete Sodics Pétert dicséri. A képszínház hatással van a játékosokra is. Szenger László (Lacika, az elhagyott madár) például nemrég még egyáltalán nem kommunikált a külvilággal. Mára kinyílt: madárnyelven, teljes valójával beszél.

Ölbei Lívia, Vas Népe Online

NESZerelem

2012. novemberében Székesfehérvár és az Ezredéves Speciális Iskola tanulói és dolgozói ölelték keblükre a Nemzeti Színkottás Zenekart az év utolsó felkészítő táborában. A helyi csapatot erősíti lehengerlő személyiségével Kováriné Bujdosó Lilla, aki szervezőként is megállta helyét. Köszönet érte!

Élménybeszámoló Ezredéves szemmel!

Milyen is volt a székesfehérvári NESZ tábor? Nehéz leírni.

Hatalmas várakozás, szervezés, szaladgálás, rengeteg telefon előzte meg azt a napot, melyen végre ismét találkozhattunk, itt nálunk, Székesfehérváron.

2012. november 26-án már nagyon izgultam, alig vártam, hogy 9 óra 30- at mutasson az óra és végre elinduljunk a Türr István Képző Központba, ahova a mi csapatunk érkezett meg először. Vagy még se?

Két autó is állt már a parkolóba, megérkezett Tordas és Regöly is. Megnyugodtam, hiszen ez azt jelentette, nem csak mi vártuk már nagyon ezt a találkozást.

Szépen, lassan megérkezett mindenki. A szeretet, mely ezt a családot összefogja, élteti, mind benne rejlett azokba az ölelésekbe, melyek ezt a délelőttöt jellemezték.

Délután Elnök úr és Igazgató asszony megnyitó beszéde után, egy rövid műsorral kedveskedtünk a tábor résztvevőinek. Mindenki azonnal szívébe zárta Anitát, aki az Ezredéves Iskola énekes pacsirtája.

Kezdődhetett a munka!

Minden nap készültünk, próbáltunk, zenéltünk, bohóckodtunk, kicsit vitáztunk. A hétben minden benne volt, ami egy jó táborban benne kell, hogy legyen. Az estéinket kitöltötte a felhőtlen jó kedv, a zene, a tánc, a buli.

Szerdán este, édesanyám 60 éves volt. Meglepetés bulit szerveztem neki, hiszen ő a „NESZesek édesanyja”. Tíz évig ő is jelen volt minden táboron, segített, tanított, meghallgatott bárkit, akinek szüksége volt rá. Mindenki nagyon szerette (most már megérdemelt nyugdíjas napjait töltögeti).

Aztán eljött a csütörtök, a várva várt koncert. Kolleganőim, barátaim, segítőim, mind- mind azon fáradoztak, hogy minél több ember vegyen részt ezen a koncerten, hallhassa a csodát, melyet e zenekar képvisel.

Köszönet a színház dolgozóinak, hiszen segítőkészségük példamutató volt mindenkinek.

Nagyon izgultam, ki- be szaladgáltam, hogy minden rendben van-e, fogynak-e a jegyek, megérkezik –e mindenki. Mire színpadra értem, már teljes volt az izgalom és az idegesség.

Megkezdődött a műsor, szétment a függöny. Megnyugodtam, boldog és elégedett voltam. Lenéztem a nézőtérre, amely majdnem teljesen megtelt. Azt hiszem mosolyogtam, vagy legalábbis úgy emlékszem. Gyönyörű, sikeres, tapsviharos koncertet adtunk a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.

A színház aulájában, szinte mindenki megállított, gratulált, megköszönte, hogy eljöhetett, részt vehetett ebben az élményben. Gyerekek, felnőttek, képviselők, szervezetek, mind- mind köszönetüket és gratulációikat fejezték ki, még napokkal a tábor után is.

A vacsora, melyet a Castrum étteremben fogyasztottunk, egy újabb felejthetetlen élményt nyújtott mindenkinek. Amikor az asztalra kerültek, a hússal, körettel, savanyúsággal, gyümölcsökkel megrakott hatalmas fa tálak, mindenki csak ámult- bámult, majd jól megtömte a bendőjét.

Aztán az örömbe, vegyült egy kis ürüm is, de vagyunk olyan erősek, együtt, így a nagy család, hogy ezen is túl tudjuk tenni magunkat.

Az esti bulik a lakókkal, zenélés, éneklés, beszélgetések a felkészítőkkel, az élménybeszámolók, vagy tanulmányi megbeszélések, mind remek hangulatban, jó kedvben zajlott, mely feltöltött energiával, pozitív élményekkel, szeretettel.

Ez a csapat a bizonyíték arra, hogy tud ötven ember még úgy együtt dolgozni, hogy nincs közöttük féltékenység, ármánykodás, furakodás, csak szeretet, megértés és segítőkészség. Minden tábor visszaadja a hitemet, hogy vannak még olyan emberek, pedagógusok, akiknek csak a gyerekek, fiatalok életének jobbá és teljesebbé tétele a célja, nem töri meg őket semmi és senki, zenélnek, szeretnek, dolgoznak kitartóan.

A NESZ egy ilyen család, melytől mindig sírva válunk el, és lelkünkben már készülünk a következő találkozásra.

„Csináld azt, ami boldoggá tesz. Legyél azzal, akivel jól érzed magad. Nevess, amíg lélegzel, szeress, amíg élsz!”

Viszont látásra 2013- ban Pécsett!

Kováriné Bujdosó Lilla, Székesfehérvár

www.msmme-hu

Ezúton szeretnénk közhírré tenni, hogy Egyesületünk honlapja megújult! Régi elérhetőségünkön, de frissült tartalommal, újdonságokkal várjuk az oldalunkra látogatókat!

Gyere, és nézd meg kisfilmjeinket, rendezvényeink fotóit, vagy válogass kulturális programtervünkből…

Szövegelj!

A Hangadók Zenekar „piacra dobta” első saját szerzeményét, melyet a banda rajongói már kívülről fújnak a koncerteken. Trócsányi Gergelyt, a Hangadók zenei vezetőjét kérdeztük szövegen innen és túl…

Kérésünkre Gergő elmondta, a saját dal ötlete Zsirán született meg, a Magyar Dal Napján. A jeles napon a Hangadók is színpadra lépett, s míg a fellépésre vártak, sikerült produktívan kihasználniuk a holtidőt. Pallagi Attila (a zenekar gitáros-segítője) és Gergő rég tervezték már, hogy a Hangadók ötleteiből, gondolataiból saját szerzemények szülessenek.

Gergőtől tudjuk azt is, hogy a fiatalok bátran próbálgatják szárnyaikat, szövegeket írnak, akkordmeneteket találnak ki, melyet a zenei vezetők átfésülnek, javítgatnak, de kijelenthetjük: ez már igazi közös műhelymunka!

A banda tervezi a saját felvétel megjelenését is idén, mindemellett pedig minél több helyre szeretnének eljutni megújuló koncertprogramjukkal.

Emlékeztetőül írom, hogy a Hangadók tavaly részt vett Cork-ban, Írországban az Európai Dalfesztiválon, ahol osztatlan sikert értek el. Az előkészületet, az utazást, a szerzett élményeket osztják meg velünk a Zenekar tagjai és segítői a következő kisfilmben:

http://www.youtube.com/watch?v=Z0m85tScmE0

Gratulálunk, és további sikereket kívánunk a Hangadóknak!

Aktuális

Március első hetében ismételten megrendezésre kerül Speciális Szakmai Tanfolyamunk, melyre szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Bizonyára nem csak engem foglalkoztat a kérdés, hogyan valósítható meg a filmezésen belül a tánc, a mozgás, és a színház?! Ha többet szeretnél megtudni, légy résen a részletekért, vagy látogass el honlapunkra (www.msmme.hu)! ;)

2013 – előtte, közben, utána

Néhány évvel ezelőtt – még loknis hajú bakfisként -, 1999-ben kíváncsisággal vegyült félelemmel vártam az Armageddont. Eljött az éjfél, új nap virradt, újesztendő vette kezdetét, a tél nem volt hidegebb, mint máskor, s a tavasz is csak    elérkezett.
Egy hónappal ezelőtt – immár gyakorló felnőttként – ismét vártam. Magamban készülődtem az elképzelhetetlen végre. Emlékmorzsákat szórtam szerte a földön, hátha valaki majd megtalálja, s csipegetve jóllakja életem falatkáit.
De megint megúsztuk, túléltük december 20-át, és vele együtt a 2012-es évet.

Modern nőnek tartom magam, így pszichológusok segítségével könnyedén feldolgozom, hogy huszonöt évem alatt kétszer akart a világ véget vetni önnön létének. Akár fel is háborodhatnék, de a túlzott mimika ráncokat okoz, s erre végképp nincs szükségem. Ha igazán babonás volnék – ami ugye nem vagyok – én magam is véget vetettem volna éltemnek nem is oly régen. Világvégék jönnek-mennek, erre tessék, újabb csapás: a 13-as szám… 365 napig újra szoronghatunk mennyi balszerencsét s rontást hozhat ránk e közhiedelemben oly megvetett számjegy!

Jézusnak nem jött be, és Napóleont is kitörte a frász, de én hiszek a 13-ban. Bontsuk meg, és bízzuk a számmisztikára: 3 királyfi, 3 kismalac, 3 próba, 3 év az MSMME-nél. Adjuk össze, 1+3=4, pontosan ennyi országban jártam a tavalyi évben. 13, ennyi idős korom óta álmodom Londonról, az újságírásról, a szőke hajról. 3-ból 3 teljesítve. 13, éppen eggyel több, mint 12, mely jelen esetben az egy évre lebontható hónapjaink száma. Ennyi időm van arra, hogy bebizonyítsam magamnak, valóban jó úton járok. A 13 duplája 26, mely egészen véletlenül kulturális fesztiválunk idei sorszáma, s ennyi idős leszek én, ha a sors kedve úgy tartja. S ne feledjük: 3 a magyar igazság is…

Nekem még nincs bakancslistám, de ha volna, most néhány dolgot kipipálnék.

„Azok által méretünk meg, kik hozzánk mérik magukat.” Generációm az elégedetlenségtől bűzlik, torkukat az elnyomás sava marja, s én önhitten fittyet hányok nyomorukra. Köszönöm, nekem most jó. Éljen 2013!

Dórike

Műhely hírek online

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e

2012. december 20 .,  összeállította: zsupos dóra

„HUMANITÁS.

Kevésre tartalak, hogy

ne kelljen túl nagyot csalódnom benned.”

(Fodor Ákos)

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

December

Az első hóval ország-szerte megérkezett az eszeveszett karácsonyi készülődés ajándékvadászata is. Idén már november közepén mindenhol álltak a karácsonyfák, a városok fényes gyémántokként ragyognak a tekergőző izzóktól, a Mikulás pedig tömegcikk lett a plázák zsúfolt auláiban.

A vásárlástól megszakadt lelkeket emlékeztetnénk arra, hogy - bár mára közhellyé süllyedt - a Karácsony a szeretet, az egymásra való odafigyelés és törődés ünnepe. Néhány jó szóért, figyelmes gesztusért nem kell tízezreket költenünk a boltokban. Az idei évben a Jézuska hozzon Mindenkinek a fa alá jóindulatot, elfogadást, kedvességet, bölcsességet.

Kellemes Ünnepeket!

Fejtágító

2012. októbere és novembere eseménydúsan telt a zsirai fogyatékosok otthona falai között. Az intézmény és az MSMME együttműködésének köszönhetően hat alkalmas továbbképzés valósulhatott meg az otthon dolgozói, és a környező intézetek szociális munkatársai számára. Az elmúlt hetek tapasztalataiból íme néhány élménybeszámoló:

Ilyen jellegű továbbképzésen még nem vettem részt, ahol hat héten keresztül, sokféle művészeti területbe bepillantást nyertem. Sok-sok új dologgal ismerkedhettem meg és sok jó emberrel találkozhattam! Minden egyes foglalkozás adott új ismereteket és örömöket. Gyógypedagógusként külön öröm volt számomra, hogy volt olyan foglalkozás, ahol a sérült gondozottakkal együtt dolgoztunk.
Minden elismerésem a szervezőké és a foglalkozásokat vezető kollégáké. Jó lenne több ilyen továbbképzésen részt venni.

                                                                                     Dr. Károssy Györgyné, Magyarszerdahely

Az egri továbbképzésről kellemes, szép emlékeket őrzök, melyek egy részét hasznosítani tudtam. Örömmel tapasztaltam, hogy már ismert előadók tartják az oktatást.
Nagyon jó ötletnek tartom, hogy több témakört is érintettünk a hat hét során. Botond Béla bácsival és Budovinszky Csillával szívesen dolgoztam volna többször. Fehér István és Szél Anikó foglalkozásai nagyrészt hasonlítottak az egrihez, viszont csalódást semmiképp sem okozott.

Összességében nagyon jól éreztem magam minden alkalommal. Nagyon gyorsan telt el egy-egy nap. A helyszín nagyon jó volt, örültem, hogy kicsit körülnézhettem Zsirán!

Wirth Judit Piroska, Magyarszerdahely

A továbbképzésen részt vevők hat alkalommal tekinthettek be egy-egy művészeti ág rejtelmes és sejtelmes világába. Hogy elegendő volt–e ez a hat alkalom? Mondhatjuk azt nyugodtan, hogy nem. Arra azonban elég volt az idő, hogy megismerkedjünk egy-egy művészeti ág alappilléreivel, alapfogalmaival, mint pl. playback színház, graham, limon, kontakt, ISO, plán stb. Akiben pedig valamely művészeti ág felkeltette az érdeklődést ő úgy gondolom a későbbiek során tovább fejlődhet, képezheti magát, ha körültekintően figyel és keres, hiszen ebben segítséget nyújt a MSMME Asztalos Zsolt vezetésével.

A műhelymunka során számtalan ötletet kaptam, amelyet munkám során hasznosítani tudok. Csoportunk még homogénnek sem volt mondható. Több szempontból sem, hiszen az anyaintézmény dolgozóin kívül voltak kollégák más intézményekből is, valamint az ápoló-gondozó személyzet és a mentálhigiénés csoport képviselte magát. Elmondhatjuk, hogy a már meglévő tapasztalatok vagy a tapasztalatlanság nem jelentett akadályt a jó hangulatú, kreatív csoport munkálkodásában. Jó volt látni azt, hogy tudunk játszva tanulni, ki tudunk lépni abból a világból, amelybe bezártuk saját magunkat, ki tudunk lépni a hétköznapi mókuskerékből, még ha csak egy fél napra is. Persze ebben a játékos világban „tanáraink” azért megpróbáltak minél több és fontosabb információval ellátni minket. Mindenkiből megpróbálták kihozni a saját maximumát ezeken a területeken.

Őri László, Peresznye

Vegyes érzelmekkel vártam a továbbképzést.

Fábián Gábor munkáit jól ismertem és valójában a fotózáson kívül még a tánc érdekelt.
A mozgásszínház, a színjátszás távol állt Tőlem, csak nézőként vettem részt ezeken a programokon. A playback színházról nem is hallottam.
Az első alkalommal már tapasztaltam, hogy ez nem hasonlít a többi továbbképzéshez, itt aktív munka folyik, aminek mindenki részese. Valamennyi közösen eltöltött nap jó volt.
A délelőtti játékos, sok mozgásos résszel telet,amit délután egyre kisebb csoportokban folytattunk.
Nagyon jól volt felépítve valamennyi nap, a személyiség fejlesztő játékok, bizalom játékok különösen tetszettek. A kreativitás, az egyén személyisége, a jelenlegi lelki állapot nagyban befolyásolta munkánk.

Munkám során, illetve a magán életemben valamennyi területről a szerzett ismereteket tudom hasznosítani. Erőt, feltöltődést adott a tovább képzés.

Köszönöm a lehetőséget, hogy részese lehettem.

Pál Erzsébet, Zsira

NESZ különkiadás

2012. november 26-30. között az idei év utolsó NESZ táborát tartottuk meg Székesfehérvárott. A találkozó most is – mint mindig – remek hangulatban telt el, 10 intézmény 50 lakójának és segítőjének részvételével. A tábor zárásaként november 29-én teltházas koncerttel búcsúztattuk a 2012-es évet a Vörösmarty Színházban.

A következőkben Baranyai István, székesfehérvári zenei vezetőnk gondolatait olvashatjátok, melyek megfogalmazásához a „Közös Hang” adta meg számára a kellő motivációt! J

Közös Hang!

Hogy felkelve a földről újra egymás szemébe nézhessünk, kell egy közös hang!

Hogy a szeméttel teli világban megtaláljuk a kicsi kincset, kell egy közös hang!

Hogy a rojtos ruhákba bujt „egyszálember” is kinyissa szemét, kell egy közös hang!

Hogy a távolban pislákoló meleg fény elérjen hozzánk, kell egy közös hang!

Hogy az utolsó pillanatban is reménykeltően keljen fel a nap, kell egy közös hang!

Hogy a gyógyulás a testedről a lelkedre vándoroljon, kell egy közös hang!

Hogy a rettegéssel egyszer szembenézz, kell egy közös hang!

Hogy a félelem vakmerő bátorsággal öltöztessen át, kell egy közös hang!

Hogy a hangod feltörje a süket füleket, kell egy közös hang!

Hogy a tekinteted villám fényességéből szelíd csóvává erősödjön, kell egy közös hang!

Hogy a dallam ne csak zagyva mindenség legyen, kell egy közös hang!

Hogy a dal ne csak szavak ürességét jelentsék, kell egy közös hang!

Hogy a közös cselekedet felemelő sikert érjen el, kell egy közös hang!

Hogy összetartozó dallamok elmondják a titkukat, kell egy közös hang!

Hogy emberek együtt lehessenek, kell egy közös hang!

Hogy az árva hangok ölelkezzenek, kell egy közös hang!

Hogy a hang mindenkié legyen, kell egy közös hang!

A közös hanghoz kell egy közös hang!

A „Közös Hang” koncert képekben Cserta Gábor fotográfus tolmácsolásában:

http://cseropix.hu/kozoshang/

Köszönjük!

Jómagam is ismételten részesülhettem abban a kiváltságban, hogy újfent a színkottások körében tölthettem néhány napot. Az elmúlt évek NESZ-es élményeit összegeztem pár mondatban Nektek!

„A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus.”

(AKPH)

Gyerekkoromban azt hittem különcnek, másnak lenni szégyen. Mindent megtettem azért, hogy beilleszkedjek embertársaim közé, átlagos fiatal legyek, aki eltűnik, beleolvad a tömegbe. „Normális”. De mit is jelent ez a szó? Normális csak valamihez viszonyítva lehet egy ember. Felnőttként lekopik rólunk a gyermek-máz s megtanuljuk, teljesen normális, hogy nem születünk egyformának: férfi, nő, önzetlen, zsugori, perverz, voyeur, heteró és homoszexuális, esetleg fogyatékkal élő.

A másság szó hazánkban még mindig pejoratív jelentéstartalommal bír. Az én értelmező kéziszótáromban azonban a másság olyan tulajdonságok összességét jelöli, mint például a jellegzetes, a páratlan, vagy a különleges.

Páfkovics György a másság minden létező pozitív jelzőjét magában hordozza. A fiatal fiút akár egy lapon említhetnénk Mága Zoltánnal, lehetne a 100 Tagú Cigányzenekar legifjabb prímása, vagy tehetségkutató versenyek újabb roma származású felfedezettje. Ezzel szemben a sors furcsa fintorának köszönhetően Gyuri a Nemzeti Színkottás Zenekar oszlopos tagja.
A NESZ olyan zenekedvelő értelmileg sérült fiatalokból és segítőikből áll, akik megmutatják, hogy a fogyatékosság erénnyé is kovácsolható, és nincsenek leküzdhetetlen akadályok.

Az első zeneterápiás módszert Carl Orff fejlesztette ki, aki ütős hangszereket adott sérült gyerekek kezébe, mellyel csökkentette mozgásügyetlenségüket, és javította beszédképességüket. A modern technika fejlődésének köszönhető, hogy a Zenekar tagjai 2002. óta holland módszer alapján, úgynevezett színkották segítségével tanulnak. A leegyszerűsített hagyományos kották olvasása nem igényel komplex gondolkodásmódot, a hangokat különböző színek jelölik, melyek váltakozva ismétlődnek a hangszereken.

Mondják a zene gyógyír a lélek bajára, a fogyatékkal élő emberek közössége pedig kapukat nyit egy őszinte világba.  A NESZ először 2010-ben ölelt kebleire, szerelem volt ez első látásra, hallásra. Az 55 főből álló együttes ritmusszekciójában kaptam helyet egyetlen árva rumbatökkel kezemben, azonban hamarosan kiderült: zenei analfabéta vagyok, abszolút bothallással.

Az egyszerű akkordok eljátszásától az egész estés koncertekig hosszú és rögös út vezetett. Az idén tíz éves fennállását ünnepelő NESZ repertoárjában a klasszikusok mellett fellelhetőek populáris, közkedvelt nóták is, a koncerteket pedig vendégművészek előadásai gazdagítják. 2009-ben először kísérte szaxofonján a Zenekart St. Martin, aki azóta is időről-időre színpadra áll a színkottásokkal.

Az elmúlt években Gyurihoz hasonló ’láthatatlan’ tehetségek százaival találkoztam különböző kulturális- és művészeti rendezvények fellépőiként. Ezek a sérült fiatalok elzárva élnek a társadalomtól. Emberi természetünk határai, az ismeretlennel szembeni előítéleteink vaskos falakat emelnek köréjük. Bob Dylan azt mondta egy dal még senkit sem térített meg. „A dal véleménynyilvánítás, mely elhatárol bennünket és a közösséget a világ gonoszságától.” 

Dórike

Zsira Fényes Madarai

A zsirai otthon képszínháza Az elhagyott madár című darabjával a XI. Vasvári Színjátszó Fesztiválon vett részt 2012. október 18.-án. A darabot a négynapos rendezvény nyitó előadásaként nézhették meg a fesztiválozók, valamint a szakmai zsűri. A minősítő találkozón a négy nap alatt harminc színjátszó csoport mutatta meg felkészülésének eredményét. A szakemberek még csütörtök este szóban értékelték a Zsiraiak produkcióját. Sajnos a díjátadón (vasárnap) nem lehettünk jelen, ahol is Az elhagyott madár arany minősítést kapott valamint közösségi díjat a szertartásjátékért és a képi világért.

És hogy mit jelent a Magyar Szín-Játékos Szövetség által kiadott minősítés a következőkben olvashatjuk:

"A XI. Vasvári Színjátszó Találkozón majdnem harminc produkciót láthatott a közönség - és a mindig körültekintően szigorú szakmai zsűri. Mindemellett a vasvári fesztivál is lehetőséget adott a csoportoknak a minősítésre, amelyet kérni kell, és amelynek régóta nagy értéke-rangja van ebben a körben. A szakmai minősítésre jogosult Magyar Szín-Játékos Szövetség ráadásul néhány éve pontosította (mondhatni szigorította) a szabályrendszert, úgyhogy a minősítésnek (ez az alapfokozat), valamint a bronz, ezüst, arany fokozatnak azóta, ha lehet, még nagyobb jelentősége van. (Arany minősítést például az a produkció kaphat, amelyet a nemzetközi kontextusban is bemutatásra, a magyar színjátszás képviseletére méltónak tartanak az ítészek.)" Ölbei Lívia, Vas Népe

Most pár gondolat erejéig szeretnék egy kicsit eltávolodni a múltban, s utalásnyira a jövőbe is. Megkísérlem letisztítani gondolataimat, felidézni emlékeimet és összegezni az elmúlt éveket.

2010-ben a debreceni MSMME fesztivál hatására egy új színpadi kifejezésforma jelent meg a Zsirai Otthonban. Eleinte még neve sem volt és még a műfaji meghatározása sem volt lehetséges. Azóta persze már sokan mondtak róla sokat; boncolgatták, elemezték, kritizálták és dicsérték. Most úgy tűnik, hogy a mozgásszínház műfajain belül elhelyezkedő non-verbális, rituális színpadi előadásmód.

Az elmúlt két év alatt az ország számos színpadán léphettünk fel, így a Pécsi Nemzeti Színházban, a Soproni Petőfi Színházban, Ajkán, Budapesten, Zsámbékon, Mosonmagyaróváron, Szarvason és Vasváron.

Tavaly nyáron szakmai megerősítést és bíztatást kaptunk Zsámbékon, idén tavasszal a katartikus hatás miatt Vastaps díjjal jutalmazták a csoportot Mosonmagyaróváron, és most ősszel arany minősítést és közösségi díjat adtak az Alternatív Képszínháznak Vasváron.

Sokat lehetne írni az elmúlt egy-két évről, a tapasztalásokról és felismerésekről, hogy mik azok a történések, melyek idáig juttatták a csoportot, és hogy eztán még milyen lehetőségeknek nézhetünk elébe. Most mégsem ezek a gondolatok jönnek elő belőlem, valahogy egész más érzések törnek a felszínre.

A hála gondolatai.

Az ember boldogságra törekszik, de valahogy szíve mélyén mindenki tudja, hogy ebben a valóságban ezt nem kaphatja meg teljes egészében, hisz annyi elbizonytalanító hatás vesz körül mindenkit. Érzéseink bizonyosságát megkettőzi, egészünket lefelezi.

Kétely és félelem.

Érdekes felismerés, hogy a sérültek körében ezt kevésbé tapasztaltam. Hitük mélyebbről fakad, vágyaik kevésbé égbetörőek, és természetes módon tudják mit jelent hálásnak lenni.

Hálás vagyok, hogy részese lehettem - és ki tudja még meddig lehetek meghatározó figurája ennek a csodálatos folyamatnak, melyet az Alternatív Képszínház elmúlt két éve jelent.

Mikor az ember rájön, hogy nincs semmije szabaddá lesz, mert azt is megérzi, hogy nincs mit elveszítsen.

Megkaptam a lehetőséget, részese voltam, de sosem volt az enyém. Megtisztelő, hogy rajtam, rajtunk keresztül áramolhatott valami egészen különös dolog. Sokat kaptam és bízom benne, hogy másoknak is adott és ha úgy kell történjen, még ad is.

Hálás vagyok azoknak az embereknek, akik segítették ezt az utat.

Hálás vagyok annak az erőnek, ami ezt lehetővé tette, de azt is tudom, hogy bármikor más irányba fordíthatja életem, hisz csak Ő tudja igazán mi a jó nekem.

"És amikor a sámán vagy egy olyan ihletett pap, mint mondjuk Assisi Szent Ferenc, vissza akarja emelni lelkünket az elveszett otthonába, először a madárrokonokkal békül ki, az állattestvéreinkkel; azonosul velük, s szeretettel öleli őket magához.

Mintha a madarak értenék egyedül, amit Pál apostol mond: "Que sursun sunt, querite!" Ami fent van, azt keressétek!

Igen, a madár az égben keres.

Ha egy gyermek szemével nézel rá, nem is állat, inkább angyal.

Szárnyai vannak."

/Müller Péter/

Fábián Gábor, Zsira

Gengszter sztory

Az ajkai Molnár Gábor Műhely Alapítvány a Fogyatékosok Világnapja alkalmából kulturális fesztivált rendezett, melyen az Alapítvány művészeti csoportjai mellett bemutatkoztak Darvastó, Zsira és többek között Pápa művészeti társulatai is. Az Alapítvány ellátottjai és segítői a Gengszter sztori című krimibe ágyazott vígjátékkal készült a fesztiválra.
A színtársulatot felkészítő Tóthfalusi Erzsébet rövid ismertetőjét ajánljuk figyelmetekbe!

A forgatókönyvet ajándékba kaptuk. Tótfalusi Gergely írta kizárólag nekünk, a színtársulatunkat alkotó karakterekre építve a történetet. Ezért aztán minden figura teli találat lett, a nevek pedig beszédesek: Big Gino, Biznisz Dzsoni, Hiéna Frenki, Nyakigláb Andy, Vézna Jimmi.... Műfaját tekintve krimibe ágyazott vígjáték. Vagy vígjátékba ágyazott krimi? Mindkettő lehetséges. A sztori a 20-as évekbe kalauzol, és egy titokzatos aktatáska körül zajlanak az események, és ahogy a filmek elején szokták mondani, a valósággal való minden nemű egyezés a véletlen műve. Vagy nem?

A Molnár Gábor Műhely Alapítvány tagjaiból verbuválódott társulatunk különleges adottságú – fogyatékkal élő - fiatalokból áll, ezért 20-25 percnél hosszabb darabok eljátszására nem vállalkozunk. A szerepek tanulása ugyanúgy zajlik, mint az igazi színházakban, karaktert formálunk, aztán ismétlünk és ismétlünk. Annyiban mégis más, hogy legtöbbjük erőssége nem a szavakban rejlik, hanem a mozdulatokban, s aki tehetséges a szavak tolmácsolásában, az elmondja mindegyikük helyett. Így dolgozunk.

A nevünk Ambrózia Színtársulat. Most adtuk magunknak a Gengszter sztory premierjének tiszteletére. Már olyan sok darabot eljátszottunk, úgy éreztük, jár nekünk egy név. Az ambrózia is beszédes név: a parlagfű latin neve. A parlagfű pedig allergiát okozhat..., de gyógynövény is. És mindenki tudja, hogy az ambrózia az istenek eledele is.

(http://www.kristalyvolgy.kapuja.hu/news.php?readmore=3067 )

Tóthfalusi Erzsébet, Ajka

Valami olyasmi…

Az év vége közeledtével a visszatekintés, a számvetés - vagy valami olyasmi - foglalkoztat bennünket, miközben  gondolataink egyúttal az új év lehetőségeit kutatják. Lassan évről évre ugyanazt mondjuk: ismét egy küzdelmes és munkás időszakon vagyunk túl - de ki az, aki saját életébe tekintve nem gondolja így? Mindnyájan küzdöttünk ez évben is a megmaradásért…

Nem tehetünk úgy, mintha a bizonytalanság ne nyomta volna rá bélyegét mindennapjainkra, - az egyesületben, intézményekben, műhelyekben, - mégis, azt gondolom, közösségünk ezúttal is megtette azt, ami az adott körülmények között elvárható volt, még többet is. Túléltünk…

25. évünk minden nehézség ellenére mindenki számára ismét adott valamit… Talán a legfontosabb, hogy fellépő csoportjaink ezúttal sem maradtak FESZTIVÁL nélkül, Szolnok lendületbe hozott valamennyiünket. A fonyódligeti ALKOTÓTÁBOR és TÁNCTÁBOR szándékaink szerint egy hosszabb út első állomása volt, amikor a nyaralást kiegészíti a művészeti foglalkoztatás. Sokakat új élményekkel gazdagított a NESZ fellépés Tatán és Székesfehérváron – a NESZ-t látni: újra és újra megerősítést ad abban, hogy az örömzene felszabadít. TANFOLYAM helyett műhelyfoglalkozásokat szerveztünk Mohácson és Zsirán, igaz, sajátos módon - kis közösségeket kovácsoltunk. Ismét részesei lehettünk a FILMSZEMLÉNEK, a nagyhátiak Párizsban, az ajkaiak Corkban léptek színpadra. 2012-ben is éltünk a lehetőségekkel…

Az utolsó hetekben, az Advent időszakában, Karácsony közeledtével köszönetet mondunk tagjainknak, hogy továbbra is ott, itt állnak az MSMME mellett, megköszönjük az intézményeknek, intézményvezetőknek, hogy segítik a műhelyek, csoportok működését, megköszönjük az alkotóknak és segítőknek, hogy még mindig, hogy továbbra is, hogy a végsőkig kitartanak, és köszönet illeti azon támogatókat, akik a kultúrára, a művészetre áldoztak. Természetesen az effajta köszönet kevés, ezért a köszönet egyben elhatározás is, nem feladás, nem megállás, mert megyünk tovább, 2013-ban is megküzdünk démonainkkal… S hogy miért? Mert Böjte Csaba szerint jó dolog jónak lenni:

„Jó dolog jónak lenni... Jó dolog lehajolni a kicsinyekhez, az elesettekhez, a szegényekhez. Az évek alatt oly sokszor megtapasztaltam, hogy milyen tiszta, nemes érzés szeretetből irgalmasságot gyakorolni a bajban lévő emberekkel, gyerekekkel. Minden másféle örömnél szebb, tisztább, felemelőbb jónak lenni, jót tenni, szeretetből irgalmasságot gyakorolni a bajban lévőkkel.”

