idézetek

Hiszünk abban, hogy a művészet mindenkié...

Jean Kennedy Smith (Very Special Arts)











2010. szeptember 14., kedd

Műhely hírek online

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e
2010.  szeptember 13.,  összeállította: zsupos dóra



Műhely hírek online

Kéthetente megjelenő online hírlevelünk a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület aktualitásairól, rendezvényeiről, tagintézményeinek programjairól tudósít. Sérült embertársaink művészeti tevékenységét követheted nyomon jelen hírlevél olvasásával!

Korábbi számaink csekkolhatóak az alábbi blogon:




Álmodtam egyet… Speciális Filmszemle Zsirán

Előző számunkban olvashattatok a zsirai Speciális Filmszemle lezajlásának mikéntjéről, részleteiről, élményeiről. Mai számunkban megosztom Veletek a kisjátékfilm kategória első három helyezett alkotását, melyek közül a Töredékek és az Átváltozás című munkák egy dániai filmfesztiválon is helyet kaptak, egy rangos nemzetközi versenyen!

I. helyezett: Nagy Rita, Zsira, Töredékek című kisfilmje

II. helyezett: Major József, Tordas, Színjátszók című kisfilmje

III. helyezett: Kiss Ferenc és Szalai István, Peresznye, Átváltozás című kisfilmje



Püspökladány – Regionális Kulturális Találkozó

2010. szeptember 16-án 10 órás kezdettel a püspökladányi Napfényes Otthon dolgozói és lakói Regionális Kulturális Találkozóra invitálják a tisztelt olvasó publikumot! Utolsó felhívásukat közvetítem, nyugodtan tessenek csak lájkolni a rendezvényt! Csütörtökön remélem, összefutunk a helyszínen.



Az Isten pénze

A KOMISZ (Komédiás Integrált Színház) 2004. nyarán a Fővárosi Önkormányzat zsirai Értelmi Fogyatékosok Otthonának tehetséges, színházat, színjátszást kedvelő és szívesen művelő lakóiból, valamint a soproni Líceum Színtársulat tagjaiból alakult zsirai kezdeményezéssel. 2010. június 19-én a Színtársulat nagyot durrantott a budapesti Művészetek Palotájának Fesztiválszínházában egy egész estés előadással, Müller Péter- Tolcsvay László- és Müller Péter Sziámi Az Isten pénze című musicalével!
Ecker Zita beszámolóját olvashatjátok a következőkben!

Valaki mert nagyot álmodni.
Valaki másokat is a jó ügy mellé tudott állítani.
Valaki a sok-sok akadály és kétség ellenére is véghezvitte azt, amit célul tűzött ki.
Sikerült neki. Sikerült nekik.
Mi volt a nagy álom? Az, hogy csatlakozzunk az Európai Unió által meghirdetett „A szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem éve” programhoz.
Mi, akik magunk is elvárhatnánk, hogy mások segítsenek rajtunk.
Mi, akikről sokan azt gondolják, hogy csak vegetálnak lakóink az otthonban, s a közpénzeket élik fel.
Szalai Péterné, Gitta volt az álmodozó. Az Ő ötlete alapján a történelmi egyházak vezetőit kereste fel küldöttségünk, hogy segítséget kérjen a Komédiás Integrált Színtársulat részére. Kérésük „mindössze” annyi volt, hogy az Isten pénze c. musical előadásához fellépési lehetőséget szervezzenek számukra.
A görög katolikus püspök, Kocsis Péter Fülöp apostoli kormányzó nem tétlenkedett, azonnal a Művészetek Palotája kapuit nyitotta meg előttünk. Ezután egyre több jószándékú „idegen” állt az ügy mellé. Egyre többen hittek abban, hogy tudnak segíteni, s persze egyre több volt a kétség is.
Mindenki tette a dolgát, s a mű összeállt.
Azt hiszem elfogultság nélkül állíthatom, hogy az összefogás és a közös cél csodákra képes. 2010. június 19-én este a Művészetek Palotájában tanúi lehettünk annak, hogy a KOMISZ® - a Benedek Elek Pedagógiai Főiskola hallgatóival és oktatóival, valamint gyermekekkel kiegészülve – elvarázsolta a nézőtéren ülőket. Többek közt Tolcsvay László zeneszerzőt, a történelmi egyházak képviselőit, Nyitrai Imre helyettes államtitkár urat, a fenntartó részéről érkezőket, a hozzátartozókat, a társintézmények vezetőit és dolgozóit, saját lakóinkat és kollégákat.
Csodálattal néztük, ahogy egyik–másik lakónk teljesen átszellemülve, a szerepével azonosulva jelenik meg a színen. Ámulattal hallottuk, hogy a felénekelt dalok mennyire erősek, vagy lágyak, tiszták, vagy kevésbé azok. A színtársulatot először látók is csak az első percekben értek rá azon tűnődni, hogy vajon ki a segítő és ki a segített. Mert nem volt különbség, mindenki színész volt, nem is akármilyen. Olyan, aki egy álmot valóra vált...



Szarvasi Fesztivál – Az utolsó felvonás

2010. július 5-én véget ért nagysikerű XXIII. Országos Kulturális Fesztiválunk Szarvason. A feszten készült pikcsöröket a picasaweb-en megosztottam, hátha akadnának érdeklődők!(?)
Nyomon követhetőek vagyunk a www.msmme.hu honlapon, továbbá a megadott picasa oldalon:




James Bond lány utolsó (t)aktusa

22 éves (még 2 hétig L) létemre azt hiszem, egészen jól mozgok a fesztiválok világában. Őslakosnak számítok például a már 12 éve szuperáló Hegyalja Fesztivál forgatagában, büszkén jelenthetem 7 nyáron keresztül zúztam a partit a Tisza partján hozzám hasonló, kissé gyengén bútorozott arcokkal. A 2010-es nyári szellő azonban valami teljesen más fajta érzelmi tobzódást fújt utamba, nevezetesen az MSMME Országos Kulturális Fesztiválját. Neves előadók, hangolás, beállás, próbák, sztárallűrök… Egy könnyűzenei fesztiválon érzem magam, megvan a pörgés, a feeling, az életérzés! (prioritások: olcsó a sör, mindig van meleg víz a zuhiban és nincs sorban állás a toalett előtt. Most azt hiszed ez nem fontos, no, csak próbálnál meg hajnal 3-kor Tokajban két koncert között bejutni egy TOI-TOI mobilwc -be…)
Töredelmesen megvallom a néhány napos csúszás nem egészen a véletlen műve. Dórike alkotói válságba esett. Az utolsó akkordokat pengetjük a szarvasi fesztivál képzeletbeli gitárján. A morajló tömeg lassanként oszladozik, s azt hiszem, a búcsúzás, mint műfaj, elképzelés vagy tett, nem kifejezetten fekszik nekem. Most rövid időre bár, de James Bond lány nyugdíjas állományba vonul (remélhetőleg csak a következő nyári fesztiválig, bár jövőre Lara Croft szeretnék lenni. Tök jó a sérója, és még dzsúdózni is tud, ellentétben velem, aki legalább hat éve csak teketória sportágban jeleskedem…)
Vasárnap is mozognak azért a rock n’ roll rugói - a Tankcsapda is megmondta – így hát csapjunk is egyből a közepébe! J. Munkára fel elvtársak, Sztahanov Dóra szolgálatra jelentkezik!

Mint ahogyan az köztudott (remélem, hogy az, mert hát ugye figyeltek rám??!) NESZ rajongó vagyok. Idén új zenésztársakkal léphettünk porondra a legutóbbi fellépéseink alkalmával (nem, nem a St. Martinra gondolok, bár egészen hozzánk szokott ő is – ilyen ez a popszakma). Elnézést a királyi többesért, semmi közöm a zenéléshez, valójában én csak a banda kamu-kreatív szócsöve vagyok. Na de, kis kitérő után oda szeretnék kilyukadni, hogy néhány gyöngyösi vagány is becsatlakozott a Nemzeti Színkottások családjába. Legutóbbi naplójegyzeteimben sajnos elfelejtettem megemlíteni a Nádudvari Péter és Rédei Judit vezette Gyöngyszem zenekart. Carl Orff, Beethoven és többek között Brahms művek csendültek fel a 2007-ben újraszerveződött muzsikusoktól. Tudom, véleményem szubjektív, de azért nagy–nagy gratuláció skacok!

„Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel.A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!” – Valahol Európában.
Mi itt, Magyarország közepén, egészen pontosan Szarvason semmiképpen nem adjuk fel. Főleg addig nem, amíg a várpalotai Lashó Lecsó zenekar frontemberének, Harmat Dávidnak concertóját nem hallgatjuk meg. Nem tudom ismeritek-e ezt a fantasztikus, szöszke hajú, autentikus cigány zenét játszó srácot, aki az elmúlt években Lengyelországban is öregbítette kis hazánk hírnevét nemzetközi fesztiválokon? Csak úgy, mint ott külföldiában, most itthon nekünk is ugyanolyan lelkesen, lehengerlően és profin ad ízelítőt a cigányzene gyöngyszemeiből.

Wild- wild west! Tiszta Vadnyugat emberek! Kalmár Anikó és a bánhalmai Fenyves Tánccsoport táncosai country- t roptak a fesztiváli színpadon, akiknek azt hiszem maga az amerikai „farmerzene” nagyatyja, Johnny Cash is szívesen húzta volna a talpalávalót. Géppuska lábak, vad lovak, mindenki fedezékbe…jíííhááá  !!!

Nemes feladatomnak tartom, hogy számot vethetek az általam csak STÁB - ként emlegetett színpadi hátteres kis bagázsról, akik nélkül a fesztivál nem működhetett volna ilyen simán és gördülékenyen. Őket nem láthattuk soha, csak tudjátok, mint Merlin a varázsló, a háttérből mozgatták a szálakat, hogy minden úgy történjen, ahogyan az a nagykönyvben meg vagyon írva. Innen is üdvözletem a gyöngyösieknek, Maka Piroska Igazgató Asszony szorgos bandájának, szerettem veletek, vagy néha inkább rajtatok lógni.

Mint minden tisztességes fesztiválon, itt nálunk is az utolsó este hozza a legnagyobb fergeteget. Nem is olyan kisméretű fesztiválos kommunánk last minute utazással (lábbuszon) jegyet váltott a négyszögletű kerek erdő mélyén megbúvó Club Azték nevezetű zenés-táncos motivációs bázisra. Disco disco – yo-yo! Csavard a csípőd jobbról balra, kezeket a magasba, érezd a ritmust, vedd át az ütemet! (Bárki bármit mondjon, lazán lehetnék Gene Kellyné… igaz Béla bácsi??!)

Személy szerint nem szaporítanám tovább a szót (bár ehhez nagyon értek). Tőlem - Nektek:

 „Látni és hallani:
Azt, ami bennem van,
És nem azt, aminek lennie kellene.”

Látni. Hallani.
Köszönöm Neked, Nektek, Nekik… mindenkinek.
Néha már tudom, hogy „ott” „az” van. Bennem.

Jövőre, Veletek, ugyanitt!!!
Dórike

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése