műhely hírek online
2011. július 14. összeállította: zsupos dóra
Műhely hírek online
Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!
Július
A világ-szerte a függetlenség és szabadság havaként számon tartott július az MSMME számára is felüdülést hozott!
Véget ért Nemzetközi Speciális Művészeti Fesztiválunk, melynek az idei évben Európa 2010-es Kulturális Fővárosa, Pécs adott otthont.
Azonban a nagy relax előtt kacsintsunk még vissza kicsit júniusra, hiszen a művészeti fesztivál mellett számos egyéb kulturális és szórakoztató program is belesűrűsödött a 31 napos, kora nyári hónapba!
Filmesített öröm-kockák
2011. június 7-én harmadik alkalommal vehettem részt a Zsirai Speciális Filmszemlén.
Több mint 13 nevezésre került filmes remekmű, izgatott alkotók a nézők soraiban és az elismert szakmai zsűri.
Ami az időzítést illeti (gondolom nem véletlenülJ), belecsúsztunk a szombathelyi Mediawave Nemzetközi Film és Zenei Fesztiválba. Bár itt nem Damjan Kozole mustrálta a filmeket, Kiss Tamás újságíró úr őszinte és lényegre törő véleménye meghatározó fontosságú volt a művész-alkotók számára!
A Zsirai Speciális Filmszemle értelmi fogyatékos filmes alkotóitól az idei évben is megtanulhattuk, hogy igenis érdemes (lenne) lebontanunk a napi rohanás során a fejünkben szisztematikusan felépített korlátokat. Tűz a Nap, a zsirai Rimanóczy-kastély parkjában ezért (okosan és megfontoltan) egy nagy fa alatt állítom le az autómat. Ahogy kis zállok, a Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonának egyik lakója, egy harminc év körüli fiatalember lép mellém. - Honnan jöttél? - néz végig rajtam barátságosan, majd széles mosollyal közli: Én ám itt élek!
Gyere, mindent megmutatok neked! Mielőtt megköszönhetném a szívélyes fogadtatást, újabb kérdéssel áll elő: - A filmszemlére jöttél? Rövid szünet után aztán azt kezdi sorolni, hogy hányan és melyik otthonból hoztak filmeket, de aztán ellép mellőlem, és odafut az autójából éppen kis zálló Pápes Éva filmes szakíróhoz, aki (mint azt később megtudom) az értelmi fogyatékkal élők mindkét eddigi országos mozgóképes találkozóján zsűritag volt.
A III. Zsirai Speciális Filmszemle vetítéseinek helyet adó terem felé sétáló Pápes Évát az otthonlakók közül többen is megölelik, én pedig a zsirai intézmény film-felelősével, a fesztivál gondolatát kiötlő (az idei Vas Film Fesztiválon díjnyertes) Fábián Gáborral váltok néhány szót. Megtudom tőle, hogy szakmailag milyen sokat jelentett, hogy a mostani filmszemlére készülődve a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület segítségével a szellemi fogyatékos alkotók segítői filmes képzést kaphattak, a fesztiválra készülő alkotó közösségek pedig áprilisban két napos szakmai összetartáson vehettek részt. Nagyjából itt tartunk a beszédben, amikor a zsűri elnöke, Halmy György filmrendező is befut. A vetítésre várakozók azonnal köré gyűlnek, s a közös örömködést látva világossá válik, hogy az említett zsirai műhelymunka során a szakmai mellett baráti építkezés is zajlott.
A szemlét Hollósi Péter , Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonának igazgatója nyitja meg, aki szerint csakis intenzív odafigyeléssel és sok-sok bátorítással lehetett elérni, hogy az otthonok lakói filmre vigyék érzéseiket. A megnyitó után aztán elindul a vetítés, sorjázik a tizenhárom kis film. És: szó elakad, lélegzet és pulzus lassul, beszippant egy minden kockájában nyugalmat, olykor pedig kedves öniróniát árasztó filmes világ. Át- és megadom magam: együtt takarítok a lazán szövegelő Jolival, majd együttérzek a kocsmában egyedül csocsózó (így persze mindig nyerő) Királlyal, aki az otthon kapujához érve viszont szolgálatkészen leveszi a koronáját. A fogyatékos szereplőkkel együtt aztán én is csak vakargatom a fejem búbját, amikor a riporter azt tudakolja, hogy: Neked mit jelent a szeretet?
Később, egy szimbólumokban tobzódó film kapcsán aztán egyre inkább kirajzolódnak az igazi Töréspontok, s rájövök, hogy hol is vannak a valódi Korlátok. A Nem a reklám helye című film szereplőjéhez hasonlóan én is szeretnék bátran az Égre nézni, és - ez már megint egy másik film - valóban önfeledten enni a mindennapi kenyeret. És vége.
Az agyam lüktet: mit tudnak ők sokkalta jobban, és mit nem érünk fel ésszel mi, úgynevezett normálisak? Pápes Éva szerint a különbség az, hogy mi gyakran, ők viszont nem igazán húznak önmaguk és a másik közé határokat.
Díjazottak
A legjobb film: Baranyai Tünde, Balogh Ernő, Nagy Zoltán: Mindennapi kenyerünk. (Segítő: Szalay József) Ágfalva.
Szabadfilm kategória: 1. Drapos Antal: Töréspontok (Szabó Emília) Kéthely.
Dokumentumfilmek: 1. Kóczán Krisztián, Ertl Tibor: Ez nem a reklám helye (Szalai József) Ágfalva.
Játékfilmek: 1. Nagy Rita: Itt vagyok egyedül. Csak jön valaki! (Fábián Gábor) Zsira.
Közönségdíj: Kiss Ferenc, Szalai István: ...leereszkedett a vasfüggöny... (Őri László) Peresznye.
MEGMUTATJÁK AZ OTTHONLAKÓKAT
Szó elakad, lélegzet és pulzus lassul, mindenkit beszippant a filmes világ.
Dallal-tánccal…
Ahogyan azt a bevezetőben is említettem június hónap igen-igen forgalmasra sikeredett kultur-csemege fronton!
Hiszen amíg a Speciális Művészeti Műhely művészeti csoportjai játszva látszottak Pécsett, addig a tordasi értelmi fogyatékosok otthonának lakói és dolgozói sem lustálkodtak, dallal-tánccal egymásért - összefogtak.
Az idei rendezvényről még nincs a tarsolyunkban friss élménybeszámoló, de addig is az elmúlt évek tapasztalatairól Asztalos Zsolt beszámolóját olvashatjátok!
A pillanat varázsa – Dallal-Tánccal, ahogy én láttam
Filmszerűen peregnek életünk eseményei. Egyik év a másik után. S így vagyunk bizonyos rendezvényekkel is. Fesztiválok, fellépések…
A pillanat – az a bizonyos pillanat, egy kivételes pillanat – meghatározó. A szerelemben éppúgy, mint az élet más területein, munkánkban, vagy az alkotás folyamatában.
Dallal-Tánccal… Az első pillanatnál nem lehettem ott. Ez még 2002-ben történt, valahol Holland iában, amikor mindannyiunk kedvelt zenekara, a tordasi Szivárvány Együttes az Európai Dalfesztiválon képviselte hazánkat. Az az est, az ott látottak adták az ihletet. Mondhatnánk azt is, egy pillanat műve volt…
Természetesen ez így nem igaz, mert sok minden kellett még ahhoz, hogy a következő évben Százhalombattán egy olyan gálaműsor részesei lehessünk, amelyben sérült és ép művészek együtt élték meg a színpadra lépés örömteli pillanatát. Befogadó város és nagylelkű támogatók, érző fellépők és értő közönség nélkül nem ment volna – ahogy az a bizonyos pillanat is a múltba veszett volna, ha nincsenek a tordasiak. Mert az, hogy álomból valóság lett, csak annak a csapatmunkának volt köszönhető, amit ők elvégeztek akkor, s azóta is.
Számomra tehát az a bizonyos pillanat csak 2003-ban adatott meg, igaz, akkor láthattam azt is, hogyan áll össze a műsor (színházi rendezés volt a javából, s tudom, ma is az, legutóbb Pesty-Nagy Katával) – ott lehettem ugyanis a próbákon.
Az első mindig, mindenben más, ez az est akkor egyedi volt. Nemcsak azért mert a „közös hang” valóban átjött, és a fellépések sikere átütő volt, hanem azért is, mert sérült alkotóink a színpadi megjelenésen túl a színfalak mögött átélhették azt, amit a „sztárfellépők”: sminkes és fodrász, hangpróba és beállás, stb. Egyedi volt – közel négy órás hosszúságát tekintve is – élmény volt.
(S a szervezés – mintha én csináltam volna. Pedig nem.)
Közös célunk, sérült és ép művészek együvé tartozásának demonstrálása, valós művészeti értékek közvetítése megvalósulni látszott a következő években is. Ott álltak sokan a színpadon második, harmadik és negyedik alkalommal is, – a teljesség igénye nélkül a tordasi zenekart, a magyarszerdahelyi kórust, a zsirai színjátszókat, a regölyi táncosokat említem együtt olyan nevekkel, mint Deák Bill, Delhusa, Détár Enikő, Csonka András, Szandi, Gabi – és a siker, ha nem is volt annyira átütő, mint elsőre, soha nem maradt el. Mindig valami különlegeset adott Százhalombatta.
Elfogult vagyok, ezért emelem ki: újabb meghatározó pillanat volt a Nemzeti Színkottás Zenekar fellépése a 2007-es esten, s az, amit akkor Solymos Tóni mondott, miszerint csak az tudja, milyen munka van ebben, aki maga is zenél. Igaz ez a táncra, s másra – mert Zolával szólva a művészet nem ér semmit tehetség nélkül, de a tehetség sem ér semmit munka nélkül.
