Műhely hírek online
2011. szeptember 28., összeállította: zsupos dóra
Műhely hírek online
Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!
Szeptember végén
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…” ímmel-ámmal. A vénasszonyok nyarának utolsó napsugarai melengetik arcunkat – tornacipős lábán battyog felém a vén ősz.
Az iskolakezdéssel párhuzamosan az MSMME tagintézményeiben is beindult az őszi zsongás. Országszerte nívós kulturális rendezvények sora várja a kíváncsiskodó nézőseregletet!
ARTalom
Szeptember 15.: ezen a jeles napon született 1941-ben Albert Flórián válogatott labdarúgó („A Császár”), és sajnos ugyanezen a napon vehettünk végső búcsút 2008-ban Richard Wrighttól, a Pink Floyd zenekar kiválóságától.
2011. szeptember 15-e szintén jelentőségteljes eseményt jelöl naptárunkban. A püspökladányi Napfényes Egyesület és az MSMME közös szervezésében a XII. Észak-alföldi Regionális Kulturális Találkozón csápolhattunk a résztvevő intézmények művészeti csoportjainak.
Az egynapos rendezvény keretében 3 megye 18 szociális intézményétől láthattunk táncos produkciókat, hallhattunk versmondókat, énekkarokat, zenéltek nekünk új és régi fennállású bandák, és természetesen a meglepetés produkció sem maradhatott el! A találkozón egyébiránt ipar- és képzőművészeti kiállítás volt megtekinthető a résztvevő intézmények művészi produktumainak gyűjteményéből.
A programban közreműködők egy családias, könnyed, élménydús nap részesei lehettek! Én magam is köszönöm az újonnan szerzett élményeimet, remek móka kerekedett! J
MásKép-p
Az Ipolytarnóci Őspark Látogató Központjában négy hétig volt megtekinthető a budapesti TERÉZÉNO sérült alkotóinak iparművészeti kiállítása, mely augusztusban nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. Ugyancsak a TERÉZÉNO fiatal alkotóközösségének kreációi kerületek bemutatásra a Budapesten megrendezésre került Szakrális Művészeti Hetek „MásKép-p” elnevezésű tárlatában. Gratulálunk!
„…Egyszer jön az én nagy napom, mikor átlépek árnyékomon.”
Ezzel a pofás kis mottóval nyitja meg kapuit az érdeklődők előtt a Hajdúsági Szociális Nonprofit Kft. által fenntartott Balmazújvárosi Humán Szolgáltató Otthon.
Az Idősek Hónapja alkalmából megrendezésre kerülő I. „Nagyhát-Feszt” kulturális találkozó szeptember 29-én kerül megrendezésre az Otthonban.
A 10 órai megnyitót követően a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeinek repertoárjából kaphatunk ízelítőt, majd a meghívott művészeti csoportok bemutatóival folytatódik a nap.
Az ebéd elfogyasztását követően népi kismesterségek bemutatója lészen, ahol mindenki próbára teheti kézügyességét, türelmét.
A szervezők minden nyitott gondolkodású érdeklődőt szívesen látnak az össznépi integrált kulturális rütyütyün!!!
Határok nélkül – Kreatív műhely az esélyegyenlőségért
Végre! Elkészült az „Egy szerelem évszakai” performansz ősbemutatójának kisfilmje!!!
A Youth in action projekt keretében 2011. június 19-27. között Pécsett, magyar, lengyel és francia sérült művészek és segítőik közreműködésével jöhetett létre, a Kincs Alexa által koreografált táncos produkció.
A Pécsi Nemzeti Színház közönségét magával ragadó fellépés és az azt megelőző próbák filmkockái Fábián Gábor és az Ösvényfilm tolmácsolásában:
Fábián Gábor neve sokak számára ismerősen csenghet már a műhely hírek olvasói között.
Zsirai munkatársunk kulcsfontosságú szerepet tölt be többek között országos és nemzetközi fesztiváljaink archiválásában. A fiatal, sokrétű és igen tehetséges úriember következő cikkünk főhőse. J
Zsámbék – Határokon túli és hazai Amatőr színjátszók XX. fesztiválja
Lassan már egy hónapja történt, de úgy érzem fontos beszámolni a Zsámbékon eltöltött napokról. Talán így, írásos formában kicsit emléket tudok állítani azoknak az erőfeszítéseknek és élményeknek, melyet méltán megérdemelnek azok, akik ebben hittek és hosszú hónapokon keresztül kitartóan részt vettek. Fontos azért is, mert ottlétünk jelentősége megkérdőjelezhetetlenül nagy. 2011. július 29.-e hajnalán a Zsirai Otthonból közel 40 fő indult Zsámbékra a Határokon túli és hazai Amatőr színjátszók XX. találkozójára, hogy hosszas munkájának eredményét végre, - s ebben a formában először - bemutassa a színházi művész világ előtt.
Balázs Csilla producer, a zsámbéki közművelődési és kulturális élet meghatározó személyisége, mivel már több alkalommal járt Zsirán úgy gondolta, hogy meghívja a Zsirai Művészeti Műhelyt erre a komoly tradíciókkal rendelkező eseményre. Bizalmat előlegezve nekünk, a fesztivál nyitó napját szinte teljes egészében a Zsirai Otthon bemutatkozásának szentelte. Fontos küldetésnek tekinti – a Zsirai Otthonhoz hasonlóan – hogy az értelmi fogyatékosok világát, művészeti értékeit a nagyközönség, az úgynevezett ép társadalom számára minél szélesebb körben megmutassa.
A rendezvényt Mátyás Irén fesztiváligazgató nyitotta meg, majd átadva a szót és a lehetőséget felkérte Hollósi Péter intézményvezetőt, hogy mutassa be a Zsirai Otthon Művészeti Műhelyét, amit ezt megelőzően eddig még soha nem látott egységben kínált fel a közönségnek. Ennek hatására állt össze és itt mutatkozott be először a Kapu egy őszinte világba - Alternatív Művészeti Csomag. A bemutatkozás egy filmvetítéssel indult, melynek címe Angyali vidéken, amit az Alternatív Képszínház nagy hullámokat vert első darabja Az elhagyott madár követett. A fogyatékkal élők világába való elmélyülést tovább segítette az a félórás dokumentumfilm, mely az előbbihez hasonlóan a Zsirai Otthon lakóit mutatja be (Egy napom ha véget ér). Itt még koránt sem ért véget a bemutató, ugyanis ezt követte az Alternatív Képszínház új darabja, (mely előtte csak a Pécsi Nemzeti Színházban volt látható) Mindenen túl címmel. Asztalos Zsolt a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület elnöke (MSMME) – megtisztelve a Zsirai Művészeti Műhelyt – jelen volt a fesztiválon, megnyitotta a Zsirai Képzőművész Kör festménykiállítását és a zsirai lakókról szóló Arcok a múló időben című fotókiállítást. A vacsoraszünet után a teljesség igényével következett a KOMISZ Ibolya című darabja, mely méltóképpen zárta a Zsirai Művészeti Műhely megkerülhetetlenül értékes bemutatkozását.
Másnap színházi szakemberek, Czajlik József a kassai Thália Színház igazgatója és Perényi Balázs színi kritikus, újságíró értékelte a látottakat. Döbbenetes volt számunkra a felkészültségük, a tűéles látásmódjuk és befogadóképességük. Az az intuitív képesség mellyel a darabok (és filmek) apró rezdüléseit is meglátták és megértették. Nem gondoltam volna, hogy az előadások után még ekkora élményben lesz részem, melyet ezek a fiatal művész-, szakemberek nyújtottak nekünk. A zsámbéki rendezvény ugyanebben a szellemiségben zajlott, ahol is felléptek Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról és a Vajdaságból is. Nem találkozhattunk a lényegről a figyelmet elterelő külcsínnel, önmagukért való üres látványelemekkel, ott csupán az alkotások értéke és mélysége számított.
Eddig arról számoltam be, miként is zajlott a színen ez a zsámbéki fellépéssorozat, de nevezhetném kilépésnek is, mert eddig ilyen formában még nem mutatkozott meg a Műhely a nagyérdemű és a színházi szakma előtt. Kiléptünk az épek társadalmába miközben megteremtettük a lehetőséget, hogy Ők belépjenek a mi világunkba, hogy megismerhessék azt a csodát, amivel mi az értelmi fogyatékosok között nap, mint nap találkozunk. Hogy mi van mind e mögött? Arról is szeretnék pár szót ejteni. Erőfeszítések, kétségek, kapcsolatok, barátságok, mosolyok, könnyek, érzelmek és rengeteg sok munka.
Szívből köszönöm zsámbéki barátainknak a lehetőséget! Sokkal tartozunk azért, hogy biztosították a fogyatékkal élőknek azt, hogy méltóképpen bemutatkozhassanak, hogy visszacsatolást és elismerést szerezhessenek a hosszú hónapokon át tartó és kitartó munkájukért, felkészülésükért. Ez úton is köszönöm a nézőknek a perceken át tartó vastapso(ka)t, az értékelőknek azt, hogy ennyire komolyan vették a produkciókat és azok értékelését. A szervezőknek a barátságot, a sok segítséget, a lehetőséget, mindenkinek a kitartó munkát és élményeket, melyeket közösen élhettünk meg.
