műhely hírek online
2011. március 25. összeállította: zsupos dóra
Műhely hírek online
Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!
Programterv - Újratöltve
Mint azt legutóbb írtam, tavaszodik… Aztán mégis visszaköszönt még a tél egy időre, s úgy tűnik, csak most, március utolsó napjaiban mondhatjuk el, valóban kisütött a nap.
Napfény szűrődik be az egyesületi iroda ablakán is… mégis borús a hangulatom. Az Egyesület helyzete, a mindent – legalábbis programjainkat és létünket – meghatározó anyagi bizonytalanság mit sem változott az elmúlt hónapokban. Ezért is szükséges a 2011. évi kulturális programterv újragondolása…
Sok mindent terveztünk ez évre, ugyanolyan lelkesedéssel láttunk a megvalósításhoz, mint korábban – némely dolgot meg is csináltunk – és látjuk már azt is, mi az, amit még be tudunk vállalni. Ám lehetőségeink végesek…
Előbb az utóbbi évek leglátogatottabb egyesületi festménykiállítását szerveztük meg Egerben, majd a hagyományosan ugyanitt rendezett képzés keretében 36 résztvevő merült el a művészetek tengerében.
Mi is volt ez? A művészetek hete – ahogyan a filmesek megfogalmazták – vagy művészet határok nélkül – tekintve, hogy a magyarok mellett lengyel, német, török, francia és bolgár kollégák is közreműködtek a műhelymunkában. Életünk a tánc – ezt érezték Botond Béla tanítványai, Kepes nyomdokain jártak a képzőművészek, fény és árnyék járta be a Pinceszínházat. A speciális szakmai tanfolyam sokat követelt (leginkább kitartást) és sokat adott (leginkább lehetőséget), azoktól illetve azoknak, akik élni tudnak vele, s akik adták magukat. Motion and emotion.
Tartottunk még egy előkészítő megbeszélést a lengyel, francia és dán kollégákkal, melyen egy nemzetközi táncműhely megszervezését véglegesítettük. Jóreménység szerint a projekt eredménye a pécsi fesztiválon lesz látható.
Pécs! A kulturális fesztivál korábbiakban közölt időpontja módosult, – mint fentiekben említettem, bizonyos tényezők miatt alkalmazkodnunk kell a lehetőségekhez – egy héttel korábban „látszunk” majd a mediterrán hangulatok városában: Játszva látszom – Speciális Művészeti Fesztivál 2011. június 23-27. Pécs.
Bejelentkeztek már dán, francia és lengyel csoportok a programsorozatra, – a fesztivál keretében konferenciát, kiállításokat, koncerteket szervezünk, bízva abban, hogy tudunk meglepetést szerezni a résztvevőknek – és április elején megjelenik a magyar nyelvű felhívás is, melyet egyesek már hiányoltak az elmúlt napokban. Vannak még eldöntetlen kérdések…
Korábban regionális kulturális találkozók előzték meg az országos rendezvényt, melyekről ez évben le kellett mondanunk – részben legalábbis, mert az Egyesület nem tudja támogatni ezek rendezését. Ennek ellenére tagintézményeink közül néhányan felvállalták a szervezést, így mégiscsak lesz fesztivál pl. Orosházán május 11-én.
Ugyancsak módosítanunk kellett az eredetileg áprilisra tervezett színkottás zenei tábor időpontját, korántsem olyan egyszerű ugyanis egyeztetni a Nemzeti Színkottás Zenekar fellépéséhez kapcsolódó igényeket. Gondoljunk csak bele, szállás és étkezés a tagok részére, fellépési lehetőség az adott helyszínen, ezúttal Gyöngyösön, egy gálaest megszervezése más fellépőkkel, továbbá egyeztetés a meghívott vendégművésszel, és… nem sorolom tovább. Mindenesetre a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a terv megvalósul: IX. Színkottás Zenei Tábor, 2011. május 9-13. Gyöngyös, ezen belül május 12-én a Nemzeti Színkottás Zenekar koncertje St. Martinnal a Gyöngyök-ben.
Jő április hava… többen azt mondták az elmúlt hetekben, talán fel kellene adni, én viszont azt gondolom, már nincs mit veszíteni. Még egy lépést meg kell tennünk… Hívunk hát mindenkit, tagokat és nem tagokat egyaránt, hogy jöjjenek el a pécsi speciális művészeti fesztiválra!
Ott kell legyünk mindahányan: sérült alkotók, segítők, felkészítők, intézményvezetők. Akik nem jártak még az MSMME fesztiváljain, azoknak azért, hogy megismerjék ezt az életérzést, megismerjék a megmutatkozás e nem mindennapi lehetőségét – addig, amíg mód van rá. Így megtudhatják, mit veszíthetnek. Akik évek, évtizedek óta részesei a Speciális Művészeti Műhely fesztiváljainak, azoknak azért, mert tudják, életük szerves része e nagyszerű esemény, örömünnep, amit nem hagyhatnak ki – s talán ez lesz az utolsó ilyen. Ők már tudják, mit veszítenek.
2011… Pécs… Fesztivál… A vég jön el, vagy új kezdet elé nézünk???
Asztalos Zsolt, elnök, MSMME
Egy ötlet… Két nap… Három perc…
2011. április 18-19-én „Itt és Most” címmel filmnapokat szerveznek a zsirai szociális otthon lakói és munkatársai.
Várják mindazon érdeklődők jelentkezését, akik szívesen készítenénk 2-3 perces rövidfilmet, melynek csupán a fantázia szabhat határokat. A rendezvényen készült filmek értékelésre kerülnek, az ajándékokon túl a legjobb 3 film alkotója meglepetés díjban is részesül!
Jelentkezési lapok: efozsira.hu
Pécsi Múzsa
Mint azt ti is tudjátok az idei évben a 2010-es év Európa Kulturális Fővárosa cím tulajdonosa, Pécs ad otthont az MSMME soron következő nemzetközi kulturális fesztiváljának.
Bár az időpont kitűzése nehézségekbe ütközik, iparművészeti kiállításunk témájául remek táptalajt biztosít a művészeti értékekben gazdag megyeszékhely!
Fehér István sorait idézném az érdeklődés felcsigázására!
Alkalmasnak érzem a pillanatot alkotótevékenységünk átrendezésére, a napi megszokott munkafolyamatok újara gondolására, különös tekintettel a képző- és iparművészeti kiállításnak megrendezésének ürügyén.
Ne nyugodjunk meg! Ne elégedjünk meg azzal, amit már tudunk! Éljünk, a Pécs nyújtotta lehetőségekkel! Ez a város oly sokat adott és ad Magyarország, - és bátran mondjuk ki a világ – alkotóművészetéhez, hogy mi sem tekinthetünk el a hely szellemétől és igenis kellő impulzussal kell, hogy szolgáljon számunkra – akár – új alkotások létrehozására is.
Mindenekelőtt legalább három nevet ajánlanék a figyelmetekbe (mindegyik lekövethető a könyvárakban és az interneten is). A Zsolnayak, káprázatos szín és formavilág miért ne jelenhetne meg a kisplasztikákban, üveg és tűzzománc alkotásokon. Kis odafigyeléssel, szokatlan megoldások keresésében, törekvésünkben találhatunk új kitörési lehetőségeket.
Kosztka Tivadar látomásai, ihlető ereje, monumentális témakezelése, - szerintem – minden alkotó művésznek és műhelynek „élesztőként” kell, hogy szolgáljon témaválasztásban, ecsetkezelésben és kidolgozottságban egyaránt.
Vasarely szemkápráztató vonalai, színeinek mozgalmassága, formáinak dinamizmusa elől pedig senki nem tudja elfordítani a tekintetét. Nem ma találta ki. Tapasztalatait – minimum – installációs megoldásainkban kellene hasznosítani!
És ha az imént felsorolt alkotókhoz hozzáveszem a város nyújtotta egyedi épített környezetet, az Európai Kulturális Főváros elvárásainak maximálisan megfelelő balett, bábszínházi és színházi potenciált, illetve azt a zenei minőséget és sokszínűséget, amit Pécs ad folyamatosan Magyarországnak, azt hiszem meg kell ragadnunk a pillanatot, élnünk kell a befogadó város nyújtotta lehetőségekkel.
- Jó lenne, ha már jóval megérkezésünk előtt, magunkba szívnánk a város különös levegőjét és megismerkednénk alkotóinak szellemével!
- Jó lenne, ha a fesztiválhelyszínünk visszaköszönne az alkotásaikon!
- Jó lenne, ha a látogatóinknak sajátos látásmódunkból tudnánk visszatükrözni, illetve újra fogalmazni az általuk ismert várost és műalkotásokat!
- Jó lenne, ha ezeket a sorokat nem teherként, hanem ötletként, baráti biztatásként, esetleg egy huncut kacsintásként fogadnátok!
Jó lenne, ha egy könnyed mozdulattal meg tudnánk hajtani a fejünket, hogy a homlokunkat ajkaival illethesse egy bűbájos hölgy, a Pécsi Múzsa!
Fehér István, művészeti vezető, MSMME
(Remélem a Pécsi Múzsa már most mindenkit elbűvölt, mivel az idei iparművészeti kiállítás kiemelten fontos mind az Egyesület, mind pedig a fogadó város, Pécs számára. Reméljük a júniusi tárlat megnyitó nemcsak Pécs, de az MSMME alkotóinak hírnevét is öregbíti majd!)
Művészetek hete
Az elmúlt héten, immáron 19. alkalommal Agria városa adott otthont speciális szakmai továbbképzésünknek. Nem szaporítanám a szót (majd később), a film és a képek önmagukért beszélnek!
A hetedik művészet
A hetedik művészettel ért véget a művészetek hete Egerben, a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület hagyományos speciális szakmai továbbképzésén. Egy nagyon intenzív és sokoldalú hét van mögöttünk, mely - véleményem szerint - minden oldalról sikeresnek mondható. Az egyesület életében először indult filmes továbbképzés, melynek megtartására engem kértek fel a szervezők. Ez úton is köszönöm Elnök Úrnak és a művészeti vezetőnek a megelőlegezett bizalmat.
Ahogy már említettem ez egy új kezdeményezés volt ami magával hozta, hogy mindent az alapoktól kellett kezdeni és mindent a speciális képzésre kellett felépíteni. A filmkészítés már magában is nagyon nehéz és komplex feladat, ami a különböző művészeti ágak érintésétől és a technikai alapfeltételétől is függ. Célunk az volt, hogy a hallgatók kedvet érezzenek a filmkészítésre, hogy hazatérve munkahelyükön fogyatékkal élő társaikkal is megosszák ezt az ismeretet. A tanfolyamon résztvevők megismerkedhettek a dramaturgiával, a filmezés nyújtotta korlátlan lehetőségekkel és szabadsággal, a nehézségekkel, az alapvető videotechnikai ismeretekkel, képi látásmóddal a kamerahasználattal, a forgatások aprólékosságával és hangulatával, a filmvágással és annak ritmusával, továbbá némi software ismerettel.
Az ország különböző intézményeiből öt és Lengyel országból egy hallgató vett részt a képzésen.
A hét első napja jobbára a személyes tapasztalatok megosztásával és az ismerkedéssel telt, így kedden már kissé oldottabb hangulatban tudtuk átbeszélni a filmkészítéshez elengedhetetlenül szükséges elméleti részt. Izgalmas volt a résztvevők sokszor eltérő irányból tett érdeklődése. Még a második nap délutánján - közkívánatra - elkezdődött a forgatás, amit a közös ötletekből összeállított forgatókönyv alapján kezdtünk. A film a speciális szakmai tanfolyam minden művészeti műhelyét megkísérelte bemutatni egy szórakoztató humoros etűd formájában.
Azt hiszem, hogy a forgatás hangulata mindnyájunkat magával ragadott, ekkor éreztem meg először, hogy egy új csapat, egy összetartó stáb van kialakulóban. A hét közepére már mindenki tette a dolgát, csodálatos érzés volt ebben a légkörben dolgozni. Olyan emberekkel zárt össze a sors ebben a pár napban, akikre nagyon büszke vagyok és büszke vagyok arra is megismerhettem őket.