2008-ban aztán hiányzott az a pillanat… Merthogy egy év kimaradt, de aztán újra elindult a vonat, s a 60-as éveket idéző állomáson a pillanat örömét nekem a tordasi-kis létai-regölyi TriColor fellépése jelentette. És ahogy a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület kulturális fesztiváljainak sorában csúcspont volt Debrecen a Kölcsey Központtal, úgy a Dallal-Tánccal Egymásért Gála méltó helyére került 2010-ben a Thália Színházban. Az a pillanat megint felejthetetlen marad, bízom benne, sokunk számára: egy eldobott kő kézről kézre járt, összefonva a kezeket, összefogva azt, amit az élet (vagy a társadalom?) elválasztott. Mert a művészet összeköt. Jóban rosszban. S ahogy a társadalom nem lehet kerek egész sérült embertársaink nélkül, úgy a művészettörténet sem lehet teljes a fogyatékos alkotók által teremtett értékek nélkül, legyen szó KOMISZ-ról, NESZ-ről, vagy a tordasi zenekarról, a regölyi táncosokról, bármelyik intézményünk művészeti csoportjáról.
Filmszerűen peregnek életünk eseményei...
Mint említettem, az a bizonyos pillanat a feledés homályába is veszhetett volna. A tordasiak azonban tettek azért, hogy azt az elsőt sokunk számára újabb boldog pillanatok kövessék. Köszönöm nekik. Köszönöm, hogy nem csupán kíváncsiak, de alkotók is.
Mert a kíváncsi ránéz valamire, és azt kérdi: miért? Az alkotó megálmodik valamit, és azt kérdezi: Miért ne?
Asztalos Zsolt, elnök
Kitekintő
Nyár lévén fesztiválokban gazdag hetek várnak ránk, mindenki megtalálhatja a számára megfelelő szabadidős programot.
Augusztus 9-15. között mindenkit szeretettel várunk a Fonyódligeten megrendezésre kerülő Liget Fesztiválon!
Gyertek, hálidéj a napsütésben a Balaton partján! J
LátHATÓSÁG (egy fesztivál első csapója)
Pancho, pancho, bumm-bumm-bumm!
Megpróbáltam láthatatlan tintával írni e sorokat, bele-bele olvasgattam Rejtő Jenő a Láthatatlan légió című regényébe, letöltöttem Mézga Aladár láthatatlan kalandját az univerzumban, és a kelleténél több időt szenteltem a Láthatatlan rózsaszín egyszarvú című szatíra megértésével. A témával kapcsolatban egyéb fontos megemlítendő tudományos hír, hogy a Berkeley Egyetem kutatóinak sikerült mesterséges anyagokkal háromdimenziós objektumokat láthatatlanná tenni.
Hihetetlen, igaz? Mennyi adatot találhatunk egyetlen jelentéktelen címszó rákeresésével.
Sokunk számára a „láthatatlanok” csupán egy jó film, vagy egy izgalmas könyv címe. Azonban járnak-kelnek félig nyitott szemekkel közöttünk olyan emberek, akik tömegintézmények zárt világának láthatatlan lakóiról beszélnek.
Feltűnni és feltűnést kelteni egészen egyszerű. Látszani – hmm, bonyolódik a helyzet. Játszva látszani? Igen!
„Csillagok hullnak, évek jönnek-mennek, van néhány, amely csak fényesebb lett.
Pancho, pancho, bumm-bumm-bumm…”
Igen, mert mi ekkora bumm-bumm-ok közepette zúzunk le egy 5 napos összművészeti fesztivált Európa 2010-es Kulturális Fővárosában, Pécsett, ahol nincsenek láthatatlan produkciók, csak látható izgalom, és szembetűnő fényes siker a színpadon.
2011. június 23-27. között - egy időben az Európa-szerte közismert Glastonbury fesztivállal - az MSMME művészeti csoportjai is bemutatkoztak. Bár nálunk nem lépett fel a U2, a Coldplay vagy Beyoncé, de volt nekünk ajkai Hangadók, darvastói Musical csoport vagy tordasi Szivárvány, na ha nem is az égen, de a Kossuth téren mindenképpen.
Egy város, egy hely, egy fesztivál, ahol szerelmek szövődnek, barátságok köttetnek, és senki sem lát rácsokat, vagy emberlarakatokat.
1100 fellépő művész és segítőik, mintegy 120 színpadi produkció, szabadtéri koncertek, fesztiváli zsongás, különös hangulatok, színes fények és megváltozott levegő az éterben: Pécs!
Játszunk. És minél többen, és minél többet játszunk – mi együtt - egyre jobban látszunk is.
„A dolgok értékét nem azok adják meg, amik, hanem az, aminek látszanak.
Valamit érni és megmutatni tudni, annyi, mint kétszer annyit érni”
/Gracián: Lenni és látszani//
„Játszva látszom” Speciális Művészeti Fesztivál, Pécs
Dórike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése