műhely hírek online
2011. június 6. összeállította: zsupos dóra
Műhely hírek online
Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!
Június
Ősi magyar nevén a Napisten hava, mely hónap nevét Júnóról kapta. Ebben a hónapban ünnepeljük a zenét (Június 21.), most tartjuk a kábítószer elleni küzdelem világnapját (június 26.), és kikiálthatjuk a magyar szabadság (?) napját is (június 30.).
Számunkra azonban kiváltképp jeles eme hónap, hiszen Egyesületünk június 23-27. között rendezi meg Speciális Művészeti Fesztiválját!
Szóval, Nyakunkon az élet!
Játszva látszom
Egy hónappal ezelőtt, amikor a pécsi fesztiválra való jelentkezés határideje lejárt, még úgy tűnt, kis fesztiválnak nézünk elébe. Azóta is folyamatosan jönnek a határidőn túli jelentkezések…
Így Pécsett ismét majd’ 1200-an leszünk, ahogy legutóbb Debrecenben. A magyarok mellett lengyel, francia, dán, bolgár, szlovák és olasz csoportok lépnek a Pécsi Nemzeti Színház színpadára. A program elkészült, letölthető honlapunkról.
A fesztiváli programsorozat nyitányaként mindenkit várunk a Nemadomfel Együttes és a Villon trió koncertjére, a Kossuth térre! Itt lesz fesztiválszínpadunk…
Fesztiválindító és hangulatfokozó nyitókoncert mindjárt az első nap délutánján, majd nyitókép a mohácsiakkal immár a Színházban, az est zárásaként pedig tambura dallamok. Így indítjuk pécsi fesztiválunkat…
A többi napokon az ismét színesnek ígérkező művészeti bemutatók mellett szalmai programok – konferencia az önkéntességről, fotókiállítás a zsirai lakókról – , és szórakoztató programok – koncertek a fesztiválszínpadon pl. Desperado – várják a résztvevőket. Esténként ajánljuk a Sétatér fesztivál koncertjeit is, olyan előadókkal, mint az EtnoRom, a Simply English.
5 nap Pécsett, előbb, mint terveztük, de így legalább Szent Iván Éjszakája is a fesztiválon ér bennünket. A tűzugrást ugye senki nem hagyja ki?
Asztalos Zsolt, MSMME
„Mint sebezett gyümölcsből édes nedű, csak csurran, cseppen a háborgó néma NESZ”
Alig néhány hete ért véget a Nemzeti Színkottás Zenekar 5 napos felkészülő tábora Gyöngyösön. Első élménybeszámolóink között Nádudvari Péter cikkét olvashatjátok!
Összetart a dal: egészségesek és fogyatékkal élők példaértékű művészeti együttműködése
Jó volt kiszakadni pár napra a mostanában VV Alekosz, a gazdasági válság és a ”mizumizumizu” által fémjelzett keserédes magyar valóságból. Jó volt kiszakadni abból, és részese lenni egy másik valóságnak, egy olyannak, amelyet javarészt a vidámság, az öröm, az odaszánás, értékalkotás és értékközvetítés, illetve megannyi lélekemelő pillanat jellemzett.
Na és persze rengeteg munka, hiszen a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület Nemzeti Színkottás Zenekara (NESZ) előtt ismét nagy feladat állt: egy, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola Kollégiumában megtartott felkészítő tábort követően a helyi Gyöngyök Művelődési Központban lépett fel egy értelmi fogyatékkal élőket gondozó, ellátó lakóotthon létrehozásának megsegítésére szervezett Hogy mindig legyen otthonuk elnevezésű rendezvényen (további fellépők: St. Martin, Gyöngyszem Zenekar, Rajkó Művészegyüttes).
Az a megtiszteltetés érte a zenekart, hogy ismét St. Martinnal együtt zenélhetett, így a felkészítő tábor egyik feladata volt egy - a zenekar számára új - St. Martin dal, a Magányos megtanulása.
Az egyik jelenleg legnépszerűbb popslágert, a fogyatékkal élők társadalmi helyzetével is összeegyeztethető szövegű Összetart a dalt is átdolgozta és megtanulta a NESZ.
Amelynek legfiatalabb zenei vezetője jómagam vagyok, de nagyszerű dolog volt annak megtapasztalása, hogy valamennyi, a táborban dolgozó szakemberben - korosztálytól függetlenül - annyi lendület, eltökéltség és odaszánás volt, mint bennem. Az értelmi sérültek munkamoráljáról és monotónia-tűrő képességéről már több fórumon írtam és beszéltem, de ismét csak ismételni tudom önmagam: lenyűgöző az a hozzáállás, ahogy a szinte az egész napot betöltő (!) próbákon részt vesznek: mindenféle negatív megnyilvánulás nélkül, hatalmas türelemmel és figyelemmel álltak hozzá a –számukra különösképpen- hosszú és fárasztó próbákhoz.
A próbákat szakmai konzultációk, remek hangulatú kötetlen beszélgetések, valamint élőzenés bulik követték, amelyeken a zenei vezetők ”húzták a talp alá valót”.
A felkészítő napok munkájának gyümölcsét a csütörtöki jótékonysági gálaműsoron aratták le a fellépők és a népes számú Nagyérdemű: semmihez sem hasonlítható atmoszféra, felemelő-szívszorító hangzás és színpadi látvány. A NESZ- fellépés záró száma a már korábban megemlített Összetart a dal volt, amely dalcím felfogható az est ars poeticájának is: a daloknak, a zenének köszönhetően értelmi fogyatékkal élő és egészséges zenészek együtt alkottak valami csodálatosat.
Nádudvari Péter, NESZ zenei vezető, Gyöngyös
(A zenei táborban illetve a koncerten készített fotókat mindenki megtekintheti az MSMME Facebook közösségi oldalán – ahova várjuk minden új és régi ismerősünket – illetve az alábbi linken:
Foglaljunk hont!
A tordasi időgép ismét működésbe lendült, immáron 2. alkalommal! Az idei év májusában egészen a sámánokkal fűszerezett, mélyen alvó Emesén át, turulmadarak hátán megérkezhettünk Árpád ősatyánk jurtájába.
Véleményem szerint nem véletlen a Honfoglalás korának megidézése, hiszen Tordas települése már az ősidőktől lakott helynek számít. Lakói már az Árpád-korban is voltak, mezőgazdasággal és szőlőműveléssel foglalkoztak.
Tehát szőrén-mentén a tordasi intézmény saját településének múltját prezentálhatta partnerintézményeinek. Lovas íjászok, nyársalás, dobosok, gyógynövények, népi konyha, harcosok és dolgos ősanyák sokasága népesítette be az otthon sztyeppéit! Tér és időutazás, egy napon, egy helyen, sok-sok honfoglaló táltossal.
(ha már így alakult megemlíteném, hogy Sajnovics János, a finnugor nyelvrokonság korai kutatója szintén itt született! J)
Komédiások Parlamentje
KOMISZ a világ körül! Kíváncsi szemek, kérem, haladjanak lejjebb! Öveket bekapcsolni! Célállomás: Belgium!
„Ha kedd… akkor Belgium”
Nem Mell Stuart világhírű szatíráját rejti a cím, de a Komédiás Integrált Színház brüsszeli, Európa Parlamentbeli fellépése is keddre esett, így az asszociáció teljesen helyénvalónak bizonyul. Vannak dolgok, amelyekről nemes egyszerűséggel csak annyit szoktunk mondani: „ezt látni kell!” Néha valóban elégtelen a szó, nem tudja visszaadni az átélt élmények, események szépségét. 2011. május 1-5. között többször fordult meg ez a mondat színjátszóink fejében, akik az Európai Parlament meghívására Belgiumban töltötték ezt az időszakot.
Hosszú és fárasztó út után először Brugge-be érkeztünk, melyet joggal hívnak Észak Velencéjének. Egy kis ékszerdoboz, ahol a szebbnél szebb látnivalók azt is elfeledtették, hogy éjszaka alig aludtunk az autóbuszon.
Brugge-ből Blankenberge-be utaztunk. Miután kényelembe helyeztük magunkat, elsétáltunk a tengerhez, s a hideg idő ide vagy oda, lekerültek a lábakról a cipők, hogy belegázolhassunk a „nagy vízbe”. Hazafelé vásárlás, vacsora után pedig még próba a másnapi előadáshoz, s maradt még energia a - lassan éjszakába nyúló - beszélgetéshez is. Május 3.-a (kedd) teljes egészében az Európa Parlamentbeli fellépésről szólt. Reggel Brüsszelbe utaztunk, ahol először megnéztünk néhány nevezetességet, köztük a nyári királyi rezidenciát, az Atomiumot. A Parlament megtekintése után egy tájékoztatón vettünk részt, amely az ott folyó munkáról szól. Nagy élmény volt, hogy ott ebédelhettünk, ahol a parlamenti dolgozók, képviselők is étkeznek. A hatalmas biztonsági előírások miatt parlamenti szereplésünk legproblémásabb és legnehezebb eseménye volt az épületbe való be- és kijutás koreográfiája. Hosszasan várakoztunk, amíg abba az épületbe érkeztünk, ahol este felléptünk.
Az esemény, melyre Járóka Lívia képviselő asszony meghívott bennünket, egy olyan projekt része volt, mely a gyermekszegénység elleni küzdelmet tűzte ki zászlajára. Színházunk ehhez csatlakozva olyan műsort állított össze és adott elő, mely erre a jelenségre hívja fel a figyelmet. Az estet Járóka Lívia képviselő asszony nyitotta meg, majd képviselőtársai is megfogalmazták erről alkotott gondolataikat. Az eseményhez egy képkiállítás is kapcsolódott, mely a roma világban élő emberek életét, szépségét mutatta be, s egyben ráirányította a figyelmet ezen emberek sokszor méltatlan életkörülményeire. Lakóink derekasan állták a délutáni próbát, majd a fellépés is szépen, fegyelmezetten lezajlott. Ezt fogadás, beszélgetés képviselő asszonnyal és közös fotózás zárta, valamint egy ígéret, hogy a nyáron ellátogat zsirai Otthonunkba. A Parlamentből való kijutás ugyancsak kalandos volt. Igazgató úr és az úgynevezett „műszaki csoport” egy kis időre az épületben rekedt. Jókat derültek a fonákságokon, mi pedig az autóbuszban várakozva izgultunk, hogy vajon "visszakapjuk-e” őket? Este 10 órakor körül már reménykedhettünk a viszontlátás örömében.
Este brüsszeli szállásunkon már felszabadultan ettük a malomkeréknyi pizzákat, mely után önmagunk elleni véteknek számított volna, ha le nem gurítjuk a világhírű belga sörök valamelyikét. Jókedv, derültség, majd beleájulás az ágyba. A túl gyorsan jött reggel után újra autóbuszra szálltunk. Brüsszelnek szinte minden szép és fontos látnivalóját megtekinthettük. Séta és vásárlás az otthoniaknak. Fáradt, de jókedvű csoportunkat hosszan néztem a csodás brüsszeli főtéren, s azon gondolkodtam, hogyha el kellene mesélnem brüsszeli élményeinket, azt sem tudnám, hol kezdjem el. Meséljek a Szent Mihály katedrálisról, ahol közös ima szólt magyar nyelven, a csodálatos épület kolosszusokról, az Ízek utcájáról, a Manneken Pies-ről, a forradalmár szoborról, akit fényesre simogattunk, hogy a legenda szerint titkos álmainkat valóra váltsa? …és felsorolni sem tudom, miről még. Igazi hangulatos belga sörözőben búcsúztunk Brüsszeltől, büszkén fényképezkedtünk Bartók Béla szobránál, majd lassan visszasétáltunk az autóbuszhoz.
Utunk utolsó vacsoráját Kölnben fogyasztottuk el. A Kölni dóm az esti fényekben még méltóságteljesebbnek tűnt, mint azt valaha gondoltuk volna. Hívő emberként bevallom lehengerlően hatott rám. Sok száz évvel ezelőtt, kezdetleges építészeti technikával csak a Világ Urának, csak az Ő segítségével készülhetett el így ez a fenséges, monumentális épület, hirdetve, hogy Isten nagysága előtt minden porszem csupán. A megilletődés érzését a téren daloló utcazenészek oldották, akikkel a késő éjszaka ellenére csak eldaloltuk a „Már minálunk babám” című dalt. A felejthető vacsora után végleg hazafelé vettük az irányt.
Az autóbusz monotonon falta a kilométereket, de a fáradtság sem tudott álomba ringatni. Büszkén és boldogan gondoltam arra, hogy sikerült bemutatkoznunk Brüsszelben, s hogy csodálatos, szép élményekhez juthattak az Otthon lakói, akiknek fegyelmezettsége, kulturált viselkedése örömmel töltött el bennünket. Az idegenben való egymásrautaltság és a sok közös emlék, nevetés még inkább összekovácsolt bennünket.
Tudom, hogy Igazgató úr szerénysége most tiltakozna, hogy itt a világháló nyilvánossága előtt mondjak köszönetet neki, most mégis arra kérem Őt, engedje meg, hogy köszönő szavaink itt helyet kapjanak! Számos elfoglaltsága mellett időt szakított ránk, megtisztelt bennünket jelenlétével, vállalva az út után rá váró összegyűlt feladatok tömegét. Köszönet a sok segítségért, mely minden területen megnyilvánult felénk!
Zárszóként mit is írhatnék még? Felejthetetlen volt!
S a hazatérés?
„…vártam már a percet, hogy itthon legyek végre, s egy éjjel ez megtörtént. Most megosztom véled e csodásan szép élményt.” (Szörényi Levente: Utazás)
Szalay Péterné, Zsira
Szemrevaló
Nem csak erős idegzetűeknek! Tessenek kérem szépen kultúrát ropogtatni művészet szósszal!
Kiállunk
Kleió, Melpomené, Thalia, Euterpé, Terpsikhoré, Erató, Kalliopé, Urania, Polyhymnia.
Egyáltalán nem hibbantam meg, kedves olvasóm, bármennyire is úgy tűnhet. A megnevesített hölgyek a görög mitológia kulcsfontosságú szereplői, a 9 múzsa!
Az MSMME megtalálta a tízediket, a Pécsi Múzsa alakjában, ki a művészet törékeny csókját hinti homlokunkra.
Speciális művészeti fesztiválunk kísérőprogramja a Pécsi Múzsa címmel jelölt ipar– és képzőművészeti kiállítás.
A kiállításra szánt művészeti produktumokat a mohácsi Pándy Kálmán Otthonba várjuk június 16-ig.
„A világ színpad, az előadás rettenetes.” /Oscar Wilde/
A világ tele van csodabogarakkal, különcökkel, s bár az emberek furcsán tekintenek az egyéniségekre, mégis mindig ők uralják a két lábon járó, felegyenesedett, kölykét 9 hónapig hordó emlős figyelmét.
A nagyvilág színpadán zajló előadás talán olykor rettenetesnek hathat: számlák, adók, a kormány, a férjed, a feleséged, a nyavalyáid, az életed, az ő élete a Tv-ben, a „való világod”.
A „Játszva látszom” színpadán ez nem történhet meg!
Nemadomfel Együttes, Badora, Arcok a múló időben, Hangadók, Desperado, Esagramma, Szivárvány Zenekar, Team 4 Music, Anconai szerelmesek, Mitsoura… többet nem árulhatok el! J
Na, mit szólsz?!
Pécs, 2011. június 23-27.
Dórike