Szerdán érkezett körünkbe Halmy György filmrendező, aki egy másik dimenzióra irányította a figyelmet. Az ő általa bemutatott világ a filmrendezés mélységeire irányult, az alkotó és az alkotásának összetett viszonyát egy előre kigondolt dramaturgia mentén bontakoztatta ki a hallgatóság számára. Az elsőre talán ijesztő sűrűségű ismeretek a rendező előadása után és az újabb közös forgatások végeztével nyertek értelmet. A csütörtöki napot szinte teljes egészében az utómunka határozta meg. A számítógépes folyamtok során mindenki megtapasztalhatta a vágás szabadságát, lehetőségeit, sokoldalúságát és megérezhette a film helyes ritmusának fontosságát.
Pénteken minden műhelyvezető, így én is megkíséreltem összefoglalni és bemutatni a hét során elvégzett munkát és annak eredményét, ami a mi esetünkben öt egyéni vizsgafilmből és a már említett közös rövidfilmből állt. Egymásért és a kialakult közösségért is szorítottunk. Az izgalmat tovább fokozta, hogy a filmkészítők mutatták be utoljára munkáikat, melyeket a képzés első alkalma miatt nem lehetett mihez mérni. Minden kétséget és fáradságot kárpótolt a szinte berobbanó taps és ováció, ami a filmek vetítését követte. Nagyon kedves volt számomra, ahogy a hallgatók nevezték a csapatunkat: "a filmkészítés workshop első fecskéi".
A rendelkezésünkre álló egy hét nagyon kevés volt, de bízom benne, hogy az alapvető filmes látásmód kialakulhatott és hasznos ismereteket vihettek magukkal a résztvevők, melyeket önállóan is tudnak majd használni és továbbfejleszteni. A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület ismét bebizonyította számomra nagyszerűségét és egyediségét, mivel olyan tevékenységeket folytat melyek nélkül rengeteg élménnyel, sikerrel, barátsággal, tapasztalatcserével, képzéssel és lehetőséggel lennénk szegényebbek.
Ez úton is köszönöm mindenkinek a lehetőséget, a barátságot, az emberséget és a felejthetetlen élményeket!
Fábián Gábor (függetlenfilmes)
Művészbejáró
Márciusi rovatunkban Ádám Tímea, a Heves Megyei Önkormányzat Gyermek – és Fogyatékosok Otthonának munkatársa mutatja be az Egri Szín-Folt Műhely művészeit!
Rózsaszín és ragadós…
Színjátszó szakkör 2002-től működik az MSMME Egri Műhelyén belül. Jómagam aktív segítőként 2007. októbere óta vagyok tagja a Szín-Folt Műhely színjátszó csoportjának. Ebben az évben vette át a szakkör vezetését Szél Anikó színésznő, aki a csoportba járó tanulásban- és értelmileg akadályozott fiatalokkal rögtön megtalálta a hangot, ők pedig szívesen jártak a heti egyszeri alkalommal megtartott foglalkozásra.
A 2007-2008-as évad az ismerkedés jegyében telt. Ekkor a művészeti csoport hagyományait követve prózai darabbal kísérleteztünk, Petőfi Sándor János Vitéz című költeményéből adtak elő részletet a fiatalok. Az igazi áttörés azután következett, amikor Ancsa (Szél Anikó) új ötlettel állt elő: csináljunk mozgásszínházat! Ekkor már a csoport tagjait mi, vagyis a Heves Megyei Önkormányzat Gyermekotthona és Fogyatékosok Otthonából járó fiatalok és két segítő alkottuk. Ötletét kétkedve fogadtuk, bár éreztük, hogy az addigi próbálkozásaink inkább betanult, mint szívből jövő produkciók voltak. Tehát belevágtunk az új feladatba: ismerjük meg a számunkra addig ismeretlen önkifejezési módot!
Az új színművészeti ág bevezetéséhez természetesen már jött Ancsa ötlete a darabbal kapcsolatban is, játsszuk el a Hófehérkét! Kolléganőmmel kétkedve fogadtuk, hiszen már sok-sok sérültekből álló művészeti csoport előadásában megtekintettük a klasszikus mesét, ezért kissé elcsépeltnek ítéltük meg. De Ancsa a főnök…, így belevágtunk. A fiatalok is húzódoztak, mindaddig, míg ki nem osztotta a szerepeket: Hófehérke az egyik segítő (e sorok írója), a gonosz királyné a másik segítő. Akkor még nem is gondoltuk, hogy érzelmi motivációként fogunk működni. Elkezdődtek a próbák. „Gyerekeink” kezdetben ódzkodtak mindenféle mozgásos megnyilvánulástól, de amikor látták, hogy Timi és Marika néni is legalább olyan béna és esetlen a mozgásformák megtanulásában, akkor már ők is szívesebben tanultak, gyakoroltak próbáról – próbára. Ez volt az az év, amikor igazi csapattá formálódtunk. A rengeteg nevetés, viccelődés, próbálkozás, kínlódás meghozta a nem is várt eredményt. Már nem egy színjátszó csoport voltunk, hanem egy olyan csoport, ahol sérültek és épek, fiatalok és felnőttek úgy dolgoznak együtt, hogy nem csak az előadásért, hanem egymásért is „kiállunk”. Elcsépelt fogalom, de „gyerekestül”, kísérőstül, csoportvezetőstül egy család lettünk és megszerettük egymást. Tanultunk tiszteletet, elfogadást, türelmet és kitartást. Azt, hogy az új dolgokban mindig új lehetőség is van, azt, hogy mi felnőttek a saját magatartásunkkal, szeretetünkkel mennyire formálhatjuk a körülöttünk élő fiatalokat. Fantasztikus néhány hónap volt! Meg is jött a várva várt eredmény: a közönségnek tetszett az előadás! Úgy tűnik, jó úton haladunk…
A következő évben intézetünkből még több fiatal jelentkezett a színjátszó szakkörre, ők is szerettek volna a csoportunkhoz tartozni. Természetesen mi ennek nagyon örültünk, és tárt karokkal fogadtuk őket. Az új kihívás a Rómeó és Júlia című musical feldolgozása lett. Gondolom, senkinek nem kell bemutatni a darab zenéjét. Tehát ahogyan számtalan embert, minket is magával ragadott a zene, a történet. Leírhatatlan lendülettel vágtunk bele a munkába. Mindannyian vártuk a szerdai napokat, amikor próbálhattunk. Mi kísérők már háttérbe vonulva, kis szerepekkel segítettük a gyerekeket. Ekkor már ők is szívesen vállalták a főszerepeket, önbizalommal, akarással telve tanulták a koreográfiát. Év közben több egri, városi rendezvényen adtunk elő a darabból részleteket. Ezen alkalmakkor - és talán nem tűnik túlzásnak - a szarvasi fesztiválon is óriási közönségsikerünk volt. Ez sokat jelent az ép társadalomban élőknek is, hát még a mi, sok esetben intézményi keretek között szocializálódott fiataljainknak! Mindennél többet!
Természetesen idén is készülünk valami újdonsággal. Azonban nem csak ez a fontos. Azt gondolom, pedagógusként és emberileg mindent megkaptam a „gyerekeimtől”, amit egy ilyen területen dolgozó ember kaphat érzelemben, munkában, kitartásban, ragaszkodásban és megbecsülésben egyaránt. Jó volt megélni, hogy közös munkával milyen rejtett értékeket tudunk felszínre hozni fiataljainkból és magunkból egyaránt.
Nagy - nagy köszönet jár ezért a szakkör vezetőjének és - büszkén mondhatom - barátunknak Szél Anikónak, aki alkalmassá tett minket arra, hogy képesek legyünk megmutatni magunkat, másságunkat.
Lehet, hogy túl „rózsaszínnek és ragadósnak” tűnik írásom, de csak azt tudom kívánni minden szakmában dolgozó kollégámnak, hogy éljék meg ezt a rózsaszín és ragadós érzést a munkájuk során - akkor már érdemes volt sérült emberekkel fogalakozni!
Nekem ezt jelenti (és remélem velem együtt minden tagjának) az egri Szín-Folt Műhely színjátszó szakköre.
Ádám Tímea, színjátszó szakkörös és fejlesztő pedagógus, Eger
Ne felejtsétek átállítani az órákat, időben tessék megérkezni az Egyesületi programokra!!!J
Üdv: Dórike