Fábián Gábor, Zsira
Pécsi fesztiválunk óta jó néhány hónap eltelt már. A lassan megemésztett élmények és tapasztalatok konklúzióját olvashatjátok ezúttal egy elnök szemszögéből. Hölgyeim és Uraim, szeretettel köszöntjük soraink között Asztalos Zsolt elnök urat!
Hangulatok I. – Játszunk és látszunk
Valamikor 2007-ben, amikor már tudtuk, hogy Pécs lesz 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa, megfogalmazódott a gondolat, hogy az Egyesület is kapcsolódhatna az EKF programokhoz, és soron következő nemzetközi kulturális fesztiválunkat Pécsett rendezhetnénk. Aztán teltek az évek – koncertet adott a NESZ, tartottunk szakmai konferenciát – de az álom csak ez évben válhatott valóra, amikor június 23-27. között 1125 résztvevővel a Pécsi Nemzeti Színház színpadára léphettünk.
Játszva látszom – így szólt a mottó, mellyel nem csak arra utaltunk, hogy a művészet (a játék) által láthatóvá válhatnak sérült embertársaink, – magukat adva – hanem az aktuális kérdésfelvetésre is választ adtunk, miszerint az intézmények lakói „láthatatlanok”. A speciális művészeti fesztivál láttatta alkotásaikat, s az alkotások mögött – előtt, őket.
Bár az eltelt egy évben az Egyesület létét, s ezzel a programszervezést súlyos anyagi kérdések nehezítették, nem volt kétséges, hogy a találkozót megszervezzük. Többen úgy hitték, ez lesz az utolsó ilyen – nehézségeinket látva talán nem is tévedtek – mégis, újabb reményt ad a színpadon elhangzott államtitkári ígéret, miszerint lesz 25. országos kulturális fesztivál.
Addig is Pécs! A mediterrán hangulatok városában nem csalódtunk, ahogy azt többen jelezték azokban a napokban és azóta is, újabb olyan élményekkel gazdagodtak – határtalan város, határtalan élmény – amelyeket Győr és Debrecen után már nagyon vártak. Ugyanakkor nem tudtunk mindenben megfelelni az elvárásoknak, mondhatnánk, a léptékváltás nekünk sem jött össze. Természetesen itt saját elvárásainkról van szó, amelyet egy Európa Kulturális Fővárosában tartott rendezvénnyel kapcsolatban korábban támasztottunk. Talán kevésbé sikerült az eseményre való ráhangolódás, vagy inkább ráhangolás, mint azt szerettük volna – több helyi érdeklődőre számítottunk. S úgy látjuk, bár a művészeti bemutatók színvonalát majd minősítik a szakmai értékelők, a fellépő művészeti csoportok sem mind hangolódtak rá az egyedülálló kulturális lehetőségre. Elszalasztott lehetőség?
Mindenestre voltak felemelő és magával ragadó pillanatok. A teljesség igénye nélkül említenénk a Dómban adott koncertet, amikor a Platán Otthon Zenekarának játéka könnyeket csalt a papszentelésre készülődő számos hívő arcára – hihetetlen, de több mint ezren hallgatták őket döbbent áhítattal. Felemelő érzés volt ott lenni, és hiszem, hogy Istennek tetszőt hoztunk össze.
Ismét élmény volt a Zsirai Művészeti Műhely alternatív képszínházának nyitónapi bemutatója – mikor azt gondolja az ember, hogy már „Mindenen túl” van, rá kell jönnie, mindennapi gondjai semmik azokhoz képest, amikkel másoknak kell szembenézni. Lélek játék…
Örültünk annak is, hogy a Dortmundban megismert Esagramma Szimfonikus Zenekar el tudott jönni Milánóból, koncertjük kárpótolta azon munkatársakat, akiknek az út megszervezése álmatlan éjszakákat okozott.
Több éve készültünk egy közös cselekményt színpadra vinni – Pécs olvasztótégelyként szolgált a francia-lengyel-magyar közös munkához. 5 nap megfeszített munka, 15 perc hírnév: Egy szerelem évszakai… – volt, akinek hitet adott, másoknak megerősítést, mindnyájunknak felejthetetlen élményt – ab ovo usque ad mala.
Öröm-tánc, öröm-zene, öröm-játék… Öröm-ünnep. Fesztivál, ami speciális művészeti. A határtalan városban…
Pécs sokat adott és sokat elvett életünkből…
Asztalos Zsolt, MSMME
Kérek mindenkit, még néhány pillanatig maradjon a helyén. Az előadást mászkálással ne szíveskedjenek zavarkodni! Köszönjük!
A Nyúlon túl…
Történetünk szeptember havának hatodik napján vette kezdetét vala. Monthy Python elmés játékfilmje Arthur lovagjaival és a Szent Grál keresésével éppen történetünkbe vág. Bár az isteni kelyhet nem állt szándékunkban megtalálni, és utunk során nem találkoztunk a félelmetes lovagokkal, akik azt mondják: NI, mi mégis Nyúlnak vettük az irányt. Majd átmentünk rajta. A Nyúlon túlra (Nyúl: Győrtől 13 km-re, a Sokorói dombságon elterülő település, elérhető a 82 főúton). Egészen Zsiráig.
Lépjünk is túl a sötét középkoron, új idők új szele jár. S ahogyan Gabriel Garcia Marquez írta „a haladás lett a város mítosza”. Sokan talán nem tudjátok, de Zsira egy 900 fős település, ahol szintén végig söpört a változás (mit szele?! Orkánja!).
A szeptember 6-13. között megrendezésre került Zsirai Őszi Napok programsorozat keretében minden érdeklődő számára nyilvánvalóvá válhatott milyen változásokról beszélek. A hét telis-tele volt kulturális- és sportrendezvények sokaságával.
Itt volt például az immáron XIX. alkalommal megrendezésre került Homokszobrász Fesztivál, mely nemcsak a szociális intézmények berkein belül mondható egyedülállónak, hanem véleményem szerint Magyarország-szerte is. Az idei évben retro partyt tartottak a szervezők, sok régi emlék elevenedett fel újra. Leporoltuk a legjobb ötleteket, és a résztvevők újra megépíthették kedvenc homokszobraikat.
A megemlékezés jegyében telt el a programsorozat harmadik napja. A zsirai otthon betöltötte 60. születésnapját!
„- Az ihlet nem jelenti be magát előre.
- De várni talán hajlandó.”
A minap olvastam ezt az érdekes párbeszéd részletet szintén Marquez bácsi tollából (nem is gondoltad volna, hogy szoktam olvasni, mi?! J). Az ünnepségen sok ember sokféle ihletettségű köszöntőjét popsizhattuk végig. Válogatást kaptunk az otthon történetéből, a lakók élményeiről és lehetőségeiről, és részesülhettünk egy csekély mennyiségű bibliai bölcsességből. Számomra azonban a legmegkapóbb beszédet (legalábbis én erre kaptam fel a buksim) Hollósi Péter intézményvezető szavai jelentették. Térjünk is vissza a változásokhoz! Előadásában hangsúlyt fektetett az otthon lakói és dolgozói közötti kapcsolat átalakulására. Nem, nem szerepcserére gondolok! Megváltozott a viszony ellátott és segítő között. Eltűntek bizonyos láthatatlan korlátok, egyfajta partnerség alakulhatott ki közöttük a közös munka révén!
Molnár Ferenc: A vörös malom musical feldolgozását adta elő a Komédiás Integrált Színház (ejtsd: KOMISZ). Az elmúlt évek hagyományaihoz hűen az Őszi Napok egyik legjelesebb eseménye a társulat éppen aktuálisan debütáló színdarabja. Az otthon lakóival közösen színpadra álmodott humoros előadás, főszerepben az emberrontóval befutó volt a közönség számára.
Változás (lehet) = újdonság! A zsirai otthonban bármi megtörténhet: Alternatív Képszínház. Néhány évvel ezelőtt én is ilyen arcot vágtam e szavak hallatán, mint most te. Joggal kérdezheted: micsooodaaa?
Nem tudnám neked definiálni, nincs meg hozzá a szakértelmem. Nincsenek monológok, párbeszédek. Gesztusokkal, mimikával kommunikálnak a színészek, a koreográfia menet közben fokozatosan éri el végső formáját. Zenét választanak, az adja meg a darab érzelemvilágát, a mozdulatok inspirációját.
Képzeletem szabadsága. Köszönöm.
Nézd:
Egy kínai bölcs szerint a létezés egyetlen állandó tulajdonsága a változás. Ami persze nagyon jó, haladunk előre, fejlődünk. Építkezünk.
Különösebben engem sem zavar a dolog, kisebb problémáktól eltekintve. Minden év új divatot hoz, újítani kell a ruhatáram. Minden évben egy évvel idősebb leszek, jesszus. Rémisztgetnek a 2012-es világvégével, az androidos telefonokhoz nem értek, a felsőoktatást megint átszervezik, változik a kresz (bár jogsim nincs - legalább ezért nem kell aggódnom), és változom én magam is.
Ki amennyit tud vagy akar, fogjon be magának ebből a varázsos, újdonságokat fújdogáló szélből.
Bizonyos kor betöltése után lábunk már nem nő, jó még a tavalyi cipő… az idén már csak annyi a tennivalónk, hogy türelmesen várjuk ennek a különös, kósza, Zsiráról induló szélnek a megérkezését…
Tiszteletem, Dórike
Műhely blog
Korábbi hírleveleink értékes információ tartalmai visszakereshetőek Egyesületünk blog oldalán:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése