Armageddon… Legutóbbi írásom hangulatát talán e kifejezés tükrözi leginkább, bár arról akartam írni, hogy az éves programtervünk hogyan változik, s miért. Elragadtak az érzelmek…
Folytatva a gondolatsort, miszerint terveink egy része terv marad, más része – ezért dolgozunk nap mint nap – realizálódni látszik, újabb hírekkel szolgálhatunk. Az egyik út, s a másik…
Az egyik út a hagyományos színpadi megmutatkozás lehetősége, melynek végpontja a nemzetközi kulturális fesztivál Pécsett – mint azt jeleztük, lesz fesztivál idén is, hamarosan várható a felhívás közzététele.
Az orosházi regionális kulturális találkozó mellett úgy tűnik Fejér megyei tagintézményünk is megszervezi a megyei kulturális fesztivált június 3-án.
Szólnunk kell még a pécsi fesztiválhoz kapcsolódó borítórajz pályázatról (közeleg a beküldési határidő), melynek célja, hogy a fesztiváli meghívó és programfüzet borítóján ismét olyan sérült alkotó műve szerepeljen, akit ez évi mottónk ihletett.
Játszva látszom… Ismét hívunk minden alkotót a pécsi ipar- és képzőművészeti kiállításra is, ahová Pécsi múzsa címmel várjuk a műveket. Hiszem, hogy Európa Kulturális Fővárosa nemcsak lehetőséget ad számunkra, de kötelezettséget is a minőségi munkavégzésre.
Készülünk a gyöngyösi színkottás zenei táborra, ennek keretén belül arra a jótékonysági gálaműsorra, ahol május 12-én a Nemzeti Színkottás Zenekar ismét St. Martinnal lép színpadra. A táborba várjuk új zenekari tagok jelentkezését is…
A másik út a fotó- és filmkészítés, mely az utóbbi években áttörte az intézményi falakat is, ezáltal mára az egyesületi programok egy része e tevékenység köré szerveződik. Gondoljunk csak a tavalyi alkotótábori fotóműhelyre, vagy ez évi képzésünk filmes műhelyére.
A zsirai intézményben immár harmadik alkalommal rendezzük meg a Speciális Filmszemlét, melyre úgy tűnik, ezúttal Dániából is érkeznek kisfilmek. Álmodtam egyet… 2011. június 7. Zsira.
Előtte még a gyakorlati ismertek elsajátítására nyílik mód a zsirai filmnapon, Itt és most, pontosabban április 18-19-én.
Összességében nézve dolgainkat, úgy gondolom, még így is tartalmas programtervvel szolgálhatunk tagjainknak. S bár hagyományainkhoz hűen a teljességre törekedtünk, az idő szorításának engednünk kellett.
A holnap érdeklődés hiányában elmarad – mondhatnánk ezt is, de nem tesszük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése