msmme - műhely blog

Műhely hírek online

2012-01-23T20:46:00.003+01:00

Műhely hírek online

2012. január 19. összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

2012.

Nomen est omen? Valóban itt a világvége? Tévedhet-e Nostradamus próféciája, és folytatódik-e 2013-ban a maja naptár? Szökőár, földrengés, meteorzápor, vagy szimplán pénztárcánk totális végelgyengülése vezet majd bolygónk népességszám csökkenéséhez?

Nehéz évet zártunk mindannyian, és sajnos az újrakezdés sem tűnik egyszerűnek. Az MSMME csapata mégis újult erővel veselkedik a 2012-es évnek!

A csodalámpa összetört, a varázsszőnyeg túl rongyos már, és a jótündér keresztanya talán már a mesében sincs. Ha így megy tovább, nem élünk boldogan, amíg. De!

Mindenképpen lesz az idei évben is NESZ tábor, ipar-és képzőművészeti alkotótábor, regionális kulturális találkozók, kiállítások, és az idén ünnepeljük speciális művészeti fesztiválunk 25. évfordulóját!

2012-ben is Veletek, helló újév, üdv: MSMME.

Adhat.hu

Igen, adhat. Aki tud, és aki akar. Az MSMME online gyűjtőakcióba kezdett az Adhat.hu internetes oldalon, melynek révén TE is segítheted munkánkat. Amennyiben az elmúlt 25 év alatt elért sikereink, a fogyatékkal élő embertársaink művészeti tevékenységéért tett erőfeszítéseink, és az általunk szervezett rendezvények Téged is élményekkel, tapasztalatokkal gazdagítottak, kérlek, segíts, hogy mások is részesei lehessenek a jövőben! Tegyünk együtt közös ügyünkért!

http://adhat.hu/?q=niok/online-donation/162361

Hangadók palacsintája

2012. január 20-án mindenkit szeretettel vár az ajkai Hangadók zenekar egy alkalmi koncerttel egybekötött kultúrvacsorára a veszprémi Südi Óriáspalacsintázóba. A belépés természetesen díjtalan, a kellemes zene és a jó hangulat mellé mindenki ízlelhet palacsintát, és kortyolhat némi forralt bort!

A kezdés várható időpontja 20 óra, a befejezést meg ugyan ki tudja?!

45 év távlatából

Decemberben ünnepelte 45. születésnapját az HMÖ Gyermekotthona és Fogyatékosok Otthona. Ezen jeles alkalom megünneplésére az Otthon dolgozói és lakói egész napos programmal készültek az ellátogató nézőközönség fogadására. Előadást tartott többek között Víg Józsefné, az intézmény igazgatója, valamint Asztalos Zsolt, az MSMME elnöke.

Színes gálaműsorral készültek a jeles napra az intézmény művészeti csoportjai, köztük a Terra Kotta zenekar, a Manók Menő Tanodája, a Nyitni Kék színjátszók, és az Egri Műhelybe járó néptáncosok és a Szél Anikó vezette mozgásszínházasok.

Fiatal színjátszóink pécsi kulturális fesztiválunkon is bemutatkoztak Az aranyszőrű bárány mozgásszínház ősbemutatójával, melyet most Fábián Gábor videó anyagán keresztül tekinthettek meg:

http://vimeo.com/33533196

Kulturális Programterv

2012-es programtervünk előzetese január hónapban remélhetőleg minden kedves Egyesületi tagtársunkhoz, tagintézményünkhöz eljut. Amint azt majd Ti is láthatjátok az idei paletta is igen színesre sikeredett. Az elmúlt évek tapasztalatainak megfelelően megpróbálunk minden igényt kielégíteni, a lehető legszélesebb művészeti skálán mozogni, mindezt a legelérhetőbb áron megvalósítani.

A felsorolt programok mellett azonban szívesen listánkra vennénk az általatok ajánlott „házi”rendezvényeket is! Hirdetésfelvételt, közönségtoborzást, lebonyolítást, külső segítséget örömmel vállal Egyesületünk szakmai csapata, önkéntesei!

Dursunbey

Táncosok, figyelem! Május 22-26. között vissza nem térő néptánc workshop élményben lehet részetek!

Az Európát és Ázsiát összekötő nyugati civilizáció gyöngyszemében, Törökországban ismerkedhettek meg a muszlim világ sajátosságaival.

A képzést az Európai Unió támogatja, így részvételi díjjal nem kell számolnotok, a jelentkezők bepillantást kaphatnak a hagyományos török folklór világába, alapszintű ismereteket szerezhetnek a népzene, a néptánc, a népviselet és az étkezés terén.

Bővebb információ és jelentkezés Egyesületünk e-mail címén lehetséges: msmme@t-online.hu .

2012. első napjaiban

2012-01-23T20:32:00.006+01:00

Tisztelt Egyesületi Tagtársak!

Kedves Kollégák!

A megszokott hírlevél hasábjain, ezúttal levél formátumban (megszólítva a hozzánk közel, s tőlünk távol állókat) szeretnénk tájékoztatást adni aktuális dolgainkról, egyszersmind jelezve, hogy a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület minden bizonytalanság ellenére működik, és tervezi ez évi programjait.

Nehéz év volt a 2011-es, s tudjuk még nehezebb lesz 2012. Ahogy minden intézmény, szervezet, úgy az Egyesület is küzdött a fennmaradásért, azért, hogy teljesíteni tudja vállalt feladatait, köztük első helyen a kulturális fesztivál megrendezését. Hisszük, hogy megtettünk mindent, s úgy tűnt, túléljük ezt az évet is, s hogy mégsem így lett, hogy néhányan elvesztünk ugyan, nem rajtunk múlott. Mindenesetre az MSMME megmaradt.

Visszatekintve az eltelt hónapokra, úgy összegezhetjük, hogy eredményes volt az egri Speciális Szakmai Tanfolyam, sikeres volt a gyöngyösi NESZ fellépés, és ismét sokan (közel 1200-an) vettek részt a Speciális Művészeti Fesztiválon. Kevesen mondhatják el magukról, hogy Európa Kulturális Fővárosában, a Pécsi Nemzeti Színházban léphettek színpadra, ahogy tették ezt Egyesületünk művészeti csoportjai.

Intézményi szervezésben valósult meg az orosházi, székesfehérvári és püspökladányi Kulturális Találkozó, a zsirai Speciális Filmszemle és a Homokszobrász Fesztivál. Élményt jelentett sokaknak a Liget Fesztivál egy hete, a zsiraiaknak a zsámbéki Találkozó és a regölyieknek a lecznai Fesztivál.

Támogatás hiányában elmaradt az Ipar- és Képzőművészeti Alkotótábor Tatán, és a Színkottás Zenei Tábor Győrben. És lett volna még néhány álmunk…

Megtettük hát, amit lehetett, talán többet is. Programjainkra támogatást az NKA és NCA kollégiumaitól, és a befogadó önkormányzatoktól kaptunk. Működési támogatást viszont a Minisztériumtól nem, ezért októberben meg kellett válnunk munkatársainktól. (Valamennyitől… Hárman voltunk…)

Az Egyesület most ismét teljes egészében az önkéntes munkára alapoz, ahogy kezdetben, amikor 1986-ban Andornaktályáról elindult, és azt követően sok éven át. Azóta bebizonyosodott, hogy az MSMME valódi megtartó ereje az a közösség, amelyre épít, az intézmények, azok elkötelezett vezetői, és dolgozói, művészeti csoportjai és sérült alkotói. Ezért mindig lesz valaki, lesznek valakik (leszünk jónéhányan), akik tovább járjuk a megkezdett utat és nem hagyjuk veszni a 25 év eredményeit. Ahogy most sem...

2012. új feladatokat hoz. Az eddigieknél nagyobb mértékben kell építenünk az önkéntes munkára, valamennyi rendezvény, de különösen a kulturális fesztivál esetében nyitnunk kell más fogyatékossági csoportok felé.

Bővítenünk kell a tagsági kört, az önkormányzati (állami) intézmények mellett a civil és egyházi intézményeket az eddigieknél nagyobb számban szeretnénk bevonni a művészeti foglalkoztatásba.

Képzés, művészeti táborok, fesztiválok - programjaink címszavakban. Munkánk központi eleme továbbra is a speciális művészeti fesztivál megszervezése, ezúttal várhatóan Gödöllőn, július 6-9. között. Előtte azonban nem maradhat el az egri továbbképzés márciusban, készülünk a református intézmények áprilisi kulturális találkozójára Mohácson, májusban megrendezzük a tatai alkotótábort, és lesz NESZ tábor is, és fellépés, júniusban pedig filmfesztivál Zsirán. Júliusban a már említett gödöllői országos kulturális fesztiválon (sorban a 25.-en!) találkozhatunk, augusztusban pedig művészeti workshopokat tervezünk a fonyódligeti ifjúsági táborba. Mindezek mellett Orosháza és Püspökladány biztos helyszíne a kulturális találkozóknak, és meghívásunk van a párizsi művészeti fesztiválra…

2011-ben nehéz napokat, hónapokat éltünk meg, elvesztettünk szinte mindent, csak a hitünk maradt – ugyanaz a hit, melynek köszönhetően minden bizonytalanság ellenére az intézményekben dolgozók is teszik dolgukat. Nincs már hova hátrálni, ezért megyünk előre…

Adott még az egyesületi keret, amelyet csak közösen tölthetünk meg tartalommal. Ehhez azonban összefogás, a közösség együttmunkálkodása szükséges: 2012. első hónapjaiban együtt kell elindulnunk, majd együtt kell haladnunk azon az úton, ahol kinek-kinek lehetőségei szerint kell megtennie vállalását.

Mindenkire számítunk!

Hívjuk azokat, akik eddig kitartottak mellettünk, jöjjenek velünk, hívjuk azokat is, akik az elmúlt években elmaradtak mellőlünk, térjenek most vissza, és hívjuk azokat, akik most találkoznak velünk először, legyenek ők is a közösség tagjai, melynek neve: Speciális Művészeti Műhely.

Töretlen hittel:

Asztalos Zsolt, elnök, MSMME

Műhely hírek online

2011-11-22T19:59:00.000+01:00

Műhely hírek online

2011. október 26., összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Halloweeni rémisztgető

Október eredetileg a nyolcadik soron következő hónapunk volt a naptárban, még mielőtt a január és február hónapok hozzáadódtak az évhez.

Októberben ünnepeljük az UNESCO zenei világnapját, 1991 óta az ENSZ idősek napját, ebben a hónapban emlékezünk meg az aradi vértanukról és a köztársaság kikiáltásáról is.

A hónap végét tökfaragással töltjük, vicces jelmezeket öltünk a „sátán éjszakáján”, és városszerte a jónép agyára megyünk kissé holdkóros viselkedésünkkel.

Az MSMME töklámpásából is izgalmak ragyognak fel a sötét éjszakában! Csokit vagy csalunk!

Az álom privilégiuma

A zsirai filmszemle minden évben egyre több érdeklődőt, filmes kíváncsiskodót vonz. A szemle zsűrije immár hagyományt teremtve három szakmai értékelőből áll, melynek egyik elismert tagja a költő, kritikus és filmes szakíró Pápes Éva.

Zsirán tett látogatásának élményeiről, a filmszemlén szerzett benyomásairól olvashattok a következőkben.

Az álom privilégiuma

- filmek fogyatékosokról, filmek, ahogy a fogyatékosok csinálják -

Vajon miről álmodik ma az ember? Milyen álmokat dédelgetünk az életünkről? Egyáltalán vannak ma álmai az embereknek? Vagy a mindennapi küzdelmek taposómalmában elhaltak már az álmok is? Sajnos a statisztikák azt mutatják, hogy a fiatalok vágyképei, álmai az anyagi gazdagsággal kapcsolódnak össze, azt nem tudják, mit akarnak az életükkel kezdeni, de azt igen, hogy feltétlenül gazdagok szeretnének lenni. Mert azt tanulták és sajnos azt is tapasztalták, hogy a gazdagság a mérce, hogy akinek pénze van, az mindent megtehet. Valahogy úgy van ez, mint a Muzsikáló ezüstkecske című népmesében, ahol a király alabástrom palotáját őrző katona a hideg téli éjszakában arra a következtetésre jut, hogy milyen jó is a királynak ott benn a meleg dunnák között, míg ő itt az őrhelyén fagyoskodik. Föl is írja a hibátlan szépségű alabástrom falra: Akinek pénze van, az mindent megtehet, akinek pénze nincs, semmire se mehet! S a mese története éppen azt göngyölíti fel – nagyon aktuálisan – hogyan jut el a katona erről a meglehetősen destruktív és önpusztító illúziótól annak a felismeréséig, hogy az igazi gazdagság hol és hogyan is érhető el a világban. Mivel azonban a mai gyerekek, a felnőttek nyomán, nemigen olvasnak népmeséket, így ezt a tudást nagyon nehezen tudják megszerezni, valószínűleg van, aki sohasem tudja ezt belátni, mert a belátáshoz nagyon nehéz út vezet, amint a mesebeli katonának is egy földalatti börtönben kellett kitalálnia, hogyan is működik a világ valójában. Nem ellentmondás ez? Éppen a föld alatt kell kitalálni, hogyan menjenek a dolgok odafönt? – kérdezhetnénk. S ha nem tudunk álmodni, akkor erre az ellentmondásra nem is tudunk válaszolni. Mert az általános vélekedéssel ellentétben a mese – ahogy az álom is! - azt az igazságot közvetíti, hogy a boldogság és megelégedettség olyan belső erőktől függ, mint az önmagunk kiművelése, mint a belső erőforrások megtalálása, bánni tudás az anyaggal, társakkal való szövetkezés, a szeretet megélése. Micsoda idejétmúlt gondolatok! Próbálnánk csak ezt előadni egy kamaszokkal teli iskolában! Azt hiszem, pillanatok alatt kinevetnének, legjobb esetben is megmosolyognának. Hiszen az ő tapasztalati világunkban – amit tőlünk, felnőttektől tanultak – a világ nem így működik. Ott igenis az számít, kinek mije van: pénzben, hatalomban, a többi lényegtelen…

(a cikk folytatása elérhető az http://msmme-msmme.blogspot.com/2011/10/az-alom-privilegiuma.html linken)

„Karitatívoskodás”

A Hajdúsági Szociális Nonprofit Kft. Balmazújvárosi Humán Szolgáltató Otthona és a Nagyháti Túzok Sport Egyesület Jótékonysági bált szervez!

A bál apropója nem más, mint a balamzújvárosi otthon értelemben akadályozott ellátottjainak életminőség javítása a befolyó összegekből.

2011. november 5-én minden érdeklődőt szeretettel, tombolával, élő zenével és egy igazi erdélyi fogásokban bővelkedő vacsorával várnak a szervezők!

Koncört

2011. október 29-én HANGADÓK koncert Veszprémben a Belvárosi Üzletházban. A Családi Nap rendezvény 9 és 15 óra között vár minden kedves (és kedvetlen) érdeklődőt a Szeghlety utca 1 szám alatti impozáns, tipp-topp üzletházban.

Tehát, ne feledjétek: szombat, Veszprém, HANGADÓK koncert!!!

(a belépő miatt pedig ne fájjon a fejed!)

Hathatós hangulati hatás

Előző havi számunkban közöltük Asztalos Zsolt, az MSMME elnökének „Hangulatok” című fesztiváli értekezését. A következőkben a megvadult elnöki klaviatúra nyomán ismerkedjetek meg az Alternatív képszínházzal, úgy is mint fogalom, mint önálló kezdeményezés, és mint sikeres, feltörekvő színházi műfaj!

Hangulatok II. – Tágra zárt kapuk

Hír 1. : Az MSMME kulturális fesztiválja mellett az utóbbi években egyre több olyan megmutatkozási lehetőséget kapnak művészeti csoportjaink, ahol a bemutatkozás integrált közegben történik, pl. Művészetek Völgye, Sziget, Liget Fesztivál…

Hír 2. : A Zsirai Művészeti Műhely több művészeti ágban segíti a fogyatékos alkotók kiteljesedését, a rajz- és festőszakkörtől, a fotó- és filmszakkörön és mozgásszínházon át az alternatív képszínházig…

Két hír, melynek látszólag semmi köze egymáshoz. Látszólag. Ugyanis július 29-30-án immár hagyományosan Zsámbék adott otthont a Határokon túli és hazai Amatőr Színjátszók XX. Fesztiváljának, ahol a nyitónap a Zsirai Művészeti Műhely bemutatkozása jegyében zajlott.

A fővárosi intézményben régóta hangsúlyos szerepet játszik a művészeti foglalkoztatás, olyan programok megálmodói zsirai barátaink, mint a homokszobrász fesztivál, és a speciális filmszemle, és olyan társulatok otthona az egykori Rimanóczy kastély, mint a KOMISZ. Ismerhetjük őket a kulturális fesztiválokról, de ott voltak a Nemzeti Színkottás Zenekarban is. Képzőművész körük alkotóinak festményeiből az egri művekkel közös kiállítást rendeztünk 3 éve Pécsett, azóta kettejük önálló tárlattal jelentkezett Sopronban. Egyszóval széles az az út, melyen járnak ők…

Zsámbék. Romtemplom, rakétabázis és egy könnyed, minden kötöttségtől mentes, jó hangulatú és fiatalos amatőr színházi fesztivál. Egy fesztivál, ahol mintegy 100-150 fiatal előtt vált nyilvánvalóvá aznap, hogy sérült társaik éppúgy közölni szeretnének valamit a színpadon, mint ők. És talán többet is közöltek számomra, mint Brahms és a macskák. Akik ott voltak, átléphettek egy Kapun, amely egy másik világba vitte őket. Egy őszinte világba, ahol sok mindent megláthattak…

Láthatták Fábián Gábor fotóit, ahogy azok az otthon lakóit, azokat az arcokat mutatják be, akik a zsirai kastélyban élik mindennapjaikat. Láthatták arcvonásaikat – feketén-fehéren – a portrékon, s aztán ugyanazokat az arcokat maguk mellett a nézők soraiban, majd a színpadon. Arcok a múló időben.

Láthatták a rajzszakkör festőinek műveit, csak néhányat említve: Kalóz, Bohócok, Pillangók, Keresztre feszítve. Álomszerű színek, formák, és villanások, lendületes ecsetvonások. Feketén-fehéren látjuk és láttatjuk őket, miközben életük, álmaik, és alkotásaik színesebbnél színesebbek…

A Zsirai Művészeti Műhely szélesre nyitotta kapuit, az amatőr színjátszók és kritikusok láthatták azt is, ami sokaknak láthatatlan. Az intézményi mindennapokat mutatta be két kisfilm – az Angyali vidéken megrázó vallomás, míg az Egy napom, ha véget ér kordokumentum, – melyekben minden és mindenki benne van, amitől és akitől egy ilyen intézmény otthonná lesz. Láthatták a fogyatékos személyeket emberi mivoltukban, esendő létükben, majd élőben a színpadon. Mert az alternatív képszínház előadásaiban – Az elhagyott madár, Mindenen túl – ugyanők mutatták meg magukat, jelezve, hogy minden életben vannak titkok, s olyan képek, amik talán soha nem kerülnek felszínre. Kép – Színház…

Úgy vélem, e négy aktus külön-külön is nagyon intenzív érzelmeket korbácsol – melyek után az életünk már többé nem lehet az, ami korábban volt – de így együtt, egymás után, különösen nagy hatást gyakorol. Kapu egy őszinte világba…

És végül láthatták őket játszani Molnár Ferenc Ibolyájában is, KOMISZ módra.

Az a júliusi este ott Zsámbékon különleges volt. Adott valamit… valamit, ami nem kézzelfogható, nem elmondható. Csak megélhető… Amit csak a lelkében érez az ember, s hiszem, hogy ezt az érzést mindenkinek meg kell élnie, s hagynia, hadd sodorja magával.

Aki ott volt, adós maradt, ahogy azt a kassai színház igazgatója megfogalmazta. És adósnak lenni jó… aki ott volt, maga is több lett… Tágra zárta lelkének kapuit…

Asztalos Zsolt, MSMME

A zsirai otthon lakói és dolgozói ritkán unatkoznak! (?) Ezt bizonyítja be számunkra Szalai Péterné Gitta is, nyári erdélyi útjuk során szerzett tapasztalataik felelevenítésével. Látogatásuk célja nem titkoltan egy KOMISZ turné leszervezése volt….

Erdély, édes Erdély

Amikor sok-sok évvel ezelőtt Nemeskürty István tanár úr Erdély, édes Erdély! című kötetét olvastam, még csak álom volt, hogy az abban megismert meseszép világot valaha élőben is megláthatom. Aztán mára úgy hozta a sors, hogy a Zsirai Művészeti Műhely alkotásait látva, olyan ötlet született, hogy ezen kincseket meg kell osztanunk az Erdélyben élő magyarsággal is. Így történt, hogy augusztus 8.-án reggel, fedélzetén 8 utassal elindultunk mikrobusszal, hogy terveinket valóra váltsuk.

Célunk az volt, hogy kapcsolatot építsünk ki a jövő évre tervezett színházi turné számára. Utunkat a Szivárványhíd Alapítvány támogatta, amelynek néhány tagja szintén elkísért bennünket az útra. A kuratórium elnöke, Mózs Ernő bácsi, már számtalanszor járt Erdélyben, így jól felkészülve számos információval egészítette ki az ott látottakat, hallottakat. Dumovits atya pedig a csoport lelki és imaéletét vigyázta és irányította az 5 nap során.

Utunk először Kolozsvárra vezetett, ahol a Szent Mihály templom mellett lévő, Fadrusz János alkotta Mátyás lovas szobrot is megcsodálhattuk. Rövid pihenő után továbbsiettünk, hiszen meg kellett érkeznünk Medgyesre, első állomáshelyünkre, a Kolping Házba. A rövid éjszaka után megismerkedtünk Pál atyával, aki mesélt nekünk a Duna deltabeli fogságáról, s akinek mi pedig a színházi tevékenységünkről beszélhettünk. Megígérte, hogy amiben tud segít nekünk, akárcsak Borbély Kiss László, akivel szintén fel tudtuk venni a kapcsolatot. Aztán elindultunk, mert sok száz kilométer várt még ránk. Farkaslakán megálltunk az Ábel trilógia nagy szerzőjének, Tamási Áronnak a sírjánál, majd Lövéte felé vettük az irányt, hogy ellátogassunk egy kedves családhoz, ahol megismerhettük az igazi magyaros vendégszeretetet. A háziak helyi ételkülönlegességekkel kedveskedtek nekünk. Volt rókagomba pörkölt juhtúrós puliszkával, leöblítve a kedvelt cuici sörrel. De mindenek előtt pálinka, amely egész utunk során – mértéktartóan ugyan, de – fontos momentumként jelen volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy e nemes ital az út során gyógyszerré avanzsálódott, egyszerre töltve be a vérnyomáscsökkentő, a szívgyógyszer, a fertőtlenítő és a gyomorjavító szerepét. A pálinka osztás szertartását F. Gábor kollégám végezte precízen, kitartóan, egy alkalmat sem mulasztva el. Szorgalmas munkája eredményeként, kinevezte magát határon túli pálinka koordinátornak és terapeutának, mely tisztségét Igazgató úr megerősítette azzal a kiegészítéssel, hogy a címet idehaza is megtarthatja elhagyva a határon túli jelzőt. Még aznap megnéztük a helyi tájházat, ahol megismerkedtünk egy népművészeti csoport vezetőjével és megbeszéltük, hogy kölcsönösen meglátogatjuk egymást. Kedden este Hargitafürdőre érkeztünk, ahol az esti tűz lobogása mellett ízes magyar szót hallgattunk, s bizony csak késő este tértünk nyugovóra. Szerdán hideg, esős reggelre ébredtünk, de hát Petőfi óta tudjuk, hogy „a lelkesedést a víz nem olthatja el”, így nekivágtunk, hogy a Hargita fenséges hegyei, fenyvesei közt felkeressük a Gyilkos tót, beleremegjünk a Békási szoros félelmetesen szép szikláinak, vízeséseinek, gyors folyású patakjainak látványába. A természet eme emberfeletti alkotásait látva megérthettük, hogy milyen csekély is a földi lét. Hazafelé Csíkszeredén aztán kissé visszazuhantunk a valóságba, s a Kaufland bevásárló központban vásároltakkal visszatérünk a szálláshelyre. Ezen az estén egy szép és megható eseményre került sor, hiszen egyik kollégánk ezen a napon ünnepelte 33. születésnapját. Az erre a napra már kis családdá kovácsolódott csapat egy emberként készült az eseményre. Ünnepi – ez alkalomra átköltött – verssel, virág (gyüvőtiny) csokorral, pezsgővel és sok-sok szeretettel leptük meg az ünnepeltet. Hajnali háromkor már dilemmában voltunk, hogy a tartalmas beszélgetés után érdemes-e lefeküdni, hiszen tudtuk, hogy aznap még Csíksomlyóra is el kell jutnunk. Így is lett! Nemcsak a Mária kegyhelyet néztük meg, de eljutottunk a csíksomlyói búcsú völgyébe is. Elutaztunk az 1000 éves határig, ahol a csángó magyarok földjén megtekinthettünk egy háborús bunkert, várt ránk egy vasúti múzeum és egy kápolna is. Aznap időben hazamentünk Hargitafürdőre, miután rájöttünk, hogy szálláshelyünk nevezetességeit alig ismerjük még. Elmentünk hát az új fatemplomba, ahol egy fiatal plébánossal és kedves magyar híveivel ismerkedtünk meg. Bekukkantottunk a „büdös gödörbe”, amely gyógyászati helyen sokan várták gyógyulásukat. Megkóstoltuk a helyi borvizet, a Csorbalevest, az ordát, a kukujsza lekvárt, s a vadmálnát az út szélén. Medvével ugyan nem találkoztunk, pedig mint kiderült, nem ritka a vidéken. Veszélyes viszont a vipera, mellyel szerencsére nem kellett közelebbről megismerkednünk. Utolsó esténken az alkony beragyogta a Hargitát, s mi fent a hegyen úgy éreztük, hogy körülöttünk terül el a mennyország. Örökre megőriztük az elénk táruló képet, mely valószínűtlenül szép és megkapó volt. Reggel vegyes érzésekkel ébredtem; a hazavágyódás és a még úgy ittmaradnék érzésével. Hazamenni oda, ahol várnak ránk, s ittmaradni, ahol béke és nyugalom van. Egy helyen, mely visszahozott valamit abból a gyönyörű és felhőtlen gyermekkorból, amelyben valaha otthon éltem. Aztán elindultunk. Hazafele megálltunk egy ismerős családnál Göcsön, majd Korondon, ahol kedvünkre válogathattunk a szebbnél szebb áruk, népművészeti termékek közül. A hazaúton még megcsodálhattuk a Tordai-hasadékot, Nagyvárad református templomát és a püspöki palotát. A búcsúvacsora már hazai földön Berettyóújfalun zajlott. Onnan már csak autóbusz vezetőnkért aggódtunk, aki türelemmel és kitartással vezette le a sokszáz kilométert, olyan biztonsággal, hogy még a gondolat sem merült fel bennünk, hogy bármi baj is érhetne bennünket.