Kívánunk áldott Karácsonyt, szeretettel teljes Ünnepet, és kitartást az Új Évre!

Asztalos Zsolt, elnök, MSMME

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e

2012. november 16 .,  összeállította: zsupos dóra

„Győzelem:

célon-túl futok,

Tudok élni nélküle,

de nem akarok.”

(Fodor Ákos)

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Az 1990-es évek legnagyobb amerikai hard rock együttesének, a Guns N Roses-nak emblematikus nótáját, a November Rain-t hallgatjuk. Muszáj valamivel feldobni ezt az egyébként teljes mértékben lélekölő délelőttöt. Az idő taknyos, szeles, borongós.
Na, de! Reméljük lesz ez még jobb is, hisz novemberben előttük áll még egy NESZ koncert, bálozni megyünk Balmazújvárosra, és pattogatott kukoricát rágcsálhatunk Budapesten a Speciális Filmszemle alkotóival!

Figyelmedbe ajánló

A Hajdúsági Szociális Nonprofit Kft. Balmazújvárosi Humán Szolgáltató Otthona és a Nagyháti Túzok Sport Egyesület az otthon értelmileg sérült ellátottjai életminőségének javítása céljából Jótékonysági Bált rendez. A rendezvényre 2012. november 17-én kerül sor Balmazújvároson a Rákóczi Népkörben, ahol a szervezők vacsorával, tombolasorsolással, egész estés elő zenével és garantált jó hangulattal várnak minden érdeklődőt, jótékonykodót, szórakozni vágyót.

Sok sikert kívánunk a gyűjtéshez!

Filmklub

Múlt havi számunkban már figyelmetekbe ajánlottuk november 20-ai programunkat a Tabán Art Moziban, és mivel ismétlés a tudás atyja, így megtesszük újra!
2012. júniusában immáron negyedik alkalommal került sor az „Álmodtam egyet…” Speciális Filmszemlére Zsirán. A szemle elsőként az országban azért jött létre, hogy a sérült emberek belső világát megmutassa a nagyközönség számára a mozgókép segítségével.

November 20-án Halmy György Filmklubjában válogatást tekinthetnek meg az érdeklődők az elmúlt évek lelkes munkáiból; találkozhatnak az alkotókkal; a Filmszemle megálmodójával, Fábián Gáborral; és többek között a zsűri tagjaival is.

A szervező csapat szeretettel várja programjára az igényes művész mozi kedvelőit, a leendő- és jövőbeli alkotókat, érdeklődőket, filmeseket!

Egy kis hangulatalapozás:

http://www.youtube.com/watch?v=OX5QUMhQOSI  

„A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus…”

Egyesületünk és az Ezredéves Speciális Szakiskola szervezésében 2012. november 26-30. között az idei év utolsó színkottás zenei táborát húzzuk tető alá Székesfehérvárott. Az 5 napos felkészítő tábort Jótékonysági Koncerttel zárjuk november 29-én, csütörtökön a Vörösmarty Színházban. A Nemzeti Színkottás Zenekar vendég előadója a 20 éve ismert és elismert szaxofonművész, muzsikus és költő St. Martin.
A „Közös Hang” Koncerten befolyt összeggel az Ezredéves Speciális Szakiskola növendékeinek művészeti fejlesztését kívánjuk támogatni!

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a hét bármely napján a zenekari próbákra, illetve csütörtökön 18.00 órától a Koncertre! (A próbák helyszíne: Székesfehérvár, Türr István Képző és Kutató Intézet, Seregélyesi út 123.)

„Közös Hang” Jótékonysági Koncert: 2012. november 29. 18.00 Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, Fő út 8.

Górcső alatt Franciaország

2012. júliusában Magyarországot, és Egyesületünket képviselték a balmazújvárosi Wywaras Dance Group táncosai. A csapat tagjainak együttes élménybeszámolóját osztjuk most meg Veletek, Kedves Olvasókkal! Jó szórakozást!

Párizsban jártunk

Dél körül indultunk az intézményből a repülőtérre. A repülőgép 20.00-kor indult. A repülés miatt kicsit izgultunk. Igazán kár volt, minden simán ment. Késő este szállt le a repülő a párizsi Charles De Gole repülőtéren, ahol már várt ránk Anne és Michélle. Rövid autókázás után megérkeztünk a szállásunkra, amely St. Gratien-ben volt.

Ott tartózkodásunk alatt a napjaink délelőtt próbákkal teltek, készültünk a bolgárokkal és franciákkal közös fellépésünkre. A közös produkció Anne irányításával formálódott.

Délutánonként „szabad program” volt, amit városnézéssel, hajókázással, Párizs nevezetességeinek megtekintésével, szórakozással telt.
Olyan emeletes vonattal közlekedtünk, ami a föld alatt és felett is jár.

A legnagyobb élményt az Eiffel toronyban tett látogatás jelentette. De izgalmas volt az eti séta a Champs Élyséen is, ahol voltunk egy autószalonban, csodálatos kocsikat láttunk, sőt be is ültünk!

Jártunk a Notre Dame toronynál, ahol mutatványosok szórakoztatták az odalátogatókat. Sétahajóztunk a Szajnán, megcsodáltuk Párizs nevezetességeit. Jártunk Versailles-ban, ahol alkalmunk volt megcsodálni XVI. Lajos fényűző kastélyát és annak varázslatos parkját. Láttunk itt táncoló szökőkutat, virágban pompázó tündér kerteket, mesebeli tájat!

Külön élmény volt számunkra, hogy Elnök Úr rendhagyó történelem órát tartott nekünk!

Láttunk egy szabadtéri zenés színházi előadást is egy kastély udvarán felállított színpadon.

Egyik délután táncházat csináltunk társainkkal, ahol mindenki megmutathatta a saját nemzetiségére jellemző táncokat, lépéseket. Volt egy bemutatkozó nap, ahol mindencsoport előadhatott egy rögtönzött kis műsort, majd megajándékoztuk egymást az otthonról hozott apró ajándékokkal. Voltunk francia kávézóban, olasz vendéglőben, a Le Foch sörözőben, japán étteremben, ahol pálcikával ettünk különleges ételeket.

Majd elérkezett a Fesztivál napja. Végre előadtuk a bolgár és francia társainkkal közösen létrehozott produkciónkat. A közönségnek nagyon tetszett, nagy sikert arattunk. De a saját táncunk, melyet már korábban a szolnoki fesztiválon is bemutattunk is igen sikeres volt. Sok elismerést kaptunk és a bolgár társaink szeretnék, ha ezt megismételhetnénk.

Az utolsó estét a jól megérdemelt bulizással töltöttük. Majd reggelre kelve búcsúzkodtunk. Élményekkel, emlékekkel telve, új barátságokkal gazdagodva indultunk el a repülőtérre, hogy haza térve világgá kürtöljük: Párizsban jártunk!

Szeretnénk megköszönni a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesületnek a bizalmat, hogy a mi csapatunkat választotta erre a nemes feladatra. Köszönjük Béla bácsinak a támogató segítséget, és hogy bízott bennünk! Köszönjük Kalmár Anikónak az önzetlen segítséget! Köszönjük Dodónak, hogy mellettünk állt az egész úton, és hagyta, hogy belékapaszkodjunk!  És köszönjük Elnök Úr! Mindent köszönünk! Reméljük nem okoztunk csalódást!

Wywaras Dance Group, Balmazújváros

Adventi kiállítás és koncertajánló

A jövő évben 20. fennállását ünneplő Terézvárosi Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonának (TERÉZÉNO) közössége az Avilai Szent Teréz Templom altemplomában kiállítást szervez „Az idő, a kereszténység és a Terézéno” címmel. A kiállítás megnyitójára december 3-án, 15.30-kor kerül sor.

A Terézéno munkatársai és ellátottai december 8-án rendezik meg „Összhang” 2. Adventi Adománygyűjtő Szeretet koncertjüket. A műsorban ismert előadóművészek és sérült művészek működnek közre, így többek között fellépnek a Csalogány Iskolai Kórus és Tanári Zenekar tagjai, valamint a dombóvári Reménysugár Zenekar.