Hajnali kettőkor érkeztem haza, s furcsa, de jól eső érzéssel gondoltam arra, hogy reggel egy távoli magyarföldön otthon ébredtem, s most itthon hajtom álomra a fejem, hagyva, hogy hatalmába kerítsen az álom. Fejemben még kavarogtak az emlékek, s visszhangzottak Nemeskürty szavai: Erdély, édes Erdély!

Szalai Péterné Gitta, Zsira

Polska

Októberben külhonba utazhattak Egyesületünk regölyi művészeti csoportjai, a Keyboard Color Music Band és a Hully Gully Tánccsoport. Szarvasné Rita felkészítő tudósítása enged most nekünk bepillantást lengyel barátainknál tett látogatásukról.

Regölyiek Lecznában

Az idén ránk esett a választás, hogy a VAX és a balmazújvárosiak után mi képviselhessük az MSMME-t, s ezáltal hazánkat is egy lengyelországi nemzetközi fesztiválon, Lecznában.

Szeptember 29-én indultunk, és egy éjszakai utazás után reggel érkeztünk szálláshelyünkre, Lublinba. A szállásra korán értünk oda, s kihasználtuk a lehetőséget, hogy megismerjük a várost a délelőtt folyamán. Nagyon fáradtak voltunk az utazástól, valószínűleg ezért is láttuk az egész helyet morcosnak és szürkének. Majd délben elfoglaltuk a szállást, s indultunk Lecznába, a fesztivál helyszínére. Ahogy elindultunk, elkezdett kisütni a nap, s innentől kezdve Lengyelország és a fesztivál végig ránk mosolygott.

A korai vacsora után újra a szállás következett, ahol nagy nehezen, de lett világításunk, meleg vizünk. Hurrá, teljes a komfort! Ennél többet már nem kívánhattunk e napon.

Másnap indultak a programok, megkaptuk a fellépés sorrendjét, s ahogy közeledett a szereplés, egyre bizonytalanabb lettem, hogy biztosan jó lesz-e, vajon elegendő volt-e, amit gyakoroltam velük?

A zenekar kezdett. Szétment a függöny, és már meg is kaptuk a biztatást lengyel barátainktól. Taps, taps, taps! A zenélés alatt egyre jobb lett a hangulat. A csarnok hátsó részében táncoltak, s mikor felcsendült az Omegától A gyöngyhajú lány, velünk énekeltek. Ennél nagyobb elismerés nem is kell.

Következtek a táncosok. Először az angolkeringő. Mindenki izgul, a tánc alatt jár a szám, mondom a lépéseket, sehol egy mosoly, mindenki összpontosít, figyeli, mit mondok. Bizonytalanok vagyunk, úgy látszik hiába volt a sok-sok gyakorlás. A csarnokban síri csend, ránk figyelnek, majd megszólal a taps. Siker! Innentől kezdve már minden egyszerű volt. Jött a Rocky, majd a Haccáré, s a táncosok felszabadultan, magáért a tánc öröméért táncoltak. A siker nem maradt el.

A fellépések után Mrs Maria, a vendéglátó és főszervező asszony, illetve fia, Lukas kedves, játékos feladatokat, dalokat tanított nekünk, s a többi fellépőnek. Hab a tortán, hogy az esti rendezvényen végig a zenekarunk adta a talpalávalót.

Úgy gondolom, hogy a fesztivál könnyed hangulata, az egymásra figyelő, szurkoló fellépők számunkra is meglepő, sok-sok biztató tapsa, sikerünk örökre emlékezetessé teszi számunkra e napot.

Eljött a vasárnap. Mrs Maria meghívott minket a vasárnapi misére. Számomra, s a talán a többiek szára is meglepő volt, hogy itt mennyi a hívő ember, mennyire tele van a templom. Jó volt látni!

Ezt követően táncosaink a templomban angolkeringőt adtak elő. Gyönyörű volt, ahogy a lányok, mint kis angyalok repültek az oltár előtt.

Visszamentünk a fesztivál helyszínére, ahol elkezdődött a díjkiosztás. Meglepetésünkre mind a két csapat (az előző évhez hasonlóan) elhozta a fődíjat. Ugye, hogy mosolygott az a nap?

Fesztiválzárás után Mrs Maria meghívott minket saját intézményükbe, nézzük meg, hogy ők hogyan, milyen körülmények között dolgoznak, foglalkoznak a fiatalokkal. Busszal érkeztünk a szép, modern, családias otthonhoz. Mrs Maria, mint egy jó háziasszony megmutatott mindent. Örülhet, aki ide jár. Saját kert, virágok, erdő fogadott minket, és minden, ami szükséges a munkához, a családias neveléshez. Öröm volt látni, jó lenne, ha mindenhol ezt tapasztalhatnánk.

Nagyon gyorsan eltelt a fesztivál ideje. Másnap reggel rengeteg élménnyel indultunk haza. Úgy gondolom, hogy nemcsak nekem, hanem mindannyiunknak felejthetetlen volt e néhány nap Lengyelországban.

Bebizonyosodott a mondás, miszerint:

„Lengyel, magyar két jó barát, Együtt issza sörét, borát.”

Szarvasné Rita, Regöly

Művész-portya a’ la Polska

14 óra buszon eltöltött utazás alatt gondolatban megjárod a nyúlüreg legmélyebb bugyrait. Minden porcikád sajog, végtagjaid zsibbadnak, a feneked kockaformát ölt, a fejed pedig nem tudod jobbra-balra mozgatni (robotzsaru életérzés).

Magadhoz térve felméred helyzeted, és szomorúan bár, de bevallod önmagadnak: annyira fáradt vagy, hogy jóformán fel sem dob a tudat, hogy egy több mint 1000 éves állam egyik leggazdagabb provinciájában veted meg éppen lábaid (ellenben tapsikolsz örömödben az első szembejövő mobilwc láttán).

A katolicizmus melegágyában fészkelünk, az egykoron szovjet befolyási övezet mára gyorsan fejlődő, modern országgá nőtte ki magát (bár például homoszexualitásról továbbra se akarj cseverészni senkivel).

Beszélhetnénk még a száraz tényekről, úgymint a lengyel konyhaművészet egészen sajátos ízeiről (!), az EU soros elnökségről, a természeti kincsekről, no meg arról, hogy továbbra is John Paul dö szekönd folyik még a csapból is.

Elme-szárazság helyett tehát: „a történet teljes mértékben igaz, mert elejétől a végéig én találtam ki.” – merci Monsieur Vian!

A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület művészeti csoportjai 2009-ben hódítottak maguknak először teret lengyelföldön.

Lengyel-magyar – közhelyek nélküli – szoros barátságunk évekkel ezelőtt vette kezdetét Portugáliában (s 2 mondaton belül máris milyen nemzetközivé tettem az eseményeket), mely azóta is töretlenül ível anyagi – nyelvi – kulturális korlátokon át.

A nemzetközi művészeti találkozó színhelye Lubelski megye egyik bűbájos gyöngyszeme, Leczna.

Eltévedni még akarva sem lehet a megközelítőleg 10 ezer fős városkában, nem meglepő továbbá, hogy városnéző körutunk során lépten-nyomon fából készült templomokba ütközünk, számos iskolaépületbe és ital elosztóegységek sokaságába (mennyei lélekfűtő Zubrovka!).

2009-ben végre sikerült volna egy lengyel pecsétet is összehozni az útlevélbe (kár, hogy 2004-ben lejárt a szavatossága).

A balmazújvárosi Wywaras Dance Group, a várpalotai Lasho Lecso zenekar és szerényszemélyem 4 napon át élvezhettük a lengyel vendégszeretetet. Mindeközben fellépések itt, zene ott, mise után, ebéd előtt, nagy sikert aratott a latin táncegyveleg és az autentikus cigány folk muzik, de ez még semmi.

Sétáltunk a Visztula partján, vettünk kamu-aranyat a tipik lengyelpiacon, ingyen zenéltünk bárhol-bármikor (amúgy is olyan trendi most ez az utcazenélés, nem?), és természetesen nem voltunk elrontói semmi felkínálkozó jónak!

Idén októberben ismét külföldiába indultunk, némi, sikeresnek ígérkező művész-portyázás reményében. A regölyi székhelyű Hully-Gully Tánccsoport valamint a Keyboard Color Musik Band vendégszereplésével újfent „celebek” voltunk.

Egy kis keringő, mindörökké Elvis-mix, néhány Omega sláger és a zsűri szeméből patakokban folyt a könny (fene se gondolta volna, hogy a Gyöngyhajú lány ekkora nemzetközi sláger…), de ez még semmi!

Vendéglátó lengyel partnerszervezetünk, Figiel művészeti csoportja ajándék színházi előadással készült, Psychomachia címmel. Szerelmi hármas, bonyodalmak, Isteni beavatkozás, és természetesen a jó mindig elnyeri méltó jutalmát.

A Két lengyelországi út kapcsán sikerült nyelvújító posztra is szert tennem. Megalkottam a „fíling klisé” fogalmát. Tudod ezek olyan cselekvések, melyek már majdnem közhelyesnek mondhatóak, de annyi „fíling” van bennük, hogy ettől egyedivé, megismételhetetlenné válnak.

Így szőrmentén elmondható, hogy jártunk egy országban, ahol a miniszterelnököt talán Donald kacsáról nevezték el (Donald Tusk), ahol mindenki folyton mosolyog, ahol szívesen bármikor megtanítanak veled néhány polszka népdalt, és ahol a vodkát folyékony kabátként emlegetik, de ez még semmi.

Ahol a templomban a vasárnapi mise közepén az atya fogyatékos embertársaink munkájához kér áldást, és kitartást. Ahol a fogyatékos művészek színházi – színpadi előadásai akkora, vagy talán egy kicsit nagyobb figyelmet is kapnak, mint ép társaik bemutatói.

Na, ez már valami!

Dzikuje, Dórike

Az álom privilégiuma

2011-10-06T21:04:00.005+02:00

- filmek fogyatékosokról, filmek, ahogy a fogyatékosok csinálják -

Vajon miről álmodik ma az ember? Milyen álmokat dédelgetünk az életünkről? Egyáltalán vannak ma álmai az embereknek? Vagy a mindennapi küzdelmek taposómalmában elhaltak már az álmok is? Sajnos a statisztikák azt mutatják, hogy a fiatalok vágyképei, álmai az anyagi gazdagsággal kapcsolódnak össze, azt nem tudják, mit akarnak az életükkel kezdeni, de azt igen, hogy feltétlenül gazdagok szeretnének lenni. Mert azt tanulták és sajnos azt is tapasztalták, hogy a gazdagság a mérce, hogy akinek pénze van, az mindent megtehet. Valahogy úgy van ez, mint a Muzsikáló ezüstkecske című népmesében, ahol a király alabástrom palotáját őrző katona a hideg téli éjszakában arra a következtetésre jut, hogy milyen jó is a királynak ott benn a meleg dunnák között, míg ő itt az őrhelyén fagyoskodik. Föl is írja a hibátlan szépségű alabástrom falra: Akinek pénze van, az mindent megtehet, akinek pénze nincs, semmire se mehet! S a mese története éppen azt göngyölíti fel – nagyon aktuálisan – hogyan jut el a katona erről a meglehetősen destruktív és önpusztító illúziótól annak a felismeréséig, hogy az igazi gazdagság hol és hogyan is érhető el a világban. Mivel azonban a mai gyerekek, a felnőttek nyomán, nemigen olvasnak népmeséket, így ezt a tudást nagyon nehezen tudják megszerezni, valószínűleg van, aki sohasem tudja ezt belátni, mert a belátáshoz nagyon nehéz út vezet, amint a mesebeli katonának is egy földalatti börtönben kellett kitalálnia, hogyan is működik a világ valójában. Nem ellentmondás ez? Éppen a föld alatt kell kitalálni, hogyan menjenek a dolgok odafönt? – kérdezhetnénk. S ha nem tudunk álmodni, akkor erre az ellentmondásra nem is tudunk válaszolni. Mert az általános vélekedéssel ellentétben a mese – ahogy az álom is! - azt az igazságot közvetíti, hogy a boldogság és megelégedettség olyan belső erőktől függ, mint az önmagunk kiművelése, mint a belső erőforrások megtalálása, bánni tudás az anyaggal, társakkal való szövetkezés, a szeretet megélése. Micsoda idejétmúlt gondolatok! Próbálnánk csak ezt előadni egy kamaszokkal teli iskolában! Azt hiszem, pillanatok alatt kinevetnének, legjobb esetben is megmosolyognának. Hiszen az ő tapasztalati világunkban – amit tőlünk, felnőttektől tanultak - a világ nem így működik. Ott igenis az számít, kinek mije van: pénzben, hatalomban - a többi lényegtelen…

Pedig ha nem megyünk le oda, a föld alá, (valahova legbelülre!) ahol a mesebeli katona szerezte meg a tudást, bizony rabjai maradunk a saját illúzióinknak. Sajnos a királyt, aki a katonát a földalatti tömlöcbe zárta, ma már egyre kevésbé tudjuk megidézni, már csak azért sem, mert a király szimbóluma a mesében és a hagyományunkban is a rendet, a világ összefüggéseinek őrzőjét, a törvény és az igazság birtokosát jelenti. Hol van az igazság? - kérdezhetnénk a szintén mesebelivé vált igazságos Mátyásunk szavaival, de a választ egyre nehezebb megtalálni. S mint minden ilyen szélsőségessé vált helyzetben, valahová nagyon messzire, vagy éppen nagyon a szélére kell mennünk a világnak, hogy valami ebből felbukkanjon. De hol is van a mi világunk széle? Ez talán a mesebeli világ pereme lehet, ahol a madár se jár? De hol van az a hely, ahol a madár se jár? Nehéz odatalálni, mert nyilván nincs a világban normálisan olyan hely, ahol madarak ne lennének. Vagy mégis? Az egyik ilyen hely, amire a mesék is utalnak, az a lélek mélye, a belső történések világa, amit a mese is felfejt, ahol az eligazodást a legősibb jel, a szimbólum adja meg.

De van egy a másik, az a bizonyos „nem normális” rész, ahol azok az emberek élnek, akik nem akartak beilleszkedni a „normálisok” világába. Vagy, mert a világ mostani rendje nem képes befogadni őket, vagy éppenséggel ők nem hajlandók befogadni ezt a „rendet.” Ez már nézőpont kérdése, de mivel a nézőpont a többség privilégiuma, így ezeket az embereket fogyatékosnak nevezik, és többnyire valamilyen zárt, kicsit vagy nagyon zárt intézetekben tartják. Ők azok, akik másként látják a világot, bár erről a másként-ről sajnos nem sokat tudunk. Egyrészt, mert többnyire nem kommunikálnak velünk, másrészt, mert nem nagyon érdekli az embereket. Főként pedig azért, mert nem tudják, hogy ez mennyi különleges ismeretet hozhat, mekkora tanulást jelenthet. Ez talán abszurditásnak is tűnhet, mert mit is lehetne tanulni egy elmefogyatékostól, aki legenyhébb kifejezéssel is furcsának tűnik, például minden bevezetés helyett ismeretlenül karon fog, az arcodba hajol, és barátságosan meginvitál, hogy tarts vele. Vagy beszédkészség híján megölel, mutogat, mindenáron fizikai kontaktusba akar lépni veled, vagy netán éppen azt nem engedi, még a legkisebb érintkezéstől is riadtan visszahúzódik. De minden csak addig riasztó, amíg igazán közel nem megyünk hozzá, amíg meg nem ismerjük, amíg meg nem mutatja magát. S ez bizony nagyon nehéz feladat, hiszen a „normálisok” világában is ez az egyik legkétségesebb kifutású kaland – a kommunikáció.

Van egy nagyon érdekes és önmagában jelentőségteljes tény: a fogyatékosok - a társadalmi változások viharában - azokban a kastélyokban kötöttek ki, ahonnét az arisztokratákat kitelepítették. Még ma is számtalan ilyen jellegű szociális intézmény van – többek között a zsirai[1] is ilyen – főúri kastélyok hellyel-közzel felújított és valamennyire karban tartott épületében. Hajdani főuraink helyén ma fogyatékos emberek élnek, akiknek az életéből legalább annyira hiányzik az anyagi világ megélhetési kényszere, mint hajdani arisztokratáinkéból. Szabadságuk ettől függetlenül korlátozott – de szellemi értelemben legalább annyira szabadok, mint kékvérű elődeik, hiszen nem kötik őket sem társadalmi előírások, sem elvárások. Szabadságuk egyik megnyilvánulási formája éppen az a szemlélet, ahogyan filmet készítenek, annak a megmutatkozása, hogyan látják magukat és a környező világot.

Erre a nehéz feladatra született egy különlegesen leleményes megoldás, méghozzá Zsirán, a Fővárosi Önkormányzat Fogyatékosok Otthona elnevezésű intézményben, ahol Fábián Gábor amatőr filmes kamerát adott a fogyatékos emberek kezébe. Aztán meghirdették, hogy ezekből az elkészült filmekből fesztivált rendeznek. Talán nem teljesen új kezdeményezés, talán a világban már sok helyen teszik ugyanezt (van már nemzetközi szemle is Hollandiában!), de mindenesetre megszületett az „Álmodtam egyet” című zsirai speciális filmszemle, ahol különböző magyarországi intézményekből érkező fogyatékos emberek mutatják meg, hogyan látják ők a világot. És ez az igazán különleges élmény: megnézni, hogyan látja valaki „más” a világot, akiről általában az a nézet, hogy ő „más”! Mert a fentiek miatt másképpen néz ki, másképpen mozog, másképpen próbál kommunikálni, vagy éppen nem képes a megszokott módon kommunikálni. Vagy, mert testileg más, vagy, mert az elméje működik másképpen. És itt jön a csavar: akkor ő hogyan látja a világot? Úgy, ahogy mindenki, vagy az ő látásukban is megjelenik az, ami miatt ők egy „másik”, elkülönített térben, élethelyzetben vannak? Mert ha igen, akkor ez valamilyen módon igazolhatja magát az elkülönítést, a társadalomnak azt az igényét, hogy külön kezeljék a fogyatékosságot, hogy ne kelljen a mindennapokban ezzel foglalkozni… Összefoglalóan azt lehet erről mondani, hogy ártatlanul és egyben reflexió nélkül. Itt a kép nem arra szolgál, hogy a másik számára valamilyen jelentést közvetítsen, megmagyarázzon valamit, hanem önmagában a megmutatás, a kép előhívása a szándék, nincs manipuláció, nincs „hátsó szándék”, mert naivitás van, másképpen nevezve a lényeg az ártatlanság. Ezzel a látásmóddal a külső szemlélő számára megmutatkozik egy belső fókuszpont, ami minden – a képen megjelenő tárgyat – jelentőségteljessé tesz. A filmkép által bemutatott esemény, történés vagy tárgy önmagában válik jelentéstelivé, mintegy előhívódik belőle saját lényege, ami a hétköznapok színterén már nem érzékelhető a gyakoriság miatt. Amikor Joli – az egyik filmen - a mindennapi rutin szerint tologatja a takarítóeszközöket, ez semmilyen információt önmagában nem ad, de ahogyan egyszerre elmondja, amit csinál, és aztán teszi is ugyanezt, az már majdnem filozófia. Lelassít, ráfókuszál a mindennapiságra, aztán egyszerre eltávolít tőle a narratív ismétlés gesztusával, ez olyan élményt ad, ami visszahelyezi a történéseket az eredendő rituális esemény primer szintjére, mintha minden most történne először a világban, illetve annak az első eseménynek a rituális ismétlése lenne. Fontossá lesznek a tárgyak, de az eredendő szimbolikus értelmükben válnak azzá. A kapu (az egyik film címe) nemcsak egy hely, amin átmegyünk, hanem az a bizonyos kapu, ami az egyik világot összeköti a másikkal, ami egyszerre rezeg kívül és belül, mert a lényege az összekötés. A megjelenő képekben ezek a jelentéstartalmak tökéletes természetességükben vannak jelen, ahogyan a mesékben is az ártatlan felnőtt és a gyerek is tudja, hogy a sárkány legyőzése nem egy állat legyőzése miatt fontos, hanem mert folyton szembe kell nézni a bennünk jelen lévő káosz félelmével, és ezt a félelmet meg kell tudni fogalmazni, vagyis levágni mind a hét fejét, hogy soha többé ne álljon a szabad cselekvés útjába.

Ha netán nehezen esett le a tantusz, akkor ott volt segítségül a fesztivál kitalálójának, Fábián Gábornak két film-etűdje, amelyben esszenciálisan benne rejlett a fogyatékosságnak a kapcsolata a „normálishoz”, a titok, amitől annyira különleges élménnyé vált a zsirai speciális filmszemle. Angyali vidéken – mondja a film címe, és végigvezeti a nézőt a kamera szemével azokon az arcokon, akiket mi hagyományosan fogyatékos embereknek nevezünk. „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem” – énekli Töröcsik Mari, és mi látjuk – mintegy tükörbe nézve – hogy milyenek is vagyunk. Mert tükör ez a képsor, amelyben felnagyítva, végtelen szeretettel, de magunkat láthatjuk meg, mindazt, amit nem merünk megmutatni, mert ott belül van elzárva – tudják, ahol a madár sem jár – és amit mi itt kint szégyellünk, pedig csak a sebezhetőségünk megmutatása révén válhatunk ilyen angyalokká. De mi nem akarunk angyalokká válni, mert nem vállaljuk fel ezt az arcunkat, nem engedjük ki a bezártságból a láthatóságba. Az utolsó képsorban mind ott állnak kint a kastély előtt, van, aki integet, van, aki csak ijedten ácsorog, és néznek fel, oda, ahonnét a láthatatlan szem nézi őket. Rémisztő és kísérteties fókuszpont ez, mert innét ráláthatunk arra az önmagunkra is, aki táborokba és drótkötelek közé tereli azt, aki más, akin kívül látszik mindaz, amit olyan gondosan elzártunk belülre. Minden arc egy lélektani tanulmány, amelyben felismerhetjük, hogy a normálisnak melyik elágazásánál válik ennyire direkten láthatóvá a belső konfliktus, és megérthetjük, hogy a különbség nagyon csekély, és ami elválaszt, az éppen összeköt. A maciját szorongató középkorú asszony, vagy a rebbenő szemű, fókuszálásra, szembenézésre képtelen fiatalabb, vagy a tágra nyílt szemű kíváncsi tekintetű – melyik is vagyok éppen?

S ha mindez nem lett volna elég meggyőző, Fábián Gábor elkészített még egy filmet ugyanitt, ugyanazokról. (Egy napom, ha véget ér) De most a történés végigköveti a foglalkozások napi menetét – láthatjuk, hogyan telik az intézetben az idő, milyen tevékenységek keretében zajlik a nap. Szinte összefolynak az órák ebben a lelassított zónában, ahol minden mozdulat, reakció, gesztus kissé más, de mégis ismerős, csak éppen – ahogyan a másik filmben is – minden lelassult, időtlenné vált. Valami hiányzik, valami pedig nagyon is ugyanaz, mint a „kinti” világban. A más, az a céltudatos tevékenykedés teljes különbözősége – itt nem fogalmazódik meg hagyományos értelemben a cél, mert maga az cél, hogy valaki éppen megfog egy ceruzát, és az, ahogyan megfogja, sokatmondóan jelzi viszonyát a tárgyi világhoz. Itt senki sem visel álcát, mindenki azonos önmagával, mert nincs értelme az álarcnak, a sebek kívül vannak és láthatóak. Amiben viszont nagyon is hasonlít, ismerős ez a világ, az a sebek természete, amik álca nélküli „üzemmódban” nagyon könnyen felismerhetőek. A kommunikációképtelenség, a kapcsolódási zavar, a szétesettség, a túlzott merevség, a befogadás korláttalansága, a cselekvésképtelenség, érintési zavar, dadogás, motyogás, dörmögés. A motyogó egyszer csak énekre vált, és a régi nóta minden szava egyértelműen beazonosítható. A rendező ekkor hang-fókuszpontot vált, és a dal visszhangossá emelkedve eltávolodik az éneklőjétől, ahogyan a néző is egyre magasabbra emelkedve – ha akarja – megláthatja ennek a világnak a fájdalmas otthontalanságát, világunk fájdalmas otthontalanságát. A záró képsor mitikussá növeli ezt a magányt, de egyben fel is oldja, amikor az egyik képsorról ismerős vörös csuklyás gyermeki arcú asszony mozdulatait mutatja. Az ő arca külön filmes tanulmányt érdemel, de itt ebben a záró jelenetben valóban „angyali”, az ártatlanság értelmében. Mozdulatai – ülő helyzetben - egyfajta áldásosztást jelenítenek meg, miközben a színpadon lévő másik szereplő körbe-körbe mozog. Az ülő a kezével ír le köröket, a másik magát a kört járja be. Mintha egyszerre jelenne meg a világ kétféle mozgása: az egyik a folyton körbe járó Nap, a másik az egyhelyben őt tükröző Hold, amely fényét a Naptól kapja. Úgy, ahogy a látszólag értelem nélküli fogyatékos ember is azt a „fényt”, (a Nap, a világ-értelem fényét) tükrözi vissza – a maga módján – ami bennünk is világít, csak másként, mintegy mitikus távolságba és mélységbe vonva. Vagy meglátjuk ezt a mélységet, vagy elfordítjuk a fejünket, és nem akarjuk megtanulni ezt a mélyebb és fontosabb tudást, amit Fábián Gábor is felkínál a filmjében – szertetettel és figyelemmel. Mert ha létezik szeretetteljes kamera, akkor az övé maximálisan az, egy olyan ember fókuszpontja, aki a legmélyére nézett a fogyatékosságnak és másságnak nevezett állapotba, és csodát látott benne: az embert magát.

Így válhatunk álmodóvá, olyanná, aki a hétköznapi realitások világában készen áll a csodára, befogadó a szó valódi értelmében, mert a legnagyobb értéket képes felmutatni.

Pápes Éva, szakíró, filmkritikus

Műhely hírek online

2011-10-05T21:44:00.004+02:00

Műhely hírek online

2011. szeptember 28., összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Szeptember végén

„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…” ímmel-ámmal. A vénasszonyok nyarának utolsó napsugarai melengetik arcunkat – tornacipős lábán battyog felém a vén ősz.

Az iskolakezdéssel párhuzamosan az MSMME tagintézményeiben is beindult az őszi zsongás. Országszerte nívós kulturális rendezvények sora várja a kíváncsiskodó nézőseregletet!

ARTalom

Szeptember 15.: ezen a jeles napon született 1941-ben Albert Flórián válogatott labdarúgó („A Császár”), és sajnos ugyanezen a napon vehettünk végső búcsút 2008-ban Richard Wrighttól, a Pink Floyd zenekar kiválóságától.

2011. szeptember 15-e szintén jelentőségteljes eseményt jelöl naptárunkban. A püspökladányi Napfényes Egyesület és az MSMME közös szervezésében a XII. Észak-alföldi Regionális Kulturális Találkozón csápolhattunk a résztvevő intézmények művészeti csoportjainak.

Az egynapos rendezvény keretében 3 megye 18 szociális intézményétől láthattunk táncos produkciókat, hallhattunk versmondókat, énekkarokat, zenéltek nekünk új és régi fennállású bandák, és természetesen a meglepetés produkció sem maradhatott el! A találkozón egyébiránt ipar- és képzőművészeti kiállítás volt megtekinthető a résztvevő intézmények művészi produktumainak gyűjteményéből.

A programban közreműködők egy családias, könnyed, élménydús nap részesei lehettek! Én magam is köszönöm az újonnan szerzett élményeimet, remek móka kerekedett! J

MásKép-p

Az Ipolytarnóci Őspark Látogató Központjában négy hétig volt megtekinthető a budapesti TERÉZÉNO sérült alkotóinak iparművészeti kiállítása, mely augusztusban nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. Ugyancsak a TERÉZÉNO fiatal alkotóközösségének kreációi kerületek bemutatásra a Budapesten megrendezésre került Szakrális Művészeti Hetek „MásKép-p” elnevezésű tárlatában. Gratulálunk!

„…Egyszer jön az én nagy napom, mikor átlépek árnyékomon.”

Ezzel a pofás kis mottóval nyitja meg kapuit az érdeklődők előtt a Hajdúsági Szociális Nonprofit Kft. által fenntartott Balmazújvárosi Humán Szolgáltató Otthon.

Az Idősek Hónapja alkalmából megrendezésre kerülő I. „Nagyhát-Feszt” kulturális találkozó szeptember 29-én kerül megrendezésre az Otthonban.

A 10 órai megnyitót követően a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeinek repertoárjából kaphatunk ízelítőt, majd a meghívott művészeti csoportok bemutatóival folytatódik a nap.

Az ebéd elfogyasztását követően népi kismesterségek bemutatója lészen, ahol mindenki próbára teheti kézügyességét, türelmét.

A szervezők minden nyitott gondolkodású érdeklődőt szívesen látnak az össznépi integrált kulturális rütyütyün!!!

Határok nélkül – Kreatív műhely az esélyegyenlőségért

Végre! Elkészült az „Egy szerelem évszakai” performansz ősbemutatójának kisfilmje!!!

A Youth in action projekt keretében 2011. június 19-27. között Pécsett, magyar, lengyel és francia sérült művészek és segítőik közreműködésével jöhetett létre, a Kincs Alexa által koreografált táncos produkció.

A Pécsi Nemzeti Színház közönségét magával ragadó fellépés és az azt megelőző próbák filmkockái Fábián Gábor és az Ösvényfilm tolmácsolásában:

http://vimeo.com/29662654

Fábián Gábor neve sokak számára ismerősen csenghet már a műhely hírek olvasói között.

Zsirai munkatársunk kulcsfontosságú szerepet tölt be többek között országos és nemzetközi fesztiváljaink archiválásában. A fiatal, sokrétű és igen tehetséges úriember következő cikkünk főhőse. J

Zsámbék – Határokon túli és hazai Amatőr színjátszók XX. fesztiválja

Lassan már egy hónapja történt, de úgy érzem fontos beszámolni a Zsámbékon eltöltött napokról. Talán így, írásos formában kicsit emléket tudok állítani azoknak az erőfeszítéseknek és élményeknek, melyet méltán megérdemelnek azok, akik ebben hittek és hosszú hónapokon keresztül kitartóan részt vettek. Fontos azért is, mert ottlétünk jelentősége megkérdőjelezhetetlenül nagy. 2011. július 29.-e hajnalán a Zsirai Otthonból közel 40 fő indult Zsámbékra a Határokon túli és hazai Amatőr színjátszók XX. találkozójára, hogy hosszas munkájának eredményét végre, - s ebben a formában először - bemutassa a színházi művész világ előtt.

Balázs Csilla producer, a zsámbéki közművelődési és kulturális élet meghatározó személyisége, mivel már több alkalommal járt Zsirán úgy gondolta, hogy meghívja a Zsirai Művészeti Műhelyt erre a komoly tradíciókkal rendelkező eseményre. Bizalmat előlegezve nekünk, a fesztivál nyitó napját szinte teljes egészében a Zsirai Otthon bemutatkozásának szentelte. Fontos küldetésnek tekinti – a Zsirai Otthonhoz hasonlóan – hogy az értelmi fogyatékosok világát, művészeti értékeit a nagyközönség, az úgynevezett ép társadalom számára minél szélesebb körben megmutassa.

A rendezvényt Mátyás Irén fesztiváligazgató nyitotta meg, majd átadva a szót és a lehetőséget felkérte Hollósi Péter intézményvezetőt, hogy mutassa be a Zsirai Otthon Művészeti Műhelyét, amit ezt megelőzően eddig még soha nem látott egységben kínált fel a közönségnek. Ennek hatására állt össze és itt mutatkozott be először a Kapu egy őszinte világba - Alternatív Művészeti Csomag. A bemutatkozás egy filmvetítéssel indult, melynek címe Angyali vidéken, amit az Alternatív Képszínház nagy hullámokat vert első darabja Az elhagyott madár követett. A fogyatékkal élők világába való elmélyülést tovább segítette az a félórás dokumentumfilm, mely az előbbihez hasonlóan a Zsirai Otthon lakóit mutatja be (Egy napom ha véget ér). Itt még koránt sem ért véget a bemutató, ugyanis ezt követte az Alternatív Képszínház új darabja, (mely előtte csak a Pécsi Nemzeti Színházban volt látható) Mindenen túl címmel. Asztalos Zsolt a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület elnöke (MSMME) – megtisztelve a Zsirai Művészeti Műhelyt – jelen volt a fesztiválon, megnyitotta a Zsirai Képzőművész Kör festménykiállítását és a zsirai lakókról szóló Arcok a múló időben című fotókiállítást. A vacsoraszünet után a teljesség igényével következett a KOMISZ Ibolya című darabja, mely méltóképpen zárta a Zsirai Művészeti Műhely megkerülhetetlenül értékes bemutatkozását.

Másnap színházi szakemberek, Czajlik József a kassai Thália Színház igazgatója és Perényi Balázs színi kritikus, újságíró értékelte a látottakat. Döbbenetes volt számunkra a felkészültségük, a tűéles látásmódjuk és befogadóképességük. Az az intuitív képesség mellyel a darabok (és filmek) apró rezdüléseit is meglátták és megértették. Nem gondoltam volna, hogy az előadások után még ekkora élményben lesz részem, melyet ezek a fiatal művész-, szakemberek nyújtottak nekünk. A zsámbéki rendezvény ugyanebben a szellemiségben zajlott, ahol is felléptek Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról és a Vajdaságból is. Nem találkozhattunk a lényegről a figyelmet elterelő külcsínnel, önmagukért való üres látványelemekkel, ott csupán az alkotások értéke és mélysége számított.

Eddig arról számoltam be, miként is zajlott a színen ez a zsámbéki fellépéssorozat, de nevezhetném kilépésnek is, mert eddig ilyen formában még nem mutatkozott meg a Műhely a nagyérdemű és a színházi szakma előtt. Kiléptünk az épek társadalmába miközben megteremtettük a lehetőséget, hogy Ők belépjenek a mi világunkba, hogy megismerhessék azt a csodát, amivel mi az értelmi fogyatékosok között nap, mint nap találkozunk. Hogy mi van mind e mögött? Arról is szeretnék pár szót ejteni. Erőfeszítések, kétségek, kapcsolatok, barátságok, mosolyok, könnyek, érzelmek és rengeteg sok munka.

Szívből köszönöm zsámbéki barátainknak a lehetőséget! Sokkal tartozunk azért, hogy biztosították a fogyatékkal élőknek azt, hogy méltóképpen bemutatkozhassanak, hogy visszacsatolást és elismerést szerezhessenek a hosszú hónapokon át tartó és kitartó munkájukért, felkészülésükért. Ez úton is köszönöm a nézőknek a perceken át tartó vastapso(ka)t, az értékelőknek azt, hogy ennyire komolyan vették a produkciókat és azok értékelését. A szervezőknek a barátságot, a sok segítséget, a lehetőséget, mindenkinek a kitartó munkát és élményeket, melyeket közösen élhettünk meg.

Fábián Gábor, Zsira

Pécsi fesztiválunk óta jó néhány hónap eltelt már. A lassan megemésztett élmények és tapasztalatok konklúzióját olvashatjátok ezúttal egy elnök szemszögéből. Hölgyeim és Uraim, szeretettel köszöntjük soraink között Asztalos Zsolt elnök urat!

Hangulatok I. – Játszunk és látszunk

Valamikor 2007-ben, amikor már tudtuk, hogy Pécs lesz 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa, megfogalmazódott a gondolat, hogy az Egyesület is kapcsolódhatna az EKF programokhoz, és soron következő nemzetközi kulturális fesztiválunkat Pécsett rendezhetnénk. Aztán teltek az évek – koncertet adott a NESZ, tartottunk szakmai konferenciát – de az álom csak ez évben válhatott valóra, amikor június 23-27. között 1125 résztvevővel a Pécsi Nemzeti Színház színpadára léphettünk.

Játszva látszom – így szólt a mottó, mellyel nem csak arra utaltunk, hogy a művészet (a játék) által láthatóvá válhatnak sérült embertársaink, – magukat adva – hanem az aktuális kérdésfelvetésre is választ adtunk, miszerint az intézmények lakói „láthatatlanok”. A speciális művészeti fesztivál láttatta alkotásaikat, s az alkotások mögött – előtt, őket.

Bár az eltelt egy évben az Egyesület létét, s ezzel a programszervezést súlyos anyagi kérdések nehezítették, nem volt kétséges, hogy a találkozót megszervezzük. Többen úgy hitték, ez lesz az utolsó ilyen – nehézségeinket látva talán nem is tévedtek – mégis, újabb reményt ad a színpadon elhangzott államtitkári ígéret, miszerint lesz 25. országos kulturális fesztivál.

Addig is Pécs! A mediterrán hangulatok városában nem csalódtunk, ahogy azt többen jelezték azokban a napokban és azóta is, újabb olyan élményekkel gazdagodtak – határtalan város, határtalan élmény – amelyeket Győr és Debrecen után már nagyon vártak. Ugyanakkor nem tudtunk mindenben megfelelni az elvárásoknak, mondhatnánk, a léptékváltás nekünk sem jött össze. Természetesen itt saját elvárásainkról van szó, amelyet egy Európa Kulturális Fővárosában tartott rendezvénnyel kapcsolatban korábban támasztottunk. Talán kevésbé sikerült az eseményre való ráhangolódás, vagy inkább ráhangolás, mint azt szerettük volna – több helyi érdeklődőre számítottunk. S úgy látjuk, bár a művészeti bemutatók színvonalát majd minősítik a szakmai értékelők, a fellépő művészeti csoportok sem mind hangolódtak rá az egyedülálló kulturális lehetőségre. Elszalasztott lehetőség?

Mindenestre voltak felemelő és magával ragadó pillanatok. A teljesség igénye nélkül említenénk a Dómban adott koncertet, amikor a Platán Otthon Zenekarának játéka könnyeket csalt a papszentelésre készülődő számos hívő arcára – hihetetlen, de több mint ezren hallgatták őket döbbent áhítattal. Felemelő érzés volt ott lenni, és hiszem, hogy Istennek tetszőt hoztunk össze.

Ismét élmény volt a Zsirai Művészeti Műhely alternatív képszínházának nyitónapi bemutatója – mikor azt gondolja az ember, hogy már „Mindenen túl” van, rá kell jönnie, mindennapi gondjai semmik azokhoz képest, amikkel másoknak kell szembenézni. Lélek játék…

Örültünk annak is, hogy a Dortmundban megismert Esagramma Szimfonikus Zenekar el tudott jönni Milánóból, koncertjük kárpótolta azon munkatársakat, akiknek az út megszervezése álmatlan éjszakákat okozott.

Több éve készültünk egy közös cselekményt színpadra vinni – Pécs olvasztótégelyként szolgált a francia-lengyel-magyar közös munkához. 5 nap megfeszített munka, 15 perc hírnév: Egy szerelem évszakai… – volt, akinek hitet adott, másoknak megerősítést, mindnyájunknak felejthetetlen élményt – ab ovo usque ad mala.

Öröm-tánc, öröm-zene, öröm-játék… Öröm-ünnep. Fesztivál, ami speciális művészeti. A határtalan városban…

Pécs sokat adott és sokat elvett életünkből…

http://www.youtube.com/watch?v=M9eWVvnYSyI

Asztalos Zsolt, MSMME

Kérek mindenkit, még néhány pillanatig maradjon a helyén. Az előadást mászkálással ne szíveskedjenek zavarkodni! Köszönjük!

A Nyúlon túl…

Történetünk szeptember havának hatodik napján vette kezdetét vala. Monthy Python elmés játékfilmje Arthur lovagjaival és a Szent Grál keresésével éppen történetünkbe vág. Bár az isteni kelyhet nem állt szándékunkban megtalálni, és utunk során nem találkoztunk a félelmetes lovagokkal, akik azt mondják: NI, mi mégis Nyúlnak vettük az irányt. Majd átmentünk rajta. A Nyúlon túlra (Nyúl: Győrtől 13 km-re, a Sokorói dombságon elterülő település, elérhető a 82 főúton). Egészen Zsiráig.

Lépjünk is túl a sötét középkoron, új idők új szele jár. S ahogyan Gabriel Garcia Marquez írta „a haladás lett a város mítosza”. Sokan talán nem tudjátok, de Zsira egy 900 fős település, ahol szintén végig söpört a változás (mit szele?! Orkánja!).

A szeptember 6-13. között megrendezésre került Zsirai Őszi Napok programsorozat keretében minden érdeklődő számára nyilvánvalóvá válhatott milyen változásokról beszélek. A hét telis-tele volt kulturális- és sportrendezvények sokaságával.

Itt volt például az immáron XIX. alkalommal megrendezésre került Homokszobrász Fesztivál, mely nemcsak a szociális intézmények berkein belül mondható egyedülállónak, hanem véleményem szerint Magyarország-szerte is. Az idei évben retro partyt tartottak a szervezők, sok régi emlék elevenedett fel újra. Leporoltuk a legjobb ötleteket, és a résztvevők újra megépíthették kedvenc homokszobraikat.

A megemlékezés jegyében telt el a programsorozat harmadik napja. A zsirai otthon betöltötte 60. születésnapját!

„- Az ihlet nem jelenti be magát előre.

- De várni talán hajlandó.”

A minap olvastam ezt az érdekes párbeszéd részletet szintén Marquez bácsi tollából (nem is gondoltad volna, hogy szoktam olvasni, mi?! J). Az ünnepségen sok ember sokféle ihletettségű köszöntőjét popsizhattuk végig. Válogatást kaptunk az otthon történetéből, a lakók élményeiről és lehetőségeiről, és részesülhettünk egy csekély mennyiségű bibliai bölcsességből. Számomra azonban a legmegkapóbb beszédet (legalábbis én erre kaptam fel a buksim) Hollósi Péter intézményvezető szavai jelentették. Térjünk is vissza a változásokhoz! Előadásában hangsúlyt fektetett az otthon lakói és dolgozói közötti kapcsolat átalakulására. Nem, nem szerepcserére gondolok! Megváltozott a viszony ellátott és segítő között. Eltűntek bizonyos láthatatlan korlátok, egyfajta partnerség alakulhatott ki közöttük a közös munka révén!

Molnár Ferenc: A vörös malom musical feldolgozását adta elő a Komédiás Integrált Színház (ejtsd: KOMISZ). Az elmúlt évek hagyományaihoz hűen az Őszi Napok egyik legjelesebb eseménye a társulat éppen aktuálisan debütáló színdarabja. Az otthon lakóival közösen színpadra álmodott humoros előadás, főszerepben az emberrontóval befutó volt a közönség számára.

Változás (lehet) = újdonság! A zsirai otthonban bármi megtörténhet: Alternatív Képszínház. Néhány évvel ezelőtt én is ilyen arcot vágtam e szavak hallatán, mint most te. Joggal kérdezheted: micsooodaaa?

Nem tudnám neked definiálni, nincs meg hozzá a szakértelmem. Nincsenek monológok, párbeszédek. Gesztusokkal, mimikával kommunikálnak a színészek, a koreográfia menet közben fokozatosan éri el végső formáját. Zenét választanak, az adja meg a darab érzelemvilágát, a mozdulatok inspirációját.

Képzeletem szabadsága. Köszönöm.

Nézd:

http://www.youtube.com/watch?v=umP_LOEZdpY

Egy kínai bölcs szerint a létezés egyetlen állandó tulajdonsága a változás. Ami persze nagyon jó, haladunk előre, fejlődünk. Építkezünk.

Különösebben engem sem zavar a dolog, kisebb problémáktól eltekintve. Minden év új divatot hoz, újítani kell a ruhatáram. Minden évben egy évvel idősebb leszek, jesszus. Rémisztgetnek a 2012-es világvégével, az androidos telefonokhoz nem értek, a felsőoktatást megint átszervezik, változik a kresz (bár jogsim nincs - legalább ezért nem kell aggódnom), és változom én magam is.

Ki amennyit tud vagy akar, fogjon be magának ebből a varázsos, újdonságokat fújdogáló szélből.

Bizonyos kor betöltése után lábunk már nem nő, jó még a tavalyi cipő… az idén már csak annyi a tennivalónk, hogy türelmesen várjuk ennek a különös, kósza, Zsiráról induló szélnek a megérkezését…

Tiszteletem, Dórike

Műhely blog

Korábbi hírleveleink értékes információ tartalmai visszakereshetőek Egyesületünk blog oldalán:

http://msmme-msmme.blogspot.com

Játzsva látszom

2011-09-28T14:19:00.000+02:00

Az Ösvény Film jóvoltából elkészült a pécsi Speciális Művészeti Fesztivál kisfilmje!

http://www.youtube.com/watch?v=M9eWVvnYSyI

Keresd a Facebookon is és lájkold!

Tiszta hang

2011-09-27T22:18:00.001+02:00

Tiszta hangok – szubjektív

avagy,

Gondolatmorzsák egy nem mindennapi fesztiválról

Nem utolsósorban tradícióteremtés okán került megrendezésre idén május utolsó napján a Tiszta Hang Zenei Találkozó immáron második alkalommal, mely a fogyatékkal élő közönséget célozta meg, mint tehetségkutató program, és amely valamelyest túl is mutatott ezen, hiszen remek alkalmat biztosított az új kapcsolatok szövődésére, az ismerkedésre, egymás el, és befogadására – a résztvevők, és szervezők részéről egyaránt.

Az esemény főszervezője, a kecskeméti ESZII - Platán Otthon fogyatékkal élők részlegének dolgozója, Sándor Anikó volt, akinek munkája nagyon sok ember arcára csalt aznap mosolytól csillogó örömkönnyeket.

E rendezvény célja volt, a fogyatékkal élők megszólítása, továbbá egy olyan lehetőség biztosítása látens zenei képességeik kibontakoztatására, amelyhez egyrészt nekik is alapvető joguk van, másrészt terápiás jellegű tevékenységet is jelent számukra, hiszen a zene gyógyír, eszköz, és módszer az önkifejezésre.

„A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni.” / 1998. évi XXVI. Tv./

Fontos, hogy tudjuk és tudassuk, ők bármelyikünkkel egyenrangú emberek, akiknek olykor segítségre van szükségük jogaik eléréséhez, hogy azok ne csorbuljanak. Az, hogy ez mennyiben valósul meg optimálisan össztársadalmi szinten, az adott kor társadalmi hozzáállását, és a szolidaritás, mint szociálpolitikai alapelv működésének mértékét jelzi.

Manapság, a tehetségkutató show-k világában élve tiszteletre méltó emberi gesztus volt a szervezők részéről a célközönség ilyen mérvű megszólítása.

A Három Gúnár Rendezvényház és Konferenciaközpont adott otthont az esemény nívós helyen történő lebonyolításához, melynek színvonalát és sikerét is emelték a meghívott előadók, és a zsűri tagjai, akik közéleti személyiségek, médiasztárok – nem a szó pejoratív értelmében.

Név szerint említve őket, a zsűri olyan híres előadóművészekből rekrutálódott, mint Brózik Klára, Madár Veronika, - a Jóban rosszban sorozat neves színésznői - valamint a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület ügyvezető igazgatója - Asztalos Zsolt - is tiszteletét tette a rendezvényen.

A műsor zökkenőmentes lebonyolításáért a Gong Rádió ismert hangját, Faragó Miklóst illeti az elismerés, aki formájához hűen oldott hangulatot varázsolt ezúttal nem az éterben, hanem a ’pódiumon’.

A rendezvény mind személyi - mind tárgyi szinten bővelkedett meglepetésekben, ugyanis az Irigy Hónaljmirigy utánozhatatlan szórakoztató műsora, és az ajándékhegyek után, még egy monumentális csokitortát is rejtegetett a szervezők ’meglepetés tarsolya’.

Csakúgy, mint a meglepetéseké, a támogatók felsorolása is több tíz centis listát eredményezne. Hogy csak párat említsek, fő szponzor a Bella Hungária egészségügyi termékeket forgalmazó Kft volt, de emellett természetesen sokan mások is financiális segítséget nyújtottak.

A meghívott intézményekből az ország különböző pontjairól érkeztek versenyzők, akik különböző kategóriákban csillogtatták meg tehetségüket, és a hallgatóság szemeit.

Voltak, akik csoportosan előadott énekkel, volt, aki önállóan vagy hangszerrel, mások tánccal próbálták a zsűrit elkápráztatni, akik szemmel láthatóan jól szórakoztak, miközben buzgón jegyzetelték észrevételeiket, hogy a végén megoszthassák szakmai tapasztalataikat és építő jellegű kritikáikat a fellépők okulására.

Egy ilyen esemény kapcsán az objektivitás mellőzése számomra nehézkes, nem csak azért, mert szakmailag némiképp bevonódott résztvevő megfigyelőként, és amatőr fotósként voltam jelen, hanem mert azt tapasztalom, hogy olyan társadalmi tabu a fogyatékosság, mint ’szociális tény’, amiről nem illik vallani. Ráadásul, itt mindjárt két tiltott területe is összefonódik a mindennapi életnek; egyik a fogyatékosság problémája, másik az ezzel kapcsolatos érzelmek kifejezése.

Érdekes paradoxon, hogy sokak - bevallom köztük olykor magam is - félünk tőlük, holott ők a legnagyobb természetességgel közelednek felénk. A paradoxon épp ebben rejlik; ha le tudnánk győzni a velük szemben kialakult gátlásainkat, sztereotípiáinkat, ők a maguk közvetlenségével és nyitottságával megtanítanának minket az érzelmek nyelvén való kommunikációra, ami a fogyatékkal élő emberekkel való foglalkozás sarokköve.

Aki részese volt mindannak az örömnek, és felszabadultságnak, amit ők egymás iránt tanúsítottak, bizonyára meghatottsággal, és tiszta emberi érzésekkel gazdagodott, és ha csak egy napra is, de talán megtanult igazán örülni, és szívből élni.

E cikk írója nemkülönben.

A fesztiválról való hazatérés részemről csak bizonyos tekintetben sikerült, mondhatni testben már otthon voltam, miközben a nap konklúziójaként még a következő gondolatkör zakatolt bennem:

A ’tiszta hangok’ legbelül vannak, és bár mindenkinek más-más adatott, de iskolázottságtól, családi háttértől, vallási hovatartozástól, bőrszíntől, politikai identitástól függetlenül mindenkinek van egy ’tiszta hangja’, ami őt, mint Embert határozza meg.

Azt gondolom, méltó befejezésként kívánkozik ide Bródy János pár sora, aki talán hasonló megfontolásból írt így:

„A lelkünk mélyén őrzi titkát a kék virág

Ahány ember annyiféle csodálatos világ.”

Füstös-Simon Zsuzsanna, Kecskemét

Műhely hírek online

2011-09-13T21:21:00.000+02:00

Műhely hírek online

2011. szeptember 1., összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Lassan az ősz első fuvallatival megérkezik hozzánk szeptember, s bár a nyár még 38 celziusz fokával tépi-cibálja idegeid, fokozza fejfájásod, és a szabad strandon leégeti a popid, azért bizton kijelenthetjük: vánszorogva, de jön az ősz.

Petőfi helyettünk is örül az évszakváltásnak, néhányan közülünk azt hiszem, szintén fellélegeznek, hogy a véget nem érő nyári szünidő mégis csak leáldozóban van, gyerkőcök irány vissza a suliba!

Peti az idén már nélkülem megy az iskolába, és talán új barátnő után leselkedik majd, de egye fene, amúgy is unom már Rózsit…

Nyilas Misi pakkjából

Haladjunk csak szépen sorban. Szeptemberi élmény-kavalkádunk első megállóhelye Zsira. Az idei, szám szerint a XIX. Homokszobrász Fesztivál ismét jó alkalmat biztosít minden játékos kedvű, a homokot uralni, megformázni tudó és alkotni vágyó számára egy kellemes nap eltöltésére.

2011. szeptember 7-én Zsirai Barátaink egy kis nosztalgiára csábítanak, hisz a fesztivál témája valójában a mögöttünk hagyott 20 év emlékképeinek felidézése, azaz: Retro party a homokban!

Csakúgy, mint az elmúlt években, az 5 fős csapatoknak ezúttal is 2 órája van arra, hogy a legtöbbet kihozza a rendelkezésére álló 2m3 homokból!

Ha a retro hallatán neked sem csak a trapéznadrág és Dr. Alban ugrik be, akkor gyere és formázd velünk a világot!

Időrendben haladva szeptemberi programajánlónk második megállóhelyéhez érkeztünk, irány az ország keleti része, üdvözletünk Püspökladányból!

A Napfényes Egyesület ellátottai és dolgozói idén is szeretettel várnak minden érdeklődőt és megmutatkozni vágyót a Regionális Kulturális Fesztiválra. A találkozóra szeptember 15-én kerül sor a püspökladányi Dorogi Márton Művelődési Központban. Kísérőprogramként az érdeklődők ipar-és képzőművészeti kiállítást is megtekinthetnek - sérült alkotók keze nyomán.

Jó szórakozást minden résztvevőnek!

Az MSMME szervezésében ismételten figyelmetekbe ajánljuk közelgő Országos Ipar-és Képzőművészeti Alkotótáborunkat.

Szeptember 23-27. között szíves-örömest várunk mindenkit, aki egy kicsit is úgy gondolja egy eddig fel nem fedezett művész veszett el benne (én is feltételezem ezt olykor szerény személyemről, ám többnyire tévedek).

Tatai táborunkban mindenki kedvére válogathat a tervek szerinti 8 alkotóműhely közül, a teljesség igénye nélkül így: fotózás, foltvarrás, agyagozás, festészet… ésatöbbi.

Alkosd meg Te a saját kézműves világegyetemed (nyugi, szorosan mögötted állunk majd)!

Youth in Action

Amint azt rendszeres olvasóink tudják, a műhely hírek online netmagazin aktuális és archív számai megtekinthetőek az MSMME hivatalos blogoldalán.

A 2011. június 19-27. között Pécsett megrendezésre került Youth in acton projekt kulisszatitkait, bennfentes információit szintén elcsíphetitek a program saját blogján.

Tegyünk együtt azért, hogy „populárisak” legyünk, hisz saját szubkultúrát teremtünk, önálló értékekkel, normákkal, vágyakkal és célokkal. Nézzetek ránk minél többen, és klikkeljetek egy lájkot Ti is!

Lelkesedésemet én magam köszönöm! J

http://msmme-withoutborders.blogspot.com

Maradjunk még mindig kicsit Pécsett! Előző számunkban már közöltünk néhány képet a „Játszva Látszom” - Speciális Művészeti Fesztivál megörökített pillanatairól.

Fábián Gábor és az Ösvényfilm közreműködésével most újabb fesztiváli fotó portfóliót áll módunkban bemutatni!

http://www.osvenyfilm.com/gal/06_23/index.html

http://www.osvenyfilm.com/gal/06_24/index.html

http://www.osvenyfilm.com/gal/06_25/index.html

http://www.osvenyfilm.com/gal/06_26/index.html

http://www.osvenyfilm.com/gal/06_27/index.html

Szakmai és erkölcsi útravaló a pécsi Megyeháza Díszterméből

Gyermekkoromban válságstábbal ellátott csigakórházat üzemeltettem az iskola udvarán. Néhány évvel később ebédet hordtam öreg mamikáknak a környékbeli utcákba.

Majd elértem a 17-et és úgy gondoltam a világot meg kell menteni az égetett szesztől (megpróbáltam minél többet elpusztítani, hogy másoknak kevesebb maradjon).

Eddig azt hittem ez talán kimeríti az önkéntesség fogalmát, és nyugodtam hátra dőlhetek életem hátra lévő részében!

2011. június 23-27. között a Játszva látszom - Speciális Művészeti Fesztivál egyik kísérőprogramjaként Egyesületünk nemzetközi szakmai konferenciát hirdetett az önkéntesség témakörében.

Nádudvari Péter, a konferencia egyik előadója beszámolóját olvashatjátok!

A 2011-es év az Önkéntesség Európai Éve!

Az önkéntesség kapcsán a mai profitcentrikus és profitorientált világunkban sok emberben első blikkre a ,,munka, amiért nem fizetnek... engem ilyen dolog nem érdekel” gondolat fogalmazódik meg.

Jómagam 1999. óta végzek folyamatosan különböző jellegű önkéntes munkákat, és azoknak köszönhetően szert tettem nyelvtudásra, munka-, és élettapasztalatra, kapcsolati tőkére, barátokra és rengeteg felejthetetlen élményre.

A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület 2011. június 24-ére a pécsi Megyeházára ,,Az önkéntesség lehetőségei a szociális intézményekben, különös tekintettel a művészeti foglalkoztatásra” címmel szakmai konferenciát szervezett, méghozzá a „Határok nélkül - Jjátszva látszom” XXIV. Országos és IX. Nemzetközi Speciális Művészeti Fesztivált színesítendő.

Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy én is előadhattam ezen a konferencián, részletezve azt, hogy miért érdemes manapság egy fiatalnak önkéntes munkákat vállalnia.

A konferencia előadói az önkéntesség művelői, annak különböző intézményesített formáinak létrehozói, fejlesztői közül kerültek ki:

Knyihár Éva – Baranya Megyei Önkéntes Centrum

Mattyasovszky Zsófia – TERÉZÉNO, Budapest

Lícia Sabatella – Esagramma Szinfonikus Zenekar, Milánó

Forrai Ferencné – Katolikus Caritas, Pécs

és jómagam:

Nádudvari Péter – a Gyöngyszem Zenekar vezetője, Hétszínvirág Napközi Otthon, Gyöngyös

A fenti felsorolás mutatja, hogy az önkéntesség több lehetőségéről, megközelítéséről beszéltek az előadók. Én, mint legfiatalabb, vagyis a legkevesebb tapasztalattal rendelkező előadó rengeteg hasznos ismerettel gazdagodtam. Valamennyi előadótársamra példaként tekinthetek, mert több évtized után is töretlen lelkesedéssel és odaadással végzik a – mindenki által ismert okok miatt - egyre nehezebb és egyre több akadályba ütköző munkájukat.

A konferenciának méltó helyszíne volt a pécsi Megyeháza kivételesen szép Díszterme.

Nádudvari Péter, Gyöngyös

Ez kérem, nem szarkazmus.

Pécs. Széles sétálóutcák, macskakövei szegélyezve habos kávéval, csavaros fagyival (nyaflaty:nyamm-nyamm), millió+egy fodrászüzlettel, és azt hiszem, Pécsett élhet a legtöbb látássérült ember is, ugyanis minden második utcasarkon legalább 2 optikát találsz (nem csoda, ahol ennyi a könyvesbolt, ott tuti sokat olvasnak az emberek!).

Talán ennek köszönhető a temérdek turista, akiket nyári időszámítás szerint egyáltalán nem, vagy csak alig tudsz megkülönböztetni a bennszülött pécsi lakosságtól. Talán kicsit többet költenek, és elsőre nem érted mit karattyolnak, koktélt szürcsölnek, paprikás csirkét esznek nokedlivel (mer’ hát az mekkora hungarikum már) és kultúrpolgárt játszanak a Vasarely Múzeumban. Csodálkozva pislognak a keresztre a Dzsámi tetején – mert igen, nálunk ez is megtörténhet – és buzgálkodva fotózzák a faleveleken még a levéltetűt is.

Az emberek manapság azt hiszem, kellőképpen nem járnak nyitott szemmel a világban. Például én voltam idén egy fesztiválon – lepődj meg, a feszt színhelye legújabb kedvencem, Pécs – ahol az emberek egy bizonyos csoportja játszva akart látszani. Érted?! Akartak.

Erre jön velem szemben egy ilyen újságíró forma fazon, aki csak úgy mellékesen megkérdezi, van-e valami botrány a rendezvényen, mert sajnos a sajtó manapság csak arra harap. Gondolataimban hosszú Colombo kabátot viseltem, amit egy váratlan pillanatban kettényitok, és egy ultra éles macsétával három különböző méretű darabkára hasítom a figura tenyérbe mászó képét.

Ugorjunk át egy következő jelenetre (kezdem magam egy Quentin Tarantino film főhősének érezni). Pécsi Nemzeti Színház. Már harmadik napja zsongás bent a színházban, a színpadon, és minimum 50 méteres körzetben az előttünk elterülő téren. Szeretem!

Jelmezes emberkék rohangálnak (és itt most nem a hajléktalan bácsira gondolok, aki napok óta Edda slágerekkel „szórakoztatja” a publikumotJ).

„Melyik öltözőbe kell mennem?” „Jesszus! Van nálad egy pótgomb?” „Hol a büfé, valakit megölök egy kávéért!” „Látta valaki a szolnokiakat?”„Azonnal színpadra, nyomás!”

5 napig tart a varázs, és mindenhol ott vagyunk. Aki él és mozog, külföldi, magyar, média, politikus (csak a főbb állatfajokból), az mind tudja, kik vagyunk, és mit akarunk.

Botrányt akartok?! Fotók százezreit, amit otthon mutogathattok Udo bácsinak vagy Carmen néninek?

Tessék, csak tessék, itt vagyunk. 1100-an, 8 náció gyermekei, hallatjuk a hangunk, megmutatkozunk, Játszva Látszunk. Fogyatékosok vagyunk. Egytől egyig tehetségek, önálló világegyetemek, kapuk egy őszinte világba. Csak ne toporogj már kint…

Nézd, gyere velem! Fogom a kezed, csattogtathatod a fényképeződ is, bánom is én, tudod, hogy éppen a nikotin-vágy beszél belőlem, aljas leszokás! Már megint… Mindegy is.

Szóval! Itt nagy dolgok történnek, zene, tánc, színpadi játék,... miegymás, nem mondom el mind, még a végén megunod.

Pécs, 2011. június 23-27. Játszva Látszom – Speciális Művészeti Fesztivál.

Ő sem egészen fogyatékos, és én sem teljesen ép. És Te?! Fagyizol tovább, vagy …

Dórike

Műhely hírek online

2011-08-29T23:56:00.000+02:00

műhely hírek online

2011. augusztus 5. összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

YOUTH IN ACTION

Közel egy hónapja ért véget Nemzetközi Speciális Művészeti Fesztiválunk, melyet az idei évben a magas kultúra fővárosában, Pécsett rendeztünk meg.

A „Játszva látszom” mellett szintén Pécs városában, július 19 és 27.-e között Kincs Alexa koreográfus vezetésével belecsöppentünk egy igazi, valós, fiatalos akcióba (ha trendi akarok lenni, azt is mondhatnám, hogy dobtunk egy nagyon kúl dance art flashmobot az EKF közepén!:)).

A projekt résztvevői – magyar, dán, francia és lengyel sérült művészek és kísérőik - a táncművészet segítségével keltették életre a „Szerelem évszakai” címre hallgató darabot.

Legfrissebb műhely hírek online netmagazinunk a projekt megálmodóit, résztvevőit és a produkció értékelőit faggatja élményeiről, tapasztalatairól, szakmai benyomásairól!

„Hass, alkoss, gyarapíts…”

A nemzetközi együttműködés részletei előtt tekintsünk ki egy kicsit a közeljövőbe: a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület 2011. szeptember 23-27. között ismételten Országos Ipar-és képzőművészeti tábort hirdet Tatán!

Jelentkezési határidő 2011. augusztus 15, jelentkezési lapok letölthetőek a www.msmme.hu oldalról.

Várjuk mindazon résztvevők jelentkezését, akik fogékonyak a művészetek iránt, szívesen fejlesztik tehetségüket, és nem riadnak vissza néhány napnyi jó társaságban eltöltött alkotómunkától!

Találkozzunk idén is az „Élővizek városában”, Tatán!

Nem kellek én ehhez. Bevezető nélkül. Kincs Alexa. A szerelem évszakai színpadra álmodója!

„… és rohanj, és táncolj, és ugrálj, és üvölts, vagy csinálj bármit, csak lássam rajtad, hogy élsz!”

Az egyik közösségi portálon jelezte ma ezzel egy kedves ismerősöm, hogy kezd lassan elege lenni a hőn óhajtott nyári vakációból… Ez egyébként tipikus diák/pedagógusbetegség… A tanév vége felé már visszaszámolunk. Ha lehetne, bele is pörgetnénk az időbe, hogy végre nyár legyen. Aztán néhány szabad, valóban felhőtlen pihenőnap után elkezdenek hiányozni a megszokott hétköznapok… Írtam is gyorsan néhány sort unatkozó tanítványomnak, bíztatván, hogy nincs egyedül a világban, mert én is hasonló cipőben járok, mire visszakérdezett: „Hogy sikerült a pécsi fesztivál? Remélem, hoztál felvételt, meg képeket!”

Felvételt… fotókat… címeket, terveket, ötleteket és új barátokat is hoztam, mint rendesen… De, hogy „hogy sikerült”? Érdekes, hogy ez most valahogy nem úgy volt fontos, mint máskor… Egy eredményes szereplés után valamilyen versenyről hazaérve első dolgom, hogy megnézem a felvételt a rendezvényről… Javítgatnivalót, csiszolásra szoruló részeket, részleteket keresve… Ez most valahogy elmaradt. Talán azért, mert egyszeri bemutatásra szánt munkát tudunk most magunk mögött. Valószínűbb viszont, hogy más áll a dolog hátterében. Maga a munka – mennyire rossz kifejezés ez ide – volt ugyanis az, amit valódi eredményként tartok számon. (Még, ha az „eredmény” kifejezés legalább annyira nem tükrözi is az érzéseimet, mint a fent említett „munka” szó). De, hogy „hogy sikerült”?... Azt úgysem tudom elmondani…

Ezt éreztem akkor is, mikor a barátnőm tengerparti nyaralásán készült képeket nézegettem… Mert mit nekem tengerpart?! Olyan hullámok csapkodnak bennem szeretetből, emberi érintésből, könnyből és mosolyból… annyira megrázó és felemelő az az élménykavalkád, amit hagyott bennem az a pár nap ott, Pécsett, hogy bármilyen parton sütkérezve sem érintett volna mélyebben semmi…

„Ezt azért alaposan át kell gondolnod!” – visszhangzanak bennem édesanyám szavai, amivel a kezdetekkor próbált a realitás talajára visszarántani. Emlékszem, kitörő örömmel újságoltam, hogy milyen fantasztikus kihívás nekem Asztalos Zsolt Elnök Úr felkérése. Első perctől rajongtam a Speciális Művészeti Műhely által megálmodott ötletért. Hozzunk létre valami közös produkciót! Van ennél fantasztikusabb? Évek óta találkozunk a Műhely fesztiváljain tehetséges magyar színjátszókkal, táncosokkal, zenészekkel. Ismerjük a lengyel, francia, dán csoportok munkáját is. Szenzációs ötlet összehozni őket egy csapatba! Már akkor is jóleső borzongás lesz úrrá rajtam, ha csak a Nemzeti Színkottások évről évre megújuló és egyre fejlődő produktumára gondolok. És most itt a lehetőség, hogy a mozgásszínház eszközeivel ugorjunk még egyet, és valódi, nemzetek közti együttálmodást valósítsunk meg! – Nagy szavak ezek, tudom. De mi ott, akik végül részeseivé válhattunk az élménynek, valóban együtt álmodtunk abban a pár napban. Valami egészen merészet…

Merészet, és néha hátborzongatót is… Mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak kétségeim, félelmeim a dolog kivitelezhetőségével, működni tudásával kapcsolatban… Pécs felé az autóban különböző érvek és ellenérvek cikáztak a fejemben… Mindenféle korosztályban tanítok. Egy évtizedes tapasztalat áll a hátam mögött sérült emberekkel való munkában is. Emellett iskolák, képzések, továbbképzések, aztán az Egyesületnek szánt „vizsgamunkám”, az Ab ovo a tarpai társulattal, ami mind-mind feljogosíthat arra, hogy ilyen meggondolatlanul lelkesen vágjak bele ebbe a hatalmas feladatba. Mondjuk az Ab ovo-ra nyolc évig alapoztam a csapatomat… –Nem lesz baj, a mostani társulat tagjai sem kezdők! Abban az előadásban már kész karakterekre írtam a szerepeket, hiszen ismertük egymást… –Az sem gond, majd megismerkedünk. Igen, azt általában egy jó beszélgetéssel kezdjük, meg ismerkedős játékokkal… –Csak most nem beszéljük egymás nyelvét!!! Na, ennél a pontnál jutottam magamban arra a következtetésre, hogy most az egyszer nagyon jól döntöttem, hogy mégsem „gondoltam át alaposabban” részvételemet a projektben, hanem azonnal igent mondtam a felkérésre.

A helyszínre érve most csak fokozták a szorongásomat a máskor annyira várt fesztiváli nyitómozzanatok, az első találkozás a főszervezőkkel. Reni, a minden problémára megoldást ismerő, fantasztikus személyiségű lány kedves üdvözlése, a bárki lelkére bájosan rámosolygó kis tavasztündér, Dodó vicces mondatai, Zsófia asszony nyílt, őszinte érdeklődése hogylétünk felől, vagy épp Asztalos Zsolt Elnök Úr nem is tudom honnan vett, higgadt magabiztossága most mind-mind növelték bennem azt szűnni nem akaró félelmet, amit… – amit a magyar táncosokat képviselő balmazújvárosi csoport megjelenése egy csapásra oldott. Vezetőjük, Iszák Anna és kollegái munkásságát évek óta lelkesen figyelem az MSMME rendezvényein, nagyszerű csapatnak tartom őket. A táncosokkal viszont először nyílt alkalmam személyesen találkozni. A gyors bemutatkozás után néhány perccel már arról beszélgettünk, milyen képeket készítettek érkezésük után a szobáikban. Lelkesen újságolták, milyen táncokkal foglalkoztak a fesztiváli felkészülés ezt megelőző hónapjaiban, és, hogy mennyire várják már, hogy „holnap” legyen, mert „akkor ugye elkezdjük a közös munkát?”

–Erre a kezdésre azért nem számítottam. Nyitottak, kedvesek és máris hihetetlenül lelkesek voltak a nagyháti táncosok. Annyira, hogy kicsit szégyelltem is magam korábbi félelmeim miatt… Ilyen csoporttal nincs, ami ne működne…

Már az első közös próbanapon ugyanerről győzött meg a külföldi szereplők hozzáállása is. Anne, a francia csoport vezetője, lelkesen és nyitottan viszonyult közös munkánkhoz, és persze ez a lelkesedés csoportja minden tagjára átragadt. Az első közös foglalkozás előtti pár percben, amíg elképzeléseinket, elvárásainkat osztottuk meg egymással, ott motoszkált bennem ismét a bizonytalanság. A próbaterem teraszán beszélgettünk, miközben odabent a francia táncosok a magyarokkal… Ismerkedtek… Mi egyeztettük a legszükségesebbeket, Reni fordított, aztán kialakult egy angol-orosz-francia-magyar keverék, „saját nyelvünk”, amit akkor használtunk, mikor az angol szókincsünk nem volt elég gazdag gondolataink átadásához… Bent meg a „gyerekek” egymás közt… Mi lesz ebből?!

Hamar rájöttem, hogy ismét „túlgörcsöltem” a dolgokat… Táncosaink ugyanis, látszólag minden nyelvi nehézség nélkül gördülékenyen megismerkedtek. Bemutatkoztak egymásnak, aztán egy nagy körbe ültek, és máris beszélgettek… Ámulattal néztem őket… Viccelődtek, udvarolgattak egymásnak, aztán próbálták ők is L-A-SS-AAAA-N elmondani közlendőjüket, mikor nem értette a másik (hányszor jár így az ember külföldön)… Végül egyszerűen elmutogatták, mit akarnak. Arcukkal, kezükkel, aztán már egész testükkel is… Ez az! Megpróbáltam észrevétlenül megfigyelni saját eszköztárukat, mozdulataikat… Én így ismerkedtem a csoporttal. Aztán csatlakoztunk mi is a körhöz, és elkezdődött egy olyan munkafolyamat, amelyre nagyon jó visszaemlékezni.

Megismerkedtünk a történettel, aztán a jelmezekkel is, majd a zenéket tanultuk meg közösen. Egy kizárólag (angol-, valamint bécsi-) keringőkből álló jelenetet álmodtam színpadra. A francia csoport évek óta a táncszínház eszközeivel mesél (vezetőjük, Anne balettművész, így ez nem jelentett újdonságot nekik). A balmaziak, (akiknek a társastánc a fő profiljuk) szintén hamar megértették, hogy most nem feltétlenül a tánctechnikai dolgok lesznek a leghangsúlyosabbak, hanem a mondanivalónk, amit ennek segítségével kommunikálunk a néző felé.

Épp egy monoton, statikus résszel foglalkoztuk, mikor arról beszéltem, hogy itt majd azt mutatjuk meg, milyen egy unalmas, elszürkült világban létezni, mikor az egyik magyar fiatal megkérdezte: „Keringővel?! Azt hogy?!”

–Hát így! –mutattam egy francia kislányra, aki a zenét hallva azonnal mozogni kezdett, bámulatos hitelességgel visszaadva azt a hangulatot, amit érzett közben.

Aztán az egész munkafolyamatban ez volt a jellemző. Egymás elképzeléseit, szavak nélküli gondolatait egészítettük ki és fűztük tovább… Nyelvi akadályoktól, a szereplők sérültségi fokától függetlenül. A magyarok technikai tánctudása (hálás köszönet Ancinak és Julcsinak az alapozásért) remekül kiegészítette a francia táncosok képességét, amivel érzéseket közvetítenek, mint ahogy a magyar csapat pontos keringői biztosították az adott kép ritmusának összerendezettségét.

Egyre gördülékenyebben dolgoztunk együtt, és észre sem vettük, hogy időnként azért eltértünk az előre kijelölt úttól, így változott menet közben a történet is, közös mondanivalónk. Ahogy például elkészültünk egy résszel, épp fellélegeztünk, hogy mindenki tudja a dolgát, és az egész nagyon hasonlít ahhoz, amit mutatni szeretnénk, Anne elmondta, hogy az egyik francia fiú csalódott kicsit, mert egy magyar lánnyal szeretne táncolni. Próbáltuk közösen megértetni vele, hogy erre sor kerül, de csak később, mire ő csalódottan megjegyezte, hogy ezt érti, de ő „most szeretne”…

Ha most szeretne, akkor most fog… Újra összeraktuk a képet, Christoph kapott egy magyar párt, és mindenki boldog volt. Igen, ez valóban nem követi feltétlenül azokat az irányelveket, melyek a színpadi megvalósítást hivatottak szabályozni, de gondoljunk csak bele, mekkora dolog az egy sérült fiútól, hogy felvállal egy esetleges konfliktust is akár, hogy saját ötletét is belevigye egy közös produkcióba! Valahogy így került a francia, vagy épp lengyel szereplők közé a balmazi Anikónk és Károlyunk is, akik érdekes tapasztalatokat szerezhettek más országok táncosaitól.

A lengyel fiatalok hozzáállása nagyon hasonlított arra, mikor nálunk, Magyarországon diákokból verbuválódik egy színjátszókör. Sokat viccelődtek, bohóckodtak a próbákon. Akadtak köztük, akik valódi elhivatottsággal közelítettek közös munkánkhoz, de volt olyan is, akit szemlátomást jobban motivált egy kedvesen rámosolygó szempár, mint maga a munkafolyamat, vagy a közös cél. Miért is lenne ez baj? Ők is egyet akartak velünk, a próbákon pedig fegyelmezetten helytálltak, még, ha néha belső poénok tárgyát képezte is az a magatartás, amivel próbálták mókásan kivonni magukat a feladat alól. Ezt is inkább csak egy-egy vicces gesztus mutatta, (mondjuk kicsivel később értek vissza a napi első szünetről, arra hivatkozva, hogy úgy értették, mára végeztünk). Mindezt kizárólag olyan keretek közt tették, ami nem hátráltatta a munkafolyamatot, inkább csak eggyel több mosolyt csalt az arcunkra…

Mosolyból pedig nem volt hiány… Rengeteget nevettünk magunkon, vicces helyzeteken, megoldódni látszó, aztán újra felbukkanó problémákon… És volt, hogy sírtunk is… Számomra az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, mikor az első jól sikerült összpróbán estünk túl éppen, a munkafolyamat vége felé.

Aznap nagyon sokat dolgoztunk. Mindenki fáradt volt, és pattanásig feszült idegekkel koncentrált a feladatára. Tudtuk, hogy mire kell készülnünk: aznap délutánra az első jelmezes összpróbát írtuk ki, amitől senki nem várt sokat. Ennek ellenére nagyon csalódottak voltunk. Addig már annyi apró csodát éltünk át együtt, és annyi energiát fektettünk mindannyian az egészbe, hogy csak egy színpadkész produkcióval elégedtünk volna meg. Hát nem az volt… Egy zagyva maszlagot sikerült elsőre produkálnunk. Láttuk ugyan, hogy összeáll majd a dolog, de akkor magam is úgy éreztem, hogy még legalább 2-3 hétre lenne szükségünk… Holnapután bemutató… Kiengedtük a táncosokat pihenni, mi, felkészítők pedig – most először –, kerültük egymás tekintetét… Aztán újra nekiugrottunk. Még fáradtabban…

És most működött… Mindenki tudta a dolgát a színpadon és a színfalak mögött is. Aki tévesztett, az helyrehozta, gördülékenyen és pontosan végigment minden. Nem tudom leírni, mit éreztem. Önkéntelenül mindannyian ugrálni, meg tapsolni kezdtünk a végén, nem három-négy, de száz nyelven gratulált mindenki mindenkinek. Akkor az ott, egy olyan pillanat volt, ami megismételhetetlen. Anci hangja ébresztett a diadalmámorból, miközben az egyik magyar fiú felé sietett: „Mi baj Feri?!” Megrémültem a gondolattól, hogy túlhajszoltuk a csapatot, és itt az eredmény, valaki nem bírta és rosszul lett… De nem. Feri mozdulatlanul állt a próbaterem közepén, és könnyekig meghatódva nézelődött a jelmezes sokadalomban… „Nem tudom, mi van velem!” – És csak törölgette a szemét… Az arcáról pedig olyan boldogság sugárzott a könnyek mögül, amitől mindenki egy emberként ölelte át… Akkor ott, valódi társulattá értünk.

A nagy nap reggelén már meg sem lepődtem azon, hogy az étteremben a reggelinél, az egyik francia kislány úgy üdvözölt, hogy minden előzetes bejelentés nélkül az ölembe huppant… Egy csapat vagyunk. A francia csoport többi tagja egységesen „I love Pécs” – feliratú pólóban érkezett… Mi más ez, ha nem pozitív előjel?! A lengyelek pedig hamarabb értek a színházba, mint mi. Pontosan… Ahogy egy főpróbához illik. És szemmel láthatóan nagyon izgultak. Vezetőjük, Maria is mindent megtett, hogy ösztönözze őket. Lukasz, aki saját zeneszámot komponált darabunkhoz, már kezdésre készen várakozott. Anne a tőle megszokott profizmussal hangolódott, és hangolta csapatát az előadásra. Anci és Julcsi, a magyarok segítői pedig az egész próbafolyamatban megmutatkozó hihetetlenül empatikus hozzáállásukat most is magukkal hozták. „Ura vagyok a helyzetnek, minden jól halad, nem is látja senki, hogy izgulok, hiszen épp úgy mosolygok, mint máskor. A hangom… A hangomra figyelnem kell, magabiztosnak kell tűnnöm… Jól vagyok, kezdhetünk!” – gondolatban meggyőztem magam, hogy nem látja senki, mennyire izgulok, mikor Anci csöndesen megjegyezte: „szívem szerint most leküldenélek a nézőtérre, és megtiltanám, hogy visszagyere az előadás végéig, de tudom, hogy belehalnál… Ne aggódj, minden rendben lesz!”

És végül rendben is volt. Legalább fél éve készültem belül erre a pillanatra… De magából, az előadásból csak villanásokra emlékszem… Az egyik ügyelő bíztatni próbált: szépen megtelt a nézőtér, nem kell aggódnotok. A díszvendégek köszöntője alatt csöndes készülődés a színfalak mögött… Aztán belevágtunk. Lukasz, a lengyel zenészünk élőben játszott. Annyira lelkes volt a publikum fogadtatásától, hogy kicsit még improvizált is közben. Tapsoltatta a nézőket… (Ami persze belezúzott kicsit a mögötte történő pontosan beállított mozgásba). Sebaj… Végül is fesztiválon vagyunk, belefér… A kritikus, sokat átrágott pontjain az előadásnak azért a színfalak mögött mi is ugrásra készen vártuk, hogy majd be kell rohannunk segíteni… Nem került rá sor. Olyan pontosan tette a színpadon mindenki a dolgát, mint még soha. És persze megvoltak azok a hibák is, amelyek nélkül nincs premier… Addig soha fel nem bukkanó akadályok, egy-egy „eltévedt” szereplő, aki mindig a legpontosabbak közé tartozott, de most blokkolta a drukk… – ezeket a szituációkat csak nagyon felkészült, rutinos színészek tudják kezelni. No meg az MSMME nemzetközi csapata…

Azok a szereplők játszottak most, akik két napja még összeütköztek a színpadon, mert az egyikük azt az instrukciót kapta, hogy OTT álljon, a másikuk pedig, hogy CSAK OTT MEHET EL. Rosszkor találkoztak a (színpadnál kisebb) próbateremben, és mindketten leblokkoltak. Mielőtt még „vérre ment volna” a dolog, megnyugtattuk őket, hogy mindketten jól tették a dolgukat, és a színpadon majd elférnek, csak most ez ilyen… (Gondolatban meg száz imát rebegtem el, hogy ez ne forduljon elő „élesben”, mert szemmel láthatóan nem tudjuk kezelni.) Most, a színházban pedig ugyanez egy egész „oszlopnyi” táncossal történt meg… És mit látok? Az én édes kis évszaktáncosaim gond nélkül alkalmazkodtak a helyzethez, és nemcsak, hogy megoldották a problémát, de úgy oldották meg, hogy ezalatt végig karakterben maradtak, nem feledkezve el bejövetelük valódi céljáról. Bámultam őket! Számtalan ilyen történetet mesélhetnék még, és szeretném, ha még távolról sem tűnne úgy, hogy épp én voltam az, akinek nem volt elég hite a közös munkában. Mert kezdettől volt. De oly mértékben szárnyalta túl a résztvevők teljesítménye, befektetett energiája, vagy épp a csoportok vezetőinek „a közös cél mindenek felett” –jelmondatú hozzáállása a várakozásaimat, hogy arra nincsenek szavak. De ha vannak, azok a hálás köszönet szavai. Fantasztikus élmény volt számomra, hogy részese lehettem ennek a csodának!

Persze ezeket a belső mozzanatokat csak az látja, aki ott élt, együtt mozgott, lélegzett velünk ebben a pár napban. Meg talán Ti, kedves felkészítők és szereplők! Színészek, táncosok, zenészek, filmesek, alkotók a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesületén belül. Mert valóban igaz, hogy „Jót, s jól, ebben áll a nagy titok”… –én mégis azt mondom, hogy a jóra törekedni, vagy egy hatalmas ugrással átröppenni saját tanult, vagy épp társadalmilag ránk aggatott korlátaink fölött, az igenis elismerésre méltó teljesítmény. Számomra pedig valódi katarzis!

Köszönöm az élményt!

Kincs Alexa

A pécsi kulturális fesztivál minden jelentősebb mozzanatát Fábián Gábor kapta lencse végre, így téve halhatatlanná számunkra a megélt fesztiváli pillanatokat!

Kukkantsunk is bele, de azonnal! J

http://www.osvenyfilm.com/gal/06_23/index.html

http://www.osvenyfilm.com/gal/06_24/index.html

http://www.osvenyfilm.com/gal/06_25/index.html

A projektben résztvevő művészeti csoportok közül a balmazújvárosi Wywaras Dance Group két táncosának – Seres Gábor, László Teréz – rövid beszámolóját is közzétesszük.

Reméljük számotokra is nyújt majd érdekes és érdemleges információkat a fiatalok élménybeszámolója! J

Pécsen voltunk

Nagyon nagy várakozással és izgalommal indultunk útnak. Azon töprengtünk, milyen lesz majd a közös munka a külföldi csoportokkal. Azt sejtettük, hogy kemény és fárasztó napok várnak ránk. Meglepetésünkre a próbák a Hotel Pátriában és a Pécsi Nemzeti Színházban zajlottak.

Alexával nagyon hamar összebarátkoztunk valamennyien. Már az első találkozásunkkor elnyerte a csapat bizalmát és szeretetét. Ő elmesélte nekünk, hogy mi lesz a története a táncnak, amelyhez a koreográfiát készítette. Elmondta, hogy hogyan gondolta ezt megjeleníteni, kitől mit vár. Megnézte ki hogyan táncol, majd megbeszéltük a szerepeket.

Felkészített bennünket, hogy kemény munka vár ránk!

Másnap a franciák már vártak ránk, merthogy velük, a dánokkal és a lengyelekkel dolgoztunk együtt ebben a produkcióban, amely „A szerelem négy évszaka” címet kapta. Nagyon aranyosak voltak, jól összebarátkoztunk velük. Az elején nehezen mentek a dolgok, a nyelvi nehézségek miatt, de aztán beindult a gépezet. Megtaláltuk a kommunikáció módját. Az egymáshoz való jó hozzáállás és türelem eredményhez vezetett.

Az alaplépésekkel nem is volt gond, de a koreográfiát megtanulni, észben tartani, mindezt három nap alatt…! Azért nem semmi!

A sikeres felkészülésünk talán annak is köszönhető, hogy nagyon jól éreztük magunkat.

Kemény munka volt és mégis felemelő érzés! Rajtunk nem múlt, dolgoztunk keményen.

S eljött a nagy nap. Az a nap a mi napunk! Előzőleg Alexa még elmondta, hogy nagyon jó volt velünk dolgozni, s ha nem úgy sikerülne is az előadás, ő akkor is tudja, hogy mi jók vagyunk. Mi erre azt válaszoltuk, hogy mi mindent beleadunk annak érdekében, hogy az előadás remek legyen.

És valóban nagyon igyekeztünk. Nagyon tetszett az előadás mindenkinek, nagy sikert arattunk. Még Béla bácsit is sikerült meglepni, ő is elérzékenyült. Mindenkitől nagyon jó kritikát kaptunk.

Jó volt látni Alexát, akinek a szemében az öröm és a meghatottság könnyei csillogtak.

Elmondani nem lehet, mindazt, ami aznap történt velünk, ezt át kell élni! Mindenki szárnyalt! Mindenki előtt le a kalappal!

Szeretnék még sok ilyen élménynek részese lenni!

Seres Gábor, Balmazújváros

Nagyon nagy örömmel fogadtuk a meghívást, hogy minket választottak a francia, dán és lengyel csoport mellett, hogy együtt szerepeljünk egy közös, nemzetközi produkcióban.

Megérkeztünk Pécsre, ahol a Pátria Hotelben voltunk elszállásolva. Még akkor este megismerkedtünk a felkészítő tánctanárnővel, Alexával.

Másnap elkezdődtek a kemény próbák a franciákkal és a lengyelekkel együtt. Az elején nehezen ment a kommunikáció, de „kézzel-lábbal” sikerült megértetni magunkat. A próbák alatt külföldi társainkkal szoros barátság, sőt szerelem is alakult ki.

A hosszú és fárasztó próbák után szombaton felléptünk a Pécsi Nemzeti Színház színpadán.

A közös produkciónk címe: A szerelem négy évszaka. Hatalmas sikert arattunk vele! A közönség percekig állva tapsolt nekünk. Sokan gratuláltak a remek produkcióhoz.

Élményekkel és új barátságokkal gazdagon tértünk haza.

László Terézia, Balmazújváros

Tisztelt Olvasó Közösség!

Azon olvasóink szíves figyelmébe ajánlom a következő linket, akik (akárcsak jómagam) perfekt beszélik a lengyel, francia és dán nyelveket.

Külföldi résztvevőink élménybeszámolóját tetten érhetitek hivatalos blogoldalunkon.

Zárójel aki esetleg értelmezni tudja az említett mondatokat, kérem jelentkezzen e-mailben, köszönjük zárójel bezárve.

http://msmme-msmme.blogspot.com/

A művészek beszámolója után Iszák Anna, a balmazújvárosi Wywaras Dance Group művészeti vezetőjének tollából is kicsikartunk néhány hangzatos gondolatot a tánccsoport projektben való részvételéről, és annak részleteiről! (Hajrá AnyuJ)

A Youth in Action és a Wywaras

Az a szerencse ért bennünket, hogy 2011. június 19-27. között Pécsett francia, dán és lengyel művészeti csoportokkal együtt részesei lehettünk egy nemzetközi táncprodukció létrejöttének.

Nagy várakozással készültünk az eseményre. Izgalommal telve vártuk, hogyan fogjuk megértetni magunkat, milyen lesz majd a velük való közös munka. Izgatottan várta a csoport, hogy megismerhesse Kincs Alexát, ennek a produkciónak a megálmodóját, koreográfusát, betanítóját. Már a címe is sokat sejtet: A szerelem évszakai.

Tudtuk, hogy kemény munka vár mindenkire, de nem gondoltuk, hogy ennyire!

Aztán… valahogy minden olyan természetes volt! A csoport úgy fogadta Alexát, mintha ezer éve ismernék, szeretettel és figyelemmel vették körül. Ebben a néhány napban az ő szava volt a „szentírás”. Majd megismerkedtünk a külföldi csoportokkal. Az én szép szál és csillagszemű fiaim az első pillanatban elvarázsolták a francia lányokat. Így már nem volt nagy kunszt a közös munka. A barátságok, kötődések, érzelmek napról napra erősödtek. De a lengyel fiuk sem voltak közömbösek a lányaim iránt.

Ilyenformán megalapozva a közös munkát, elkezdődtek a próbák és vele együtt a mi kálváriánk. Izzadtunk, főttünk, birkóztunk a meleggel, a lépésekkel és egymással. Két nap elteltével azt gondoltuk, hogy nagyon jól haladunk. Harmadik nap reggelre kitört a frász, mert összegabalyodtak a fejekben és a lábakban a történések és évszakok. Alexa szemei kétségbeesést tükröztek, mikor megkérdezte: mi történt? Rövid válasz: „Alexa, világunkat se tudjuk!” De mit jelent az, hogy világomat se tudom? Nem baj, rövid szünet, lelki masszázs, folytassuk!

És valóban időt, energiát nem sajnálva, szinte éjt nappallá téve próbált a csoport. Közben szépen formálódott Alexa keze alatt a történet, kibontakozott a cselekmény. Alakult a színpadkép, formálódtak a ruhák, helyére kerültek az övek, patentok. A fáradt sóhajok és izzadtság cseppek mellett jókedvű kacagások, cinkos összekacsintások, kedves simogatások tarkították a közös próbákat.

És fogy az idő, nő a feszültség, leginkább bennünk, segítőkben. A csoport lelkes! Még így fáradtan is elhordana a hátán egy hegyet, ha Alexa azt kérné tőlük. De nem! Az arcon mindig kedves mosoly, a szemekben néha kicsi rémület, nyugtató, biztató szavak, egy érintés, egy simogatás – csak így érdemes egy ilyen úton elindulni, mert így sikeres lesz a munkád és a csapatod! Mert ez a sok nyelven beszélő, de egy célért küzdő nagy csapat most az Alexáé volt, s ő sikerre vitte a népét!

Eljött a nagy nap! Valahogy minden a helyére került: Lukasz, a ruhák, a francia apuka, Missis Maria, a szárnyak, a szalagok, a lépések, az érzések. Csak az én szívem akar kiugrani a helyéről! Mi baja lehet?

Kezdődik!

És szárnyalnak! Nem létezik senki és semmi más, csak A szerelem évszakai! De még milyen évszakai!!

S hogy lehet, hogy most minden kelléket elsőre megtaláltunk? És az hogy lehet, hogy most senki sincs útban? És az milyen már, hogy most mindenki tudja a dolgát?

Az utolsó ruhát adjuk! Már csak az össztánc és vége! Vége! Megcsinálták, megcsináltuk!

Hallod? Tapsolnak! Tapsolnak!

Iszák Anna, Balmazújváros

Végszóra

Ne feledkezzetek meg a fesztivál élet még mindig tart: augusztus 9-15. között Liget fesztivál, Fonyódliget!

Bikini, tinci-tánci, ugra-bugra, talán napsütés, hideg sör, Ti + ők + én…

Üdv, Dórike

Határok nélkül

2011-08-07T22:28:00.001+02:00

2011. június 19-27. között a Youth in Action program keretében zajlott Pécsen a Határok nélkül - kretaív műhely az esélyegyenlőségért című nemzetközi programunk.

Ha többet akarsz róla tudni, kattints tovább:

http://msmme-withoutborders.blogspot.com/

műhely hírek online

2011-07-17T18:02:00.000+02:00

műhely hírek online

2011. július 14. összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Július

A világ-szerte a függetlenség és szabadság havaként számon tartott július az MSMME számára is felüdülést hozott!

Véget ért Nemzetközi Speciális Művészeti Fesztiválunk, melynek az idei évben Európa 2010-es Kulturális Fővárosa, Pécs adott otthont.

Azonban a nagy relax előtt kacsintsunk még vissza kicsit júniusra, hiszen a művészeti fesztivál mellett számos egyéb kulturális és szórakoztató program is belesűrűsödött a 31 napos, kora nyári hónapba!

Filmesített öröm-kockák

2011. június 7-én harmadik alkalommal vehettem részt a Zsirai Speciális Filmszemlén.

Több mint 13 nevezésre került filmes remekmű, izgatott alkotók a nézők soraiban és az elismert szakmai zsűri.

Ami az időzítést illeti (gondolom nem véletlenülJ), belecsúsztunk a szombathelyi Mediawave Nemzetközi Film és Zenei Fesztiválba. Bár itt nem Damjan Kozole mustrálta a filmeket, Kiss Tamás újságíró úr őszinte és lényegre törő véleménye meghatározó fontosságú volt a művész-alkotók számára!

A Zsirai Speciális Filmszemle értelmi fogyatékos filmes alkotóitól az idei évben is megtanulhattuk, hogy igenis érdemes (lenne) lebontanunk a napi rohanás során a fejünkben szisztematikusan felépített korlátokat. Tűz a Nap, a zsirai Rimanóczy-kastély parkjában ezért (okosan és megfontoltan) egy nagy fa alatt állítom le az autómat. Ahogy kiszállok, a Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonának egyik lakója, egy harminc év körüli fiatalember lép mellém. - Honnan jöttél? - néz végig rajtam barátságosan, majd széles mosollyal közli: Én ám itt élek!

Gyere, mindent megmutatok neked! Mielőtt megköszönhetném a szívélyes fogadtatást, újabb kérdéssel áll elő: - A filmszemlére jöttél? Rövid szünet után aztán azt kezdi sorolni, hogy hányan és melyik otthonból hoztak filmeket, de aztán ellép mellőlem, és odafut az autójából éppen kiszálló Pápes Éva filmes szakíróhoz, aki (mint azt később megtudom) az értelmi fogyatékkal élők mindkét eddigi országos mozgóképes találkozóján zsűritag volt.

A III. Zsirai Speciális Filmszemle vetítéseinek helyet adó terem felé sétáló Pápes Évát az otthonlakók közül többen is megölelik, én pedig a zsirai intézmény film-felelősével, a fesztivál gondolatát kiötlő (az idei Vas Film Fesztiválon díjnyertes) Fábián Gáborral váltok néhány szót. Megtudom tőle, hogy szakmailag milyen sokat jelentett, hogy a mostani filmszemlére készülődve a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület segítségével a szellemi fogyatékos alkotók segítői filmes képzést kaphattak, a fesztiválra készülő alkotó közösségek pedig áprilisban két napos szakmai összetartáson vehettek részt. Nagyjából itt tartunk a beszédben, amikor a zsűri elnöke, Halmy György filmrendező is befut. A vetítésre várakozók azonnal köré gyűlnek, s a közös örömködést látva világossá válik, hogy az említett zsirai műhelymunka során a szakmai mellett baráti építkezés is zajlott.

A szemlét Hollósi Péter, Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonának igazgatója nyitja meg, aki szerint csakis intenzív odafigyeléssel és sok-sok bátorítással lehetett elérni, hogy az otthonok lakói filmre vigyék érzéseiket. A megnyitó után aztán elindul a vetítés, sorjázik a tizenhárom kisfilm. És: szó elakad, lélegzet és pulzus lassul, beszippant egy minden kockájában nyugalmat, olykor pedig kedves öniróniát árasztó filmes világ. Át- és megadom magam: együtt takarítok a lazán szövegelő Jolival, majd együttérzek a kocsmában egyedül csocsózó (így persze mindig nyerő) Királlyal, aki az otthon kapujához érve viszont szolgálatkészen leveszi a koronáját. A fogyatékos szereplőkkel együtt aztán én is csak vakargatom a fejem búbját, amikor a riporter azt tudakolja, hogy: Neked mit jelent a szeretet?

Később, egy szimbólumokban tobzódó film kapcsán aztán egyre inkább kirajzolódnak az igazi Töréspontok, s rájövök, hogy hol is vannak a valódi Korlátok. A Nem a reklám helye című film szereplőjéhez hasonlóan én is szeretnék bátran az Égre nézni, és - ez már megint egy másik film - valóban önfeledten enni a mindennapi kenyeret. És vége.

Az agyam lüktet: mit tudnak ők sokkalta jobban, és mit nem érünk fel ésszel mi, úgynevezett normálisak? Pápes Éva szerint a különbség az, hogy mi gyakran, ők viszont nem igazán húznak önmaguk és a másik közé határokat.

Hatalmas vihar közepén hajtok hazafelé, és két villámcsapás között hajlok belátni, hogy: igaza van.

Díjazottak

A legjobb film: Baranyai Tünde, Balogh Ernő, Nagy Zoltán: Mindennapi kenyerünk. (Segítő: Szalay József) Ágfalva.

Szabadfilm kategória: 1. Drapos Antal: Töréspontok (Szabó Emília) Kéthely.

Dokumentumfilmek: 1. Kóczán Krisztián, Ertl Tibor: Ez nem a reklám helye (Szalai József) Ágfalva.

Játékfilmek: 1. Nagy Rita: Itt vagyok egyedül. Csak jön valaki! (Fábián Gábor) Zsira.

Közönségdíj: Kiss Ferenc, Szalai István: ...leereszkedett a vasfüggöny... (Őri László) Peresznye.

MEGMUTATJÁK AZ OTTHONLAKÓKAT

Szó elakad, lélegzet és pulzus lassul, mindenkit beszippant a filmes világ.

Hollósi Péter, Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonának igazgatója szerint egyre inkább tettenérhető, hogy az úgynevezett intézménytelenítés hívei különböző módszerekkel, legutóbb például az egyik inernetes portálra feltett filmmel próbálják azt sugallni, hogy az otthonok eldugják a szellemi fogyatékosokat. Az igazgató örül annak, hogy a zsirai intézmény éppenséggel filmekkel, sőt, fesztivállal tud hatékony választ adni a vádaskodóknak.

Kiss Tamás, Vas Népe

Dallal-tánccal…

Ahogyan azt a bevezetőben is említettem június hónap igen-igen forgalmasra sikeredett kultur-csemege fronton!

Hiszen amíg a Speciális Művészeti Műhely művészeti csoportjai játszva látszottak Pécsett, addig a tordasi értelmi fogyatékosok otthonának lakói és dolgozói sem lustálkodtak, dallal-tánccal egymásért - összefogtak.

Az idei rendezvényről még nincs a tarsolyunkban friss élménybeszámoló, de addig is az elmúlt évek tapasztalatairól Asztalos Zsolt beszámolóját olvashatjátok!

A pillanat varázsa – Dallal-Tánccal, ahogy én láttam

Filmszerűen peregnek életünk eseményei. Egyik év a másik után. S így vagyunk bizonyos rendezvényekkel is. Fesztiválok, fellépések…

A pillanat – az a bizonyos pillanat, egy kivételes pillanat – meghatározó. A szerelemben éppúgy, mint az élet más területein, munkánkban, vagy az alkotás folyamatában.

Dallal-Tánccal… Az első pillanatnál nem lehettem ott. Ez még 2002-ben történt, valahol Hollandiában, amikor mindannyiunk kedvelt zenekara, a tordasi Szivárvány Együttes az Európai Dalfesztiválon képviselte hazánkat. Az az est, az ott látottak adták az ihletet. Mondhatnánk azt is, egy pillanat műve volt…

Természetesen ez így nem igaz, mert sok minden kellett még ahhoz, hogy a következő évben Százhalombattán egy olyan gálaműsor részesei lehessünk, amelyben sérült és ép művészek együtt élték meg a színpadra lépés örömteli pillanatát. Befogadó város és nagylelkű támogatók, érző fellépők és értő közönség nélkül nem ment volna – ahogy az a bizonyos pillanat is a múltba veszett volna, ha nincsenek a tordasiak. Mert az, hogy álomból valóság lett, csak annak a csapatmunkának volt köszönhető, amit ők elvégeztek akkor, s azóta is.

Számomra tehát az a bizonyos pillanat csak 2003-ban adatott meg, igaz, akkor láthattam azt is, hogyan áll össze a műsor (színházi rendezés volt a javából, s tudom, ma is az, legutóbb Pesty-Nagy Katával) – ott lehettem ugyanis a próbákon.

Az első mindig, mindenben más, ez az est akkor egyedi volt. Nemcsak azért mert a „közös hang” valóban átjött, és a fellépések sikere átütő volt, hanem azért is, mert sérült alkotóink a színpadi megjelenésen túl a színfalak mögött átélhették azt, amit a „sztárfellépők”: sminkes és fodrász, hangpróba és beállás, stb. Egyedi volt – közel négy órás hosszúságát tekintve is – élmény volt.

(S a szervezés – mintha én csináltam volna. Pedig nem.)

Közös célunk, sérült és ép művészek együvé tartozásának demonstrálása, valós művészeti értékek közvetítése megvalósulni látszott a következő években is. Ott álltak sokan a színpadon második, harmadik és negyedik alkalommal is, – a teljesség igénye nélkül a tordasi zenekart, a magyarszerdahelyi kórust, a zsirai színjátszókat, a regölyi táncosokat említem együtt olyan nevekkel, mint Deák Bill, Delhusa, Détár Enikő, Csonka András, Szandi, Gabi – és a siker, ha nem is volt annyira átütő, mint elsőre, soha nem maradt el. Mindig valami különlegeset adott Százhalombatta.

Elfogult vagyok, ezért emelem ki: újabb meghatározó pillanat volt a Nemzeti Színkottás Zenekar fellépése a 2007-es esten, s az, amit akkor Solymos Tóni mondott, miszerint csak az tudja, milyen munka van ebben, aki maga is zenél. Igaz ez a táncra, s másra – mert Zolával szólva a művészet nem ér semmit tehetség nélkül, de a tehetség sem ér semmit munka nélkül.

2008-ban aztán hiányzott az a pillanat… Merthogy egy év kimaradt, de aztán újra elindult a vonat, s a 60-as éveket idéző állomáson a pillanat örömét nekem a tordasi-kislétai-regölyi TriColor fellépése jelentette. És ahogy a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület kulturális fesztiváljainak sorában csúcspont volt Debrecen a Kölcsey Központtal, úgy a Dallal-Tánccal Egymásért Gála méltó helyére került 2010-ben a Thália Színházban. Az a pillanat megint felejthetetlen marad, bízom benne, sokunk számára: egy eldobott kő kézről kézre járt, összefonva a kezeket, összefogva azt, amit az élet (vagy a társadalom?) elválasztott. Mert a művészet összeköt. Jóban rosszban. S ahogy a társadalom nem lehet kerek egész sérült embertársaink nélkül, úgy a művészettörténet sem lehet teljes a fogyatékos alkotók által teremtett értékek nélkül, legyen szó KOMISZ-ról, NESZ-ről, vagy a tordasi zenekarról, a regölyi táncosokról, bármelyik intézményünk művészeti csoportjáról.

Filmszerűen peregnek életünk eseményei...

Mint említettem, az a bizonyos pillanat a feledés homályába is veszhetett volna. A tordasiak azonban tettek azért, hogy azt az elsőt sokunk számára újabb boldog pillanatok kövessék. Köszönöm nekik. Köszönöm, hogy nem csupán kíváncsiak, de alkotók is.

Mert a kíváncsi ránéz valamire, és azt kérdi: miért? Az alkotó megálmodik valamit, és azt kérdezi: Miért ne?

Asztalos Zsolt, elnök

Kitekintő

Nyár lévén fesztiválokban gazdag hetek várnak ránk, mindenki megtalálhatja a számára megfelelő szabadidős programot.

Augusztus 9-15. között mindenkit szeretettel várunk a Fonyódligeten megrendezésre kerülő Liget Fesztiválon!

Gyertek, hálidéj a napsütésben a Balaton partján! J

LátHATÓSÁG (egy fesztivál első csapója)

Pancho, pancho, bumm-bumm-bumm!

Megpróbáltam láthatatlan tintával írni e sorokat, bele-bele olvasgattam Rejtő Jenő a Láthatatlan légió című regényébe, letöltöttem Mézga Aladár láthatatlan kalandját az univerzumban, és a kelleténél több időt szenteltem a Láthatatlan rózsaszín egyszarvú című szatíra megértésével. A témával kapcsolatban egyéb fontos megemlítendő tudományos hír, hogy a Berkeley Egyetem kutatóinak sikerült mesterséges anyagokkal háromdimenziós objektumokat láthatatlanná tenni.

Hihetetlen, igaz? Mennyi adatot találhatunk egyetlen jelentéktelen címszó rákeresésével.

Sokunk számára a „láthatatlanok” csupán egy jó film, vagy egy izgalmas könyv címe. Azonban járnak-kelnek félig nyitott szemekkel közöttünk olyan emberek, akik tömegintézmények zárt világának láthatatlan lakóiról beszélnek.

Feltűnni és feltűnést kelteni egészen egyszerű. Látszani – hmm, bonyolódik a helyzet. Játszva látszani? Igen!

„Csillagok hullnak, évek jönnek-mennek, van néhány, amely csak fényesebb lett.

Pancho, pancho, bumm-bumm-bumm…”

Igen, mert mi ekkora bumm-bumm-ok közepette zúzunk le egy 5 napos összművészeti fesztivált Európa 2010-es Kulturális Fővárosában, Pécsett, ahol nincsenek láthatatlan produkciók, csak látható izgalom, és szembetűnő fényes siker a színpadon.

2011. június 23-27. között - egy időben az Európa-szerte közismert Glastonbury fesztivállal - az MSMME művészeti csoportjai is bemutatkoztak. Bár nálunk nem lépett fel a U2, a Coldplay vagy Beyoncé, de volt nekünk ajkai Hangadók, darvastói Musical csoport vagy tordasi Szivárvány, na ha nem is az égen, de a Kossuth téren mindenképpen.

Egy város, egy hely, egy fesztivál, ahol szerelmek szövődnek, barátságok köttetnek, és senki sem lát rácsokat, vagy emberlarakatokat.

1100 fellépő művész és segítőik, mintegy 120 színpadi produkció, szabadtéri koncertek, fesztiváli zsongás, különös hangulatok, színes fények és megváltozott levegő az éterben: Pécs!

Játszunk. És minél többen, és minél többet játszunk – mi együtt - egyre jobban látszunk is.

„A dolgok értékét nem azok adják meg, amik, hanem az, aminek látszanak.

Valamit érni és megmutatni tudni, annyi, mint kétszer annyit érni”

/Gracián: Lenni és látszani//

„Játszva látszom” Speciális Művészeti Fesztivál, Pécs

http://www.youtube.com/watch?v=M9eWVvnYSyI

Dórike

Műhely hírek online

2011-07-05T21:47:00.000+02:00

műhely hírek online

2011. június 6. összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Június

Ősi magyar nevén a Napisten hava, mely hónap nevét Júnóról kapta. Ebben a hónapban ünnepeljük a zenét (Június 21.), most tartjuk a kábítószer elleni küzdelem világnapját (június 26.), és kikiálthatjuk a magyar szabadság (?) napját is (június 30.).

Számunkra azonban kiváltképp jeles eme hónap, hiszen Egyesületünk június 23-27. között rendezi meg Speciális Művészeti Fesztiválját!

Szóval, Nyakunkon az élet!

Játszva látszom

Egy hónappal ezelőtt, amikor a pécsi fesztiválra való jelentkezés határideje lejárt, még úgy tűnt, kis fesztiválnak nézünk elébe. Azóta is folyamatosan jönnek a határidőn túli jelentkezések…

Így Pécsett ismét majd’ 1200-an leszünk, ahogy legutóbb Debrecenben. A magyarok mellett lengyel, francia, dán, bolgár, szlovák és olasz csoportok lépnek a Pécsi Nemzeti Színház színpadára. A program elkészült, letölthető honlapunkról.

A fesztiváli programsorozat nyitányaként mindenkit várunk a Nemadomfel Együttes és a Villon trió koncertjére, a Kossuth térre! Itt lesz fesztiválszínpadunk…

Fesztiválindító és hangulatfokozó nyitókoncert mindjárt az első nap délutánján, majd nyitókép a mohácsiakkal immár a Színházban, az est zárásaként pedig tambura dallamok. Így indítjuk pécsi fesztiválunkat…

A többi napokon az ismét színesnek ígérkező művészeti bemutatók mellett szalmai programok – konferencia az önkéntességről, fotókiállítás a zsirai lakókról – , és szórakoztató programok – koncertek a fesztiválszínpadon pl. Desperado – várják a résztvevőket. Esténként ajánljuk a Sétatér fesztivál koncertjeit is, olyan előadókkal, mint az EtnoRom, a Simply English.

5 nap Pécsett, előbb, mint terveztük, de így legalább Szent Iván Éjszakája is a fesztiválon ér bennünket. A tűzugrást ugye senki nem hagyja ki?

Asztalos Zsolt, MSMME

„Mint sebezett gyümölcsből édes nedű, csak csurran, cseppen a háborgó néma NESZ”

Alig néhány hete ért véget a Nemzeti Színkottás Zenekar 5 napos felkészülő tábora Gyöngyösön. Első élménybeszámolóink között Nádudvari Péter cikkét olvashatjátok!

Összetart a dal: egészségesek és fogyatékkal élők példaértékű művészeti együttműködése

Jó volt kiszakadni pár napra a mostanában VV Alekosz, a gazdasági válság és a ”mizumizumizu” által fémjelzett keserédes magyar valóságból. Jó volt kiszakadni abból, és részese lenni egy másik valóságnak, egy olyannak, amelyet javarészt a vidámság, az öröm, az odaszánás, értékalkotás és értékközvetítés, illetve megannyi lélekemelő pillanat jellemzett.

Na és persze rengeteg munka, hiszen a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület Nemzeti Színkottás Zenekara (NESZ) előtt ismét nagy feladat állt: egy, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola Kollégiumában megtartott felkészítő tábort követően a helyi Gyöngyök Művelődési Központban lépett fel egy értelmi fogyatékkal élőket gondozó, ellátó lakóotthon létrehozásának megsegítésére szervezett Hogy mindig legyen otthonuk elnevezésű rendezvényen (további fellépők: St. Martin, Gyöngyszem Zenekar, Rajkó Művészegyüttes).

Az a megtiszteltetés érte a zenekart, hogy ismét St. Martinnal együtt zenélhetett, így a felkészítő tábor egyik feladata volt egy - a zenekar számára új - St. Martin dal, a Magányos megtanulása.

Az egyik jelenleg legnépszerűbb popslágert, a fogyatékkal élők társadalmi helyzetével is összeegyeztethető szövegű Összetart a dalt is átdolgozta és megtanulta a NESZ.

Amelynek legfiatalabb zenei vezetője jómagam vagyok, de nagyszerű dolog volt annak megtapasztalása, hogy valamennyi, a táborban dolgozó szakemberben - korosztálytól függetlenül - annyi lendület, eltökéltség és odaszánás volt, mint bennem. Az értelmi sérültek munkamoráljáról és monotónia-tűrő képességéről már több fórumon írtam és beszéltem, de ismét csak ismételni tudom önmagam: lenyűgöző az a hozzáállás, ahogy a szinte az egész napot betöltő (!) próbákon részt vesznek: mindenféle negatív megnyilvánulás nélkül, hatalmas türelemmel és figyelemmel álltak hozzá a –számukra különösképpen- hosszú és fárasztó próbákhoz.

A próbákat szakmai konzultációk, remek hangulatú kötetlen beszélgetések, valamint élőzenés bulik követték, amelyeken a zenei vezetők ”húzták a talp alá valót”.

A felkészítő napok munkájának gyümölcsét a csütörtöki jótékonysági gálaműsoron aratták le a fellépők és a népes számú Nagyérdemű: semmihez sem hasonlítható atmoszféra, felemelő-szívszorító hangzás és színpadi látvány. A NESZ- fellépés záró száma a már korábban megemlített Összetart a dal volt, amely dalcím felfogható az est ars poeticájának is: a daloknak, a zenének köszönhetően értelmi fogyatékkal élő és egészséges zenészek együtt alkottak valami csodálatosat.

Nádudvari Péter, NESZ zenei vezető, Gyöngyös

(A zenei táborban illetve a koncerten készített fotókat mindenki megtekintheti az MSMME Facebook közösségi oldalán – ahova várjuk minden új és régi ismerősünket – illetve az alábbi linken:

https://picasaweb.google.com/dora.zsupos/NESZTaborEsFellepes2011Gyongyos?authkey=Gv1sRgCMzGiJW5rd2t5wE# )

Foglaljunk hont!

A tordasi időgép ismét működésbe lendült, immáron 2. alkalommal! Az idei év májusában egészen a sámánokkal fűszerezett, mélyen alvó Emesén át, turulmadarak hátán megérkezhettünk Árpád ősatyánk jurtájába.

Véleményem szerint nem véletlen a Honfoglalás korának megidézése, hiszen Tordas települése már az ősidőktől lakott helynek számít. Lakói már az Árpád-korban is voltak, mezőgazdasággal és szőlőműveléssel foglalkoztak.

Tehát szőrén-mentén a tordasi intézmény saját településének múltját prezentálhatta partnerintézményeinek. Lovas íjászok, nyársalás, dobosok, gyógynövények, népi konyha, harcosok és dolgos ősanyák sokasága népesítette be az otthon sztyeppéit! Tér és időutazás, egy napon, egy helyen, sok-sok honfoglaló táltossal.

(ha már így alakult megemlíteném, hogy Sajnovics János, a finnugor nyelvrokonság korai kutatója szintén itt született! J)

Komédiások Parlamentje

KOMISZ a világ körül! Kíváncsi szemek, kérem, haladjanak lejjebb! Öveket bekapcsolni! Célállomás: Belgium!

„Ha kedd… akkor Belgium”

Nem Mell Stuart világhírű szatíráját rejti a cím, de a Komédiás Integrált Színház brüsszeli, Európa Parlamentbeli fellépése is keddre esett, így az asszociáció teljesen helyénvalónak bizonyul. Vannak dolgok, amelyekről nemes egyszerűséggel csak annyit szoktunk mondani: „ezt látni kell!” Néha valóban elégtelen a szó, nem tudja visszaadni az átélt élmények, események szépségét. 2011. május 1-5. között többször fordult meg ez a mondat színjátszóink fejében, akik az Európai Parlament meghívására Belgiumban töltötték ezt az időszakot.

Hosszú és fárasztó út után először Brugge-be érkeztünk, melyet joggal hívnak Észak Velencéjének. Egy kis ékszerdoboz, ahol a szebbnél szebb látnivalók azt is elfeledtették, hogy éjszaka alig aludtunk az autóbuszon.

Brugge-ből Blankenberge-be utaztunk. Miután kényelembe helyeztük magunkat, elsétáltunk a tengerhez, s a hideg idő ide vagy oda, lekerültek a lábakról a cipők, hogy belegázolhassunk a „nagy vízbe”. Hazafelé vásárlás, vacsora után pedig még próba a másnapi előadáshoz, s maradt még energia a - lassan éjszakába nyúló - beszélgetéshez is. Május 3.-a (kedd) teljes egészében az Európa Parlamentbeli fellépésről szólt. Reggel Brüsszelbe utaztunk, ahol először megnéztünk néhány nevezetességet, köztük a nyári királyi rezidenciát, az Atomiumot. A Parlament megtekintése után egy tájékoztatón vettünk részt, amely az ott folyó munkáról szól. Nagy élmény volt, hogy ott ebédelhettünk, ahol a parlamenti dolgozók, képviselők is étkeznek. A hatalmas biztonsági előírások miatt parlamenti szereplésünk legproblémásabb és legnehezebb eseménye volt az épületbe való be- és kijutás koreográfiája. Hosszasan várakoztunk, amíg abba az épületbe érkeztünk, ahol este felléptünk.

Az esemény, melyre Járóka Lívia képviselő asszony meghívott bennünket, egy olyan projekt része volt, mely a gyermekszegénység elleni küzdelmet tűzte ki zászlajára. Színházunk ehhez csatlakozva olyan műsort állított össze és adott elő, mely erre a jelenségre hívja fel a figyelmet. Az estet Járóka Lívia képviselő asszony nyitotta meg, majd képviselőtársai is megfogalmazták erről alkotott gondolataikat. Az eseményhez egy képkiállítás is kapcsolódott, mely a roma világban élő emberek életét, szépségét mutatta be, s egyben ráirányította a figyelmet ezen emberek sokszor méltatlan életkörülményeire. Lakóink derekasan állták a délutáni próbát, majd a fellépés is szépen, fegyelmezetten lezajlott. Ezt fogadás, beszélgetés képviselő asszonnyal és közös fotózás zárta, valamint egy ígéret, hogy a nyáron ellátogat zsirai Otthonunkba. A Parlamentből való kijutás ugyancsak kalandos volt. Igazgató úr és az úgynevezett „műszaki csoport” egy kis időre az épületben rekedt. Jókat derültek a fonákságokon, mi pedig az autóbuszban várakozva izgultunk, hogy vajon "visszakapjuk-e” őket? Este 10 órakor körül már reménykedhettünk a viszontlátás örömében.

Este brüsszeli szállásunkon már felszabadultan ettük a malomkeréknyi pizzákat, mely után önmagunk elleni véteknek számított volna, ha le nem gurítjuk a világhírű belga sörök valamelyikét. Jókedv, derültség, majd beleájulás az ágyba. A túl gyorsan jött reggel után újra autóbuszra szálltunk. Brüsszelnek szinte minden szép és fontos látnivalóját megtekinthettük. Séta és vásárlás az otthoniaknak. Fáradt, de jókedvű csoportunkat hosszan néztem a csodás brüsszeli főtéren, s azon gondolkodtam, hogyha el kellene mesélnem brüsszeli élményeinket, azt sem tudnám, hol kezdjem el. Meséljek a Szent Mihály katedrálisról, ahol közös ima szólt magyar nyelven, a csodálatos épület kolosszusokról, az Ízek utcájáról, a Manneken Pies-ről, a forradalmár szoborról, akit fényesre simogattunk, hogy a legenda szerint titkos álmainkat valóra váltsa? …és felsorolni sem tudom, miről még. Igazi hangulatos belga sörözőben búcsúztunk Brüsszeltől, büszkén fényképezkedtünk Bartók Béla szobránál, majd lassan visszasétáltunk az autóbuszhoz.

Utunk utolsó vacsoráját Kölnben fogyasztottuk el. A Kölni dóm az esti fényekben még méltóságteljesebbnek tűnt, mint azt valaha gondoltuk volna. Hívő emberként bevallom lehengerlően hatott rám. Sok száz évvel ezelőtt, kezdetleges építészeti technikával csak a Világ Urának, csak az Ő segítségével készülhetett el így ez a fenséges, monumentális épület, hirdetve, hogy Isten nagysága előtt minden porszem csupán. A megilletődés érzését a téren daloló utcazenészek oldották, akikkel a késő éjszaka ellenére csak eldaloltuk a „Már minálunk babám” című dalt. A felejthető vacsora után végleg hazafelé vettük az irányt.

Az autóbusz monotonon falta a kilométereket, de a fáradtság sem tudott álomba ringatni. Büszkén és boldogan gondoltam arra, hogy sikerült bemutatkoznunk Brüsszelben, s hogy csodálatos, szép élményekhez juthattak az Otthon lakói, akiknek fegyelmezettsége, kulturált viselkedése örömmel töltött el bennünket. Az idegenben való egymásrautaltság és a sok közös emlék, nevetés még inkább összekovácsolt bennünket.

Tudom, hogy Igazgató úr szerénysége most tiltakozna, hogy itt a világháló nyilvánossága előtt mondjak köszönetet neki, most mégis arra kérem Őt, engedje meg, hogy köszönő szavaink itt helyet kapjanak! Számos elfoglaltsága mellett időt szakított ránk, megtisztelt bennünket jelenlétével, vállalva az út után rá váró összegyűlt feladatok tömegét. Köszönet a sok segítségért, mely minden területen megnyilvánult felénk!

Zárszóként mit is írhatnék még? Felejthetetlen volt!

S a hazatérés?

„…vártam már a percet, hogy itthon legyek végre, s egy éjjel ez megtörtént. Most megosztom véled e csodásan szép élményt.” (Szörényi Levente: Utazás)

Szalay Péterné, Zsira

Szemrevaló

Nem csak erős idegzetűeknek! Tessenek kérem szépen kultúrát ropogtatni művészet szósszal!

http://www.youtube.com/watch?v=lGtNuix8kKQ

http://www.youtube.com/watch?v=O-zPvO8DAwE

Kiállunk

Kleió, Melpomené, Thalia, Euterpé, Terpsikhoré, Erató, Kalliopé, Urania, Polyhymnia.

Egyáltalán nem hibbantam meg, kedves olvasóm, bármennyire is úgy tűnhet. A megnevesített hölgyek a görög mitológia kulcsfontosságú szereplői, a 9 múzsa!

Az MSMME megtalálta a tízediket, a Pécsi Múzsa alakjában, ki a művészet törékeny csókját hinti homlokunkra.

Speciális művészeti fesztiválunk kísérőprogramja a Pécsi Múzsa címmel jelölt ipar– és képzőművészeti kiállítás.

A kiállításra szánt művészeti produktumokat a mohácsi Pándy Kálmán Otthonba várjuk június 16-ig.

„A világ színpad, az előadás rettenetes.” /Oscar Wilde/

A világ tele van csodabogarakkal, különcökkel, s bár az emberek furcsán tekintenek az egyéniségekre, mégis mindig ők uralják a két lábon járó, felegyenesedett, kölykét 9 hónapig hordó emlős figyelmét.

A nagyvilág színpadán zajló előadás talán olykor rettenetesnek hathat: számlák, adók, a kormány, a férjed, a feleséged, a nyavalyáid, az életed, az ő élete a Tv-ben, a „való világod”.

A „Játszva látszom” színpadán ez nem történhet meg!

Nemadomfel Együttes, Badora, Arcok a múló időben, Hangadók, Desperado, Esagramma, Szivárvány Zenekar, Team 4 Music, Anconai szerelmesek, Mitsoura… többet nem árulhatok el! J

Na, mit szólsz?!

Pécs, 2011. június 23-27.

Dórike

Határok nélkül - Játszva látszom

2011-06-18T08:02:00.000+02:00

HATÁROK NÉLKÜL – JÁTSZVA LÁTSZOM

XXIV. Országos és IX. Nemzetközi Speciális Művészeti Fesztivál

Pécs, 2011. június 23-27.

A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület 2011. június 23-27. között Pécsett rendezi meg a sérült alkotók Speciális Művészeti Fesztiválját. A rendezvény mottója "Határok nélkül - Játszva látszom"

Az MSMME országos szervezetként a fogyatékos emberek művészeti tevékenységét koordinálja, s mint ilyen, kulturális fesztiválokat, művészeti táborokat, kiállításokat és konferenciákat szervez. Kulturális fesztiválja mind összművészeti jellegét, mind méreteit tekintve egyedülálló Európában.

A nemzetközi kulturális fesztivál keretében fogyatékkal élő és ép művészek mutatkoznak meg a legkülönfélébb művészeti ágakban, így többek között a színjátszás, néptánc, társastánc, zene és ének játsszák majd a főszerepet a Pécsi Nemzeti Színház színpadán. Az 5 nap alatt több mintegy 1125 résztvevő mutatkozik be, közel 120 produkcióval, melyek ingyenesen tekinthetőek meg.

Esténként a Kossuth téri koncerteken szórakozhatnak a résztvevők és az érdeklődők, emellett konferencia és kiállítások színesítik a programot.

A rendezvény legfőbb célja továbbra is sérült embertársaink megmutatkozása, az el- és befogadás, az integráció elősegítése, mindez a művészetek révén.

A programsorozat Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg, további támogató az OTP Bank Nyrt Dél-Dunántúli Régió, kiemelt szponzor az MVM Paksi Atomerőmű Zrt..

PROGRAM

Június 20. hétfő

17.00-18.00 Pécsi Múzsa – Országos Ipar- és Képzőművészeti Kiállítás sajtótájékoztatóval egybekötött megnyitója (Művészetek és Irodalom Háza, Széchényi tér 7-8.)

Június 23. csütörtök

17:30-19:00 A programsorozat megnyitása – fellép a Nemadomfel Együttes (Kossuth tér)

Közreműködik a Villon trió

A fesztivál résztvevőinek átvonulása a Pécsi Nemzeti Színházba A Fekete Gyémánt Fesztiváli Koncert Fúvószenekar felvezetésésvel

19:30-22:00 A Kulturális Fesztivál ünnepélyes megnyitója (Pécsi Nemzeti Színház)

Nyitókép: A baranyai hármas - a mohácsi Pándy Kálmán Otthon művészeti csoportjainak előadása, közreműködnek Horváth Zita és Csere Zoltán, a Badora Dance Company táncművészei, Menyhárt Éva népdal- és magyarnóta énekes, Versendi Kovács József és a Mohácsi Tamburazenakar

Június 24. péntek

09:00-12:00 Művészeti bemutatók (Pécsi Nemzeti Színház)

09:30-12:00 Az önkéntesség lehetőségei a szociális intézményekben, különös tekintettel a művészeti foglalkoztatásra – szakmai konferencia (Megyeháza, Széchenyi tér 9.)

Előadók: Knyihár Éva (Baranya Megyei Önkéntes Centrum)

Mattyasovszky Zsófia (TERÉZÉNO, Budapest)

Nádudvari Péter (Hétszínvirág ÉNO, Gyöngyös)

Licia Sbattella (Esagramma, Italy)

Forray Ferencné (Caritas, Pécs)

14:00-16:30 Művészeti bemutatók (Pécsi Nemzeti Színház)

16:30-17:00 Szakmai értékelések

16:30-17:30 Játszva látszom - a fesztivál művészeti csoportjainak bemutatkozása a Sétatér fesztivál színpadán (Szent István tér)

17:00-17:30 Arcok a múló időben – Fábián Gábor fotókiállításának megnyitója (Művészetek és Irodalom Háza)

17:00-18:30 Nagyszínpad! - a fesztivál művészeti csoportjainak szabadtéri bemutatkozása Színpadon a TEKERESPUSZTAI BÍBORSZÍV ZENEKAR és a nap válogatott zenés-táncos produkciói

19:00-20:30 Napzáró koncert HANGADÓK

DESPERADO

20:00-22:00 Sétatér fesztivál – EtnoRom koncert, majd Szent Iván éji tűzugrás (Szent István tér)

21:30-23:30 FesztiválKlub – Leitz Csaba (Maestro Pizzéria Music Pub)

Június 25. szombat

09:00-12:00 Művészeti bemutatók (Pécsi Nemzeti Színház)

09:30-10:00 Dóm koncert - Platán Otthon Zenekara, Kecskemét

14.00-14.30 Nemzetközi Nap nyitóprogramja a fesztiválra bejelentkezett európai országok külképviseleteinek részvételével

Közreműködik: Esagramma Szimfonikus Zenekar (Italy)

14:00-16:30 Művészeti bemutatók (Pécsi Nemzeti Színház)

Az MSMME Határok Nélkül – kreatív műhely az esélyegyenlőségért (Youth in Action) projektjének zárása, a magyar-lengyel-francia-dán csoport művészeti bemutatója

16:30-17:00 Szakmai értékelések

17:00-18:30 Nagyszínpad! - a fesztivál művészeti csoportjainak szabadtéri bemutatkozása

Színpadon a LASHO LECSO, és a nap válogatott zenés-táncos produkciói

19:00-20:30 Napzáró koncert KLUB 85 BAND (Dánia)

TORDASI SZIVÁRVÁNY EGYÜTTES

20:00-22:00 Sétatér fesztivál – Mitsoura koncert (Szent István tér)

21:30-23:30 FesztiválKlub – Karaoke party Temesi Zsolttal

Június 26. vasárnap

09:00-12:00 Művészeti bemutatók (Pécsi Nemzeti Színház)

14:00-14:30 A Nemzeti Színkottás Zenekar fellépése (Pécsi Nemzeti Színház)

14:30-16:30 Művészeti bemutatók (Pécsi Nemzeti Színház)

16:30-17:00 Szakmai értékelések

17:00-18:30 Nagyszínpad! - a fesztivál művészeti csoportjainak szabadtéri bemutatkozása

Színpadon a DARVASTÓI MUSICAL CSOPORT, és a nap válogatott zenés-táncos produkciói

19:00-20:30 Napzáró koncert KEYBOARD MUSIC COLOR BAND (Regöly)

TEAM 4 MUSIC

20:00-22:00 Sétatér fesztivál – Simply English együttes koncertje (Szent István tér)

21:30-23:30 FesztiválKlub – Disco Dj. Bogárral (Maestro Pizzéria Music Pub)

Június 27. hétfő

09:00-11:30 Művészeti bemutatók (Pécsi Nemzeti Színház)

Baranya Megye Napja – a Baranya megyei és pécsi intézmények előadóinak bemutatkozása

Zárókép: Anconai szerelmesek – a mohácsi Pándy Kálmán Otthon művészeti csoportjának előadása

11:30-12:00 A Kulturális Fesztivál ünnepélyes zárása (Pécsi Nemzeti Színház)

Közreműködik a bólyi BMÖ Fogyatékos Személyek Otthona gesztusnyelv csoportja

Műhely hírek online

2011-06-01T21:15:00.002+02:00

műhely hírek online
2011. május 6. összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Májusfa

Az időjárás megtévesztő akciói ellenére talán halkan kijelenthetjük: megérkezett a tavasz. A várva várt jó időben rügyezhetnek a fák, tombolhatnak a hormonok, a macskák is örülnek a párkányom alatt, és itt az ideje, hogy adónk 1%-át felajánljuk nemes célokra.

Dórike szívét meghatott büszkeség tölti el: életemben először én is felajánlhatom az 1%-om!

Természetesen senkit sem szeretnénk befolyásolni döntésében – szánt-szándékkal – de azért elmondanánk: minden felajánlást szívesen veszünk, minden befolyt összeg közös ügyünket szolgálja!

Köszönjük!

http://www.youtube.com/watch?v=mNU8OH8uWJU

Liget fesztivál

2011. nyarán sem szűkölködhetünk kultúrában, programokban, és fesztiválokban. A pécsi speciális művészeti fesztivált követően újabb megmozdulásra invitálunk Titeket!

Augusztus 9-15. a Liget Fesztivál hete, Fonyódligeten… éljen a Balaton (bikini és szánsájn, óh yeah)! Az idei évben is várjuk művészeti csoportjaink jelentkezéseit – eltérve az eddig bevált módszertől – a fesztivál teljes idejére.

A művészetet a sporttal mesterien ötvöző összejövetel kapcsán az MSMME néhány napos tánctábor gondolatával kacérkodik!

A témával kapcsolatosan várnánk észrevételeiteket e-mail címünkre!!!

ZSÍR A buli!

Az „Álmodtam egyet” Speciális Filmszemle azt hiszem nem ismeretlen már olvasóink előtt! A zsirai szociális otthon immáron harmadik alkalommal rendezi meg az amatőr filmesek találkozóját, ahova sérült alkotók és segítőik pályamunkáit várják a hetedik művészet eszközeivel való bemutatkozásra (értsd: FILM).

A Filmszemle 2011. június 7-ének dicső napján kerül megrendezésre, jelentkezéseiteket várjuk a www.efozsira.hu oldalról letölthető jelentkezési lapokon!

Fesztivál-flash

Június 23-27. között esedékes művészeti fesztiválunk szervezése lassanként a végéhez ér (huhh…)

2011. az Önkéntesség éve, mely tevékenységnek Egyesületünk is teret kíván biztosítani.

Várjuk mindazon egyetemista hallgatók jelentkezését, akik szívesen részt vállalnának a pécsi fesztivál lebonyolításában! Tánc és ének tudás nem szükségeltetik, pozitívumként kezeljük a lelkesedést és nyitottságot, valamint némi idegen nyelvi ismeretet! J

Kontakt: msmme@t-online.hu, fúúú de sürgős esetben jómagam, Zsupos Dóra (36/430-598).

NESZe Neked!

Május, az ősi magyar Ígéret hava újabb izgalmakat rejt: 2011. május 9-13. között ismét összeáll a NESZ.

Az egy hetes felkészülés lezárásaként május 12-én 19.00 órai kezdettel NESZ és barátai jótékonysági gálaműsort szervezünk a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban. A befolyt összeggel a gyöngyösi kistérségben élő, ma családban nevelkedők ellátását biztosító lakóotthon létrehozását támogatjuk.

A gálaműsor keretében színpadra lép a Nemzeti Színkottás Zenekar és vendégei, St. Martin, Töreki Andrea, Polák Teri, valamint a Gyöngyszem Zenekar, az előadás második részében pedig a Rajkó Művészegyüttes.

Mindenkit sok szeretettel várunk!!!

Tehát: Hogy mindig legyen otthonuk - Jótékonysági est, 2011. május 12. 19.00 óra, Gyöngyös, Mátra Művelődési Központ

„Itt és most” van jól

Zsirai filmnapok. Kreatív alkotók. Érdekes produktumok. Kíváncsi olvasók (?). Élmény dús. Cikk. Fábián Gábor. Első kézből!

2011. április 18-19.-én a Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Zsirai Otthonában másod ízben került megrendezésre az Itt és most Zsirai Filmnapok. A Zsirai Otthon már 2009 óta foglalkozik az értelmi fogyatékos emberek filmes látásmódjának fejlesztésével. Ilyen az otthonban működő videó-, film szakkör és az Álmodtam egyet...® Zsirai Speciális Filmszemle, mely elsőként bizonyította be az értelmi fogyatékosok filmezésének létjogosultságát.

Zsirai kötődése van a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület által, Egerben megrendezésre kerülő - nagy hagyományokkal rendelkező - Speciális Szakmai Tanfolyamnak is, melyen több művészeti ág mellett 2011 márciusában már a hetedik művészettel is kibővült a képzés.

Alig három év alatt alakult ki egy országos baráti közösség, melynek összetartó kapcsa a filmezés és nem utolsó soron a Zsirai Otthon.

Az Itt és most Zsirai Filmnapokat a filmszemlére való felkészülés jegyében hirdettük meg. A visszajelzések nagyon pozitívak, mind a résztvevők, mind a szakmai segítők részéről. A szakemberek szerint a rendezvény tökéletesen teljesíti küldetését, mert nagy fejlődés tapasztalható a filmszemlére beérkezett pályaművek minőségét és tartalmát illetően. 2011 áprilisában nyolc intézményből harminc fő vett részt a kétnapos rendezvényen, ahol jelen volt – és a filmezni vágyókat mindenben segítette – Halmy György filmrendező, Sodics Péter festő-, grafikus művész, pedagógus. 18.-án este 1830-tól a szombathelyi Csillagösvény zenekar adott koncertet a résztvevőknek, ezzel is emelve a rendezvény színvonalát. A koncert után – hogy a baráti kapcsolatok még jobban elmélyülhessenek – szalonnasütéssel folytatódott az este, mely kellemes az éjszakába nyúló beszélgetéseket indított el.

A rendezvény ideje alatt összesen 11 rövidfilm készült el. A szakmai segítő zsűri a tervezett három díj helyett összesen öt alkotást díjazott a filmes napokat záró díjátadón, illetve az értékelésen. Fontos volt, hogy nem csupán a díjak átadásából következtethettek az alkotók munkájuk minőségére, mert egészen az esti órákig részletesen értékelte és taglalta a zsűri az alkotásokat, mintegy értékes útravalót adva ezzel át a filmezés nehéz, de felemelő útjára térőknek.

2011. június 7.-én várjuk vissza műveikkel az alkotókat az Álmodtam egyet...® III. Zsirai Speciális Filmszemlére.

Eredmények:

I. helyezés (osztott):

Ez nem a reklám helye - Kóczán Krisztián, Erki Tibor, Szalay József (Ágfalva)

Mindennapi kenyerünk - Baranyai Tünde, Szalay József (Ágfalva)

II. helyezés (osztott):

Itt vagyok egyedül. Csak jön valaki! - Nagy Rita, Fábián Gábor (Zsira)

Kapu – Miklós Sándor, Németh Ferenc, Hadnagy Béla, Bikszegi Imre, Kürthy Andor, Kiss Sándor (Dunakeszi)

III. helyezés:

IsmerŐsök

Major József, Kovács Ferenc, Márkus Péter (Tordas)

Csapó indul! Action!

Csak azért se!

„Én sohasem vetemednék arra, hogy kismacskát süssek a pitémbe! Meg hát elég gyors is az a dög…” Tanult barátom Sweeny Todd, a Fleet Street démoni borbélya különös gondolatait idézném.

Mivel legalább annyira tudok sütni, mint Sweeny, és körülbelül annyi közöm van a filmkészítéshez is, mint a sütőhöz, így azt hiszem, igen hasznos és produktív tagja voltam a Fábián Gábor (respect!) vezette filmes kurzusnak!

Márciusnak hideg hónapjában járunk, Elfújta a szél a napsütést, de Tökös csaj révén ez nem okozhat kihívást. A Hetedik művészeti ág eddig ismeretlen terület volt számomra, míg nem lengyel cimborínámmal (semmi Túl a barátságon), Annavál Halálos iramban nekivágtunk az ismeretlennek, hogy magunkba szívjuk a filmes Cool Túra minden cseppjét! Ez nem Blöff, igazi Spílerek lettünk mind a ketten!

Az 5 napos tanfolyamon azonban nemcsak a filmkészítők kaptak agytágítást! Alkonyattól pirkadatig folyt a szakadatlan munka (majdnem) további 3 művészeti ágazatban. Botond Béla edzette a Táncoló talpakat, Veréb Emese képzőművész adta át tudását a kézművesség fakultáción, és igazi nemzetközi csemege volt a színjátszó szakkör, melyet Fehér István (Istenem az a Robert Burns előadás… !!!), Szél Anikó, egy természetesen nagyon humoros német hölgy Eva, és török segítője (no, most figyelj, mert leírom) Bilgehan Eren tartott.

Volt részünk azért mókában és kacagásban is, kötetlenül kötött ismerkedési estben, roma rómeók (Anna szerint tutira mindet Zsigának hívták) húzták a talp alá valót a csárdában, és sokat tanulhattunk egymástól- egymásról (Go Miskolc, go!!! J).

A filmes Szupercsapat lengyel kolleginánk (Micsoda nő!) főszereplésével átfogó és a maga módján igen poénos vizsga kisfilmet forgatott a tanfolyam legizgisebb pillanatairól: árnyszínház, linómetszés, cha-cha-cha! Mi magunk szabtuk, vagy mi, vágtuk a filmet, sikeres angol felírat került az abszolút egyszerű és könnyen érthető lengyel szöveg alá, és egy híresség (Halmy György, filmrendező) is szárnyai alá vette a produkció formázását.

A nagy premierre nem a Cannes-i filmfesztiválon került sor, de így is elég Nagy durranás volt (Aranycsirke, szerintem).

Egyébként a meggyes pite a legkedvencebb kedvenc (macskával vagy anélkül, de magozott legyen – a macska is) !!!

http://www.youtube.com/watch?v=l4NC8WMbZCU

Cupp-cupp, üdv:

Dórike

Műhely hírek online

2011-05-04T17:47:00.002+02:00

műhely hírek online

2011. április 11. összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Programterv – Újratöltve II.

Armageddon… Legutóbbi írásom hangulatát talán e kifejezés tükrözi leginkább, bár arról akartam írni, hogy az éves programtervünk hogyan változik, s miért. Elragadtak az érzelmek…

Folytatva a gondolatsort, miszerint terveink egy része terv marad, más része – ezért dolgozunk nap mint nap – realizálódni látszik, újabb hírekkel szolgálhatunk. Az egyik út, s a másik…

Az egyik út a hagyományos színpadi megmutatkozás lehetősége, melynek végpontja a nemzetközi kulturális fesztivál Pécsett – mint azt jeleztük, lesz fesztivál idén is, hamarosan várható a felhívás közzététele.

Az orosházi regionális kulturális találkozó mellett úgy tűnik Fejér megyei tagintézményünk is megszervezi a megyei kulturális fesztivált június 3-án.

Szólnunk kell még a pécsi fesztiválhoz kapcsolódó borítórajz pályázatról (közeleg a beküldési határidő), melynek célja, hogy a fesztiváli meghívó és programfüzet borítóján ismét olyan sérült alkotó műve szerepeljen, akit ez évi mottónk ihletett. Játszva látszom…

Ismét hívunk minden alkotót a pécsi ipar- és képzőművészeti kiállításra is, ahová Pécsi múzsa címmel várjuk a műveket. Hiszem, hogy Európa Kulturális Fővárosa nemcsak lehetőséget ad számunkra, de kötelezettséget is a minőségi munkavégzésre.

Készülünk a gyöngyösi színkottás zenei táborra, ennek keretén belül arra a jótékonysági gálaműsorra, ahol május 12-én a Nemzeti Színkottás Zenekar ismét St. Martinnal lép színpadra. A táborba várjuk új zenekari tagok jelentkezését is…

A másik út a fotó- és filmkészítés, mely az utóbbi években áttörte az intézményi falakat is, ezáltal mára az egyesületi programok egy része e tevékenység köré szerveződik. Gondoljunk csak a tavalyi alkotótábori fotóműhelyre, vagy ez évi képzésünk filmes műhelyére. A zsirai intézményben immár harmadik alkalommal rendezzük meg a Speciális Filmszemlét, melyre úgy tűnik, ezúttal Dániából is érkeznek kisfilmek. Álmodtam egyet… 2011. június 7. Zsira.

Előtte még a gyakorlati ismertek elsajátítására nyílik mód a zsirai filmnapon, Itt és most, pontosabban április 18-19-én.

Összességében nézve dolgainkat, úgy gondolom, még így is tartalmas programtervvel szolgálhatunk tagjainknak. S bár hagyományainkhoz hűen a teljességre törekedtünk, az idő szorításának engednünk kellett.

A holnap érdeklődés hiányában elmarad – mondhatnánk ezt is, de nem tesszük.

Asztalos Zsolt, elnök, MSMME

Mazsola-szemek

Gyülekezési jog

2011. április 28-án sokasodásra invitáljuk az MSMME tagjait! Hagyományos, évi küldöttgyűlésünket ismételten megrendezzük Budapesten a Vakok Állami Intézetében (Hermina u. 21.), 10 órai kezdéssel (teljes kifulladásigJ).

Terítéken a tavalyi és az idei év programjai, kilátásai, homályai…

Rock’n roll

Hajrázós hardcore party Gyöngyösön!

No, nem, elnézést, csak humorizálni próbáltam, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel… J

De! A lényeg, hogy 2011. május 9-13. között ismételten összeáll a Nemzeti Színkottás Zenekar (NESZ) egy 5 napos színkottás zenei táborra. Természetesen az idei évben is színpadra állnak a srácok, hogy megmutassák mi is az a ZENÉLÉS!!! Április 12-én NESZ és barátai koncert a Gyöngyök Művelődési Központban, St. Martin és a Rajkó Művészegyüttes közreműködésével.

Szeretettel várunk minden zenebarátot!

Hang-más

Az ajkai Molnár Gábor Műhely Alapítvány muzsikusai koncertet adnak Budapesten, a PeCsában 2011. április 17-én, vasárnap.

Szóval, még egyszer: Hangadók koncert, PeCsa, 14.30!!!

Megjelenés: kötelező, belépés: díjtalan!!!

„Itt és most”

Az április 18-19-én megrendezésre kerülő Zsirai Filmnapok jelentkezési határideje lejárt. 8 intézmény 30 résztvevője áll majd a kamerák elé és mögé a következő Oscar-díjas film elkészítéséhez!

A rendezvényhez sok sikert, és mindenkinek jó szórakozást! J

Művészbejáró

Aktuális számunkban aktuális művészeket mutatunk be, egy aktuális esemény aktualitása révén.

A zsirai intézmény KOMISZ társulata május 1-én nyakába veszi a világot, és meghódítja Brüsszelben a világot jelentő deszkákat.

2011. május 3-án az Európai Parlament előtt bizonyítanak színészeink, többek között az Isten pénze, a Valahol Európában és a Légy jó mindhalálig színdarabok részleteivel!

Nagy kalappal KOMISZkodók, várjuk a részleteket!

A komédiás integrált színház története és missziója

A Komédiás Integrált Színház (ismertebb nevén: KOMISZ) 2004 nyarán a fővárosi önkormányzat zsirai értelmi fogyatékosok otthonának tehetséges, színjátszást kedvelő és szívesen művelő lakóiból, valamint a soproni Líceum Társulat tagjaiból alakult meg.

A két társulat ezt megelőzően külön-külön is tevékenykedett; Zsirán szakköri keretek között működött egy lelkes kis csoport Záporvirág társulat néven, akik túlnyomórészt sérülteknek rendezett fesztiválokon léptek fel elsősorban.

A Líceum Társulat tagjai Sopron és környékén gyermek és ifjúsági, valamint drog-prevenciós előadásokat játszottak ifjúságnevelési szándékkal.

A záporvirág társulat szakmai munkájának megalapozásához és színvonalasabbá tételéhez külső szakmai segítőként Szalai Péterné felkérte Bartokos Tamást, a Líceum Társulat vezetőjét. Így jött létre a találkozás. A próbákra elkísérték színész társai is, akik amellett, hogy segítették a munkát, életre szóló barátságot kötöttek a lakókkal.

2004 tavaszán született meg az ötlet, hogy az integráció jegyében egyesítik erőiket és közös produkciót hoznak létre. Így alkották meg az első két felvonásos musicalt, a valahol európában-t. Szakítva a hagyományokkal összefogott ép és sérült a színpadon, a kulisszák mögött és azon kívül is.

A már integráltan együttműködő társulat úgy érezte, hogy „nincs annál szebb látvány, mint amikor sérültek és épek együtt állnak színpadra, és úgy szórakoztatják a nagyérdeműt, hogy akkor a színpadon nincs sem fehér, sem fekete, sem ép sem sérült, csupán egyenlő emberek, kollégák és barátok vannak.”

Még ebben az évben egy közös integrált színházi tábor alkalmával, ahol más otthonok lakói, főiskolások, iskolások is részt vettek, elhatározták, hogy ezentúl együtt szeretnének dolgozni, így még ebben az évben megalakult a komisz.

Az eltelt 6 év során számos új egész estét betöltő darabot állítottak színpadra, melyeket bemutattak szerte az országban, sőt egy kisebb csoportjuk már a vajdaságot és a Pécsi Országos Színházi Találkozót is megjárta.

A változások szele, lévén, hogy számos fiatal is volt a társulatban, a színházat is megérintette. Időközben a régi líceum társulat tagjai is a baptista szeretetszolgálat munkatársai lettek, tevékenységüket már így folytatták tovább.

A kezdeti munka egyre tervezettebbé, egy céltudatosabbá vált. A sérültek töretlen lelkesedése, kitartása és önzetlen szeretete felismertette a színház valamennyi tagjával azt, hogy mennyi érzelmi töltést tudnak nyújtani egymásnak, milyen sokat jelentenek egymás számára. Ez húzóerejévé vált a társulatnak, melynek fő motiváló erői éppen a sérültek voltak. A szakmai tapasztalaton túl, melyet az évek során szereztek, sok közös élmény, megélt siker, barátság is a hátuk mögött volt már. Jelmondatukká vált első közös darabjuk egy idézete, mely így szólt: „... Mert ha együtt megyünk, oda is érünk.” A színházi munka nemcsak hasznos szabadidő töltést jelentett számukra, hanem önmegvalósítást, élményt, új kompetenciákat és kapcsolatot a külvilággal, de mindenek előtt a szeretet adni és kapni tudás helyes tudományát.

A KOMISZ 2 fő célt tűzött ki maga elé: az első cél a művészi élmény nyújtásán túl, bebizonyítani a nagyérdeműnek, hogy a sérült emberek átlépve saját korlátaikat és határaikat, képesek arra, hogy értékeket közvetítsenek, s bebizonyítsák, hogy a társadalom peremére szoruló sérültek rétege éppoly értékes és fontos, mint bárki más. Közös előadásaikkal le kívánják dönteni az előítéletek korlátját épek és sérültek között, megpróbálják a fogyatékosok világát közelebb hozni az épekéhez. Játékuk során azt kívánják hangsúlyozni ami közös, ami összeköti őket, s nem azt ami szétválaszt.

A második cél, hogy bár ők maguk is segítségre szorulnak, gyakran tartanak jótékonysági előadásokat, hogy beteg gyermekeken, katasztrófa sújtotta területeken élő embertársaikon segítsenek. A segítségnyújtás egyik legszebb példája talán épp ez lehet.

Így született meg a gondolat, hogy csatlakozva az Európai Unió felhívásához, mely a 2010-es évet a szegénység elleni küzdelem évének nyilvánította, egy jótékonysági előadássorozatot indítanak, hogy játékukkal felhívják a figyelmet, hogy a szegénység nem csak az anyagi javak hiányát jelenti, hanem a lelki szegénységet, a kitaszítottságot, a diszkriminációt is. Ehhez a misszióhoz a Müller – Tolcsvay - Müller: Isten pénze című musicaljét választották, mely az emberi megtérés szép példáját állítja elénk. Kezdeményezésük támogatásához megnyerték a keresztény egyházak erkölcsi támogatását is.

A görög katolikus egyháznál tett látogatásuk során felmerült a kérdés, hogy hol szeretnék tartani bemutatkozó fellépésüket. Az ő közbenjárásuknak, valamint a magyar televíziónak köszönhetően missziójuk első állomásának a budapesti művészetek palotája adott otthont, ezzel hozzájárulva küldetésünk céljának eléréséhez, hiszen költségmentesen bocsátották rendelkezésükre az impozáns fesztivál színház termet.

Sikeres bemutatkozásuk ráirányította a figyelmet e nemes ügyre, s ráébresztette az embereket arra, hogy összefogással jobb lehet a világ!

Repertoárjukon jelenleg a következő művek szerepelnek: Valahol Európában, Légy jó mindhalálig! Nyomorultak, Fekete Péter, Óz, a nagy varázsló, Ibolya, A padlás, Meseországi ki mi tud?

Szalai Péterné Gitta, Zsira

Közelítő- távolító

Ötletekből, véleményekből, hozzászólásokból soha sem elég. Épp egy hónapja tartotta Egyesületünk szakmai továbbképzését Egerben, melyről újabb kulisszatitkokat osztanánk meg Veletek!

Somló Tamás aligha megfontolt mondatai, go Miskolc! Go! J

Kötelező kötetlenség

Nagy várakozásokkal vágtunk neki az egri kalandnak. Nekünk miskolciaknak (Önálló Másság Életminőség Fejlesztő Alapítvány) ez volt az első továbbképzésünk. A filmes szakkör kivételével minden műhelyben jelen voltunk. Én a színjátszó csoportban tevékenykedtem.

Ha pár szóval szeretném jellemezni a hetet a munkás és a dolgos illenék rá legjobban. A szervezők mindent elkövettek, hogy egy perc üresjárat se legyen a héten a résztvevőknek. Futás , munka, étkezés, futás,munka, étkezés és közös programok (színház látogatás, ismerkedős est, múzeum látogatás stb). De ez így volt jó. A közös élmények a közös munka összekovácsolta a résztvevőket.

A képzés nagyon színvonalas volt rengeteg új ismerettel gazdagodtunk. Ami engem leginkább megfogott az az árnyjáték. Nagyon jó terápiás módszernek tartom hiszen a fogyatékos fiatalnak nincs közvetlen kapcsolata a közönséggel csak egy fehér lepedő előtt játszik és így gátlások és félelmek nélkül képes megmutatni az érzelmeit az őt néző közönségnek. Ezt a módszert tudtommal nagyon kevesen használják idehaza és külön köszönet a Speciális Műhelynek, hogy elhívták Dr Eva Krebber-Steinbergert, hogy bevezessen minket az árnyjáték rejtelmeibe és hasznos tapasztalatokat adjon át nekünk.

A továbbképzésnek nem titkolt célja közt szerepelt, hogy a szociális szférában dolgozók megismerjék egymást, tapasztalatokat cseréljenek ötleteket lessenek el egymástól és megosszák sikerélményeinket. Nagyon sokat tanulhattunk egymástól is és szintén köszönet a külföldi résztvevőknek hiszen így rálátást kaphattunk hogyan dolgoznak Európa más országaiba és milyen módszerekbe érdemes nekünk is belekóstolni.

A hét csúcspontja a pénteki vizsgák voltak ahol mindenki megmutathatta, hogy min is dolgozott az elmúlt egy héten. Persze hatalmas tapsok fogadták a produkciókat így mindenki megkapta nem csak a bizonyítványt a képzésről hanem a sikerélményt jelentő tapsot is. Nehéz kiemelni egy egy produkciót (főleg úgy hogy a jó modor és szerénységem sem engedi, hogy színjátszósok előadásait emeljem ki) de talán azt kell mondanom a katarzist a filmes csapat közös vizsgafilmje jelentette számomra. (megtekinthető az interneten)

A hét gyorsan eltelt utólag visszagondolva túl gyorsan is. Próbálok keresni valami negatívat is ne csak dicsérjem a szervezőket és a résztvevőket de nem igazán találok. Szép környezet, kellemes szállás, rendkívül finom és laktató ételek, baráti már-már családias hangulat… Kellemesen feltöltődve, rengeteg tapasztalattal, új ismerettel távoztunk és azt hiszem ez is volt a cél.

Remélem, elmondhatom: jövőre Veletek ugyan itt.

Somló Tamás, MISKOLC

Április 11.

1964. óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a Költészet Napját.

Az egri Gárdonyi Géza Színház művészei különleges ajándékműsorral ünnepelik a jeles eseményt. A stúdiószínpadon ma este 19 órától sérült és ép színművészek közös produkciójában hallhatunk József Attila, Wass Albert, Villon, Goethe és többek között Burns műveket.

Szeretettel ajánljuk mindenki figyelmébe a putnoki szociális intézmény versmondóinak és zenekarának műsorát is a mai, Fehér István által rendezett előadásban!!!

Üdvözletem, Dórike

Programterv - Újratöltve II.

2011-04-13T18:32:00.003+02:00

Armageddon… Legutóbbi írásom hangulatát talán e kifejezés tükrözi leginkább, bár arról akartam írni, hogy az éves programtervünk hogyan változik, s miért. Elragadtak az érzelmek…
Folytatva a gondolatsort, miszerint terveink egy része terv marad, más része – ezért dolgozunk nap mint nap – realizálódni látszik, újabb hírekkel szolgálhatunk. Az egyik út, s a másik…

Az egyik út a hagyományos színpadi megmutatkozás lehetősége, melynek végpontja a nemzetközi kulturális fesztivál Pécsett – mint azt jeleztük, lesz fesztivál idén is, hamarosan várható a felhívás közzététele.
Az orosházi regionális kulturális találkozó mellett úgy tűnik Fejér megyei tagintézményünk is megszervezi a megyei kulturális fesztivált június 3-án.
Szólnunk kell még a pécsi fesztiválhoz kapcsolódó borítórajz pályázatról (közeleg a beküldési határidő), melynek célja, hogy a fesztiváli meghívó és programfüzet borítóján ismét olyan sérült alkotó műve szerepeljen, akit ez évi mottónk ihletett.
Játszva látszom… Ismét hívunk minden alkotót a pécsi ipar- és képzőművészeti kiállításra is, ahová Pécsi múzsa címmel várjuk a műveket. Hiszem, hogy Európa Kulturális Fővárosa nemcsak lehetőséget ad számunkra, de kötelezettséget is a minőségi munkavégzésre.
Készülünk a gyöngyösi színkottás zenei táborra, ennek keretén belül arra a jótékonysági gálaműsorra, ahol május 12-én a Nemzeti Színkottás Zenekar ismét St. Martinnal lép színpadra. A táborba várjuk új zenekari tagok jelentkezését is…

A másik út a fotó- és filmkészítés, mely az utóbbi években áttörte az intézményi falakat is, ezáltal mára az egyesületi programok egy része e tevékenység köré szerveződik. Gondoljunk csak a tavalyi alkotótábori fotóműhelyre, vagy ez évi képzésünk filmes műhelyére.
A zsirai intézményben immár harmadik alkalommal rendezzük meg a Speciális Filmszemlét, melyre úgy tűnik, ezúttal Dániából is érkeznek kisfilmek. Álmodtam egyet… 2011. június 7. Zsira.
Előtte még a gyakorlati ismertek elsajátítására nyílik mód a zsirai filmnapon, Itt és most, pontosabban április 18-19-én.

Összességében nézve dolgainkat, úgy gondolom, még így is tartalmas programtervvel szolgálhatunk tagjainknak. S bár hagyományainkhoz hűen a teljességre törekedtünk, az idő szorításának engednünk kellett.
A holnap érdeklődés hiányában elmarad – mondhatnánk ezt is, de nem tesszük.

Műhely hírek olnline

2011-04-07T20:59:00.000+02:00

műhely hírek online

2011. március 25. összeállította: zsupos dóra

Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!

Programterv - Újratöltve

Mint azt legutóbb írtam, tavaszodik… Aztán mégis visszaköszönt még a tél egy időre, s úgy tűnik, csak most, március utolsó napjaiban mondhatjuk el, valóban kisütött a nap.

Napfény szűrődik be az egyesületi iroda ablakán is… mégis borús a hangulatom. Az Egyesület helyzete, a mindent – legalábbis programjainkat és létünket – meghatározó anyagi bizonytalanság mit sem változott az elmúlt hónapokban. Ezért is szükséges a 2011. évi kulturális programterv újragondolása…

Sok mindent terveztünk ez évre, ugyanolyan lelkesedéssel láttunk a megvalósításhoz, mint korábban – némely dolgot meg is csináltunk – és látjuk már azt is, mi az, amit még be tudunk vállalni. Ám lehetőségeink végesek…

Előbb az utóbbi évek leglátogatottabb egyesületi festménykiállítását szerveztük meg Egerben, majd a hagyományosan ugyanitt rendezett képzés keretében 36 résztvevő merült el a művészetek tengerében.

Mi is volt ez? A művészetek hete – ahogyan a filmesek megfogalmazták – vagy művészet határok nélkül – tekintve, hogy a magyarok mellett lengyel, német, török, francia és bolgár kollégák is közreműködtek a műhelymunkában. Életünk a tánc – ezt érezték Botond Béla tanítványai, Kepes nyomdokain jártak a képzőművészek, fény és árnyék járta be a Pinceszínházat. A speciális szakmai tanfolyam sokat követelt (leginkább kitartást) és sokat adott (leginkább lehetőséget), azoktól illetve azoknak, akik élni tudnak vele, s akik adták magukat. Motion and emotion.

Tartottunk még egy előkészítő megbeszélést a lengyel, francia és dán kollégákkal, melyen egy nemzetközi táncműhely megszervezését véglegesítettük. Jóreménység szerint a projekt eredménye a pécsi fesztiválon lesz látható.

Pécs! A kulturális fesztivál korábbiakban közölt időpontja módosult, – mint fentiekben említettem, bizonyos tényezők miatt alkalmazkodnunk kell a lehetőségekhez – egy héttel korábban „látszunk” majd a mediterrán hangulatok városában: Játszva látszom – Speciális Művészeti Fesztivál 2011. június 23-27. Pécs.

Bejelentkeztek már dán, francia és lengyel csoportok a programsorozatra, – a fesztivál keretében konferenciát, kiállításokat, koncerteket szervezünk, bízva abban, hogy tudunk meglepetést szerezni a résztvevőknek – és április elején megjelenik a magyar nyelvű felhívás is, melyet egyesek már hiányoltak az elmúlt napokban. Vannak még eldöntetlen kérdések…

Korábban regionális kulturális találkozók előzték meg az országos rendezvényt, melyekről ez évben le kellett mondanunk – részben legalábbis, mert az Egyesület nem tudja támogatni ezek rendezését. Ennek ellenére tagintézményeink közül néhányan felvállalták a szervezést, így mégiscsak lesz fesztivál pl. Orosházán május 11-én.

Ugyancsak módosítanunk kellett az eredetileg áprilisra tervezett színkottás zenei tábor időpontját, korántsem olyan egyszerű ugyanis egyeztetni a Nemzeti Színkottás Zenekar fellépéséhez kapcsolódó igényeket. Gondoljunk csak bele, szállás és étkezés a tagok részére, fellépési lehetőség az adott helyszínen, ezúttal Gyöngyösön, egy gálaest megszervezése más fellépőkkel, továbbá egyeztetés a meghívott vendégművésszel, és… nem sorolom tovább. Mindenesetre a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a terv megvalósul: IX. Színkottás Zenei Tábor, 2011. május 9-13. Gyöngyös, ezen belül május 12-én a Nemzeti Színkottás Zenekar koncertje St. Martinnal a Gyöngyök-ben.

Jő április hava… többen azt mondták az elmúlt hetekben, talán fel kellene adni, én viszont azt gondolom, már nincs mit veszíteni. Még egy lépést meg kell tennünk… Hívunk hát mindenkit, tagokat és nem tagokat egyaránt, hogy jöjjenek el a pécsi speciális művészeti fesztiválra!

Ott kell legyünk mindahányan: sérült alkotók, segítők, felkészítők, intézményvezetők. Akik nem jártak még az MSMME fesztiváljain, azoknak azért, hogy megismerjék ezt az életérzést, megismerjék a megmutatkozás e nem mindennapi lehetőségét – addig, amíg mód van rá. Így megtudhatják, mit veszíthetnek. Akik évek, évtizedek óta részesei a Speciális Művészeti Műhely fesztiváljainak, azoknak azért, mert tudják, életük szerves része e nagyszerű esemény, örömünnep, amit nem hagyhatnak ki – s talán ez lesz az utolsó ilyen. Ők már tudják, mit veszítenek.

2011… Pécs… Fesztivál… A vég jön el, vagy új kezdet elé nézünk???

Asztalos Zsolt, elnök, MSMME

Egy ötlet… Két nap… Három perc…

2011. április 18-19-én „Itt és Most” címmel filmnapokat szerveznek a zsirai szociális otthon lakói és munkatársai.

Várják mindazon érdeklődők jelentkezését, akik szívesen készítenénk 2-3 perces rövidfilmet, melynek csupán a fantázia szabhat határokat. A rendezvényen készült filmek értékelésre kerülnek, az ajándékokon túl a legjobb 3 film alkotója meglepetés díjban is részesül!

Jelentkezési lapok: efozsira.hu

Pécsi Múzsa

Mint azt ti is tudjátok az idei évben a 2010-es év Európa Kulturális Fővárosa cím tulajdonosa, Pécs ad otthont az MSMME soron következő nemzetközi kulturális fesztiváljának.

Bár az időpont kitűzése nehézségekbe ütközik, iparművészeti kiállításunk témájául remek táptalajt biztosít a művészeti értékekben gazdag megyeszékhely!

Fehér István sorait idézném az érdeklődés felcsigázására!

Alkalmasnak érzem a pillanatot alkotótevékenységünk átrendezésére, a napi megszokott munkafolyamatok újara gondolására, különös tekintettel a képző- és iparművészeti kiállításnak megrendezésének ürügyén.

Ne nyugodjunk meg! Ne elégedjünk meg azzal, amit már tudunk! Éljünk, a Pécs nyújtotta lehetőségekkel! Ez a város oly sokat adott és ad Magyarország, - és bátran mondjuk ki a világ – alkotóművészetéhez, hogy mi sem tekinthetünk el a hely szellemétől és igenis kellő impulzussal kell, hogy szolgáljon számunkra – akár – új alkotások létrehozására is.

Mindenekelőtt legalább három nevet ajánlanék a figyelmetekbe (mindegyik lekövethető a könyvárakban és az interneten is). A Zsolnayak, káprázatos szín és formavilág miért ne jelenhetne meg a kisplasztikákban, üveg és tűzzománc alkotásokon. Kis odafigyeléssel, szokatlan megoldások keresésében, törekvésünkben találhatunk új kitörési lehetőségeket.

Kosztka Tivadar látomásai, ihlető ereje, monumentális témakezelése, - szerintem – minden alkotó művésznek és műhelynek „élesztőként” kell, hogy szolgáljon témaválasztásban, ecsetkezelésben és kidolgozottságban egyaránt.

Vasarely szemkápráztató vonalai, színeinek mozgalmassága, formáinak dinamizmusa elől pedig senki nem tudja elfordítani a tekintetét. Nem ma találta ki. Tapasztalatait – minimum – installációs megoldásainkban kellene hasznosítani!

És ha az imént felsorolt alkotókhoz hozzáveszem a város nyújtotta egyedi épített környezetet, az Európai Kulturális Főváros elvárásainak maximálisan megfelelő balett, bábszínházi és színházi potenciált, illetve azt a zenei minőséget és sokszínűséget, amit Pécs ad folyamatosan Magyarországnak, azt hiszem meg kell ragadnunk a pillanatot, élnünk kell a befogadó város nyújtotta lehetőségekkel.

- Jó lenne, ha már jóval megérkezésünk előtt, magunkba szívnánk a város különös levegőjét és megismerkednénk alkotóinak szellemével!

- Jó lenne, ha a fesztiválhelyszínünk visszaköszönne az alkotásaikon!

- Jó lenne, ha a látogatóinknak sajátos látásmódunkból tudnánk visszatükrözni, illetve újra fogalmazni az általuk ismert várost és műalkotásokat!

- Jó lenne, ha ezeket a sorokat nem teherként, hanem ötletként, baráti biztatásként, esetleg egy huncut kacsintásként fogadnátok!

Jó lenne, ha egy könnyed mozdulattal meg tudnánk hajtani a fejünket, hogy a homlokunkat ajkaival illethesse egy bűbájos hölgy, a Pécsi Múzsa!

Fehér István, művészeti vezető, MSMME

(Remélem a Pécsi Múzsa már most mindenkit elbűvölt, mivel az idei iparművészeti kiállítás kiemelten fontos mind az Egyesület, mind pedig a fogadó város, Pécs számára. Reméljük a júniusi tárlat megnyitó nemcsak Pécs, de az MSMME alkotóinak hírnevét is öregbíti majd!)

Művészetek hete

Az elmúlt héten, immáron 19. alkalommal Agria városa adott otthont speciális szakmai továbbképzésünknek. Nem szaporítanám a szót (majd később), a film és a képek önmagukért beszélnek!

http://www.youtube.com/watch?v=l4NC8WMbZCU

http://www.osvenyfilm.com/gal/eger/index.html

A hetedik művészet

A hetedik művészettel ért véget a művészetek hete Egerben, a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület hagyományos speciális szakmai továbbképzésén. Egy nagyon intenzív és sokoldalú hét van mögöttünk, mely - véleményem szerint - minden oldalról sikeresnek mondható. Az egyesület életében először indult filmes továbbképzés, melynek megtartására engem kértek fel a szervezők. Ez úton is köszönöm Elnök Úrnak és a művészeti vezetőnek a megelőlegezett bizalmat.

Ahogy már említettem ez egy új kezdeményezés volt ami magával hozta, hogy mindent az alapoktól kellett kezdeni és mindent a speciális képzésre kellett felépíteni. A filmkészítés már magában is nagyon nehéz és komplex feladat, ami a különböző művészeti ágak érintésétől és a technikai alapfeltételétől is függ. Célunk az volt, hogy a hallgatók kedvet érezzenek a filmkészítésre, hogy hazatérve munkahelyükön fogyatékkal élő társaikkal is megosszák ezt az ismeretet. A tanfolyamon résztvevők megismerkedhettek a dramaturgiával, a filmezés nyújtotta korlátlan lehetőségekkel és szabadsággal, a nehézségekkel, az alapvető videotechnikai ismeretekkel, képi látásmóddal a kamerahasználattal, a forgatások aprólékosságával és hangulatával, a filmvágással és annak ritmusával, továbbá némi software ismerettel.

Az ország különböző intézményeiből öt és Lengyelországból egy hallgató vett részt a képzésen.

A hét első napja jobbára a személyes tapasztalatok megosztásával és az ismerkedéssel telt, így kedden már kissé oldottabb hangulatban tudtuk átbeszélni a filmkészítéshez elengedhetetlenül szükséges elméleti részt. Izgalmas volt a résztvevők sokszor eltérő irányból tett érdeklődése. Még a második nap délutánján - közkívánatra - elkezdődött a forgatás, amit a közös ötletekből összeállított forgatókönyv alapján kezdtünk. A film a speciális szakmai tanfolyam minden művészeti műhelyét megkísérelte bemutatni egy szórakoztató humoros etűd formájában.

Azt hiszem, hogy a forgatás hangulata mindnyájunkat magával ragadott, ekkor éreztem meg először, hogy egy új csapat, egy összetartó stáb van kialakulóban. A hét közepére már mindenki tette a dolgát, csodálatos érzés volt ebben a légkörben dolgozni. Olyan emberekkel zárt össze a sors ebben a pár napban, akikre nagyon büszke vagyok és büszke vagyok arra is megismerhettem őket.

Szerdán érkezett körünkbe Halmy György filmrendező, aki egy másik dimenzióra irányította a figyelmet. Az ő általa bemutatott világ a filmrendezés mélységeire irányult, az alkotó és az alkotásának összetett viszonyát egy előre kigondolt dramaturgia mentén bontakoztatta ki a hallgatóság számára. Az elsőre talán ijesztő sűrűségű ismeretek a rendező előadása után és az újabb közös forgatások végeztével nyertek értelmet. A csütörtöki napot szinte teljes egészében az utómunka határozta meg. A számítógépes folyamtok során mindenki megtapasztalhatta a vágás szabadságát, lehetőségeit, sokoldalúságát és megérezhette a film helyes ritmusának fontosságát.

Pénteken minden műhelyvezető, így én is megkíséreltem összefoglalni és bemutatni a hét során elvégzett munkát és annak eredményét, ami a mi esetünkben öt egyéni vizsgafilmből és a már említett közös rövidfilmből állt. Egymásért és a kialakult közösségért is szorítottunk. Az izgalmat tovább fokozta, hogy a filmkészítők mutatták be utoljára munkáikat, melyeket a képzés első alkalma miatt nem lehetett mihez mérni. Minden kétséget és fáradságot kárpótolt a szinte berobbanó taps és ováció, ami a filmek vetítését követte. Nagyon kedves volt számomra, ahogy a hallgatók nevezték a csapatunkat: "a filmkészítés workshop első fecskéi".

A rendelkezésünkre álló egy hét nagyon kevés volt, de bízom benne, hogy az alapvető filmes látásmód kialakulhatott és hasznos ismereteket vihettek magukkal a résztvevők, melyeket önállóan is tudnak majd használni és továbbfejleszteni. A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület ismét bebizonyította számomra nagyszerűségét és egyediségét, mivel olyan tevékenységeket folytat melyek nélkül rengeteg élménnyel, sikerrel, barátsággal, tapasztalatcserével, képzéssel és lehetőséggel lennénk szegényebbek.

Ez úton is köszönöm mindenkinek a lehetőséget, a barátságot, az emberséget és a felejthetetlen élményeket!

Fábián Gábor (függetlenfilmes)

Művészbejáró

Márciusi rovatunkban Ádám Tímea, a Heves Megyei Önkormányzat Gyermek – és Fogyatékosok Otthonának munkatársa mutatja be az Egri Szín-Folt Műhely művészeit!

Rózsaszín és ragadós…

Színjátszó szakkör 2002-től működik az MSMME Egri Műhelyén belül. Jómagam aktív segítőként 2007. októbere óta vagyok tagja a Szín-Folt Műhely színjátszó csoportjának. Ebben az évben vette át a szakkör vezetését Szél Anikó színésznő, aki a csoportba járó tanulásban- és értelmileg akadályozott fiatalokkal rögtön megtalálta a hangot, ők pedig szívesen jártak a heti egyszeri alkalommal megtartott foglalkozásra.

A 2007-2008-as évad az ismerkedés jegyében telt. Ekkor a művészeti csoport hagyományait követve prózai darabbal kísérleteztünk, Petőfi Sándor János Vitéz című költeményéből adtak elő részletet a fiatalok. Az igazi áttörés azután következett, amikor Ancsa (Szél Anikó) új ötlettel állt elő: csináljunk mozgásszínházat! Ekkor már a csoport tagjait mi, vagyis a Heves Megyei Önkormányzat Gyermekotthona és Fogyatékosok Otthonából járó fiatalok és két segítő alkottuk. Ötletét kétkedve fogadtuk, bár éreztük, hogy az addigi próbálkozásaink inkább betanult, mint szívből jövő produkciók voltak. Tehát belevágtunk az új feladatba: ismerjük meg a számunkra addig ismeretlen önkifejezési módot!

Az új színművészeti ág bevezetéséhez természetesen már jött Ancsa ötlete a darabbal kapcsolatban is, játsszuk el a Hófehérkét! Kolléganőmmel kétkedve fogadtuk, hiszen már sok-sok sérültekből álló művészeti csoport előadásában megtekintettük a klasszikus mesét, ezért kissé elcsépeltnek ítéltük meg. De Ancsa a főnök…, így belevágtunk. A fiatalok is húzódoztak, mindaddig, míg ki nem osztotta a szerepeket: Hófehérke az egyik segítő (e sorok írója), a gonosz királyné a másik segítő. Akkor még nem is gondoltuk, hogy érzelmi motivációként fogunk működni. Elkezdődtek a próbák. „Gyerekeink” kezdetben ódzkodtak mindenféle mozgásos megnyilvánulástól, de amikor látták, hogy Timi és Marika néni is legalább olyan béna és esetlen a mozgásformák megtanulásában, akkor már ők is szívesebben tanultak, gyakoroltak próbáról – próbára. Ez volt az az év, amikor igazi csapattá formálódtunk. A rengeteg nevetés, viccelődés, próbálkozás, kínlódás meghozta a nem is várt eredményt. Már nem egy színjátszó csoport voltunk, hanem egy olyan csoport, ahol sérültek és épek, fiatalok és felnőttek úgy dolgoznak együtt, hogy nem csak az előadásért, hanem egymásért is „kiállunk”. Elcsépelt fogalom, de „gyerekestül”, kísérőstül, csoportvezetőstül egy család lettünk és megszerettük egymást. Tanultunk tiszteletet, elfogadást, türelmet és kitartást. Azt, hogy az új dolgokban mindig új lehetőség is van, azt, hogy mi felnőttek a saját magatartásunkkal, szeretetünkkel mennyire formálhatjuk a körülöttünk élő fiatalokat. Fantasztikus néhány hónap volt! Meg is jött a várva várt eredmény: a közönségnek tetszett az előadás! Úgy tűnik, jó úton haladunk…

A következő évben intézetünkből még több fiatal jelentkezett a színjátszó szakkörre, ők is szerettek volna a csoportunkhoz tartozni. Természetesen mi ennek nagyon örültünk, és tárt karokkal fogadtuk őket. Az új kihívás a Rómeó és Júlia című musical feldolgozása lett. Gondolom, senkinek nem kell bemutatni a darab zenéjét. Tehát ahogyan számtalan embert, minket is magával ragadott a zene, a történet. Leírhatatlan lendülettel vágtunk bele a munkába. Mindannyian vártuk a szerdai napokat, amikor próbálhattunk. Mi kísérők már háttérbe vonulva, kis szerepekkel segítettük a gyerekeket. Ekkor már ők is szívesen vállalták a főszerepeket, önbizalommal, akarással telve tanulták a koreográfiát. Év közben több egri, városi rendezvényen adtunk elő a darabból részleteket. Ezen alkalmakkor - és talán nem tűnik túlzásnak - a szarvasi fesztiválon is óriási közönségsikerünk volt. Ez sokat jelent az ép társadalomban élőknek is, hát még a mi, sok esetben intézményi keretek között szocializálódott fiataljainknak! Mindennél többet!

Természetesen idén is készülünk valami újdonsággal. Azonban nem csak ez a fontos. Azt gondolom, pedagógusként és emberileg mindent megkaptam a „gyerekeimtől”, amit egy ilyen területen dolgozó ember kaphat érzelemben, munkában, kitartásban, ragaszkodásban és megbecsülésben egyaránt. Jó volt megélni, hogy közös munkával milyen rejtett értékeket tudunk felszínre hozni fiataljainkból és magunkból egyaránt.

Nagy - nagy köszönet jár ezért a szakkör vezetőjének és - büszkén mondhatom - barátunknak Szél Anikónak, aki alkalmassá tett minket arra, hogy képesek legyünk megmutatni magunkat, másságunkat.

Lehet, hogy túl „rózsaszínnek és ragadósnak” tűnik írásom, de csak azt tudom kívánni minden szakmában dolgozó kollégámnak, hogy éljék meg ezt a rózsaszín és ragadós érzést a munkájuk során - akkor már érdemes volt sérült emberekkel fogalakozni!

Nekem ezt jelenti (és remélem velem együtt minden tagjának) az egri Szín-Folt Műhely színjátszó szakköre.

Ádám Tímea, színjátszó szakkörös és fejlesztő pedagógus, Eger

Ne felejtsétek átállítani az órákat, időben tessék megérkezni az Egyesületi programokra!!!J

Üdv: Dórike

Programterv - Újratöltve

2011-03-28T17:25:00.001+02:00

Mint azt legutóbb írtam, tavaszodik…

Aztán mégis visszaköszönt még a tél egy időre, s úgy tűnik, csak most, március utolsó napjaiban mondhatjuk el, valóban kisütött a nap. Napfény szűrődik be az egyesületi iroda ablakán is… mégis borús a hangulatom.
Az Egyesület helyzete, a mindent – legalábbis programjainkat és létünket – meghatározó anyagi bizonytalanság mit sem változott az elmúlt hónapokban. Ezért is szükséges a 2011. évi kulturális programterv újragondolása…

Sok mindent terveztünk ez évre, ugyanolyan lelkesedéssel láttunk a megvalósításhoz, mint korábban – némely dolgot meg is csináltunk – és látjuk már azt is, mi az, amit még be tudunk vállalni. Ám lehetőségeink végesek…

Előbb az utóbbi évek leglátogatottabb egyesületi festménykiállítását szerveztük meg Egerben, majd a hagyományosan ugyanitt rendezett képzés keretében 36 résztvevő merült el a művészetek tengerében. Mi is volt ez? A művészetek hete – ahogyan a filmesek megfogalmazták – vagy művészet határok nélkül – tekintve, hogy a magyarok mellett lengyel, német, török, francia és bolgár kollégák is közreműködtek a műhelymunkában. Életünk a tánc – ezt érezték Botond Béla tanítványai, Kepes nyomdokain jártak a képzőművészek, fény és árnyék járta be a Pinceszínházat. A speciális szakmai tanfolyam sokat követelt (leginkább kitartást) és sokat adott (leginkább lehetőséget), azoktól illetve azoknak, akik élni tudnak vele, s akik adták magukat. Motion and emotion.
Tartottunk még egy előkészítő megbeszélést a lengyel, francia és dán kollégákkal, melyen egy nemzetközi táncműhely megszervezését véglegesítettük. Jóreménység szerint a projekt eredménye a pécsi fesztiválon lesz látható.

Pécs! A kulturális fesztivál korábbiakban közölt időpontja módosult, – mint fentiekben említettem, bizonyos tényezők miatt alkalmazkodnunk kell a lehetőségekhez – egy héttel korábban „látszunk” majd a mediterrán hangulatok városában: Játszva látszom – Speciális Művészeti Fesztivál 2011. június 23-27. Pécs.
Bejelentkeztek már dán, francia és lengyel csoportok a programsorozatra, – a fesztivál keretében konferenciát, kiállításokat, koncerteket szervezünk, bízva abban, hogy tudunk meglepetést szerezni a résztvevőknek – és április elején megjelenik a magyar nyelvű felhívás is, melyet egyesek már hiányoltak az elmúlt napokban. Vannak még eldöntetlen kérdések…

Korábban regionális kulturális találkozók előzték meg az országos rendezvényt, melyekről ez évben le kellett mondanunk – részben legalábbis, mert az Egyesület nem tudja támogatni ezek rendezését. Ennek ellenére tagintézményeink közül néhányan felvállalták a szervezést, így mégiscsak lesz fesztivál pl. Orosházán május 11-én.
Ugyancsak módosítanunk kellett az eredetileg áprilisra tervezett színkottás zenei tábor időpontját, korántsem olyan egyszerű ugyanis egyeztetni a Nemzeti Színkottás Zenekar fellépéséhez kapcsolódó igényeket. Gondoljunk csak bele, szállás és étkezés a tagok részére, fellépési lehetőség az adott helyszínen, ezúttal Gyöngyösön, egy gálaest megszervezése más fellépőkkel, továbbá egyeztetés a meghívott vendégművésszel, és… nem sorolom tovább.
Mindenesetre a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a terv megvalósul: IX. Színkottás Zenei Tábor, 2011. május 9-13. Gyöngyös, ezen belül május 12-én a Nemzeti Színkottás Zenekar koncertje St. Martinnal a Gyöngyök-ben.

Jő április hava… többen azt mondták az elmúlt hetekben, talán fel kellene adni, én viszont azt gondolom, már nincs mit veszíteni. Még egy lépést meg kell tennünk… Hívunk hát mindenkit, tagokat és nem tagokat egyaránt, hogy jöjjenek el a pécsi speciális művészeti fesztiválra!
Ott kell legyünk mindahányan: sérült alkotók, segítők, felkészítők, intézményvezetők.
Akik nem jártak még az MSMME fesztiváljain, azoknak azért, hogy megismerjék ezt az életérzést, megismerjék a megmutatkozás e nem mindennapi lehetőségét – addig, amíg mód van rá. Így megtudhatják, mit veszíthetnek.
Akik évek, évtizedek óta részesei a Speciális Művészeti Műhely fesztiváljainak, azoknak azért, mert tudják, életük szerves része e nagyszerű esemény, örömünnep, amit nem hagyhatnak ki – s talán ez lesz az utolsó ilyen. Ők már tudják, mit veszítenek.
2011… Pécs… Fesztivál… A vég jön el, vagy új kezdet elé nézünk???

A művészetek hete - a hetedik művészet

2011-03-21T14:09:00.007+01:00

A hetedik művészettel ért véget a művészetek hete Egerben, a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület hagyományos speciális szakmai továbbképzésén. Egy nagyon intenzív és sokoldalú hét van mögöttünk, mely - véleményem szerint - minden oldalról sikeresnek mondható. Az Egyesület életében először indult filmes továbbképzés, melynek megtartására engem kértek fel a szervezők. Ezúton is köszönöm Elnök Úrnak és a művészeti vezetőnek a megelőlegezett bizalmat.

Ahogy már említettem, ez egy új kezdeményezés volt, ami magával hozta, hogy mindent az alapoktól kellett kezdeni és mindent a speciális képzésre kellett felépíteni. A filmkészítés már magában is nagyon nehéz és komplex feladat, ami a különböző művészeti ágak érintésétől és a technikai alapfeltételétől is függ. Célunk az volt, hogy a hallgatók kedvet érezzenek a filmkészítésre, hogy hazatérve munkahelyükön fogyatékkal élő társaikkal is megosszák ezt az ismeretet. A tanfolyamon részt vevők megismerkedhettek a dramaturgiával, a filmezés nyújtotta korlátlan lehetőségekkel és szabadsággal, a nehézségekkel, az alapvető videotechnikai ismeretekkel, képi látásmóddal, a kamerahasználattal, a forgatások aprólékosságával és hangulatával, a filmvágással és annak ritmusával, továbbá némi software ismerettel.

Az ország különböző intézményeiből öt és Lengyelországból egy hallgató vett részt a képzésen.

Szerdán érkezett körünkbe Halmy György filmrendező, aki egy másik dimenzióra irányította a figyelmet. Az általa bemutatott világ a filmrendezés mélységeire irányult, az alkotó és az alkotásának összetett viszonyát egy előre kigondolt dramaturgia mentén bontakoztatta ki a hallgatóság számára. Az elsőre talán ijesztő sűrűségű ismeretek a rendező előadása után és az újabb közös forgatások végeztével nyertek értelmet. A csütörtöki napot szinte teljes egészében az utómunka határozta meg. A számítógépes folyamtok során mindenki megtapasztalhatta a vágás szabadságát, lehetőségeit, sokoldalúságát és megérezhette a film helyes ritmusának fontosságát.

Pénteken minden műhelyvezető, így én is megkíséreltem összefoglalni és bemutatni a hét során elvégzett munkát és annak eredményét, ami a mi esetünkben öt egyéni vizsgafilmből és a már említett közös rövidfilmből állt. Egymásért és a kialakult közösségért is szorítottunk. Az izgalmat tovább fokozta, hogy a filmkészítők mutatták be utoljára munkáikat, melyeket a képzés első alkalma miatt nem lehetett mihez mérni. Minden kétséget és fáradtságot kárpótolt a szinte berobbanó taps és ováció, ami a filmek vetítését követte. Nagyon kedves volt számomra, ahogy a hallgatók nevezték csapatunkat: "a filmkészítés workshop első fecskéi".

Ez úton is köszönöm mindenkinek a lehetőséget, a barátságot, az emberséget és a felejthetetlen élményeket!

Fábián Gábor, függetlenfilmes