A koncertet helyszíne a Terézvárosi Nagytemplom (Budapest, VI. kerület, Király utca- Nagymező utca sarka), ideje december 8. 17.00 óra.

Magyar Dal Napja

Idén szeptemberben első alkalommal adott otthont szociális intézmény a Magyar Dal Napja rendezvénynek. Zsirán, az Őszi Napok programsorozat keretében az odalátogatók megannyi kulturális csemege közül válogathattak. Szalai Péterné gondolatai következnek a rendezvényről!

Nyoma sem volt a szeles, esős ősznek, talán mert odafönt is úgy gondolták, hogy a Zsirai Őszi Napok rendezvénysorozat megérdemli, hogy beragyogja a napsütés.

Így derűs nap köszöntötte a XX. Homokszobrász Fesztivál résztvevőit, akik az idén „A film továbbpereg” témakörben alkották meg homokszobraikat. Mint mindig most is sok érdekes alkotás született; találkozhattunk Tom & Jerry-vel, a Metro Goldwin Mayer oroszlánjával és még számos jellegzetes, egy-egy filmes korszakot megjelenítő homokkölteménnyel. A film jegyében készült a nap nyitó árnyjátéka is, amely sok-sok ötletes megoldással, képi élménnyel örvendeztette meg a közönséget.

S hogy még mindig a filmnél maradjunk, szeptember 7.-én került sor a speciális filmkészítéssel foglalkozó segítők és alkotók összejövetelére Lovas Tibor médiapedagógus és Halmy György filmrendező közreműködésével. Számos jó tanács, ötlet, módszer hangzott el a filmkészítés fortélyairól, továbbá egy interjút láthattak az „Álmodtam egyet” filmfesztivál díjazottjaival, akik arról, meséltek Fábián Gábornak, hogy mit jelent számukra a filmezés élménye.

Még aznap este vendégül láthattuk Dr. Papp Lajos szívsebész professzort, akinek előadását nagy várakozás előzte meg. Megnyugtató lénye hamar magával ragadta a hallgatóságot. Feszült figyelemmel, csendben hallgattuk végig megható történeteit arról, hogy mit jelent egy emberi szívet tartani a kézben, mit jelent leállítani, és újraindítani, mit jelent mindezt megélni. Mi az, amikor valakiben hitet kell ébreszteni, hogy meggyógyulhat, és mi az egyáltalán hinni, nemcsak a gyógyulásban, hanem önmagunkban, a gondviselésben. Rádöbbentünk mi is Papp professzorral, hogy az ember minél többet tud egy dologról, annál inkább érzi, hogy mennyivel több az, amit nem tudunk róla. Elmélkedhettünk az ember nagyságáról és semmisségéről, kiszolgáltatottságunkról és a teremtőbe vetett bizalomról. Ízelítőt kaptunk ékes és gazdag magyar nyelvünkről és csak bámultunk, hogy egy ilyen nagy tudású ember hogy tud ilyen alázatos és egyszerű maradni és ezzel fölébe kerekedni minden emberi hívságnak.

Sok szó esett az egészségről, így aztán másnap annál érthetőbb volt, hogy az Otthon apraja-nagyja, vagyis dolgozók és lakók jókedvűen vettek részt a Sport- és egészség napon, hogy játékosan, mégis önmagukat felülmúlva egy kicsit saját testi és lelki egészségükkel, és jó közérzetükkel foglalkozzanak.

Aztán jött a szombat este és mi hirtelen az amerikai Brodway-n éreztük magunkat, hiszen a soproni Song Office társulat zenés-táncos revüműsora odarepített bennünket. Számos ismert és kevésbé ismert dal csendült fel musical-ekből, revükből, filmekből, melyet a táncosok tettek még izgalmasabbá és hangulatosabbá. Már nem első ízben jártak nálunk a társulat tagjai, így régi ismerősként jöttek hozzánk és tették az estet vidámmá mindannyiunk számára.

Szeptember 9.-én Otthonunk első alkalommal csatlakozott a négy évvel ezelőtt Presser Gábor által meghirdetett, és azóta is nagyon népszerű Magyar Dal Napjához. Hollósi Péter intézményvezető így fogalmazott a nappal kapcsolatban: „Az értelmi fogyatékos emberek között is sokan kiemelkednek a sport, a kultúra, a zene területén. Ezt szeretnénk megmutatni a világnak, amikor ők is színpadra állnak. Az otthonban élők közül sokan szeretik a magyar zenét, érzelmileg könnyen azonosulni tudnak az előadóval. Miért is ne lehetne idehozni számukra ezt a kulturális programot?” Hát tényleg, miért is ne? Szerencsére ezt rajtunk kívül többen is így gondolták, így jöhetett létre ez a vendégeit tárt kapukkal váró rendezvény. Így gondolta ezt a Magyar Dal Napja Nonprofit Kft Budapesten, Varga Miklós és a Pa-DöDő együttes, akik fellépti díj nélkül vállalták el, hogy dalaikkal felejthetetlen perceket szereznek számunkra. Presser Gábor is első szóra jött és megtisztelte a programot, sőt egyszercsak ott termett a színpadon és a Pa-Dö-Dő-s lányokkal, valamint a közönséggel és a program moderátorával elénekelte a „Neked írom a dalt” című nótát, mindannyiunk örömére, nagy-nagy ováció mellett. A dombóvári Reménysugár zenekar, az ajkai Hangadók, a felvidéki Vox Megere együttes, a tordasi Szivárvány Zenekar, Betuker Botond és Barátai, valamint a hazaiak közül Szendrő Attila és a KOMISZ® is igényes zenével, a nap rangjához méltóan készültek fel előadásaikra és teremtettek jó hangulatot a szikrázó napsütésben egészen este 10 óráig.

A Szivárvány Zenekar Tordasról még másnap is velünk maradt és az Őszi Napok záróakkordjaként megtartott integrált napon Szivárványos Mesetár címmel szórakoztató és látens módon tanító műsorral kedveskedtek a környék óvodásainak, kisiskolásainak és lakóinknak, miközben a kézműves sátrakban készültek a szebbnél szebb alkotások, amelyeket a vendégek magukkal vihettek emlékbe. Ők azok a gyermekek, akik már kisgyermek korukban megtapasztalhatják nálunk évről-évre, hogy lakóink kedves, szeretetreméltó emberek, akik nagyon örülnek, ha meglátogatják őket.

Amikor az év elején az anyagi nehézségek miatt azon aggódtunk, hogy vajon ilyen körülmények között milyen programot tudunk összeállítani az Őszi Napokra, nem gondoltuk, hogy ennyi szép élményben lesz részünk. Nem gondoltuk, hogy milyen gazdagok vagyunk kreativitásban, s milyen gazdag az, akinek olyan partnerei vannak, aki úgy gondolták, hogy igen, ezt a szép kezdeményezést, hogy továbbélhessen, segíteni kell.

Szalai Péterné, Zsira

Betlehemi pályázat

A Presidium Közhasznú Egyesület és a Dombóvári Művelődési Ház NKft. Betlehemi pályázatot ír ki.

A várt pályaművek között lehetnek egyéni vagy közösen elkészített Betlehemek, illetve Karácsonyhoz kapcsolódó alkotások. A művek bármilyen képző-, nép-, és iparművészeti technikával készülhetnek.

A pályázatra november 26-ig szükséges leadni a jelentkezéseket a Művelődési Ház szervezőirodájában (dmhkft@gmail.com).

A pályázat jelentkezési feltételeiről, díjazásáról, részleteiről az alábbi linken kaphattok bővebb információt:

http://www.muvhaz-dombovar.hu/?p=program&pid=79

Titulusa: Helyettes Művészeti Vezető Asszony

Az idei „pARTSzélen” Speciális Művészeti Fesztivál bővelkedett meglepetésekben és újdonságokban egyaránt. Ilyen üde színfoltja volt például Szél Anikó színművésznő szakmai értékelői részvétele a rendezvényen. Fehér István művészeti vezető távollétében Ancsa vállalta magára a sokszor nehéz, ám mégis hálás feladatot: értékelt!

Most első kézből olvashatjátok Ancsa jelentését fesztiváli élményeiről!

Izgatottan vártam az utazás napját, már napokkal hamarabb elkezdtem készülődni, mivel családanya lévén rendben akartam otthon hagyni a háztartást.

A csomagolás sem volt egyszerű. Egy nőnek nem mindegy mibe öltözködik, hogy az időnek, a kedvének, az egyéniségének megfelelő ruhadarabokat válasszon, hogy jól érezze magát és persze, hogy csinos legyen benne. Mégiscsak egy fesztiválra készülök! Nyár volt és kánikula, de nem estem kétségbe, telepakoltam a bőröndömet számtalan lenge ruhával.

Már a vonaton jó volt a hangulat, mivel az egri szalaparti intézetből jövő gyerekek is nagyon izgatottak voltak. A nevelőkkel többször hangos kacagásban törtünk ki, érezhető volt a „végre kiszabadulok otthonról” hangulat. A gyerekek sem kíméltek, a „szeretlek Ancsa néni”, „jól vagy Ancsa néni?”, „de jó, hogy jössz velünk Ancsa néni” mondatokat csupán 100-szor hallgattam végig, persze mérhetetlen derűvel.

A szolnoki színház gyönyörű volt! Megtisztelve éreztem magam, hogy ilyen impozáns helyen, ilyen nagyszerű emberekkel, ilyen nemes feladatot végezhetek.

Miközben próbáltunk a csoportommal, megismerkedtem a színház műszaki dolgozóival, akik készségesen, odaadóan és barátságosan segítették a munkánkat és éreztem, hogy profi színházi szakemberek között vagyok.

A megnyitó szívet melengető volt, nagyszerű produkciókkal, ismerős arcokkal, mind a sérültek, mind a nevelők, kísérők, fesztiválszervezők között. Örömmel láttam az ország különböző sarkaiból érkezett  ismerős és ismeretlen, de mégis „hasonszőrű” barátaimat.

Itt volt az alakalom az ismerkedésre és ezt meg is tettük esténként (is) a fesztivál klubban, ahol egy hűs ital mellett hajnalig beszélgettünk és olykor táncra is perdültünk.

Összességében a 4 nap tartalmasan telt és a sérült fiatalokból és idősebbekből álló műsorszámok helyenként nagyon elgondolkodtatóak, máskor elementálisan meghatóak, olykor tisztán kacagtatóak, és sok esetben hihetetlenül profik voltak. Tudtam, ezek mögött a produkciók mögött mérhetetlenül sok befektetett munka, idő, türelem és energia áll.

Nevettem, méláztam, csodálkoztam, meglepődtem, szomorkodtam és sírtam is. Amikor vége lett és legördült a függöny azt éreztem: még maradnék…

Szél Anikó, Eger

Ülünk a vonaton, irány a Balaton, ülünk a vonaton, és kész…

Egyesületünk 2012. nyarán két művészeti tábort is szervezett a Balaton lágyan hullámzó partjaihoz. Augusztusban Kincs Alexa koreográfus vezetésével egy hetes felkészítő tábort tartottunk a tánc, a mozgás szerelmeseinek. A püspökladányi Napfényes Integrált Intézmény fiataljai, és segítői is ott rúgták a port, járták a táncot. Alábbiakban Nelli beszámolóját ajánljuk figyelmetekbe!

Tikkasztó hőség, a víztükrön megcsillanó napsugarak tánca, mosolygó arcok, önfeledt jókedv, gondtalan pillanatok, vérre menő iszapcsaták…. Talán ezek a legemlékezetesebb jelzők, amik eszembe jutnak 2012. augusztusáról.

A püspökladányi Napfényes Sziget Integrált Intézmény ellátottjai, dolgozói, valamint a szülők – 40 fő - egy élményekkel teli hetet tölthettek együtt a fonyódligeti Tánc és Drámatáborban. Ha egy szóval kellene kifejeznem, hogy milyen élményekkel gazdagodtunk, nagy gondban lennék, hiszen igen változatos és színes programokkal tarkított hetet tudhatunk magunk mögött.

Számos alkalommal nyaraltam már a Balaton parton… gyermekkoromban a családdal, tinédzserként a barátokkal, s legutóbb férjemmel mártóztunk meg a hűs habokban. Bevallom őszintén, indulás előtt volt egy kis félsz bennem… milyen is lesz a munkahelyemmel elmenni nyaralni. Egy hét távol a megszokott miliőtől… A kezdeti aggályok hamar oldódtak, hiszen már az induláskor szembesülhettem azzal, hogy jó helyen vagyok, jó emberekkel. A hatalmas poggyászok, a várakozás izgalmától fellelkesült arcok meghozták a jókedvemet, rám is átragadt a fiatalok és kollégák lelkesülése. S innentől kezdve felfelé ívelt a hangulatom.

Az utazás zökkenőmentesen zajlott, az idő kegyes volt hozzánk, legfeljebb az izomlázzal kellett megbirkóznunk másnap, amit a hatalmas bőröndök fel-és levonszolása jelentett a vonatra. Miután elfoglaltuk szobáinkat, azonnal fürdőruháinkba ugrottunk, s megtámadtuk a hullámzó vizet. Mit mondjak… jó volt látni az örömtől sugárzó arcokat! Több sérült fiatalunk ezidáig még csak képen látta a Balatont. Az ő reakciójuk volt talán a legemlékezetesebb számomra. Volt, aki félelemmel tekintett a „nagyvíz” látványára, s órák múlva tudta csak magát rávenni, hogy bokáig belegázoljon a vízbe, de akkor is folyamatosan fogni kellett a kezét. Mások azonnal féktelen iszapcsatába kezdtek, este nem győztük fülükből, hajukból kimosni a sarat.

Hétfő este a ritmusok és egzotikus hangszerek kavalkádja fogadott bennünket a nagysátorban. A karibi hangulat, egy kis latin érzés elvarázsolt bennünket. A színpadon 3 kongás mutatta be zenei tehetségét, nem kis örömünkre. Fel lehetett menni a színpadra, több fiatalunk is kipróbálhatta ritmusérzékét a dobokon. Ami bámulatos volt, ahogy bevonták a közönséget a játékukba, a sátorban egy emberként volt jelen az ütem! Volt, aki műanyag kukán, volt, aki széken, de többen tapsolással kapcsolódtak be a dobok lüktetésébe.  Így minden adott volt egy izgalmas, forró estéhez, pergő, latin ritmusokkal!

Másnap reggel izgatottan vártuk a táncpróbát. Oktatónk, Kincs Alexa villámgyorsan egységgé kovácsolta a táncolni érkezőket. Megtudhattunk fontos alapkifejezéseket a tánc világáról, számos érdekes dologgal lettünk gazdagabbak. Majd belelendültünk, s a Macarena latinos, nyári ritmusára kezdtük el begyakorolnia mozdulatokat. Mit ne mondjak… voltak nálam ügyesebbek… egyesek szempillantás alatt elsajátították a mozgássorozatot. A Napfényes Tánccsoport gyakorlott táncosai profi módon végezték a mozgást, büszke tekintettel figyeltem őket mozgás közben.

Az egész heti táncórák „kellemes” fáradságát természetesen a strandon vezettük le. Nyújtóztunk az árnyékban, napfürdőztünk, vízben ücsörögve beszélgettünk és nevettünk órák hosszát. A gondtalanság, a nyugalom, az együttlét öröme határozta meg a fürdőzések hangulatát.

Kedden este a szabadságukért harcoló otthontalan, kóborló gyerekek világába csöppentük a „Valahol Európában” című darab segítségével. A kaposvári Roxínház tagjai ízig-vérig elővették színészi képességeiket és énektudásukat; így megismertük Kuksi és társai második világháborúban játszódó megindító történetét.

Szerdán reggel Fonyódra a kisvonat vitt át bennünket piacolni. A zsibvásári hangulat, a forgatag magával ragadó volt. Vegyes érzések keringtek bennem, mert amennyire szeretek vásárolni, annyira féltettem a reám bízott fiatalokat is, nehogy elkeveredjenek a tömegben. Szorosan fogtuk egymás kezét, persze ők azért ki-kikacsintottak a felügyeletem alól. A pénzköltési lehetőség, a hatalmas árukínálat, az ajándéktárgyak megvásárlása a családtagoknak izgalommal töltötte el őket. Szerencsére sikerült mindenkinek kisebb-nagyobb csecsebecsével, vásárfiával hazatérnie. Az estére lázasan készültek a fiatalok. A nagysátorban diszkó volt készülőben, a zene dübörgése felpezsdítette a vérünket, önfeledt táncolásban volt részünk.

Csütörtökön a táncpróbán Alexa koordinálásával a cha-cha-cha tánclépésit gyakoroltunk. Mondhatni azt, hogy áttáncoltuk magunkat a pénteki napba, mert az esténket pedig Táncház zárta. A Tabáni együttes húzta a talpalávalót, s megtanították velünk „A barátok, a barátok facipőben járnak” , és a Cinege, cinege aranyos pintyőke” című népdalokat. A népviseletbe öltözött fiatalok, a magyar népzene hangulata megbabonázott bennünket. Egyik ellátottunk Lacika is bemutathatta népzene iránti szeretetét, s 2 népdalt elénekelt a muzsikusokkal.

A délutánt egy focimeccs is színesítette, ahol a kisorsolt felek megmérkőzhettek egymással, s mi lányok lelkesen drukkoltunk hol az egyik, hol a másik csapatnak.

Pénteki napon történelmi bemutatón vettünk részt Ellátottjaink korhű ruhákba bújhattak; bőr-, sodrott szálas-, pikkelyes páncélt viselhettek, nehéz sisakokat, lánckesztyűt vehettek magukra. A kardforgatásban is jeleskedhettek, sőt….a bátrabbak íjászkodhattak is.

Fiataljaink fáradhatatlanul és derűsen készültek a délutáni táncbemutatóra. Produkciójuk – szokásukhoz híven – lendületes, színvonalas, szórakoztató volt. Lacika előadása szívhez szóló és rendkívül megható volt, szem nem maradt szárazon.

Az este Balatonboglárra érkeztünk a Szüreti Fesztiválra. „Dáridó Lajcsival és sztárvendégeivel” - hirdette a plakát. Több se kellett nekünk! Azonnal belevetettük magunkat a mulatságba, kart-karba öltve táncoltunk, fiataljaink kívülről fújták az általuk közkedvelt dalokat.

Utolsó előtti nap a Fonyódi Várhegy kilátóhoz indultunk kisvonattal. A közös éneklés, a vidám nóták hangulata, a jóízű beszélgetések derűvel töltötték el szívünket. 

Szombaton a strandon állva, amikor már hosszúak voltak az árnyak és tompák a fények, elmerengtem: ez az utolsó este a nyaralásból, amikor látom lenyugodni a napot a tó felett. Ám ha belegondolok akárhányszor is jártam erre - legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél - a nap és a fodrozódó víztükör mindig éppúgy ott van, mint amikor legutóbb otthagytam. Ahogy Rimbaud írta: "Megtaláltam újra. Mit? Ami Örök! A tengert - egybegyúrva a Nappal."

Valahol szomorú voltam, hiszen eltelt egy élettel teli, vidám hét. De amit magam mögött tudhatok több ennél: megismertem a főnökeimet, kollégáimat, ellátottjainkat, a szülőket egy egészen más szemszögből. Bátran állíthatom, kiváló lehetőség volt ez a mozgalmas hét csapatépítő tréningnek is! 

Tóth Csíkjai Nelli, Püspökladány

pARTszélről… Megyünk tovább…

Mindnyájan tudjuk, mégis rögzítenünk kell újra és újra: a 25 év elsősorban 25 speciális művészeti fesztivált jelent - de nem csak azt. Mellette ott van 9 nemzetközi kulturális találkozó – így hát jövőre ismét kerek évforduló következik – 19 alkotótábor, 19 szakmai tanfolyam, 10 színkottás zenei tábor, és sorolhatnánk mi minden még, csak az utóbbi évek történéseit említve 4 speciális filmszemle. Események… És mögöttük az a sok-sok ember – sérült alkotók, és segítőik (művészeti csoportok – némelyek ma is együtt, mások szétszéledve)  - akik a mindennapi munkát jelentő felkészítéstől, felkészüléstől a színpadi bemutatóig, a gondolat megfogantatásától a szervezés és rendezés hajnalig tartó munkás óráiig sokat tettek azért, hogy a „művészet mindenkié” legyen.

Az utóbbi évek fesztiváljainak szervezése – az Egyesület bizonytalan finanszírozása miatt – nem volt egyszerű, mondhattuk volna, (talán könnyebb lett volna), hogy „technikai okok miatt az előadás elmarad” – mégsem tettük. Újabb és újabb kihívásként éltük meg az egyre lehetetlenebb helyzeteket, és tettük a dolgunkat – mert amíg a végeken kitartanak, addig nekünk is ki kell, gondoltuk.

Megvallom, volt idő, hogy elbizonytalanodtam magam is, legutóbb Szolnokon, a fesztiválzárást követően éreztem, hogy ez volt az utolsó – annak ellenére, hogy valódi fesztiváli hangulatban láttam mindenkit. Aztán persze átgondolva, mit veszíthetünk, s mit veszíthetnek azok, akikért dolgozunk, nem változott semmi: már keressük a jövő évi fesztivál helyszínét…

Megyünk tovább, ezt várják tőlünk az alkotók, segítők, és megerősítik hitünket a visszajelzések, melyek közül most csak egyet idéznénk:

…képtelen vagyok megfogalmazni, hogy mit jelentett - és jelent a mai napig és a jövőben - számunkra ez a fesztivál. Mint csoportvezetőnek persze hosszú listám van, de én érintett anya is vagyok. Nincsenek szavaim erre a lehetőségre, erre a csodára! Csak könnyeim…

Köszönjük a fesztivál adta lehetőségeket, élményeket! Hálásan köszönjük a kedvességét, figyelmességét, amit nem koptatott el az idő és a nehézségek!

Megyünk tovább, mert ez a közösség senkit nem hagyhat sem út-, sem pARTszélen… Többször elmondtam az elmúlt években - nehézségeink hatására tavaly az alkotótábor, idén a tanfolyam maradt el, – hogy fesztivál kell legyen, az egyet jelent az Egyesülettel, ha az nincs, megszűnik ez is! Mi megtesszük, ami tőlünk telik, ahogy eddig is…

Mert ez a 25. év azért adott mindannyiunknak… ott volt a NESZ tábor és koncert, Tatán, s hamarosan Székesfehérváron… ott volt a fesztivál Szolnokon, előtte a filmszemle Zsirán, ugyanott a 20. homokszobrász fesztivál… És még két művészeti tábort is tartottunk a Balaton-partján, Fonyódligeten…

Végül idézet egy levélből, mely ismét csak megerősít abban, hogy jó úton járunk, s megkezdett munkát folytatni kell - még vagy 25 évig…

„Mi nem az alkotótáborba jöttünk! Mi nyaralni jöttünk!" Így érkeztünk meg Fonyódligetre, az MSMME alkotótáborába. Végül nyaraltunk és maradandót alkottunk! Mi közösen, mindannyian, akik ott voltunk. Kicsik és nagyok, sérültek és még sérültebbek, ismeretlenül is ismerős arcok. Abban a hétben benne volt a lelketek! Hálás vagyok, hogy ott lehettem, hogy átélhettem Veletek a csodát! Az alkotás és a szabadság csodáját!

Asztalos Zsolt, elnök, MSMME

Megint 25

Fehér István, az MSMME művészeti vezetője, az egri Gárdonyi Géza Színház színművésze idén ünnepelte 50. születésnapját. A színház társulatának alapító tagját augusztus 20-án tűntette ki Eger városának Polgármestere 25 évnyi kulturális munkásságáért. Az elismeréssel az eljátszott szerepeken túl az emberekhez fűződő viszonyt, a falusi és fogyatékkal élőket összefogó színjátszó csoportokra tett hatását is díjazta a város vezetése.

http://tveger.hu/lejatszo.php?eleres=media/video/kulturkorzo_20120905.flv

Gratulálunk, Isten éltessen Művészeti Vezető Úr, további sikereket kívánunk:

MSMME